Megila-olvasási törvények és szokások

A parancsolat az, hogy közvetlen a Megila-olvasótól halggassuk végig Purim történetét. Ne telekonferencia vagy webkonferencia kereteiben, de még csak ne is mikrofon által közvetítve.

A Megila-olvasó kóser Megilából olvas, míg a gyülekezet többi tagja a zsinagóga által biztosított nyomtatott Megilából követi a szöveget.

A Megila meghatározása “Levél Purimról”. A Megila-olvasó tehát kitekeri a tekercset és lapokra hajtja, hogy levél-kinézete legyen.

A felolvasás előtt a Megila-olvasó elmond három áldást, s a kongregáció mindegyik végén azt mondja, Ámen.

Az áldásokat állva kell végighallgatni, míg a felolvasás alatt a felolvasón kívül mindenki ülhet.

A nappali Megila-olvasás előtt a felolvasó elmondja a Shehecheyanu-áldást, amiben köszöntetet mondunk Istennek, hogy megszülethettünk, s hogy lehetővé tette, hogy megérjük ezt a napot.

A felolvasás alatt tilos megszólalni, egészen a befejező imádság végéig.

Chabad zsinagógákban szokás, hogy Hámán nevének említésekor a gyerekek hozzátesznek valamilyen negatív jelzőt.

Hámán tíz fiának említése előtt megáll a felolvasó, a gyülekezet egyszuszra elmondja a neveiket, s csak eztán mondja a felolvasó is.

Akinek nincs kóser Megilája Purimkor, az olvassa el a történetet este és nappal, de ilyenkor áldást nem kell mondani előtte és utána.