Jelmezbál

Purimkor semmi sem az, aminek látszik. Mindenki jelmezt ölt. S hogy miért is akarunk ilyenkor másnak látszani, mint amik vagyunk? Hát mert a Purimi események idején sem volt semmi az, aminek látszott. Kizárt dolog, hogy Achasvéros pusztán azért végeztette ki Vástit, mert ittas volt. Nem lehetett véletlen, hogy Mordecháj véletlen hallotta, amint merényletet szőnek a király ellen. Nem létezik, hogy pusztán a véletlenek szerencsés közrejátszásának eredményeként lett Eszter az új királynő. Ki van zárva, hogy pusztán nagyon peches volt Hámán, hogy pont akkor látogatta meg Achasvérost Mordecháj kivégzése ügyében, amikor a király pont arról hallot, hogy mentette meg Mordecháj az életét. S az sem lehetett pusztán a vakszerencse műve, hogy Esztert végülis meghallgatta a király és ez Hámán vesztét okozta.

A zsidók már akkor tudták, hogy mindezt Istennek köszönhetik, aki álcázta magát, s úgy irányította az eseményeket, mintha csak egy perzsa szappanopera lett volna.

Amikor Egyiptomból vezette ki Isten a zsidókat, akkot nyíltan hatalmas csodákat tett. Amikor az olaj 8 napig égett egy helyett, még a legszkeptikusabb görög is belátta, hogy csak Isteni csoda lehet. A Purim azért egyedi, mert az Isteni csodatétel nem látszott közvetlenül, a felületes szemlélő számára pusztán a véletlenek szerencsés összejátszásáról volt szó. Isten neve egyszer sem fordul elő a Megilában.

A Purim az szerepjátszásról szól. Eszter könyve fel van tekerve. A Hámántáska (vagy barátfüle) tölteléke is alig látszik ki a feltekert tészta alól. Arról nem is beszélve, hogy a kreplach közepéből egyáltalán nem látszik ki a hús.

S egyáltalán nem paradox módon, Purim a legvidámabb ünnep a zsidó naptárban. Nagyon jó dolog csodákat ünnepelni, de mi magunk vajon hányszor botlunk csodákba? Nagyon izgalmas felfedezni, hogy semmi sem az, aminek látszik, s hogy mindig Isten irányít mindent, még azt is, ami véletlennek tűnik.