A Talmud szerint a héber “amen” szó az amanah szóval rokon, ami őszinteséget, hitelességet, hitet jelent. Kiejteni “ah-men”-nek szokták, vagy az askenázi kiejtés szerint “uh-méjn”-nek. Amikor halljuk, hogy valaki imádkozik, ámennel válaszolunk rá, s ezzel erősítjük meg, hogy hiszünk abban, amit az imént hallottunk. Ezen felül pedig az amen szó (אמן) a héber א-ל מלך נאמן szavak (El Melech Ne'eman) akronímja, s ez a kifejezés azt jelenti, hogy “Isten, a Király, akiben bízhatunk”.
Mikor kell ámennel válaszolnunk
- Amikor halljuk, hogy valaki áldást mond. Akkor is ámennel válaszolunk, ha az áldás nem tartalmazza Isten nevét.
- Ahhoz, hogy ámennel válaszolhassunk, hallanunk kell az egész áldást, vagy a végét, vagy legalábbis tudnunk kell, melyik áldásra válaszolunk ámennel. Ha nem hallja az áldás legalább egy részét valaki, vagy tudja, melyik áldásról van szó, akkor nem mond áment.
- Lehet, de nem elterjedt szokás ámennel válaszolni rögtön, ahogy meghalljuk Isten nevét. Azért nem elterjedt, mert sokszor jobb nem megzavarni egy áldást.
- Akkor is lehet ámennel válaszolni, ha mikrofonon vagy más hangosítón keresztül hallunk egy áldást.
- Ámennel rögtön az áldás befejezte után kell válaszolnunk. Nem szabad elsietnünk és még azelőtt mondanunk, hogy az áldás befejeződne. De halogatnunk sem szabad, és nem mondhatjuk az áldás befejezténél jóval később.
Mikor nem szabad ámennel válaszolnunk
- Ha valaki pont akkor fejezi be a ugyanazt az áldást, amit valaki más is ugyanakkor fejezett be, akkor nem mond áment, mert az olyan, mintha a saját áldására válaszolt volna.
- A nem szükséges áldásokra sem válaszolunk ámennel. Pl. ha valaki már mosott kezet étkezés előtt s mondott a kézmosásra áldást, akkor a későbbi salátára mondott áldás nem szükséges, mert a kenyérre mondott áldásban benne foglaltatik az összes többi étel is. (Kiddusokon a kézmosást bor/szőlőlé ivása követi, majd a kenyérre mondott áldás, s csak eztán jön az étkezés) Tehát ebben az esetben nem szükséges a salátára külön áldást mondani, úgyhogy ha valaki mégis mond, akkor nem válaszolunk ámennel.
- Amikor egy gyereket tanítunk az áldásokra, akkor azokban az esetekben nem válaszolunk ámennel, amikor gyakorlásként mondja az áldást, nem pedig eredeti céljának megfelelően.
- Ha valaki megváltoztatja egy áldás rabbik által jóváhagyott szövegét, akkor nem válaszolunk ámennel.
- Nem-zsidó áldására is válaszolhatunk ámennel, ha hallottuk a teljes áldást. De tilos áment mondanunk abban az esetben, ha az a nem-zsidó egy bálványimádó vallást követ.
- Ha valaki a hitközség akarata ellenére lesz a hitközség kántora, akkor az ő áldásaira nem muszáj ámennel válaszolnunk. (Azokra az áldásaira persze, amiket kántori minőségében mond el)
Istentisztelet alatt
- Amikor a Kaddish imára válaszolunk, ezt mondjuk: “Amen Yehei Shmei Rabbah…” S ha ilyenkor erősen koncentrálunk és határozottan, hangosan válaszolunk, akkor meghosszabbíthatjuk életünket. Ugyanis Isten hallgatja imáinkat, s ha a Kaddish-ra hangosan, teljes lelkünkkel koncentrálva válaszolunk, akkor minden rosszat elűzünk magunktól. A teljes szöveg így hangzik: Amein. Y'hay sh'may raba m'vorach l'olam ul'ol'may ol'ma-yuh yis-buh-raych. Magyarul: Áldott legyen az Ő neve most és mindörökké.
- Aki az egybegyűltekkel együtt fejezi be a reggeli Amidah imádság alatt az utolsó imát, a "Go'al Yisroel,"-t az nem válaszol ámennel.
- Ha valaki pont akkor fejezi be a “yis-buh-raych” kifejezést, amikor a kántor, akkor válaszolnia kell ámennel.
- Ha pedig ugyanakkor fejez be egy imát, mint a kántor, de nem ugyanazt az imát, mint a kántor, akkor ámennel kell válaszolnia a kántor áldására.
