Miért visel fátylat a menyasszony?

A közhiedelemmel ellentétben nem azért takarja el fátyollal a vőlegény a menyasszony arcát, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a megfelelő nőt veszi el, hogy elkerülje azt, ami Jákobbal történt, amikor Leát kellett elvennie Ráhel helyett. Ha jól belegondolunk, nem is logikus, hogy letakarja a vőlegény azt, akit felismerni akar. Akkor inkább felemelnie kellene azt a fátylat.

Valójában arról van szó, hogy az elfátyolozással a vőlegény azt fejezi ki, hogy bár gyönyörű a menyasszonya az esküvő napján, a külseje csak egy rétege a szépségének. Nem csak a menyasszonyának megjelenése miatt akarja feleségül venni őt, hanem a személyiségéért, életszemléletéért, saját magáért. Azért takarja el, hogy kifejezze, hogy akárhogyan nézne is ki az arája, mindenképpen őt venné el feleségül.

Egy másik oka a fátyolnak pedig a Tórában gyökeredzik. Amikor Mózes lejött Sínai hegyéről, akkor az arcát olyan szent ragyogás vette körbe, hogy senki nem mert ránézni. Fátylat kellett viselnie, amikor beszélt valakihez, hogy kicsit tompítsa az arcáról áradó Isteni fényt. Amikor a menyasszony és a vőlegény a hüpe alatt áll, akkor emelkedett lelki állapotban vannak, hiszen nemsokára egy lélekké egyesülnek. Egy menyasszonyon ez az emelkedett lelki állapot sokkal jobban látszik. Isten női aspektusa (Shechinah) ragyog egy menyasszony arcán, amikor a hüpe alatt áll. És ez a ragyogás olyan erős, hogy el kell fátyolozni. Csakúgy, ahogy egykor Mózesnek is el kellett takarnia az arcát.

10 lélekemelő cselekedet

Avagy tíz micva, amit egyszerűen a hétköznapokba lehet csempészni :)

Biztosan nagyon lélekemelő, ha földi javainkat eladományozzuk és egy kolostorba vonulunk a Himalájában. De mielőtt ezt megcselekednénk, van egy másik alternatíva. Amellett juthatunk magasabb spirituális szintre, hogy megtartjuk otthonunkat, családunkat, karrierünket, s úgy általában a megszokott életünket. Csupán micvákat kell tennünk, ami nem más, mint kapcsolatteremtés saját magunk és a Felsőbb Erő között. Egy micva által saját kis világunk egy részét magasabb szintre tudjuk emelni. Ennek az a célja, hogy a világot olyanná tegyük, amilyennek Isten elgondolta. Hiszen az életnek szépnek, a világnak pedig isteninek kell lennie. Ez ugye idáig egyszerűen hangzik, nade hogyan is kell hozzákezdeni? Rabbi Menachem M. Schneerson összeállított egy “alap” listát 10 valóban egyszerűen teljesíthető micváról. Hajtsunk végre párat belőle :)

A lehető legegyszerűbben a következőt tudjuk megvalósítani: 1. Szerezzünk be egy alumíniumperselyt, vagy alakítsunk ki egyet papírdobozból. 2. Tegyük íróasztalunkra munkahelyünkön. 3. Tegyünk bele pár pénzérmét. 4. Várjunk. 5. Az egyik kollegánk biztos meg fogja kérdezni, miért van a persely az asztalon. 6. Erre válaszoljuk: “Ez egy ún. puschka, csak tegyél bele felesleges aprót.” 7. Erre a kollegánk meg fogja kérdezni, hová kerül a pénz. 8. Válaszoljuk: “Nem tudom. Van valami ötleted?” 9. Ötleteljünk, hol is lenne a legjobb helye a pénznek. 10. Amikor megtelt, küldjük el a pénzt a kiválasztott jótékonysági szervezetnek, majd tegyünk egy új perselyt az asztalra. S ezzel az egyszerű kis persellyel a munkahelyünket már felsőbb spirituális szintre is emeltük. Nyugodtan tegyünk perselyt az autónkba, konyhánkba, hálószobánkba, akár az űrhajónkba is :) Mindennek jót tesz, ha magasabb szintre emelkedik :) A business-t az átlagember úgy látja, hogy az a másik ember átverésére lett kitalálva. A puschka azt az üzenetet hordozza, hogy az élet nem arról szól, hogy mit kapunk, hanem arról, hogy mit adunk másoknak. A pénz, amit keresek, azért van, hogy adakozhassak. Sokkal jobb száz napon át minden nap egy fillért adományozni, mint százévente egy forintot. Azért, mert amikor kezünk ad valamit, egyre inkább adakozóvá válik.

Magasabb könyvespolcok Nem, nem arról van szó, hogy létrára kell majd másznunk, ha el akarunk olvasni egy könyvet. Természetesen spirituálisan magasabb az a könyvespolc. S az egész otthonunkat feljebb emeli, még akkor is, ha nem olvassuk el a könyveket. Persze senki nem vág pofon azért sem, ha néha belekukkantunk egy-egy kötetbe ;-) 1. Szerezzünk egy könyvespolcot. 2. Menjünk el a helyi zsidó könyvesboltba, vagy nézzünk szét online a választékban. 3. Vegyük meg az alap köteteket: Mózes öt könyvét, Zsoltárok Könyvét, Imakönyvet. Lehetőleg olyat vegyünk, amiben magyarul is le van írva minden és kommentárok is vannak benne. 4. Vegyünk olyan könyveket is, melyek spirituálisan felemelően hatnak ránk, s vásároljunk néhány könyvet a gyerekeknek is. 5. A könyveket tegyük könyvespolcainkra, éjjeli szekrényünkre, mindenhova, ahol csak megfelelő hely van nekik a lakásban. 6. A gyerekek el fognak kezdeni kérdezősködni. “Mama, Papa, mik ezek a fura új könyvek a polcon? Felolvasol nekem egyet?” 7. Erre azt feleljük: “Nem. Ez csak felnőtteknek való.” S nyomatékosítsuk ezt azzal, hogy a kanapén belemélyedünk egybe. 8. Ezek után a gyerekek már égni fognak a vágytól, hogy megismerhessék a könyvek tartalmát. 9. Mi pedig megadjuk magunkat, és olvasunk nekik a könyvekből, s magyarázunk is nekik hozzá. 10. Vegyünk még több könyvet (no és persze könyvespolcot). S ezek után az otthonunk, bár a külső szemlélő számára úgy fog tűnni, mintha még a földön lenne, valójában szárnyallni fog. S életünk percről percre magasabbra emelkedik. Milyen házad van? Bármivel is legyen tele, olyan lesz a jellege. A mi lakásunk tele van zsidó könyvekkel. Négyezer évnyi zsidó kötettel. Tehát ez egy 4000 éves ház. Olyan ház, ami az örökkévalóságnak épült.

Az egyetemes “házemelő” 1. Keressük meg házunk ajtaját. (Ugye, hogy egyszerű :) ) 2. Nézzük meg, van-e rajta Mezüze. 3. Ha igen, folytassuk a hetedik pontnál az olvasást. Ha nincs, a negyediknél. 4. Vegyünk egy Mezüzét egy szép tokkal. Nem kósert vagy üres tokot ne vegyünk. 5. Hívjuk össze a családot az ajtónál. 6. Szögeljük fel az előírt módon a Mezüzét. 7. Hétévente egyszer vigyük el egy rabbihoz megnézetni, hogy még mindig kóser-e. (Az időjárási viszonyok tréflivé tehetik.) 8. Keressünk még ajtókat a lakásban. 9. Szögeljünk fel még több Mezüzét. 10. Amikor a postás panaszkodik, hogy hiába nyomta a csengőt öt percig, mondjuk el neki, hogy egy ősi imádság az, amit nyomkodott :) Azt mondják, mindenki lelke megismerhető az ajtaján található Mezüze alapján. Van ebben igazság. Az ajtó egyik helyiségből a másikba vezető út. A Mezüze pedig az útravaló gondolat. S végülis mi is kapunk üzenetet, mikor erre a világra jövünk, s ez az üzenet is ott van, rejtve a Mezüzénkben. Mi a lényege a Mezüzének? Egy kis tekercset, ami kinyilvántítja azt, hogy csak egy Isten van, felszögelünk az ajtóra. S ez az egy Isten védi otthonunkat, véd minket.

Legyen világosság A világ őrjítő hely. Az életünk nem más, mint egy hajó, ami viharban hánykódik a tengeren. Péntek este azonban elmenekülhetünk egy másik világba, ahol minden nyugodt és csendes. A nyugalom ezen világát Shabbatnak hívjuk. És a Shabbat gyertyagyújtással kezdődik. 1. Számoljuk össze, hány nő van otthon. Mindenkit vegyünk bele, aki elég idős ahhoz, hogy értse, mi zajlik körülötte. (nagyjából 3 éves kortól) 2. Legalább egy gyertyát és gyertyatartót készítsünk ki mindenkinek. Azoknak, akik már férjnél vannak, kettő kell. 3. Állítsuk a gyertyatartókat az étkezőasztalra vagy annak közelébe. 4. Tegyük a gyertyákat a gyertyatartókba. 5. Várjunk péntekig. 6. Pénteken várjunk a megfelelő időpontig, amikor meg lehet gyújtani a gyertyát. 7. Dobjunk néhány érmét a pushkába. 8. Gyújtsuk meg a gyertyát. 9. Körözzünk kezünkkel a gyertya felett, takarjuk el szemünket és mondjuk el az áldást. 10. Nyissuk ki szemünket és merüljünk el a spirituális nyugalomban. Amikor szombaton gyertyát gyújtok, elképzelem, milyen lehet ez az űrből nézve. Ahogy a sötétség eléri a földet, látom a sok kis gyertyát, amint pontokként felgyulladnak, hogy elnyeljék azt. Először Új-Zélandon, majd Ausztráliában, aztán Indiában, Izraelben, Európában, Amerikában és végül Hawaii-on vagy Tahitin. 24 óra alatt az egész világ kap egy kicsit Shabbat fényéből. A lélek világa pengeti a tettek világának húrjait. Tetteink visszajátsszák lelkünk dallamát, aminek fantasztikus a hatása. Egy megfelelő időben gyújtott kis gyertya ebben a világban, amit a jó cél érdekében gyújtanak, olyan spirituális lángot képes meggyújtani, ami aztán be tudja világítani az egész világot.

Étel, ami a lelket táplálja A Himalája már említett kolostorában mindennapi rizsüket fogyasztják a szerzetesek. Minden nap háromszor esznek proteint, szénhidrátokat és a szükséges vitaminokat megfelelő arányban tartalmazó étkezést, s ezen felül tízórait és uzsonnát. S ezt nem csak azért eszik, hogy csillapítsák éhségüket, hanem azért is, mert szükségük van energiára a jótettek végbeviteléhez. Amikor íly módon eszünk, felemeljük ételünket. Végülis annak az uborkának nem lett volna lehetősége pénzt dobni a pushkába. De úgy, hogy megesszük, részünkké válik, s részesedik minden micvából, amit teszünk. A csavar ott van, hogy nem minden ételt lehet íly módon emelkedetté tenni, csak a kóser ételeket. Néhány alapelv a kóserséghez: 1. Húsos és tejes ételeket együtt enni vagy együtt tárolni nem kóser. 2. Az állatokat a kóserség szabályai szerint kell levágni, átvizsgálni és tárolni. 3. A disznó, a páncéllal rendelkező tengeri élőlények s még néhány állat sosem lesz kóser. Viszont minden hal, aminek uszonya és pikkelye is van, kóser. 4. Minden gyárilag előállított ételt kóser szabályok szerint kell elkészíteni. Nagyon sok ilyet lehet kapni manapság a boltokban, csak a megfelelő cimkét kell keresni. Manapság több, mint hatmillió ember étkezik kóserül. A boltban kapható élelmiszerek 30%-a el van látva kóser tanusítvánnyal. Az elmúlt 10 évben a boltban kapható kóser ételek száma közel 2000%-kal nőtt. A kóser konyha az ételpiac leggyorsabban fejlődő szektora. Ha egészséges, finom ízű csirkét akarunk enni, akkor kósert vegyünk. A kóser csirkét úgyanis úgy sózták, hogy minden vért eltávolítsanak belőle, majd jéghideg vízben áztatták. A nem kóser csirkéket meleg vízben áztatják, hogy könnyebben le tudják szedni a tollait. A melegvizes áztatás a baktériumok terjesztésének egyik legjobb módja. - Dr. Myles Bader -

Fekete bőr A Tfilinnél nincs titokzatosabb micva a zsidó vallásban. Ez az abszolút paradoxon megtestesítője, mert összeköti a halandó embert az Örökkévaló Istennel. A Tfilin felhelyezésével minden reggel egy időtlen helyre lép be viselője. A Tfilin egy pár fekete bőrdoboz, ami papiruszra írt imádságot rejt magában. Az egyiket a fejre, a másikat a karra, a szívhez közel kell tenni. Naponta egyszer kell használni, általában a reggeli imánál, mialatt a Shma Yisraelt elmondjuk. A 13 évnél idősebb zsidó férfiaknak kell minden reggel ezt viselniük ima alatt, kivéve Shabbatot és Yom Tov-ot. 1. Ha még nincs, szerzzünk be egy Tfilint és a “használati utasítását”. 2. Ha már van, akkor ellenőriztessük rendszeresen, hogy még kóser-e. 3. Keljünk fel reggel – vagy bármikor, amikor még világos van. 4. Mosakodjunk meg és öltözzünk fel. 5. Vegyük ki a Tfilint a tokjából. 6. Tegyük fel a megfelelő módon. 7. Mondjuk el a Shma Yisrael-t. 8. Vegyük le a Tfilint. 9. Tekerjük fel a Tfilint. 10. Tegyük vissza a tokjába a Tfilint. Ha nem számítjuk az ébredést, mosakodást és öltözködést, akkor nagyjából öt percig tart ez a rituálé minden reggel. Minden reggel imádkozom a Tfilinnel. Úgy érzem, ez kapcsol a világhoz minden reggel. Olyan, mint a televízió, csatlakoznom kell a hálózathoz, mielőtt működni tudok. A Tfilin az ember számára olyan, mint a számítógép a technológia számára. Mind a kettő kapcsolatot teremt és nagyon sok funkciót lát el. A számítógép esetében a hardware-t csatlakoztatjuk, az ember esetében a gondolatokat, a szívet és a kezet. A Tfilin viselése arról szól, hogy egy olyan világba léphessünk be, ahol EGY ember EGY Istenhez tud kapcsolódni.

Megmártózás A Himalája kolostorában ahhoz, hogy lelkük emelkedettebb síkra kerüljön, az ott élők cölibátust fogadnak. A zsidó vallás azonban úgy tartja, hogy nincs nagyobb és szebb spirituális energia, mint egy férfi és egy nő egyesülése. Az élet eredeténél nem sok minden lehet spirituálisan táplálóbb. Viszont erre is vonatkoznak szabályok, nézzük az alap-útmutatót. 1. Házasság. A héber szó a házasságra kiddushin, ami szó szerint megszenteltet jelent. A zsidó házasság annak kifejezése, hogy az egyesülés egy magasabb cél érdekében történik. 2. Mikvah. Ez egy olyan medence, amit természetes forrásból eredő vízzel töltenek fel, mint mondjuk egy forrás vagy esővíz. Manapság a Mikvák már fűtöttek és minden kényelmi igényt kielégítenek. 3. Elkülönülés. A menstruáció kezetétől a megmerülésig a házastársak nem érintkezhetnek egymással. 4. Hét nap. Ennyi ideig kell várni a megmerülésre a menstruáció utolsó napja után. 5. Előkészületek. Mielőtt egy nő megmerül, alaposan meg kell mosakodnia, hogy semmi ne képezzen akadályt a víz és a teste között. Isten szemében a férfi és a nő egy egészet képez. Így tehát senki nem lehet teljes, amíg ezt az egységet létre nem hozza úgy testileg, mint lelkileg. Ezért olyan erős a férfi és nő uniója. Ha önzőn, nem megfelelő módon kezelik, akkor viszont romboló hatású és csúnya lesz. Viszont ha megfelelően bánnak vele, akkor nincs semmi, ami szebb és felemelőbb lehetne. - Kabbala - A Mikva ötlete olyan természetes, olyan zseniális. Nem csak a nőknek, a férfiaknak is szükségük van erre a periódusra. Igazán fantasztikus módja a házasság frissen tartásának. - John Gray, A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek című könyv szerzője -

Neveljük gyerekeinket zsidó szellemben Ha azt akarjuk, hogy a zsidó vallás fennmaradjon, gyermekeinket is be kell vonnunk ebbe, olyan fiatalon, amilyen fiatalon csak lehet. Már a bölcsőben. De tulajdonképpen miért is várnánk addig? Miért ne kezdhetnénk már akkor, amikor még a pocakban van? Itt van néhány ötlet arra, hogy miként tudjuk gyermekeinket zsidó neveltetésben részesíteni: 1. Már azelőtt is, hogy a gyerek megszületne, énekeljünk neki dalokat a Tórából és olvassunk neki a Tórából. Úgy tartja a hagyomány, hogy ez nagyon jó alapokat ad. 2. Mikor a gyerek megszületett, kiságyába tegyünk zsidó témájú rajzokat, képeket, játékokat. 3. Járassuk zsidó óvodába. 4. Járassuk zsidó iskolába. 5. Vegyünk részt mi is az oktatásban. 6. Mutassunk neki az interneten zsidó témájú honlapokat. 7. Mi magunk is kezdjünk el judaizmust tanulni. Lelkesedésünk át fog ragadni gyerekeinkre is. 8. Beszéljük meg vacsoránál, ki mit tanult aznap. Néhány statisztikai adat: Ahol mindkét szülő több, mint 6 évet tanult judaizmust, azokban a családokban 100%-ban zsidó szellemben nő fel a gyerek. Azokban a családokban, ahol a szülők 1-5 évet töltöttek a zsidó vallás tanulásával, ez az arány 88%. Ott, ahol az egyik szülő egyáltalán nem képezte magát e téren, már csak 54%-os az arány. Azokban a családokban, ahol egyik szülő sem tanult soha a vallásról, már csak 16% a zsidó szellemben felnövekedett gyermekek száma. A gyerekkor nem egyszerű ugródeszka a felnőttkorhoz. Ahogy a szülő átadja tudását és bölcsességét gyerekeinek, úgy ad a gyerek értelmet annak, hogy e szerint a bölcsesség szerint éljenek. Lelkesedése, állandó kíváncsisága, meggyőződése, hogy amit tud az mindenképpen valós, naivitása, hogy mindent tud majd alkalmazni a való életben, amit megtanult – ezek mind-mind olyan dolgok, amiket a felnőtt tanulhat a gyerektől.

Növeljük tudásunkat Eddig magasabb szintre emeltük pénzünket egy alumíniumdoboz segítségével, időnket néhány gyertyával, otthonunkat egy kis héber tekerccsel, ételünket néhány új bevásárlási szokással, fejünket, szívünket és karunkat pár fekete bőrszíjjal, családi életünket egy havonkénti megmártózással és gyerekeinket speciális oktatással. Egy fontos dolog azonban még kimaradt, s ez az agyunk. A zsidókat okos emberekként ismerik. A könyvek és a bölcsesség népe voltunk 4000 évig. Ez rengeteg könyvet és bölcsességet jelent. S hogy miféle bölcsességet? Először is a mit tehetünk és mit ne tegyünk bölcsessége. Aztán ott vannak a történetek és legendák. S vannak az igazán mély értelmű mi-is-az-élet-értelme jellegű bölcsességek, ami természetesen a Kabbalát és a haszid tanításokat is magában foglalja. Ez saját hagyományunk. Itt van néhány módja, hogyan szerezzük meg ezt a bölcsességet, s hogyan emeljen magasabb szintre minket a bölcsesség: 1. Mélyedjünk el azokban a könyvekben, amiket az égig érő könyvespolchoz már beszereztünk. 2. Járjunk hittanra a helyi Jesivába. 3. Tanulmányozzuk a Tórát online. 4. Beszélgessünk rabbikkal, zsidó tudósokkal. 5. Vegyünk magánórákat hittanból. 6. Keressünk valakit a helyi Jesivában, aki tanul velünk. 7. Járjunk zsidó összejövetelekre, táborokba. A Tóra ugyan általában Mózes öt könyvét jelenti, de a kifejezés a teljes zsidó bölcsességre is utal. Szó szerint a Tóra azt jelenti, iránymutatás. Azt is jelenti, fény. A Tórát azért kaptuk, hogy világot gyújtson életünkben, s mutassa nekünk, merre is kell mennünk. Bármit is tanulunk, mindig van egy módja, hogy át tujuk ültetni a gyakorlatba. Tórát tanulni nem hasonlítható semmi más tanulásához. Minden mást azért tanulunk, hogy tudást szerezzünk, míg a Tóra az már magában valaminek az összefoglalása. A kérdezés, válaszkeresés élménye, ami hagyományainkkal egybecseng. Nem más, mint az Isteni Értelemmel való kapcsolatfelvétel élménye. A Tóra mutatja meg, mi hogyan készült a Földön. Bármi, ami létezik e világon, megtalálható a Tórában. Sőt, a Tóra minden részében megtaláljuk a világot.

Kapcsolat Nem vagyunk egyedül mi, akik ezt az utat járjuk. Összeköttetésben állunk. Hisz együtt tettük meg ezt a majd’ 4000 éves utat, s eztán is együtt fogunk menni. Az egész emberiség összeköttetésben áll, s családokban él. Zsidóként egy fantasztikus család része vagyunk, közös örökséggel, történelemmel és egyedi világszemlélettel. Épp ez az összeköttetés a mozgatórugója, éltető eleme az emelkedettebb élet elérésének. Talán a közösség a legjobb szó rá. Járjunk össze más zsidókkal. 1. Járjunk el olyan helyekre, ahol zsidók vannak. Mint mondjuk a Jesiva, vagy klubok, vagy a helyi kóser pékség. Barátkozzunk, beszélgessünk más zsidókkal. 2. Vállaljunk önkéntes munkát. Vásároljunk időseknek, főzzünk kóserül a rászorulóknak stb. stb. Bizostan van rengeteg önkéntes munka, csak rá kell kérdezni a közösségünkben. 3. Shabbatot nagy társaságban ünnepeljük. Hívjunk vendégeket vagy mi menjünk el más családhoz. Maradjunk fenn sokáig s aludjunk el együtt ugyanannál az asztalnál. 4. Mondjunk minél több pozitív dolgot ismerőseinkről, barátainkról, családtagjainkról. Ez kihozza belőlük a jót és elnyomja a negatívumokat. 5. Tudjuk meg, másoknak mire van szükségük. Találjunk munkát másoknak. Imádkozzunk másokért. Hívjuk fel őket, ha már nem láttuk őket egy ideje. Látogassuk meg őket, ha kórházban vannak. 6. Mosolyogjunk. Mondjuk azt, ha találkozunk valakivel: “De jó, hogy látlak”. Nem kerül sokba, mégis jó napot szerzünk vele. 7. Hívjuk fel a szüleinket. Töltsünk el több időt gyermekeinkkel, házastársunkkal. Valahol el kell kezdenünk az ismerkedést zsidó lelkünkkel, s mi is lenne alkalmasabb erre, mint egy zsidó közösség? :)

Vissza a gyökerekhez

Minden egyes zsidó nő ősanyáink, Sára, Rebeka, Ráhel és Lea leszármazottja. Fontos, hogy minden zsidó nő emlékezzen gyökereire. Ha természetből vett analógiával élünk, egy növénynek is a gyökér a legfontosabb része. A gyökér táplálja az életet. A magot is, a fiatal növényt is, és a már kifejlett növényt is táplálja, felveszi a fontos tápanyagokat, a vizet a földből, hogy egészséges lehessen a növény. S míg a gyökérnek saját magáról is gondoskodnia kell, elsődleges feladata mégis a növény táplálása, fejlődésének biztosítása. S annak biztosítása, hogy a növény gyümölcsöt hozzon, s később minden évben újabb gyümölcs teremjen. S ugyanakkor a gyökér biztos alapot ad a növénynek, hogy erős szelek és más behatások ne sodorhassák el.

Fontos megértenünk ezt az alapfunkcióját egy fizikai gyökérnek ahhoz, hogy spirituális gyökereinket értelmezni tudjuk. Elsődleges gyökereink apai ágon ősapáink, Ábrahám, Izsák és Jákob. Anyai ágon pedig ősanyáink, Sára, Rebeka, Ráhel és Lea. Ők építették meg Izrael házát és mindannyian olyan értékekkel járultak hozzá, amiket egyesítve megkaptuk az egyedi karakterét népünknek.





Ábrahám volt az első zsidó, és ahogy a Biblia írja “Az Egyetlen”. Azért egyetlen, mert abban a korban, amiben élt, mindenki a politeizmust és bálványimádatot hirdette, s ő volt az egyetlen, aki mindezzel szembeszállva egyetlen Istent hirdetett. Gyermekei, a zsidók, még most is egyedien viszik tovább munkásságát – kis közösségként egy nagyon sok Istent hirdető világban. Tőle örököltük és belőle merítjük az erőt, hogy önfeláldozóak tudjunk lenni, s hogy minden áron továbbadhassuk hagyományainkat gyermekeinknek. Hiszen Ábrahám legnagyobb erénye az volt, hogy elkötelezettsége és odaadása révén követni akarta és tudta Istent.

Azzal, hogy ősapáinkra úgy tekintünk, mint gyökereinkre, hagyományaink egy másik fontos feladatát is leírják a gyökereknek, ami túlmutat a szülői szerepkörön. A gyerekek ugyanis nem függenek olyan módon szüleiktől, mint a gyümölcs. A gyerekek elmehetnek szüleik közeléből, elköltözhetnek a szülői házból és azután is biztosított a túlélésük, hogy szüleik elhaláloznak. A növény esetében pedig mint tudjuk ez nem igaz. A növénynek szüksége van a gyökerére ahhoz, hogy túléljen, mert a gyökér biztosítja az élethez szükséges feltételeket. Ugyanígy ősapáink és ősanyáink szilárd elveinek táplálnia kell spirituális gyökereinket nap mint nap.

Minden egyes zsidónak tudatában kell lennie, hogy szerves részét képezi annak a “gyökérrendszernek”, ami ősapáinkkal és ősanyáinkkal kezdődött és él még a mai napig is.





Sajnos azonban vannak zsidók, akik valami miatt nincsenek ennek tudatában és gyökereik annyira elgyengültek, hogy a legkisebb szellő is kitépheti. Épp ezért az egészséges gyökerek feladata, hogy keményebben dolgozzanak és újraélesszék és erősítsék a többieket, segítsenek megtalálni identitásukat és segítsenek visszahelyezni őket a rendszerbe.

Ebben az életmentő munkában a zsidó nőnek van a legnagyobb szerepe, mivel ő az otthon lelke, aki meghatározza az otthon atmoszféráját és a gyerekek jövőjét.

S ugyanebből kifolyólag nincs nagyobb megtiszteltetés egy zsidó lány számára, mint felkészülni erre a szerepre, hogy ősanyáinkhoz méltó háztartást vezethessen majdan. Ez egy kettős folyamat. Egyfelől a saját épülését kell szem előtt tartania, másfelől pedig zsidóságunk fennmaradását. Ez utóbbit legjobban a már említett kóserság, gyertyagyújtás és a család tisztaságára vonatkozó törvények által tudja elérni.





S végül, hogy kiteljesítsük a gyökér-analógiát, mint ahogy a gyökér esetében is a feladata a fontos, nem a kinézete, úgy a zsidó anyák és lányok áldozatos munkája is sokkal fontosabb annál, mint ennek külső megjelenései. Egy olyan világban, ahol szinte mindent a divat irányít, anyáink és lányaink nem törődnek azzal, hogy mit szólnak a szomszédaik a Tóra irányelvei szerint kialakított lakásukhoz vagy a szintén ezen elvek által kiválasztott ruhákhoz. Ha ódivatúnak is számít mindez, büszkeséggel tölti el őket a tudat, hogy egy erős gyökerű nemzet identitását őrzik ezáltal.

S végül egy nagyon szép gondolatot szeretnék idézni a zsidó gazdagságról.

Sem az ingatlan, sem a pénz nem jelent igazi zsidó gazdagságot. Az igazi, örökké tartó gazdagság az a Tóra törvényeinek maradéktalan betartása, s micvák teljesítése, s olyan gyerekek világra hozatala, akik gyermekeiket ugyanebben a szellemben nevelik majd.

A nők szerepe a zsidó vallásban

Egy zsidó házban a feleséget és anyát héberül akeret habayit-nak hívják. Ez szó szerint azt jelenti, “az otthon lelke”. Ő az ugyanis, aki meghatározza az otthon jellegét és atmoszféráját.

Isten megköveteli, hogy minden zsidó otthonnak zsidó jellege legyen. Nem csak Shabbatkor és ünnepnapokon, hanem a hétköznapokon is és a mindennapi életben is. Minden tekintetben zsidó jellegűnek kell lennie.

A zsidó otthont az különbözteti meg a nem zsidó otthontól, hogy a Tóra útmutatásai alapján kerül kialakításra. S ekkor az otthon sugározza Isten jelenlétét, s az isteniség otthonává válik.





Egy zsidó otthonban minden egyes nap érezni Isten jelenlétét, nem csak imádkozás és Tóra tanulás alatt, hanem az olyan hétköznapi tevékenységek alatt is, mint az evés vagy az ivás.

Egy zsidó otthonban az étkezés nem csak arról szól, hogy jóllakjunk, hanem egy Istennek szentelt cselekedetté válik, amit a kézmosás előz meg, majd az ételre az áldás, s az étkezést hálaadás követi, s természetesen minden étel és ital szigorúan csak kóser lehet.





Egy zsidó otthonban a férj és feleség betartják a család spirituális tisztaságára vantkozó törvényeket, a feleség eljár a Mikvába. Eleget tesz a férj és a feleség a szaporodjatok és sokasodjatok parancsának, s gyermeknemzés közben sem feledkezik meg Istenről. Ez garantálja, hogy a születendő gyermek tisztán és szenten jön a világra, tiszta szívvel és ésszel, ami lehetővé teszi számukra, hogy ellenálljanak a környezet rossz hatásainak, mialatt felnőnek.

Egy zsidó otthonban a szülők tudják, hogy gyermekeikbe a legelső perctől kezdve bele kell nevelniük Isten szeretetét, Istenfélelmet és át kell itatniuk gyermekeik személyiségét a micvák teljesítésének örömével. S annak ellenére, hogy a szülők természetesen a legjobb dolgokat akarják megadni gyermekeiknek az életben, a zsidó szülőknek tudniuk kell, hogy a legnagyobb dolog, amit adhatnak, az egyetlen valóban örök érték, amit hátrahagyhatnak gyermekeik számára, az az, hogy mindennapi életük útmutatójává teszik a Tórát, a micvákat és a zsidó hagyományokat.

Ezek megteremtésében legnagyobb szerepe a zsidó feleségnek és anyának van. A legtöbb esetben egyedül az ő kiváltsága, hogy igazi zsidó jelleget adjon otthonának.





Az ő feladata a kóser étrend biztosítása. Az ő kiváltsága a Shabbat első köszöntése minden pénteken napnyugta előtt a gyertyák meggyújtásával. S ezzel a gyertyagyújtással szimbolikusan betölti otthonát békével és harmóniával, s megvilágítja azt a Tóra és micva fényével. Leginkább az ő érdeme, ha Isten megajándékozza családját igaz boldogsággal.

A gyertyagyújtás, a challah elégetése (barchesz-sütéskor a tészta egytizedét el kell égetni áldozatként, ez a tizedrész a challah) s egyéb feladatok mellett, amit a Tóra még a nők hatáskörébe utalt, vannak még olyan dolgok, amik a nők feladatai közé tartoznak. Ilyen pl. a család tisztaságára vonatkozó törvények betartása. Persze ebben a férjnek is van felelőssége, de leginkább az asszonyé a feladat.




Ez Istentől kapott küldetése a zsidó nőknek. Ügyelni a család tisztaságára, s más egyéb törvényekre, amiket a család számára előír a Tóra. A zsidó család szentségét fenntartani, a gyermekeket testileg és lelkileg táplálni, gyarapítani.

Isten minden egyes zsidó nőt megajándékozott azzal az erővel és kitartással, ami ennek kivitelezéséhez szükséges, máskülönben ezt a sok feladatot nem mind a nők kapták volna. Isten csak olyat követel, amiről tudja, hogy végrehajtható.

S az egyik legfontosabb megemlítendő tény az az, hogy egy gyermek csak akkor zsidó, ha az anyja zsidó. Ha valakinek csak az apja zsidó, az nem minősül zsidónak. S ez a tény a legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a nők elsődleges szerepe a zsidóság megőrzése.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy zsidó nőnek csakis otthon a helye, s ne építhetne karriert. Sokkal inkább arról van szó, hogy a zsidó nőnek meg kell tudnia teremteni a zsidó otthont, mivel a zsidóság legfontosabb alapegysége a család.

A modern pszichológia is egyre inkább megerősíti azt, amit a Tóra mindig is tanított, nevezetesen, hogy a társadalom alapja egy olyan család, melyet a biztonság, a szeretet, stabil morális és erkölcsi alapok tartanak össze.

A stabil család megteremtésének rovására karriert építeni elhibázott döntés, de lehet úgy is karriert építeni, hogy mindez ne menjen a családi élet rovására.

Szerelem

S ennyi szomorú téma után itt az ideje, hogy igazán szívet melengető dolgokról is írjak. S mi lehet szívet melengetőbb a szerelemnél?

Egy kiváló cikk következik Simon Jacobson tollából.

Mi húzódik meg a nemek kölcsönös vonzódása mögött? A szexualitás olyan téma, amiről senki nem tud semlegesen nyilatkozni. A szexualitás mindenkinek a természetében benne van, mindenkinek van igénye a szexualitásra és azt, hogy milyen is ez az igény, a neveltetés, iskoláztatás, élettapasztalat és más egyéb behatások formálják. A misztikusság, a románc, a zene, a holdfény mind csak a természet játéka lenne, hogy a férfiakat és nőket szaporodni kényszerítse? Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk szexualitásunkat, meg kell vizsgálnunk, honnan is ered. Kétféle megközelítésből szeretném megvizsgálni e kérdést. Az egyik a tudományos, széleskörűen elfogadott megközelítés. A másik pedig a Tóra felőli megközelítés, különös tekintettel a Kabbala-szerinti értelmezésére. Természetesen rengetegféle tudományos elmélet látott már napvilágot a szexualitásról. A legköztudottabb az evolúciós elmélet, ami azon alapul, hogy a legerősebb, legdominánsabb egyedek azok, akik életben maradnak és továbbadják génjeiket. A biológia tudománya felépíti az élőlényeket a legkisebb sejtből kiindulva, s a fejlődést az evolúciós láncon keresztül levezeti a ma élő állatokig és emberekig. Ebből a szemszögből nézve a szexualitás nem más, mint fajfenntartára irányuló ösztön. A hím megkeresi a legtermékenyebb nőstényt, aki a legegészségesebb utódokat hozza majd a világra. A nőstény pedig azután a hím után kutat, akiknek a legegészségesebb spermiuma van, s aki a legerősebb, hogy meg tudja majd védeni családját. Ez az elmélet sokmindent megmagyaráz a szexualitásról. Megmagyarázza, hogy férfiak és nők miért keresik egymás társaságát. Azt is megmagyarázza, hogy bizonyos vonások miért is olyan vonzók az ellenkező nem számára. Ennek az elméletnek a lényege az, hogy a misztikum, a szépség és a románc mögött az az egyetlen cél húzódik meg, hogy fajunk fennmaradjon. Mivel az ember egy bizonyos fokú kifinomultsággal rendelkező állat, ezért a szexualitás is kifinomultabb emberek esetében. Mivel a modern emberek nem úgy tekintenek magukra, mint “szaporodógépekre”, az evolúció és a biológia szövetkeztek, hogy egyesülésre csábítsák a férfit és a nőt. A szexualitást ugyanis nem csak élvezettel fűszerezték meg, hanem egy bizonyos fokú misztikummal is, ami előrehajt minket romantikus felfedezőutunkon. Az embert azt hinné, hogy felsőbb szintre emelkedett, mint pusztán az “erősebb marad életben” létezés, amikor vágyakozva belenéz szerelme szemébe egy gyertyafényes vacsoránál. Ám az igazság az, hogy egy a “felemelkedés” csak a természet egy játéka, hogy elrejtse a lényeget. Az udvarlás pontosan olyan, mint amikor két méh udvarol egymásnak. Az egyik méh egy bizonyos módon zümmög vagy egy meghatározott illatot bocsát ki, aminek a lényege, hogy egyesüljenek ezután s utódokat hozzanak létre. Emberekre vonatkoztatva a romantika, a virágok, a zene, a holdfény, mind-mind csak a természet játéka arra, hogy két embert összehozzon. A természet kegyetlen. A természtenek mindent kontroll alatt kell tartania. A természet szerint a nőt és férfit kizárólag szaporodás céljából kell összehozni. Nagyjából ez a tudományos megközelítése az emberi szexualitásnak. Nézzük meg mindezt a Tóra tükrében. A Tóra koncepciója az emberi szexualitásról már a Teremtés könyvének első fejezeteiben megfogalmazódik. Azt tartja, hogy a szexuális vonzalom emerek között arról szól, hogy férfiak és nők igyekeznek a saját isteni másukat megtalálni, hogy kiteljesedhessenek. A Tóra azt mondja, hogy a férfit eredetileg “kétoldalúnak” teremtette Isten. “Megteremtette a férfit és a nőt és férfinak hívta őket.” Később kettéválasztotta a férfit és a nőt és azóta az elválasztott felek egymást keresik, hogy egyesülhessenek, ahogy Isten megteremtette őket. Azonban nem csak fél-személyek. Sem a férfi, sem a nő. Mindkettőjüknek van saját személyisége. De ha nem találnak egymásra, akkor a transzcendens személyiségük bizonyos részei sosem teljesednek ki. Valami hiányozni fog belőlük, hiszen egyszer egy nagyobb egész részei voltak. Még misztikusabban szólva: a férfi és a nő eggyé akarnak válni Istennel, amikor egymást keresik. Az emberi faj tulajdonképpen egy entitás, egy férfi-női rendkívüli egység. Amikor a férfi és a nő egyesülnek a házasságban, akkor újraalkotják az isteni képet, amiben eredetileg megalkotta őket a Teremtő. Kétféle energia egy-egy része van bennünk, s vágyakozás sóvárgás párosul hozzá, hogy ismét egy egész lehessünk. A Kabbala tanításai még ennél is tovább mennek, mert a férfit és nőt nem pusztán két külön nemnek tekintik egy fajon belül. A Kabbala szerint a férfi és a nő nem más, mint két különféle energia az elképzelhető legabsztraktabb formában, s úgy beszél róluk, mint belső energia és külső energia. A női és fés férfi energia egyaránt megtalálható a férfiben és a nőben is, s a természet minden részében. Még az isteniséget is néha nőiként, néha férfiként írják le. A széleskörben elterjedt feltételezés ellenére, miszerint Isten férfi, a Bibliában nagyon sok nőies tulajdonság olvasható Istenről. Az emberi fajt Isten saját képére teremtette, de az emberek fele férfi, fele nő, s kettejük egyesüléséből jön létre egy nagyobb egész, az az isteni kép, ami Istennel akar eggyé válni és egy magasabb szintű valóságot keres. Ez a lelke a szexuális vonzódásnak. S ez a vonzódás, ami oly sokféleképp nyilvánul meg a felgyorsult szívveréstől kezdve egészen a vonzódásig, mind csak azért van, hogy férfi és nő újra egy isteni egészet alkothassanak. Nem mintha teljesen el lettek volna választva egymástól, de az emberek magukban nagyon nárcisztikusak, önzők tudnak lenni. De van mindenkiben egy hang, ami azt súgja, hogy valami hiányzik, valami nagyobbra vágyom. S amikor két ember vonzódik egymáshoz, az lehet, hogy szimplán egy biológiai folyamatnak tűnik, de a zsidó nézőpontból, a Tóra megközelítése szerint ez csak a fizikai megnyilvánulása egy sokkal mélyebb, spirituális vonzódásnak. Ezzel persze nem azt mondom, hogy a Tóra meglátása a szexualitásról alapvetően nem fonódik össze egy új élet létrehozásával. Természetesen összefonódik. De nem csakis és kizárólag ez a lényege. Sokkal inkább a fordítottja igaz, az újraegyesülés az isteni formában ad nekünk erőt ahhoz, hogy új életet hozzunk a világra. Már magában az egyesülésben is van valami isteni eredetű. Ezt a Halacha (Tórai törvény) is kimondja, mi a házasság szentségét kiterjeszti olyan esetekre is, amikor utódok nemzése nem lehetséges (pl. olyan férfi és nő esetében, akik már túl vannak azon a koron, hogy gyereket vállalhassanak). Ha a szexualitás pusztán a gyereknemzésre irányulna, könnyen mondhatnánk, hogy “Hé, ha nem tartjuk fenn a fajt, akkor mi az értelme a házzasságnak és a szexualitásnak? Csak önző élvhajhászat? Hát hol ebben a szentség?” De a szexualitás szent. A férfi és nő egyesülése isteni cselekedet és isteni élmény.

Bar & Bat Mitzvah

Avagy férfivá és nővé avatás. Nekem is volt Bat Mitzvah-m, de nagyon félénk voltam, szinte az orrom alá motyogtam a mondanivalókat. De büszke voltam magamra, amikor vége volt :)

A fiúk esetében a körülmetéléssel kezdődik minden. Ekkor kezd el beleszállni a zsidó lélek, s a Bar Mitzvah-ján fejeződik be a folyamat. Ez 13 éves korban van. Ekkor válik az ő saját felelősségévé a Tóra összes parancsolatának betartása, a hit tanulása. Lányoknál már a születéskor megkezdődik az a folyamat, ami fiúknál csak 8 napos korban a körülmetéléssel. Lányok esetében azonban ez a folyamat egy évvel korábban, 12 évesen fejeződik be, mert a lányok hamarabb érnek és korábban tudnak felelősek lenni saját képzésükért. Ekkorra érik el a lányok és a fiúk az érettségnek azt a fokát, amikor különbséget tudnak tenni jó és rossz között, s tudnak ennek megfelelően viselkedni.

A kifejezés “Bar Mitzvah” szó szerint azt jelenti “a parancsolatok fia”. Ez nagyon jól körülírja, hogy mi is a lényege ennek a szertartásnak, tudniillik, hogy mostantól ő felelős a parancsolatok betartásáért. A “Bat Mitzvah” kifejezés azt jelenti, hogy “a parancsolatok lánya”, tehát hogy innentől ő felelős a nők számára előírt parancsolatok betartásáért. Nők számára sokkal kevesebb az előírás, mint férfiak számára. Nagy általánosságban a nő a családja zsidó karakteréért felel, a férfi pedig eljár imádkozni és mindenben segíti és támogatja feleségét a családjának és otthonának zsidó karakterének megteremtésében. A nők számára előírt három legfontosabb parancsolat az a család tisztaságának megőrzése, a háztartás kóser vezetése és a szombati és ünnepi gyertyák meggyújtása. A nő vállán nyugszik a legnagyobb felelősség, ő felelős a gyerekek zsidó neveltetéséért.

Bar és Bat Mitzvahkor hatalmas ünnepséget szoktak rendezni, de a tizenkettedik ill. tizenharmadik születésnapon akkor is automatikusan felnőtté válik a gyermek, ha nincs ünnepség.

A fiúknak ekkortól kezdve kell tfilint viselnie minden nap a reggeli imádságokhoz. A Bar Mitzvah ünnepségek általában úgy zajlanak, hogy felhívják a fiút a Tórához és olvas belőle, s teszik mindezt a 13. születésnapját követő szombaton.

Én a Bat Mitzvahmon elmondtam a Shema Jiszroel kezdetű imádságot, majd egy koszorút helyeztem az egyik Tórára. Sokan beszédet is mondanak, de én ahhoz túl félénk voltam :)

Szülinapozzunk vallásosan :)

Mi is az a zsidó születésnap?

Egy zsidó naptár kialakítása volt a legelső parancsolat, amit a zsidóság kapott Istentől. Ez az egyedülálló naptár a holdhónapok szerint van beosztva, de időszakonként igazítják, hogy mindig összhangban legyen a nap-hónapokkal és annak az évszakaival. Ebből kifolyólag az évfordulók vándorolnak a Gergely-naptárhoz képest, de mindig a közelében marad annak a dátumnak, amit a Gergely naptár mutat. Mondjuk ha valakinek szeptember 20-án van a születésnapja, akkor az mindig max. 1-2 hetet tér el ettől.

A születésnapunk különleges jelentősséggel bír. Először is a zsidó hagyományok úgy tartják, hogy a jó szerencsénk különösen erős ezen a napon. Másfelől pedig minden jelentős eseményt a héber naptár szerint kell megünnepelni, mert az a pontosabb, s azokon a napokon vagyunk közelebb Istenhez.





Szokások, amiket érdemes tartani a születésnapunkon

Gondoljuk végig az előző évet, hogy mi az, ami jól sikerült, mi az, amit elrontottunk és mi az, ami ebből még helyrehozható.

Emeljük újabb szintre az életünket egy újabb micvával.

Adakozzunk többet a szokásosnál ezen a napon.

Imádkozzunk többet. Mondjunk több zsoltárt. (S mielőtt valakinek kétségei támadnának, a Zsoltárok Könyvét Dávid Király írta) Életünk minden évéhez kapcsolódik egy zsoltár. Ez az életkorunknál eggyel nagyobb számot viselő zsoltár. Tanuljuk meg és mondjuk el a születésnapunkon.

Tanulmányozzuk a Tórát még többet, s osszuk meg barátainkkal amit tanultunk.

Mondjunk köszönetet a Jóistennek, hogy megteremtett bennünket.

Együnk egy új szezonális gyümölcsöt, hogy elmondhassuk a Shehecheyanu áldást.

Ha valaki férfi, menjen fel a Tórához a születésnapja előtti szombaton és olvasson fel belőle. Ha a születésnapja szombatra esik, akkor azon a szombaton is.

Aki ki akarja számolni, mikorra esik a zsidó születésnapja, kattintson ide.






Miért is olyan különleges a zsidó születésnap?

Ez a nap elsősorban a hála napja. A szülők hálásak Istennek, hogy ilyen ajándékot adott nekik, mint a gyermekük. A zsidóság hálás, hogy egy újabb szem adódott a zsidóság láncához. A születésnapos pedig hálás Istennek, hogy megajándékozta őt az élettel. S mivel ezen a napon vagyunk a legközelebb Istenhez, ekkor a legjobb választ keresni kérdéseinkre, s jó dolgokat kérni tőle.





A legelső születésnap

A legelső ember, aki születésnapot ünnepelt, Ádám volt. Lehet vitatni, hogy tulajdonképpen ő nem is született, hanem “csak úgy lett”, s ezért nem is “születés”nap az övé, de mégis eseménydús volt a nap, amikor megteremtették. Ádámot a legelső pénteken, a teremtés hatodik, s egyben utolsó napján teremtette Isten. S nem sokkal utána Isten megteremtette Évát is. A történet vége persze rosszabb, mint egy hasfájás egy jó kis csokitorta után. Az első emberpár ugyanis nem tortát evett, hanem almát a tudás tiltott fájáról.

Ádám és Éva születésnapját minden évben megünnepeljük. Rosh Hasana, a zsidó újév nem arra a napra esik, amikor a világot teremtette meg Isten, hanem hat nappal későbbre, amikor Ádámot és Évát. Ez az az időpont, amikor valójában minden elkezdődött.





A második fontos születésnap

Ez Izsák születésnapja. Említés van az ő születésnapi ünnepségéről a Midrásban.





Egy emlékezetes születésnap

Az első írásos feljegyzés egy születésnapi partiról a Teremtés Könyvében van. A fáraó egy nagy születésnapi ünnepséget tartott a papjainak. S ezalatt az ünnepség alatt megkegyelmezett az inasának, akit hanyagság miatt ítélt el, mint ahogy azt József három nappal a parti előtt megjósolta.





120 éves koráig

Egy közkedvelt zsidó születésnapi kívánság, hogy “Isten éltesse sokáig, 120 éves koráig”. A Tóra említést tesz egy olyan emberről, aki valójában 120 évig élt, s ez az ember nem más, mint Mózes, minden idők legnagyobb prófétája, aki pontosan aznap hunyt el 120 évesen, mint amelyiken megszületett 120 évvel korábban. Ez a nap Adar hónap 7-e. Évszázadokkal később, amikor Hámán ki akarta végeztetni az összes zsidót, sorsolással döntött, hogy melyik napon tegye ezt. Nagy volt az öröme, amikor Ádár hónap került kihúzásra. Azt mondta “Kiváló, ez az a hónap, amikor Mózes, a zsidók megmentője is meghalt”. Ám azt nem tudta, hogy ez a hónap egyben Mózes születésének hónapja is. S minden, ami a születésnappal kapcsolatos, az extrapozitív enegriákat teremt, s minden egyes halál által kiváltott negatív energiát semlegesít. A többi már történelem…

Upsherin

Vagyis a zsidó kisfiúk első hajvágása.

Ez a szokás arra a Tórai írásra vezethető vissza, melyben az újszölött gyereket egy fához hasonlíják. Mint ahogy a fa is egy kis magból kel ki, nő nagyra és hoz gyümölcsöt, úgy a kisgyerek is egy kis embrióból lesz és gondos neveléssel a tudás gyümölcse megérik. S mint ahogy a fák esetében azt mondja a Tóra, hogy Istennek bemutatott áldozatként tilos az első 3 évben leszedni a fa gyümölcsét, úgy a kisfiúk haját sem vágjuk le az első három évben.

A hároméves kor egyébként mérföldkő egy zsidó gyermek életében. Ekkor kezdi meg zsidó tanulmányait.

Ez a hajvágás épp ezért speciális. Egy szentebb helyen kell tartani, a zsinagóga tökéletes hely erre. S a legjobb, ha egy rabbi vágja le az első tincset. Azt a tincset vágja le először a rabbi, ahol később a kisfiú majd a Tfilinjét fogja viselni. A Tfilinről majd később írok. A hajvágást legjobb viszont, ha egy fodrász fejezi be. S mivel a tanulmányainak megkezdése is ez az alkalom, szokás a gyerek ujját mézbe martini és azt héber betűkre helyezni, hogy a tanulás édes legyen.

Vannak, akik megtatják emlékül az első tincset. Mások odaadományozzák a hajat parókakészítőknek, hogy aki rászorul, mert mondjuk kemoterápia miatt elvesztette a haját, az tudjon parókát hordani.

Pidyon Haben

Ez a hagyomány is természetesen a kisfiúkra vonatkozik, nem a kislányokra. De csak az elsőszülöttekre.

Eredetileg általánosan elfogadott volt, hogy az elsőszülött fiú a papi osztályhoz tartozik. Akkor alakult ez ki, amikor az Egyiptomból való kivonulás során az egyiptomi elsőszülöttek meghaltak. Ám amikor az Aranyborjút imádták a zsidók, akkor az elsőszülöttek elvesztették ezen kiváltságukat, s azon kis csoport vált a papi renddé, akik nem vettek részt az Aranyborjú imádatában. Ezek a Leviták, leginkább Áron gyermekei. S ezóta minden elsőszülött zsidó fiúnak át kell esnie a pidyon haben ceremóniáján. S egy olyan embernek kell vezetnie a szertartást, aki Áron leszármazottja. Manapság ők a kohenek.

Kinek kell ezen átesnie?

Minden fiúnak, aki az anyja elsőszülöttje. Kivételek persze vannak. Ha akár az anya, akár az apa kohen vagy levita, illetve ha a gyerek császármetszéssel született, akkor nem kell. Ha a szülők ezt a szertartást nem szervezik meg, akkor a gyereknek magának kell megszerveznie, amikor felnő. Ha volt az anyának egy vetélése, mielőtt a gyerek megszületett, akkor célszerű egy rabbival konzultálni.

Mikor is kell ezen átesnie?

Akkor, amikor a gyermek pontosan 31 napos. Ha már elmúl 31 napos, akkor amint lehet. A szefárdi zsidók a 31. nap estéjére szervezik, az askenáziak viszont délutánra. Ha a nap szombatra vagy nagyobb zsidó ünnepre esik, akkor meg kell várni a legközelebbi alkalmas napot.

S mi is valójában ez a ceremónia?

A gyereket tulajdonképpen visszavásárolják a szülei. A Tórában 5 sékel szerepel, ami nagyjából 100 gramm ezüstnek felel meg. Akármi, ami ezüst és 100 gramm, megteszi. Hagyományosan ez a micva egy ünnepi étkezés keretein belül zajlik le, amin részt vesz a család és a barátok. Miután az étkezés elkezdődött, a kisfiút egy szépen megmívelt, ékszerekkel díszített ezüsttálcán hozzák be. Ezután az apa azt mondja a jelen lévő kohennek, aki levezeti a szertartást: “Az izraelita feleségem elsőszülött fiúval ajándékozott meg”. Ezt követően a kohen és az apa közt lezajlik egy rövidebb beszélgetés, aminek a végén az apa odaadja az ezüstöt a kohennek és elmond egy speciális áldást. Ezt követően a kohen elmondja a borra az áldást.

Hagyományaink azt tartják, hogy egy pidyon haben-i étkezésen résztvenni felér 84 nap böjttel. Ezért szokás sok cukrot és fokhagymát felszolgálni ilyenkor, mert ezek olyan ételek, amik sokáig táplálják az emberi szervezetet.

S miért pont 5 sékel

Először is mert a Tórában ez szerepel. Másodsorban Ráhel elsőszülöttjét, Józsefet 20 ezüstért adták el a testvérei, ami 5 sékelnek felel meg. Azóta ez az “ára” egy elsőszülött fiúnak, amit a koheneknek (rabbinak) kell adni. Harmadsorban az 5-ös szám a héber hei betű számértéke. (Minden héber betűnek van egy számértéke) S ezt a betűt toldotta Ábrahám a saját nevéhez, amikor eljött az idő, hogy Izsák apja legyen.

Adjunk nevet a csöppségnek

Nomen est omen

Vagyis nevünkben a végzetünk. Hagyományaink úgy tartják, hogy a nevünk mindent elárul a karakterünkről. A név az, ami összeköt bennünket a lelkünkkel, köldökzsinórként táplálja és kényezteti spirituális igényeinket. Ebből kifolyólag nagy felelősség a névadás. Yitzchak Luria rabbi szerint (ismertebb nevén Ari HaKadosh) amikor egy gyermek megszületik, a Teremtő a szülők szájába adja azt a nevet, amire ennek az új léleknek szüksége van.





A héber nevem a valódi nevem

A Tóra azt írja, hogy többek között azért is szabadított ki az Úr az egyiptomi rabságból, mert nem adtuk fel zsidó identitásunkat, így többen közt megtartottuk héber neveinket is. Nekem is van héber nevem, de fejből meg nem mondom, mi az.

Ki dönti el a gyerek nevét?

A gyerek szülei adnak nevet neki. Ennek olyan névnek kell lennie, amiben mind a két szülő egyetért. Amennyiben a szülők nem tudnak megegyezni a gyermek nevében, akkor általában az a szokás, hogy felváltva adnak nevet a szülők a gyerekeknek. Az apa az elsőnek, az anya a másodiknak, az apa a harmadiknak és így tovább. Ne feledjük, nagyon vallásos zsidó családokban nem ritka a 7-10 gyerek.





Amikor valakiről nevezzük el a gyermekünket

Sokan nevezik el gyermekeiket családtagok, mondjuk nagyszülő vagy dédszülő után, hogy ezzel is őrizzék emlékét. Mások híres zsidó történelmi személyekről nevezik el gyerekeiket. Megint mások bibliai alakokról. Sokan a jelentése miatt választanak egy adott héber nevet, pl. Chaim, ami életet jelent, vagy Simcha, ami boldogságot.
Közösségenként változik, hogy olyan rokonról is nevenzek-e el gyereket, aki még él, vagy csak olyanról, aki már meghalt. Vannak olyan közösségek, ahol a gyerekeket a rabbiról vagy a rabbi feleségéről nevezik el.

Akárhogy is, a nevet nem szabad bejelenteni, fiúk esetében a körülmetéléséig, lányok esetében a névadó ünnepségéig.

A körülmetélést megelőző nap

Szokás meghívni gyerekeket az újszülötthöz, hogy imádkozzanak és áldást mondjanak az ételre. Azért, mert a gyerekek hangja még tiszta, a lelkük romlatlan. Ezáltal imájuk jobban eljut Istenhez, spirituális védelmet nyújt és áldást hoz az újszülöttre és minden a házban lakóra. Ezen az estén a szülők elmélyülnek a Tóra tanulmányozásában, lehetőleg az újszülött mellett. Ezt az éjszakát a védelem éjszakájának is nevezik. Mivel a micve, amit a körülmetélés jelent, hatalmas spirituális energiát jelent, negatív erők is dolgoznak, hogy tönkretegyék a napot. Ezért kell olyan pozitív erőkkel védeni a gyereket, mint amilyen a Tóratanulmányozás is. Tanácsos némi fényt égve hagyni a gyerek szobájában. Szokásos még az apának, a mohelnek és a sandeknek (aki a gyereket tartja majd a brit alatt) megmerülnie a Mikvában a brit reggelén.

A gyermek megérkezése

S igen, megszületett a várva várt gyermek :) Mi következik hát ez után, merülhet fel a kérdés. Nos, ez függ attól, hogy kisfiú-e az újszülött vagy kislány. Kisfiúk esetében jóval bővebb az útmutatás, mint kislányok esetében.




A körülmetélés

Ennek a hagyománya a bibliai időkig nyúlik vissza. Isten legelső parancsa Ábrahámnak, a legelső zsidó embernek, az volt, hogy metéltesse körül magát. Ábrahám az első ősatyánk, s mint ilyen, központi szerepet játszik a zsidók életében. Hosszú élete során mindig híven szolgálta a Jóistent, ennek ellenére zsidóvá válása csak akkor lett teljes, amikor körül lett metélve 99 évesen. A Tórában is írva van, hogy a zsidó nép és Isten közötti szövetség legelső teljesítendő előírása az a körülmetélés. Ez héberül úgy hangzik, hogy Brit. Minden zsidó fiú csecsemőt körül kell metélni a születését követő nyolcadik napon a zsidó naptárhoz alkalmazkodva.

Ahogy a gyerekek fejlődnek, egyre több információt tudunk átadni nekik a vallásról, minél érettebb, annál mélyebb értelműeket. S bár a körülmetélés mélyebb mondanivalójának befogadásáhzo 8 naposan még egyértelműen nem elég érett egy gyerek, ez a legfontosabb jele az Istennel kötött szövetségnek, így ezzel nem várunk, amíg elég idős lesz a gyerek ahhoz, hogy megértse. Ezen túl pedig ennek a parancsolatnak egyedülálló jellege van. Míg az összes többi előírás, a Tfillin vagy a cicesz viselése mondjuk, mind kívülről jön, addig ez az ember saját testével van kapcsolatban. S amint a fiú körül van metélve, elkezd a zsidó lélek beleszállni, s a folyamat a Bar Mitzvájával ér véget 13 éves korában.

Az apa feladata a fiának körülmetéléséről gondoskodnia. Amennyiben az apa nincs jelen vagy egyéb okokból nem tudja megszervezni ezt, akkor a közösségre hárul a feladat. Bar Mitzva is csak akkor lehet a fiú, ha körül van metélve.





A körülmetélést az úgynevezett Mohel végzi. Ő egy képzett sebész, speciális gyakorlattal a körülmetélésben. Ahhoz, hogy valaki Mohel lehessen, Istenfélő, Tórakövető zsidónak kell lennie, s tisztában kell lennie a rengeteg zsidó és orvosi törvénnyel és előírással, ami ide vonatkozik. Ha valaki Mohellel metélteti körül a fiát, akkor biztos lehet benne, hogy a körülmetélés megfelel minden zsidó előírásnak és a legszakavatottabb mozdulatokkal hajtják végre. Egy normál sebész által elvégzett körülmetélés nem felel meg az előírásoknak, mert egyrészt nem felel meg a hagyományoknak, másrészt sok módja a körülmetélésnek indokolatlan fájdalmat okoz a gyereknek, amit viszont tilt a Tóra.

Ha a gyerek koraszülött vagy egyéb okokból gyengélkedik, akkor meg kell várni azt, hogy teljesen felépüljön, s csak aztán lehet körülmetélni. Egyes esetekben hét teljes napot várnak a felgyógyulást követően a körülmetéléssel.

Ha az apa már felkért egy Mohelt, hogy végezzel el a körülmetélést, akkor nem mondhatja le és kérhet fel egy másikat, csak abban az esetben, ha azt a másikat választotta volna eredetileg, ha az ráért volna.





Körülmetéléskor egy széket fenn kell tartani Elijahu Prófétának, akit a “Körülmetélés Angyalának” is szoktak nevezni. Ő minden Briten jelen van.

Nem szokás azonban erre az eseményre formális meghívót küldeni senkinek, tekintve, hogy Elijahunak nem tudnak küldeni, holott minden Briten jelen van. A szülők csak bejelentik, hogy mikor és hol lesz az esemény.

A körülmetélést követően egy nagyobb étkezésre kerül sor hagyományosan.

Az apának és a Mohelnek pedig kötelező taleszt viselnie.

Hagyományosan egy erre a célra használt párnára fektetik az újszülöttet, s ezen marad attól a pillanattól kezdve, hogy az anyja kivette a bölcsőből, hogy körülmetéljék, egész addig, míg a procedúra végeztével vissza nem kerül az anyjához.

Mindenkinek állnia kell a Brit alatt, kivéve azt a személyt, akinek az ölében a gyerek fekszik.

A körülmetélés végeztével pedig a gyermeket megáldjuk.

A körülmetélés, ha egészséges a kisfiú, mindenképpen a születését követő nyolcadik napra esik, még akkor is, ha az szombat vagy más ünnepnap. Ha azonban a gyerek nem egészséges és várni kell a körülmetélésével, vagy egészséges ugyan, de császármetszéssel született, akkor meg kell várni a legközelebbi hétköznapot.




Pár technikai részlet

Magát a körülmetélést egy nagyon éles, nagyon kifényezett szikével végzik, amit Izmelnek hívnak. Ez megfelel a Halacha (zsidó törvények) előírásainak. Ezzel az eszközzel a fityma szinte azonnal elválik a többi résztől s a procedúra majdhogynem fájdalommentes. Nem használnak semmiféle kampót, kapcsot, leszorítót, ezzel csak felesleges fájdalmat okoznának a gyereknek. Míg a kórházakban arra törekszenek, hogy vérmentes és ne fájdalommentes legyen a körülmetélés, addig a zsidó rituális körülmetélés a fájdalommentességre törekszik, nem baj ha van vér. Már csak azért sem, mer a szövetség Istennel tulajdonképpen vérszerződés. Az Izmel nem vág bele a makkba, a húsba vagy izmokba csak az előbőrbe, ezért alig érez fájdalmat a kicsi.

Az Egyesült Államokban fordult elő, hogy egy olyan fenőtt férfit metéltek körül áttérése során, akinek hatástalan volt a helyi érzéstelenítés. De mivel Izmellel metélték körül, már a metélés után kérdezte meg, hogy mikor kezdik. Nem érzett fájdalmat. Egy másik, az Államokban megesett történet arról szól, hogy egy Mahel-tanonc metélt körül egy csecsemőt, s a Mahel ölében volt a gyerek. Miután visszaadták a gyerekre a pelenkát vette észre a Mahel, hogy a pelenkán kívül is vér van. Ekkor kinyitották újra a pelenkát, nem volt semmi rendellenes. S amikor visszacsukták vették észre, hogy a tanonc véletlen belevágott a Mahel ujjába. A seb csontig hatolt, a Mahel mégsem érezte. Márpedig ha nem érez egy ilyen mély vágást, amit azzal az eszközzel ejtenek, amivel a gyereket körülmetélik, akkor az újszülött sem valószínű, hogy sokat érez. Úgy tartják amerikai kutatások, hogy az idegrendszer még nem teljesen kifejlett a nyolcnapos csecsemőnél, márcsak ezért sem érezhet túl nagy fájdalmat. S hogy akkor miért is sír? Minden csecsemő sír, ha valami szokatlan történik vele.





Hol, mikor, hogyan?

A legjobb zsinagógában rendezni, de ha ez nem megoldható, lehet otthon is vagy egyéb megfelelő helyen. Mindenesetre arról gondoskodni kell, hogy a minyen (10 vagy több felnőtt zsidó férfi) meglegyen.

A legjobb a reggeli imát követően rendezni, de ha nem alkalmas, akkor lehet délután is, este viszont semmiképp sem, mert a zsidó naptár szerint az már a következő nap kezdete.

Szokás, hogy gyertyák égjenek a szobában, ahol a körülmetélés zajlik.





Fontosabb résztvevők

Kvatterin: névadó anya, ő viszi az anyától a kisfiút a Brit-szobába és vissza.
Kvatter: névadó apa, ő viszi az ajtótól a gyereket a Mahelhez és vissza.
Sandek: az ő ölében van a gyerek a körülmetélés alatt.

Folyamatában: az anya odaadja a gyereket a kvatterinnek, aki aztán a kvatternek adja, ő odaadja annak, aki Elijahu székére helyezi a gyereket majd az apának adja, aki aztán a Sandek ölébe teszi. A Mahel körülmetéli, majd odaadja az álló Sandeknek, aki tartja a gyereket, amíg az áldások és a gyerek neve elhangzanak. Eztán a Kavatteren és a Kvatterinen keresztül visszajut a gyerek az anyjához.





Kisfiú, kisfiú :)

Amikor Mózes a Sinai hegyén átvette a Tórát, akkor a zsidó gyerekek jelentették a garanciát arra, hogy a benne foglaltakat generációról generációra tovvábbadják majd, és nem vész el a hagyomány. A legtöbb előírás és kötelesség a férfiakra hárul, mivel a nő feladata a gyerekek táplálása és zsidó hitre nevelése. A legelső mitzvah, amit egy férfi átél, az a körülmetélése. Mert ezáltal vétetik fel Ábrahám szövetségébe, s lesz egy újabb láncszem a zsidók láncolatában. S ekkor kapja meg héber nevét is, ami a zsidó lélek megerősítését jelenti.





Kislány, kislány :)

Hagyományaink azt tanítják, hogy a nők jobban hasonlítanak a Teremtőre, mint a férfiak. Mint ahogy az Isten megteremtette a világot, úgy ad a nő életet a gyerekeknek. Csakúgy, mint ahogy a Jóisten a lelki támasza a világnak, a nő az, aki megtestesíti a gondoskodást és szeretetet a gyerek életében. És nem utolsó sorban a zsidó anya az, akinek a révén fennmarad a zsidóság, hisz egy gyermek csak akkor zsidó, ha az anyja is zsidó. Hagyományaink úgy tartják, hogy az újszülött kislány “teljes”, nincs szüksége a körülmetélésre ahhoz, hogy beleszálljon a zsidó lélek.

S mielőtt a bejegyzésem túlságosan hosszúra sikeredne, abbahagyom, s a névadást a következőben mesélem el.