Miért hajlonganak a zsidók imádkozás közben?

Két magyarázat lehetséges erre.

1.

Istent teljes lényünkkel tiszteljük / imádjuk. Agyunk, szívünk és szánk beszéd által fejezi ki imádatunkat, a test többi része pedig mozgással. A legkisebb izom is részt vesz amikor Teremtőnkhöz kapcsolódunk imádság átal.

2.

A Példabeszédekben azt olvashatjuk, hogy az ember lelke Isten egy gyertyája. S a gyertya lángja folyamatosan táncol, ahogy próbál elszakadni a kanóctól és feljebb emekedni. Ehhez hasonlóan az ember is fel akar emelkedni Istenhez, főleg imádság közben. S testünk is ezt tükrözi, amikor előre-hátra hajladozva a gyertyaláng táncát idézi.

Kóser-e az asztrológia?

A jövendőmondás hatalmas üzlet. Az újságokban írt horoszkópoktól kezdve a vállalatok tanácsadóiig nagyon sokan próbálnak azt kihasználva pénzt keresni, hogy nagyon vágyunk arra, hogy tudjuk azt, amit nem tudunk: a jövőt. Sokan éreznek ellenállhatatlan késztetést arra, hogy egy-egy nagyobb döntés előtt megnézzék a horoszkópjukat. Baj lenne ez? Hihet-e egy intelligens ember az asztrológiában anélkül, hogy nevetségessé válna?

Érdekes látni, hogy a Talmud rabbijai számottevő hitelt adtak az asztrológiának. A Talmud azt mondja, hogy Ádár hónap kezdetén mindenki nagyon boldog szokott lenni. Egy rabbi még hozzátette ehhez, hogy ha lehet, ne pereskedjen senki nem-zsidóval Av hónapban, mert akkor nem kedvező a mazal, várjon inkább Ádár hónapig, amikor már kedvező. A mazalt általában szerencsének szokták fordítani, de szó szerint konstellációt, csillagképet jelent.

Az asztrológiát nem csak a jövőbeni események tervezésekor szokás figyelembe venni, az emberi természetet is befolyásolja. A Talmud szerint a Nap alatt születettek kiemelkedő emberek lesznek, a Vénusz alatt születettek gazdagok és erkölcstelenek. A Merkúr alatt születettek bölcs emberek lesznek jó emlékezőtehetséggel megáldva. A Hold alatt születettek a gonosztól fognak szenvedni, a Szaturnusz alatt születettek pedig frusztráltak lesznek. A Jupiter alatt születettek becsületesek, tisztességesek lesznek, a Mars alatt születettek pedig vagy sebésszé vagy mészárossá válnak.

Emiatt a rabbik szerint a születésnap az a nap, amikor a személyes asztrológiai potenciálunk a maximumot tudja nyújtani.

És itt van egy kellemetlen ellentmondás. Míg az asztrológia kiemelkedő helyet foglal el a rabbik körében, a zsidó előírások tiltják, hogy asztrológusok tanácsát kérjük. Viszont ha az asztrológia igazi tudomány, akkor miért ne kérhetnénk asztrológus tanácsát? A következő Midrásból vett tanmese megvilágítja ezt.

Egy király egyszer meghódított egy új provinciát, s az addigi vezetők jónak látták a jó kapcsolat kiépítését a hódítókkal. Néhányan a bárókkal és grófokkal kezdték a kapcsolat kiépítését, mások a lovagok mellett döntöttek, megint mások pedig a miniszterekkel lettek jóban. A legbölcsebbek azonban úgy döntöttek, hogy magát a királyt keresik meg, mondván, hogy a grófok, bárók, lovagok és miniszterek változhatnak, a király viszont állandó.

A Midrás szerint ugyanígy vannak olyanok, akik csak a csillagképeknek tulajdonítanak jelentőséget és azt igyekeznek szolgálni. A monoteista Istenhívők azonban látják, hogy Isten áll mindezek felett, s minden más neki rendeli alá erejét, s az Ő akaratát, parancsolatait teljesíti.

Mivel a világon minden ok-okozati összefüggésben van, ezért a természet törvényei értelmében Ádár hónap jónak számít asztrológiai szempontból, és az ebben a hónapban születtettek egyedi asztrológiai potenciállal jöttek a világra. Viszont csak erre támaszkodni azt jelentené, hogy elfogadnánk, hogy a természetnek saját, Istentől független akarata, élete van. Valójában viszont a természet épp Isten akaratának megtestesítője. Ezért fontos az imádkozás. Földi létünk arról próbál meggyőzni minket, hogy életünket a természet törvényei irányítják. Az imádkozás emlékeztet minket arra, hogy a természetet Isten irányítja.

Az ebben rejlő üzenet egyértelmű: a természet és törvényei, beleértve az asztrológiai igazságokat is, hatással vannak az életünkre. Kedvező és kedvezőtlen körülményeket teremt, átitatja személyiségünket bizonyos tulajdonságokkal. Viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy a mindent mozgató erő nem a természeté, hanem Istené, aki megteremtette az eget és a földet.

Shatnez

Kóser ételekről mindannyian hallottunk már, de mi a helyzet a kóser ruhákkal? Csakúgy, mint ahogy tilos tejeset húsossal együtt enni, tilos olyan ruhát viselni, ami gyapjú és vászon keveréke. Ezt hívják shatnez-nek. Bár az, hogy ezt miért tiltja a Tóra, máig nem világos.

Minden anyagnak, ami az ember testét takarja, legyen az takaró vagy szőnyeg, shatnez-mentesnek kell lennie. A probléma csak az, hogy a 100% gyapjú tartalmazhat 5%-nyi másfajta anyagot, arról nem is beszélve, hogy azt nem szokták feltüntetni, hogy a válltömések, különféle díszítések, rávarrások miből készültek.

Mindezek ellenére a legtöbb ruhát shatnez-mentesnek feltételezhetjük a gyártási normák alapján. Leginkább az öltönyöket / kosztümöket, szoknyákat, kabátokat és az importált nadrágokat kell ellenőriznünk. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, hívjunk fel egy shatnez laboratóriumot, és érdeklődjünk náluk, hogy kell-e vagy sem tesztelni az adott ruhadarabot.

A legtöbb zsidó közösségben van ilyen laboratórium. Itt megfelelően képzett emberek vesznek mintát a ruha szövetéből, anélkül, hogy tönkretennék a ruhadarabot, és mikroszkóp alatt ellenőrzik a mintát. Nem is kell személyesen elvinnünk a ruhadarabot, postán is intézhetjük az egészet. A rabbink meg tudja mondani, hol a legközelebbi labor. Ha nem shatnez-mentes a ruha, akkor a legtöbb esetben minimális összegért egy kis átszabással shatnez-mentessé lehet tenni a ruhát. Azonban nem minden esetben lehet “megjavítani” a ruhát, úgyhogy tartsuk meg a blokkot, amíg kételyeink vannak.

A shatnez szabályai vonatkoznak a kölcsönzött ruhadarabokra is, mint pl. a szmoking.

Lehet egyszerre két olyan ruhadarabot viselni, ahol az egyik csak gyapjúból, a másik pedig csak vászonból készült, de csak akkor, ha le tudjuk venni az egyiket anélkül, hogy le kellene vennünk a másikat. Ha nem tudjuk, akkor egy darabnak minősül a kettő, így nem viselhető.

Csak viselni tilos a shatnez-tartalmú ruhadarabokat. A tulajdonunkban nyugodtan lehet ilyen ruha, feltéve, hogy nem hordjuk.

A moher vagy kasmír anyagok miatt nem kell, hogy fájjon a fejünk. Shatnez szempontjából csak a birka és a bárány gyapjából készült gyapjú számít.

Tetoválás

Lassan ébredezik téli álmából a blogom. Tudom, nagyon elhanyagoltam az elmúlt időszakban, de túl sűrű volt az életem mostanság. Találtam egy újabb érdekes témát, a tetoválásokat. Lássuk, mit mondanak róla a legvallásosabbak.

Kérdés 21 éves zsidó férfi vagyok és azon gondolkodom, hogy tetováltatom magam. A két legjobb barátomnak már van tetoválása, és én arra gondoltam, hogy egy Dávid-csillagot tetováltatok magamra. Viszont azt hallottam, hogy a zsidóság törvényeibe ütközik a tetoválás. Mit tegyek? Válasz Az, hogy Dávid-csillagot szeretne, azt jelenti, hogy ön egy büszke zsidó. A kérdés az, hogy Dávid király mennyire lenne büszke, ha a csillagát a saját bőrébe varratná. Számára a tetoválás a bálványimádók szokása volt, csakúgy, mint a gyerekáldozatok és az érvágás. Isten nem is lehetett volna egyértelműbb a Bibliában. A többi bálványimádó szokás leírása között szerepel a Leviticus 19:28-ban: “…se égetéssel magatokat meg ne bélyegezzétek. Én vagyok az Úr.” Minden szokás, amit a bálványimádók valaha magukénak mondtak, spirituálisan tisztátalan (héberül tumah). Még akkor is, ha a tettnek nem a bálványimádás a célja. A Tóra tiltja a tetoválást, azért, hogy ne kerüljünk kapcsolatba semmi tisztátalannal, s hogy ne hordozzuk azt egész életünkön át. Ez a kellemetlen a tetoválásokban: örökké tartanak. Egy 2002-es online felmérés azt mutatta, hogy a tetováltak 19%-a később megbánta, hogy tetováltatta magát. Képzelje el, hogy későbbi élete során valamiért úgy dönt, hogy már nem akarja többé a tetoválását. Egy tetoválást nehéz eltávolítani, és szinte lehetetlen nyom nélkül eltávolítani. Tudom, hogy nagy a nyomás a barátok részéről. Némelyik tetoválás tényleg nagyon vagányan néz ki. De ön most már felnőtt. Gondolkodjon el alaposan arról, hogy mit tesz, mielőtt megteszi. Vannak egyéb módok is, amiken keresztül kapcsolódni tud zsidóságához. Pl. a fekete bőrszíjak és dobozok (Tfilin). Ezeket nyugodtan a karja és feje köré tekerheti. Rabbi Tzvi Freeman

Chinuch

Avagy miért és hogyan neveljük zsidó szellemben gyermekeinket.



A Biblia szerint egy gyereknek nem kötelessége mitzvákat teljesítenie, amíg nem éri el a felnőttkort. Van viszont egy rabbinikus mitzvah, amit úgy hívunk, hogy chinuch. E szerint a szülőknek úgy kell nevelniük a gyerekeiket, hogy azok majd teljesítsék a mitzvákat és ne tegyenek semmi olyat, amit tilt a Tóra.

Minden mitzvára meg kell tanítani a gyereket, s akkor kell kezdeni az okítást, amikor a gyerek már képes arra, hogy megfigyelje az adott mitzvát. Hagyományosan 3 éves korban kezdjük el tanítani a gyerekeinket az ételekre mondandó áldásokra és egyéb alap-imádságokra. Ebben az életkorban kezdenek el a kisfiúk kipát hordani és ciceszt viselni, a kislányok pedig shabbati gyertyát gyújtani.

Azt mondják, a “jutalmazás és büntetés” technikája egy jól működő chinuch-technika, de a lényeg az, hogy megtanítsuk gyerekeinknek, hogy értékeljék minden egyes mitzvát és azt, ahogy ez összeköt minket Istennel.

A Tóra előírja, hogy az apáknak meg kell tanítaniuk a Tórát a fiaiknak. Amint a gyerek elkezd beszélni, az apa megtanítja neki a Tóra kulcsfontosságú mondatait, mint pl. “A Tóra, amit Jákob gyülekezetének örökségeként Mózes parancsolt nekünk…”, majd a Shema-imát. S az oktatás kezdetét veszi…

Aki nem képes saját maga eleget tenni ennek a parancsolatnak, az átengedheti ezt a tisztet egy tanárnak vagy iskolának. Viszont tartsuk mindig szem előtt, amit egyik bölcsünk mondott egyszer: “Minden zsidónak kötelessége, hogy napi fél órát gondolkodjon azon, hogy miként lehet a legjobban a Tóra követésére nevelni gyermekeinket”

S bár a Tóra megtanítása elvileg az apák feladata, a legjobban mégiscsak az anya tudja tanítani gyermekét. Ő ugyanis általában sokkal több időt tölt a gyerekeivel, mint az apa, s előnye az apával szemben az, hogy egy lágyabb, nőiesebb megközelítésben tudja átadni a zsidó értékrendet és morált.

Az adakozás 8 szintje

Maimonidész állította össze a listát, én csak tolmácsolom :) Az ő meglátása szerint 8 szintje van az adakozásnak, midegyik egy fokkal jobb, mint az őt megelőző szint.

1. A legfelső szint az, amikor támogatunk egy másik zsidót. Ajándékot vagy hitelt adunk neki, közös vállalkozást indítunk, munkát találunk neki, hogy annyira megerősödhessen, hogy többet ne kelljen mástól függenie.
2. Eggyel alacsonyabb szinten helyezkedik el az, amikor úgy adakozunk, hogy nem tudjuk, hogy pontosan ki kapta adományunkat és az, aki adományt kapott, nem tudja, hogy kitől. Azért, mert ez kizárólag mennyei célokat szolgál. Ez olyan, mint az “anonymus-alap” ami a Szentélyben volt. Itt a tehetősek titokban adhattak és a rászorulók titokban profitálhattak ebből. Manapság a jótékonysági szervezeteknek adott adományok hasonlítanak a legjobban ehhez a típusú adományozáshoz. Viszont csak akkor adjunk jótékonysági szervezetnek, ha tudjuk, hogy az, aki az adományokat kezeli, megbízható, tisztességes ember, aki jól meg tudja ítélni, hogy ki a valóban rászoruló.
3. Ez alatti szinten helyezkedik el az adakozásnak az a szintje, amikor tudjuk, kinek adunk, de az, akinek adtunk, nem tudja, hogy kitől kapta az adományt. Bölcseink gyakran járták körbe a környéküket titokban és hagytak pénzt a szegényeknél. Ez a megoldás akkor jó, ha a jótékonysági szervezet adminisztrátora nem megbízható.
4. Eggyel lejjebbi szinten az adakozásnak az a formája van, amikor az adakozó nem tudja, hogy kinek ad, de aki kapja az adományt, az tudja, hogy kitől kapta. Régi időkben a tehetősebbek aprópénzt szoktak varrni a kabátjaikba, majd azt a vállukra vetni, hogy a szegényebbek anélkül vehessék ki onnan az aprópénzt, hogy szégyenkezniük kelljen emiatt.
5. Ez alatt az a szint áll, amikor egy koldusnak a kezébe adjuk adományunkat, de még azelőtt, hogy ő megkérne minket erre.
6. Ez alatti szinten az áll, amikor azután adunk egy koldusnak pénzt, hogy ő megkért rá minket.
7. Eggyel alábbi szint az, amikor nem ad valaki eleget, de azt örömmel, mosolyogva adja.
8. A legalsó szint pedig az, amikor nem önként adakozik valaki.

Jótékonykodás 2.

Avagy hogyan kell megfelelő módon adakozni.

Bölcs Salamon azt írta, hogy amikor a szegényeknek adunk, akkor tulajdonképpen Istennek adunk kölcsönt. Ez azért van, mert Isten kamatostul fizet vissza mindenfajta jócselekedetet. Malakiás próféta szerint csak ki kell próbálnunk, s meglátjuk.

Megfelelően adakozni

A tzedakah (adakozás) legfelső foka az, amikor teljes önellátást tudunk biztosítani valaki más számára. Pl. munkát adunk neki, vagy munkát találunk neki valaki másnál, esetleg, ha van családi vállalkozásunk, akkor bevesszük abba.

Nem szabad, hogy bárki is a méltóságával fizessen más segítségéért. Ezért jobb, ha névtelenül adakozunk. S ehhez hasonlóan jobb, ha azelőtt adakozunk, hogy kérnének tőlünk. Így nem kényeszítjük könyörgésre a másikat.

S a legfontosabb: mosolyogva és őszintén adjunk. Bölcseink úgy tartják, hogy az, ahogyan adunk, sokkal fontosabb, mint az, hogy mennyit adunk.

A megfelelő időpontban adakozni

Mindig megfelelő az idő az adakozásra. Viszont egyes alkalmak kedvezőbbek, mint mások. Dobjunk némi aprópénzt a pushkah-ba (adománygyűjtő persely) Istentiszteletek/imádságaink előtt. Ha adunk embertársainknak, akkor Isten is adni fog nekünk.

A lányok és asszonyok tegyék ugyanezt a Shabbati és ünnepi gyertyák meggyújtása előtt, mielőtt az év legszentebb napjait “bekísérik”.

Régi hagyomány elhunyt szeretteink emlékére adakozni Mázkír Istentisztelet (Yizkor) előtt, mivel ők mennyei lakhelyükön nem tudnak mitzvákat teljesíteni. Így ránk hárul a feladat, hogy teljesítsük azokat helyettük.

A jutalom

Amikor Isten megteremtette a világot, azt a feladatot adta nekünk, hogy töltsük azt meg spiritualitással és értelemmel. Ezt a célt mással el sem lehet jobban érni, mint a tzedakah-val. Amikor adakozunk, akkor az energia, amit a pénz megkeresésébe fektettünk, teljesen új értelmet nyer. Több célt szolgál, mint saját önző ingényeink kielégítését. Ezért mondják bölcsink, hogy azért jó adakozni, mert az felgyorsítja a megváltást.

Jótékonykodás

Az adakozás az egyik legalapvetőbb tórai parancsolat. A legvallásosabb családokban már az egészen pici gyerekeknek is aprópénzt adnak a kezébe, és megtanítják arra, hogyan kell beledobni a pushkah-ba (adománygyűjtő persely).




Többről szól az adakozás, mint szimplán csak arról, hogy jót tegyünk. A Föld is az adakozás miatt forog. Mondjuk semmi nem a mienk, ami a tulajdonunkban van. Isten azért ad nekünk, hogy mi adhassunk másnak.

Az adakozás mitzvah és felelősség is. S mint ilyen, megvan a maga szabályrendszere.



A kötelezettség

Épp sétálunk és valaki megállít minket, hogy enni kérjen. A mitzvah úgy szól, hogy mindenképpen adnunk kell valamit. Ha pénzt kér, akkor feltehetünk kérdéseket, hogy el tudjuk dönteni, valós okból kéri-e. Ha épp nincs nálunk semmi, akkor szóljunk pár jó szót az ismeretlenhez, s mutassunk együttérzést. De semmiképp sem sétálhatunk tovább úgy, mintha mi se történt volna.

Az a bevált zsidó gyakorlat, hogy a nettó bevételek 10%-át fordítjuk jótékony célokra. Sok írás foglalkozik azzal, hogy mi is minősül nettó bevételnek és hogy mely oktatási és egyéb mitzvához kapcsolódó kiadások tartoznak bele ebbe a 10%-ba. Konzultáljunk a rabbinkkal ezügyben.

Mivel az adakozás mitzvah, ezért nem csak másokon segít, hanem minket is “felemel”. Ezért tartjuk a pushkah-t (adománygyűjtő perselyt) jól látható helyen az otthonunkban és a munkahelyünkön is. Dobjunk időközönként némi aprópénzt bele, legalább naponta egyszer.



Akiknek adakozunk

Az adakozást héber szóval tzedakah-nak hívjuk. Adakozzunk Tóra iskolák, különféle zsidó intézmények javára és/vagy humanitáriánus célokra. Ha egy családtagunk a rászoruló, akkor ő elsőbbséget élvez az olyan rászorulóval szemben, aki nem családunk tagja. Ugyanígy elsőbbséget élveznek a helyi jótékonysági szervezetek és koldusok a távoliakkal szemben. S az izraeli célkitűzések a diaszpóra egyéb célkitűzéseivel szemben.



Összefoglalva

Egyetlen másik mitzvah sem vált ki olyan erős Isteni választ, mint a jótékonykodás. Ami teljesen nyilvánvaló, hisz ha mi gondoskodunk másokról, akkor Isten gondoskodik rólunk. Bölcseink azt tanítják, hogy a tzedakah bűnbánathoz vezet s véd a kedvezőtlen Isteni ítéletek ellen.

Ámen

A Talmud szerint a héber “amen” szó az amanah szóval rokon, ami őszinteséget, hitelességet, hitet jelent. Kiejteni “ah-men”-nek szokták, vagy az askenázi kiejtés szerint “uh-méjn”-nek. Amikor halljuk, hogy valaki imádkozik, ámennel válaszolunk rá, s ezzel erősítjük meg, hogy hiszünk abban, amit az imént hallottunk. Ezen felül pedig az amen szó (אמן) a héber א-ל מלך נאמן szavak (El Melech Ne'eman) akronímja, s ez a kifejezés azt jelenti, hogy “Isten, a Király, akiben bízhatunk”.

Mikor kell ámennel válaszolnunk

• Amikor halljuk, hogy valaki áldást mond. Akkor is ámennel válaszolunk, ha az áldás nem tartalmazza Isten nevét.
• Ahhoz, hogy ámennel válaszolhassunk, hallanunk kell az egész áldást, vagy a végét, vagy legalábbis tudnunk kell, melyik áldásra válaszolunk ámennel. Ha nem hallja az áldás legalább egy részét valaki, vagy tudja, melyik áldásról van szó, akkor nem mond áment.
• Lehet, de nem elterjedt szokás ámennel válaszolni rögtön, ahogy meghalljuk Isten nevét. Azért nem elterjedt, mert sokszor jobb nem megzavarni egy áldást.
• Akkor is lehet ámennel válaszolni, ha mikrofonon vagy más hangosítón keresztül hallunk egy áldást.
• Ámennel rögtön az áldás befejezte után kell válaszolnunk. Nem szabad elsietnünk és még azelőtt mondanunk, hogy az áldás befejeződne. De halogatnunk sem szabad, és nem mondhatjuk az áldás befejezténél jóval később.

Mikor nem szabad ámennel válaszolnunk

• Ha valaki pont akkor fejezi be a ugyanazt az áldást, amit valaki más is ugyanakkor fejezett be, akkor nem mond áment, mert az olyan, mintha a saját áldására válaszolt volna.
• A nem szükséges áldásokra sem válaszolunk ámennel. Pl. ha valaki már mosott kezet étkezés előtt s mondott a kézmosásra áldást, akkor a későbbi salátára mondott áldás nem szükséges, mert a kenyérre mondott áldásban benne foglaltatik az összes többi étel is. (Kiddusokon a kézmosást bor/szőlőlé ivása követi, majd a kenyérre mondott áldás, s csak eztán jön az étkezés) Tehát ebben az esetben nem szükséges a salátára külön áldást mondani, úgyhogy ha valaki mégis mond, akkor nem válaszolunk ámennel.
• Amikor egy gyereket tanítunk az áldásokra, akkor azokban az esetekben nem válaszolunk ámennel, amikor gyakorlásként mondja az áldást, nem pedig eredeti céljának megfelelően.
• Ha valaki megváltoztatja egy áldás rabbik által jóváhagyott szövegét, akkor nem válaszolunk ámennel.
• Nem-zsidó áldására is válaszolhatunk ámennel, ha hallottuk a teljes áldást. De tilos áment mondanunk abban az esetben, ha az a nem-zsidó egy bálványimádó vallást követ.
• Ha valaki a hitközség akarata ellenére lesz a hitközség kántora, akkor az ő áldásaira nem muszáj ámennel válaszolnunk. (Azokra az áldásaira persze, amiket kántori minőségében mond el)

Istentisztelet alatt

• Amikor a Kaddish imára válaszolunk, ezt mondjuk: “Amen Yehei Shmei Rabbah…” S ha ilyenkor erősen koncentrálunk és határozottan, hangosan válaszolunk, akkor meghosszabbíthatjuk életünket. Ugyanis Isten hallgatja imáinkat, s ha a Kaddish-ra hangosan, teljes lelkünkkel koncentrálva válaszolunk, akkor minden rosszat elűzünk magunktól. A teljes szöveg így hangzik: Amein. Y'hay sh'may raba m'vorach l'olam ul'ol'may ol'ma-yuh yis-buh-raych. Magyarul: Áldott legyen az Ő neve most és mindörökké.
• Aki az egybegyűltekkel együtt fejezi be a reggeli Amidah imádság alatt az utolsó imát, a "Go'al Yisroel,"-t az nem válaszol ámennel.
• Ha valaki pont akkor fejezi be a “yis-buh-raych” kifejezést, amikor a kántor, akkor válaszolnia kell ámennel.
• Ha pedig ugyanakkor fejez be egy imát, mint a kántor, de nem ugyanazt az imát, mint a kántor, akkor ámennel kell válaszolnia a kántor áldására.

MITZVAH

Többesszáma mitzvot. Szó szerinti jelentése parancsolat. Általában mitzvah alatt a Tórában lévő 613 Isteni parancsolat egyikét értjük, egy jótettet vagy vallási előírást. A Chassidut szerint a mitzvah szó a tzavta szótőből ered, ami csatolmányt jelent, azaz a mitzvah “hozzákapcsolja”, “hozzáköti” a parancsolatot végrehajtó embert Istenhez, aki parancsol.

Eruv

Háromfajta Eruv létezik.

Az Eruv Tavshilin lehetővé teszi, hogy főzzünk Yom Tov-kor Shabbatra.

Az Eruvei Techumin lehetővé teszi, hogy 2000 kubitnál többet sétáljon az ember városfalon kívül Shabbatkor és Yom Tov-kor. (Csak nagyon indokolt, sürgős esetben)

S a legszélesebb körben elterjedt az Eruv Chatzeirot. Leginkább ezt szokták Eruv alatt érteni azok, akik Eruvról beszélnek.




Shabbatkor 39-féle tevékenységet tilos végeznünk. Az egyik tiltás arra vonatkozik, hogy nem szabad cipelni magánterületről nyilvános területre, s ugyancsak tilos nyilvános területen cipelni bármit is. Magánterület ebben az értelemben lakott területet jelent, s eredetileg az otthont jelentette ill. a fallal körülvett lakott területeket, mert a fal elválasztotta ezeket a házakat a nyilvános területektől. Nyilvános területnek minősülnek az utcák, sikátorok és nyílt terek.

Mi a helyzet akkor, ha valaki egy viszonylag kis városkában él, ahol túlnyomó részt zsidók laknak, de nincs fal, ami körülvenné ezt a városkát? Ebben az esetben nyilvánvalóan minden nyilvános területnek minősül az egyes családok házain kívül, s tilos egyik házból a másikba átvinni bármit is.

Viszont van módja annak, hogy nagyobb területeket vagy akár egész városokat is magánterületté tegyünk: fallal vagy kapukkal körül kell venni az adott területet. (Nyilván manapság ez nem kivitelezhető, lásd lejjebb, hogy hogyan lehet megoldani mai modern életünkben az Eruvot)

Viszont nem mindent lehet cipelni akkor sem, ha van Eruv. Semmit olyasmit nem lehet cipelni, ami használható a Shabbatkor tiltott egyéb dolgokhoz. Ilyen pl. a toll, mert Shabbatkor tilos írni és a toll írásra használható. Esernyőt sem hordozhatunk, mert kinyitni és összecsukni azt tilos Shabbatkor. Az Eruv célja az, hogy lehetővé tegyen olyan alapvető dolgokat, mint elvinni a taleszünket vagy imakönyvünket a zsinagógába, magunkkal vihessük a kulcsunkat, olvasószemüvegünket vagy olyan ruhadarabokat, amiket leveszünk, ha meleg van. Az Eruv továbbá lehetővé teszi azt is, hogy babakocsit toljunk, gyerekestül, pelenkástul, babaételestől.

Bölcseink viszont aggódtak, hogy ha van Eruv, akkor könnyen elfeledkezünk arról, hogy tilos Szombaton cipelni. Ezért kifejlesztették az ún. eruvei chatzairot-ot. Az eruv területén belül mindenki hozzájárul a közösség Shabbati étkezéséhez egy kis ennivalóval, amit aztán az egyik lakóházban tárolnak. (Elterjedt szokás, hogy egy család látja el a teljes közösséget étellel. Általában maceszt szoktak használni, mert az sokáig eláll.) Ez azt szimbolizálja, hogy az eruvon belül élők egy nagy családot alkotnak, akik közösen étkeznek. Az eruv szó szerint azt jelenti, hogy “összekeverni”, azaz “elegyíti” egymással a közösség tagjait.

Persze ennek mind egy fizikai fallal körülvett részen kell történnie. A zsidó törvények szerint nem kell feltétlenül falnak lennie annak, ami körülkerít egy adott területet. Lehet ez dróttal összekötött oszlopsor is. Ennek az oszlopsornak persze meg kell felelnie a magasságra, egymástól való távolságra és az összekötés módjára vonatkozó halachikus előírásoknak.

Ezen oszlopok felállítása lényegesen bonyolultabb, mint elkészíteni egy étel eruvot. Az erre vonatkozó előírások a legösszetettebbek közül származnak a Talmudból. Éppen ezért felállításához elengedhetetlen egy rabbi hozzáértő irányítása.

Ahhoz pedig, hogy az Eruv be tudja tölteni célját, karban kell tartani. Ha elszakadt valahol egy drót, akkor már nem tudja ellátni funkcióját. Ahol van Eruv, ott általában egy erre kijelölt ember minden héten végigellenőrzi az oszlopokat és drótokat, s ha kell, akkor javításokat eszközöl.

S bár egyre több Eruvot hoznak létre világszerte, vannak azért fenntartások ezzel kapcsolatban. Előszöris azok, akik használják, átmehetnek olyan területekre, ami már nem tartozik az Eruvhoz, s mindezt tehetik anélkül, hogy észrevennék. Másodsorban ha Shabbatkor sérül meg az Eruv, akkor senki nem tud róla, s ennek következtében akaratunkon és tudtunkon kívül megszegjük a Shabbat előírásait. Harmadsorban pedig, akik rendszeresen használják az Eruvot, könnyedén elfeledhetik, hogy ez egy kivétel, s hogy létezik tiltás a cipelés ellen Shabbatkor.

Nem csak a zsidóknak vannak fenntartásaik azonban az Eruvval kapcsolatban. Bár általában már meglévő telefonpóznákat használnak a létesítésekor, sok nem-zsidó városlakóban ellenérzést vált ki, vannak olyan önkormányzatok, amik nem engedélyezik Eruv létesítését. Viszont minden nehézség ellenére egyre több Eruv épül szerte a világon. A Washington-i Eruv pl. magában foglalja a Fehér Házat is, a Strassbourg-i pedig az Emberi Jogok Európai Bíróságát.

Szabályok ennivaló megáldására

Összetett szabályok vonatkoznak arra, mikor és hogyan kell áldást mondanunk az ételre, amit megeszünk. Néhány alapvető szabályt leírok itt:

• Akkor is kell áldást mondanunk, ha csak egy falatot eszünk.
• Tudnunk kell, melyik áldás vonatkozik az adott ennivalóra, mielőtt megáldjuk.
• Az ételt jobb kezünkben tarva mondjuk el az áldást (balkezesek balban)
• Ne beszéljünk addig, amíg le nem nyeltük az első falatot.

Cicesz és Talesz

Ezek is fontos szerepet játszanak egy zsidó férfi mindennapi életében.





Írva vagyon, hogy ruhánkon rojtokat kell viselnünk, hogy emlékeztessen minket arra, hogy kik vagyunk és miér élünk. A régi időkben az emberek a felöltőjükön hordták ezeket a rojtokat, amik a mindennapi ruhatáruk részét képezte. Manapság a zsidó kisfiúk és férfiak kétféle módon tehetnek eleget ennek a micvának nap mint nap. Az egyik az, hogy a reggeli imádság alatt Talesz Gadolba burkolózik, ami tulajdonképpen egy nagyobb lepel. A másik pedig az, hogy visel egy kisebb poncsót, amit Talesz Katannak hívnak. (szó szerint kicsi leplet jelent) A legtöbb férfi az inge alatt hordja. Magukat a rojtokat hívják cicesznek. A fonalak, s a csomók rajtuk reprezentálják a 613 parancsolatot a Tórában, ami szerint egy zsidónak élnie kell az életét.

A héber abc minden egyes betűjének van számértéke. A cicesz héber szó betűinek számértéke összesen 600. Ha ehhez hozzáadjuk a 8 fonalat és 5 csomót, amik a rojtokat alkotják, akkor pont 613 jön ki végeredményül.

A cicesz viselése a zsidó büszkeség egyik jele. A zsidók a történelem folyamán általában eltérően öltözködtek a nagy többségtől, még akkor is, ha ez veszélybe sodorta őket. Szerencsére ma már a legtöbb országban nem kell félnie egy zsidónak, ha a vallását akarja gyakorolni, s ezt öltözködésével is kifejezi. A ciceszt, mint egyfajta “zsidó egyenruhát” manapság már nyugodtan lehet büszkeséggel viselni.

A ciceszt általában egész nap viselni szokták. Rojtjaira nézve a férfinek egész nap eszébe ötlik, hogy Istent szolgálja. Nem kötelezően betartandó előírás egész nap viselni, nem is kötelező, ha valaki nem hord felette olyan ruhadarabot, aminek van négy sarka, de a reggeli Shemánál és az Istentiszteletek alkalmával viselni kell. A zsidó kisfiúk formális zsidó képzése 3 éves korukban kezdődik, ekkor szokták megkapni az első ciceszüket is.

A cicesz és talesz négy sarkában négy gyapjúszalag lóg, amit egy lukon fűznek át. A luk mind a két oldalán lelógnak a szálak, íly módon nyolc szál lesz belőle. Ezeket aztán az előírásoknak megfelelően összecsomózzák, hogy aztán elnyerje végleges formáját. Ha később kioldódik egy csomó, vagy az egyik gyapjúszál foszladozni kezd, akkor amíg helyre nem hozzák, addig tilos az adott darabot viselni. Ugyan amíg még 7 épségben maradt rojtja van, addig az adott talesz vagy cicesz kóser, de nem csak ettől függ a kósersége, nagyon összetettek az ide vonatkozó törvények.

Ha taleszt vagy ciceszt vásárolunk, bizonyosodjunk meg afelől, hogy megbízható, Istenfélő kereskedőtől vesszük, mert nagyon összetettek az elkészítésére vonatkozó szabályok, s nem szeretnénk tréflit venni.

Ciceszt viselni napközben szokás, nem része a naplementét követő viseletnek. Ezt a Tóra következő mondatából lehet levezetni: “S majd látni fogod, s emlékezni fogsz Isten minden parancsolatára”. Mivel a látás természetesen a nappalhoz kötődik, ezért kell napvilágnál viselni. Ugyan nem tilos éjszaka is viselni, de áldást mondani rá csak nap közben lehet.

A talesz viselése általában a reggeli imádságokon szokás. A legtöbb askenázi közösségben a férfiak csak az esküvőjük után kezdenek taleszt viselni. A szefárdi zsidóknál viszont az a szokás, hogy a fiú akkor kezd taleszt viselni, amikor Bar Mitzvah lesz, vagy még korábban.

Mindig, mielőtt valaki felveszi a ciceszt vagy a taleszt, meg kell győződni arról, hogy a rojtok nem szakadtak, mivel akár egy szakadt szál is érvénytelenítheti az egész ruhadarabot.

A taleszt mindig a tfilin előtt kell felvenni a reggeli imádságokkor. S persze erre is megvan a megfelelő áldás.

Hogyan kell felvenni a taleszt?

Négy egyszerű lépésben tudja a zsidó férfi magára teríteni:

1. Az összehajtogatott taleszt a jobb vállra vetjük, s megvizsgáljuk a rojtokat





2. Széthajtjuk a taleszt, szétfeszítjük, megcsókoljuk a felső szélét s a hátunk mögé vetjük. Ekkor kell elmondani az áldást is rá.




3. Fogjuk össze a két jobb sarkot, emeljük fel…





4. …s vessük át a bal váll fölött. A bal sarkokat pedig a mellkas bal felére. Így a négy rojt mind baloldalt van, kettő elöl, kettő hátul.




A reggeli Istentisztelet alatt két imádságnál össze kell fogni a rojtokat a taleszen, megcsókolni és elengedni.

Ezen darabok viselése

A ciceszt ugye azért kell viselni, hogy emlékeztessen a Tórára, Istenre, az Ő parancsaira. Úgy kell hordani, hogy a rojtok látszódjanak. A ciceszt a WC-n kívül mindenhova lehet és kell is viselni.

A kapedli

Vagy kipa, ha úgy jobban tetszik :) Minden vallásos zsidó férfi fején ott van egész nap, a zsinagógába még a kevésbé vallásosak se léphetnek be nélküle, s most veszem észre, hogy még nem is foglalkoztam vele.

A kipa szó szerint kupolát jelent. A kis kerek fejfedő héber neve. Jiddisül a yarmulke szót is használják rá, s ritkábban bár, de a koppel szót is alkalmazzák. A zsidó előírások szerint a férfiaknak be kell fedniük a fejüket Isten iránti tiszteletük és odaadásuk jelképeként. Viselniük kell amikor imádkoznak, amikor Istenről beszélnek, hordaniuk kell mikor áldást mondanak vagy tanulnak, s akkor is, amikor a zsinagógában vagy a Jesivában vannak. Ez a szokás azokra a bibliai időkre nyúlik vissza, amikor a Szentélyben a papoknak be kellett fedniük a fejüket.

A kisgyerekeknek is minél hamarabb meg kell tanítani ezt a szokást. Hagyományosan a zsidó férfiak és fiúk mindig hordják, hogy jelezzék, tudatában vannak annak, hogy létezik egy “felsőbb” entitás és alávetik magukat akaratának. Nincs leírva se a Bibliában, sem a talmudban, hogy ezt a gyakorlatot követni kell, ez utóbbi azonban tesz említést erről a szokásról. Az évek során mégis bevett szokássá és gyakorlatilag kötelezővé vált a zsidó férfiak számára. Még sétálni vagy üldögélni sem szabad fedetlen fővel, s a legkisebb fiúkat is meg kell tanítani erre.

Még azok is, akik általában nem viselnek kipát, felveszik, ha vallási eseményre mennek. Esküvőre, temetésre, esetleg süve-ülésre.

Sokan még akkor is viselnek kipát, amikor afelett kalap vagy sapka van. Ennek az a logikája, hogy ha udvariasságból vagy kényelmi szempontokból a kalapot/sapkát le kell venni, akkor sem marad fedetlen a fejük.

S bár a legtöbb haszid zsidó a hagyományos fekete kapedlit viseli, nagyon sokan különféle színű és díszítésű kipákat hordanak. A fő ünnepek (Rosh Hasana, Yom Kippur, Szukot és Szimhat Tóra) alatt a legtöbben fehér kipát viselnek.

Vannak olyan közösségek is, ahol a kapedlik mintázatát művészi szintre emelték és olyan neves grúziai és jemeni zsidó művészek tervezték, akik közül ma legtöbben Izraelben élnek.

kipát szokás hordani.

A Mezüze

A Smá Jiszroél egy olyan ima, amit a vallásos zsidók minden reggel és este elmondanak. Első sora így szól: Halljad Izrael, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egyetlenegy. Ez a mondat foglalja össze legjobban, mit is jelent zsidónak lenni, mivel benne van, hogy Isten csak egy van és mi őt tiszteljük. Nos ez az imádság van egy pergamenre írva, s ez a pergamen kerül egy kisebb dobozkába, amit az ajtófélfára kell szögelni egy zsidó otthon minden szobájában. S mindemellett Isten vigyázó szemét is jelenti a zsidó otthonban. Vigyáz a házra és lakóira.

Mire is van szükség egy kóser Mezüze felszögeléséhez?

Először is kell hozzá egy kóser Mezüze :)
Mérőszalag és ceruza, hogy a pontos helyét be tudjuk jelölni.
Szög, kalapács vagy pillanatragasztó vagy kétoldalú ragasztószalag, hogy rögzíteni tudjuk.
Egy imakönyv vagy egy nyomtatott lap a felszögelés után mondandó áldással.

Szobák, melyek ajtajára kell Mezüze

Minden olyan ajtófélfára kell Mezüze a lakásban vagy az irodában, ami normál szobába nyílik, kivéve a fürdőszobát. Normális szobának számít minden, ami legalább 4 m2. Ha egy gardrób eléri ezt a nagyságot, akkor annak az ajtajára is kell. Ha egy szobába több ajtó is vezet, akkor minden ajtajára kell egy. Ha csak egy boltív ível át két szoba között, és nincs rajta ajtó, akkor is kell a Mezüze.

A Mezüzék beszerzése

Miután gondosan leellenőriztük, mennyi Mezüzére lesz szükségünk, el kell mennünk megvenni őket. Mivel a Mezüzéket nagyon speciális előírásoknak megfelelően kell elkészíteni, csak egy nagyon tanult ember tudja megállapítani, hogy az adott Mezüze kóser-e. Kézzel írottnak kell lennie, megfelelő tintával, madártollal, megfelelő pergamenen. Vásárláskor figyeljünk arra, hogy megbízható helyre menjünk, mert sokszor csak üres tokot adnak el Mezüzeként. A pergamennek a tokon belül balról jobbra kell feltekerve lennie és jobb oldalával fölfele kell a tokba helyezni.

A Mezüze helyének kijelölése

A Mezüzét a jobb ajtófélfára kell erősíteni, a felső harmad aljára.
A bejárati ajtón a jobb oldalt az utcáról betérő ember szemszögéből kell nézni.
A Mezüze helyét úgy kell kijelölni, hogy megmérjük egy mérőszalaggal az ajtó magasságát, elosztjuk hárommal, lemérjük a harmadot felülről és a Mezüze alját a harmad aljával egy vonalban rögzítjük.

Az áldás

Egyszer kell elmondani, azelőtt, hogy felszögeljük a legelső Mezüzét. A legelső mezüzét a legfontosabb ajtófélfára kell feltenni. Ez általában a bejárati ajtó. Az áldás a következő:

Baruch Atah A-do-nai Elo-heinu Melech haolam asher kideshanu bemitzvotav vetzivanu likboa mezuzah.

Magyarul:

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a Mezüze elhelyezését.

A Mezüze felrakása

Állandó jelleggel felszereltnek kell lennie. A legjobb kalapácsot és szöget használni hozzá. A kijelölt helyre szögeljük fel átlósan, úgy, hogy az alja kifele, a teteje befele mutasson. Közvetlen azután szereljük fel, hogy elmondtuk az áldást, ne szakítsuk meg a műveletet semmivel, amíg az utolsó Mezüzét is fel nem szögeltük.

A Mezüzék állapotának rendszeres ellenőrzése

Miután az utolsó Mezüze is a helyére került, az otthonunk teljesen zsidó jelleget ölt. De ezzel még nincs vége a folyamatnak. A Mezüze egy szent tárgy, így hosszútávon is biztosítani kell azt, hogy ennek megfelelő állapotban maradjon.

Legalább kétszer minden hét évben le kell vennünk őket a helyükről és elvinni egy erre képzett emberhez, hogy megnézze, hogy teljesen érintetlen-e még. Aztán megnézi, hogy nem mázolódtak-e el betűk a pergamenen. S ha még mindig kóser, akkor visszahelyezhető az ajtófélfára.

Tfilin

Ha már egyszer esett szó róla, akkor nézzük, mi is az a Tfilin, mire való, hogy kell használni.



A Tfilin viselése az egyik legfontosabb mitzvah amit említ a Tóra. Többezer éven keresztül becsben tartották és viselték őseink, s viselik mind a mai napig.

Két kis bőrdobozkából áll, amik bőrszíjban végződnek. A két dobozka egyenként 4 idézetet tartalmaz a Tórából, amiket pergamenre írtak. Ez a négy idézet a Shema (Deuteronomium 6: 4-9), a Vehayah (Deuteronomium 11:13-21), a Kadesh (Exodus 13: 1-10) és a Vehayah (Exodus 13: 11-16.) A Shema arról szól, hogy csak egy Isten van. A Vehayah a Deuteronomiumból arról, hogy Isten kegyelmében részesít és jót tesz velünk, ha követjük a Tórát. A Kadesh azt mondja, hogy mindig emlékeznünk kell az Egyiptomból való kivonulásra. A Vehayah az Exodusból pedig azt, hogy az előbbi hármat mindenképpen meg kell ismertetnünk gyermekeinkkel.



A kézre helyezendő dobozkáját a Tfilinnek a bal kézre kell tenni, mert a szívünk is bal oldalt van, s a szívünkkel érzünk. A bőrszíjat rá kell tekerni a bal kéz középső ujjára és felfelé a karon. A másik dobozkát a homlokra kell helyezni, mert amögött van az agy azon része, mely gondolatainkért felelős. Ílymódon összeköttetésbe kerül az agy, a szív és a kéz, azt szimbolizálva, hogy gondolatainkkal, érzéseinkkel és cselekedeteinkkel mindig Istent kell szolgálnunk. Azt is megtanítja, hogy ne hagyjuk, hogy pusztán az érzéseink vezessenek bennünket, mert az sokszor téved. Arra is tanít, hogy ne csak az agyunk vezéreljen, mert az durva materializmushoz vezet.



Sok közösségben szokás elmondani Hosea próféta szavait, míg a bőrszíjat feltekerik a karra. Ezek a szavak arról szólnak, hogy mindig szolgálni fogjuk Istent legjobb tudásunk szerint.



Néhány előírás, ami a Tfilinhez kapcsolódik

1. Egy zsidó fiú, amint betölti tizenharmadik életévét, felnőtt zsidó férfinek számít. Ekkor lesz Bar Mitzvah is, ami azt jelenti, hogy meg fogja tartani a zsidó hagyományokat, előírásokat. Az egyik ilyen előírás a Tfilin használata.



2.Szokás bevezetni a fiúkat a Tfilin használatának mikéntjébe 2-3 hónappal a Bar Mitzvah-ja előtt.

3. A Tfilin kiválasztásánál ügyelni kell arra, hogy minden előírásnak megfeleljen.

4. Tfilint csak hétköznapokon szabad használni.

5. Reggeli imádságokhoz kell használni, de ha valami miatt nem használjuk reggel, még mindig fel lehet venni később is, de naplemente után semmiképpen.



6. Felvenni a következő módon kell:
Állni kell hozzá. Először a kézre helyezendő dobozkát kell elővenni és a bal kéz bicepszére, a szívvel egy vonalba kell illeszteni. Figyelni kell, hogy a bőrszíj hurka, ami rögzíti a Tfilint, a dobozka fölé essen. Mielőtt szorosabbra húznánk el kell imádkozni a Lehaniach Tfilin áldást. Ezt követően olyan módon kell megkötni, hogy a szíj az alkaron a shin héber betűt formázza. A szíj megmaradt része a tenyérben nyugszik. Rögtön ez után elő kell venni a fejre helyezendő dobozkát és felerősíteni a homlokra, a bőrszíj csomója pedig épp a nyak fölött kell, hogy elhelyezkedjen. Amint befejeztük ennek a felhelyezését, kitekerjük a tenyerünkben lévő szíjrészt és három hurkot tekerünk belőle a középső ujjra, a tenyérhez közel, az első és a második ujjpercen.

7. A bőrszíjaknak mindig fekete felükkel felfele kell lenniük.



8. A Tfilin felhelyezése közben tilos beszélgetni vagy egyéb módon kommunikálni. Az egyetlen dolog, amivel a procedúrát meg lehet szakítani, az az Ámen mondása, ha halljuk, hogy valaki elmondta az áldását a Tfilinre.

9. A meztelen karra és fejre kell helyezni a Tfilint, nem lehet a bőr és közte semmi.

10. Ha valami miatt nem tudjuk az egyik dobozkát felvenni, a másikat attól még fel kell.

11. Levenni a Tfilint csak a reggeli imádság befejeztével szokás.



12. Levenni a következőképpen kell:
Állni kell hozzá. Először le kell tekerni a középső ujjról a bőrszíjat és a tenyér köré tekerni. Eztán bal kézzel letekerni a fejről a dobozkát, feltekerni a szíjat és eltenni a dobozába. Eztán levesszük a kézről is a Tfilint, feltekerjük a szíját és eltesszük a dobozába. Szokásos a fejre való dobozkát jobbra, a karra valót balra tenni a dobozában.



13. Ha taleszt is visel az illető az imádsághoz, akkor az kell először felvennie, s csak aztán a Tfilint. Az Istentisztelet végeztével viszont először a Tfilint kell levenni, s csak utána a taleszt.

14. A lehető legnagyobb tisztelettel és alázattal kell kezelni a Tfilint. Ha véletlenül leejti valaki a földre, akkor bűnbánatot kell gyakorolnia akár böjt, akár extra adományozás formájában. A legjobb ilyen esetben egy rabbival megbeszélni, mi a teendő.

Mikva

A zsidó vallás tán legfontosabb alappillére a Mikva. Ez egy rituális fürdő, ami fontos szerepet játszik a mindennapi életben.






A medencének az épület szerves részét kell képeznie, fürdőkád pl. nem megfelelő erre a célra. A víznek nem szimpla csapvíznek kell lennie, hanem valamilyen természetes víznek, amit az előírt módon kell a medencébe vezetni. A medencét magát megmerülésre tervezik, a zsidó előírásoknak megfelelően építik meg és nagyjából 760 liter vizet tartalmaz.

A víz azért játszik különleges szerepet egy zsidó életében, mert az minden élet forrása. A víznek hatalmában áll megtisztítani, megújítani és újraindítani az életet. A Mikva medencéjét természetes folyóvízzel kell feltölteni, olyannal, ami annakelőtte sosem volt állóvíz, mint mondjuk a friss forrásvíz, az esővíz, de még az olvasztott hó is megfelelő erre a célra. A vizet szigorúan tisztítják és fertőtlenítik minden nap.

Házaspárok esetében a szeretkezés, de bármi féle testi érintkezés tilos a feleség menstruációjának első napjától egész addig, míg meg nem merítkezik a Mikva vizében a menstruációja utolsó napját követő hetedik napon. Ilyenkor csak a kapcsolat lelki oldalára fókuszál a házaspár, olyannyira, hogy külön ágyban alszanak s még egymás kezét sem fogják meg. Amikor eljön a hetedik nap a menstruáció vége után, a feleség először alaposan megmosakszik, s aztán merül a Mikvában.

De nem csak erre a célra használják a Mikvát. Mivel a vizében megmerülni újjászületést jelent, s egy magasztosabb lelki állapotba kerülést is, ezért a zsidó hitre térés utolsó fázisaként meg kell merülni benne.

A menyasszonyok is merülnek az esküvő előtt.

Férfiak is használják a nagyobb ünnepek, mint pl. Yom Kippur előtti nap, hogy magasztosabb lelki állapotba kerüljenek. Nagyon vallásos férfiak Shabbat előtt is megmerítkeznek, a még vallásosabbak pedig minden nap merülnek napi imájuk előtt.

Még az új evőeszközöket, edényeket, tányérokat is szokás megmeríteni első használat előtt. A kóserítésnek is módja ez, ugyanis a nem zsidók által készített fém és üveg edények, evőeszközök nem minősülnek kósernek, csak aztán lesznek azok, ha megmerítették őket a Mikva vizében.