Mely napokon lehet megesküdni?

Free Image Hosting at www.ImageShack.us




Legelőször is a kedd az, amit meg kell említeni. Ez volt a teremtés harmadik napja, s az egyetlen nap a teremtés során, amikor kétszer is elhangzott “és látá Isten, hogy ez jó”. Hagyományaink úgy tartják, hogy ezen a napon házasodni kétszeresen jó. “Jó a mennynek és jó a teremtményeknek.

Rosh Hodesh, azaz a zsidó hónapok első 15 napja, szintén jó erre a célra. A zsidó naptár holdnaptár, aszerint kell mindent szervezni.

Tishrei 11-én, azaz egy nappal Yom Kippur után szintén nagyon jó egybekelni. Ezt a napot egyébként “Isten Neve”ként is szokták emlegetni.

Tishrei 11-13-ig, azaz a Yom Kippur és Szukot között eltelő idő alatt fokozottan szentek a napok, érdemes ekkor házasságot kötni.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us




Kiszlév, a hónap, melynek végén a Hanukát ünnepeljük, elejétől végéig kedvező a házasság megkötésére.

Tu B’Shevat is kiváló alkalom, , minthogy ekkor kezdődik a fák újéve.

A szerencse hónapja Adar, amikor a gyász örömmé vált. Ez is kedvező hónap az egybekelésre.

Tu B’Av, Av hónap 15-ik napja egy kisebb ünnep, ez mindig is az esküvővel volt kapcsolatban.

A Kabbala szerint Elul hónapban nyilvánul meg leginkább Isten könyörületessége és jóakarata. Ez a hónap biztosan jó egy esküvő megtartására.

Nem ajánlatosak viszont a következők

Pénteki napok. Mivel Shabbat péntek alkonyatkor kezdődik, pénteken nem tartanak esküvőket. Régebben szokás volt, hogy péntek délután volt az esküvő, a lakodalom pedig az ünnepi vacsora, de manapság nem igazán lehet valóban ünnepi jelleget varázsolni ennek, minthogy ekkor nem lehet se zene, se fényképezés, se videózás, s a vendégek is gyalogolhatnának haza a lakodalom után…

Minthogy a szombat a pihenés napja, s tilos munkát végezni, ezért tilos esküvőt tartani Shabbatkor. Gyakorlatilag lehet szombaton is esküvőt tartani, alkonyat után, amikor a Shabbat már kiment, de tilos bármiféle előkészület, míg Shabbat tart. Ebből kifolyólag egyáltalán nem praktikus telente, nyaranta pedig, amikor a napok hosszúak, egyenesen lehetetlenné tenné az előkészületeket.

A 10 bűnbánó napon sem tanácsos esküvőt tartani, mint ahogy Adar 13-án, Eszter böjtjekor is. Eszter böjtjének végén ugyanis kötelező Eszter könyvét meghallgatni a zsinagógában, így ez a nap nem igazán alkalmas megházasodni.

Purimkor, amikor amúgy is tele van az ünnep nagy családi étkezésekkel, nem tanácsos esküvőt szervezni.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us




Abszolút tilos azonban a következő napokon esküvőt tartani

A Bibliai eredetű zsidó ünnepeket megelőző napokon:
- Tisri 9-én, ami Yom Kippur előtt van
- Tisri 14-én, ami Szukotot előzi meg
- Nisszán 14-én, ami a Pészach előtti nap
- Sziván 5-én, ami Savuot előtt van egy nappal
- S Elul 29-én, ami Rosh Hasana-t előzi meg

A nagyobb ünnepeken, amiken a Biblia kötelezően írja elő a pihenést:

- Rosh Hasana (Tisri 1-2)
- Yom Kippur (Tisri 10)
- Szukot (Tisri 15-16)
- Szimhat Tóra (Tisri 22-23)
- Pészach (Nisszán 15-16; 21-22)
- Shavuot (Sziván 6-7)

Chol Hamoed-kor:

Ez szó szerint annyit tesz, hogy hétköznap az ünnep során. Szukot és Pészach bizonyos napjait tekintjük ilyennek, Tisri 17-21 és Nisszán 17-20.

Az Omer-számlálás alatt is tilos esküvőt tartani. Ez az az időszak, ami Pészach és a Tóraadás ünnepe, Shavuot között telik el. Ez hét hét, s ebből legalább 33 napon tiltott esküdni, de hitközzségektől függ, hogy melyik ez a 33 nap.

Tammuz 17-én böjt van, ezzel kezdődik a háromhetes gyászidőszak. Ez általában augusztusra esik a Gergely-naptár szerint. Erre a böjtnapra és a gyász időszakára tilos esküvőt szervezni. Ennek a gyászidőszaknak a legintenzívebb 9 napja Av hónap 1-9 közé esik ezalatt különösen tilos az esküvő.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us




Böjtnapok

Gedaliah böjtje (Tisri 3.) Az ekkorra szervezett esküvők csak alkonyat után kezdődhetnek.

Tevet 10. Az ekkorra szervezett esküvők szintén csak alkonyat után kezdődhetnek.

Az esküvő napján a menyasszony és a vőlegény hagyományosan böjtölnek. Azonban nem kell böjtölniük, ha a következő napok valamelyikére esik az esküvő:

Shabbat, azaz szombat este
Rosh Chodesh
Tisri 11-e, a Yom Kippur utáni nap. Azért, mert a Yom Kippuri böjttel minden valószínűség szerint mind a ketten megszabadultak bűneiktől.
A bibliai ünnepek utáni napon, azaz Szimhat Tóra, Pészach és Savuot után
Ha Hanuka időtartama alatt tartják az esküvőt

Pár kérdés az esküvőről

Miért is házasodjunk?

Sokan kérdezik, hogy mi is az értelme az esküvőnek. Mondják, hogy hisz ez csak egy papír, hogy minek kidobni azt a rengeteg pénzt az ablakon egy pár órás ceremóniáért. Akik élettársi kapcsolatban élnek, azt szokták mondani, hogy az esküvő nem szükséges nekik, hogy tudják, szeretik egymást, meg különben is ha már a papír miatt kötelező szeretni, akkor értelmetlen is az egész. Mégis akkor miért lépünk frigyre oly sokan?

A zsidó vallás válasza egyszerű erre a kérdésre. Ez a válasz pedig két lélek egyesítése örökre. Az összes szokás, hagyomány, rituálé, a hüpe és minden, ami vele jár, azért szükséges, hogy a két lélek, a menyasszonyé és a a vőlegényé mindörökre eggyé váljon. Két ember nagyon szép életet vezethet együtt, imádhatják egymást, de esküvő nélkül csak két külön emberről beszélünk, nem pedig egyesített lelkekről, akármeddig is élnek együtt. A hüpe nem csak egy szép ceremónia, hanem az az alatt elhangzottak egyesítik a két lelket eggyé. Erre a hüpe azért képes, mert ez reprezentálja az Isteni erőt. Az ez alatt végrehajtott hagyományos szertartás nincs korlátozva az ember által, megvan benne az Isten Örökkévalósága.


Miért fátyolozza el a vőlegény a menyasszony arcát mielőtt a hüpe alá lépnének?

Sokan épp az ellenkezőjét tudják, mármint hogy a vőlegénynek meg kell néznie lefátyolozatlanul az aráját, mielőtt elvenné, hogy nehogy az történjen vele, mint Jákobbal, akihez először Leát adták és csak aztán Ráhelt. Ezzel szemben az igazság az, hogy a vőlegény lefátyolozza menyasszonya arcát, hogy ezáltal is kifejezze, hogy elsősorban nem a külsejéért veszi el, hanem a lelke az, ami számít.

Mit reprezentál a hüpe?

A hüpe az ifjú pár első otthona. Kicsit összetákolt, a dekorációja is nagyon egyszerű, de szerelem és szeretet lengi körül, teszi világossá és meleggé. Az elkövetkezendő otthon mintájául szolgál a hüpe. Azért, mert otthonná a házat nem a falak vagy a dekoráció teszi, hanem ami benne zajlik. Mint mondják, jobb egy sátor teli szeretettel, mint egy kastély szeretet nélkül.

Ezen kívül pedig még a felsőbb Isteni energiákat is reprezentálja a hüpe.

Miért járja körül a menyasszony a vőlegényt?

A Kabbala azt tartja, hogy a férj és a feleség egy lélek, melyek születés előtt kettéváltak. Az esküvő nem más, mint ezen két fél lélek újraegyesítése egy lélekké. S miután újraegyesültek, soha nem válnak el többé. A Ketuba (házasságlevél) megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy a lélek egy marad holtig és még azon is túl. Ezt legjobban egy karika jelképezi, mivel annak nincs eleje és nincs vége. Ezért a kör meghatározó a zsidó esküvőn. A kerek a gyűrű, a menyasszony körbejárja a vőlegényt, még a hagyományos táncokat is körben járják. Amikor a menyasszony körbejárja a vőlegényét, akkor azt fejezi ki, hogy mint ahogy a kör is örökkévaló, úgy lesz a vőlegény örökké az élete értelme. S amikor a vőlegény a menyasszonya ujjára húzza a gyűrűt, azt mondja ezzel, hogy a szíve örökké nyitva lesz előtte.

Miért pont gyűrű?

A gyűrű egy lánc egy darabját jelképezi. A legelső zsidó esküvőn, amikor Ábrahám elvette Sárát, egy gyűrűt húzott az ujjára. Ez volt az első láncszem ez többezeréves láncban. Minden generáció egy újabb szemet tesz a zsidók láncához. A jeggyűrű, melyet őseink használtak az esküvőn, minket is hozzáláncol ehhez a lánchoz. Az esküvőnkön hozzáadunk egy újabb szemet, ami a mi gyermekeinket láncolja majd hozzá ugyanehhez a lánchoz, amit Ábrahám és Sára indítottak. Cserébe pedig a mi gyermekeink is adni fognak a zsidók örök láncához.

Miért kell bor a ceremóniához?

A legelső zsidó esküvőn Ábrahám Sára ujjára húzott egy gyűrűt, amivel elindította a zsidók láncát. A bornak is hasonlóan különös jelentősége van. Mert általában minden elvásik az idő előrehaladtával, az étel lebomlik, az épületek összedőlnek, a ruhák elnyűvődnek a sok használattól. De a bor kivétel. Az idő előrehaladtával a bor egyre nemesebb lesz. Ez ad hozzá egy spirituális elemet az esküvőhöz, mert a test ugyan meghal, de a lélek örök. Ezért használunk majdnem minden ünnepünkkor bort, de főleg az esküvőn, hogy ezt a magasabb rendű spirituális elemet hozzáadjuk az életünkhöz.

A házasulandóknak azt az üzenetet hordozza, hogy nem lehet pusztán testi vonzalomra közös életet alapítani, mert a test megöregszik, elveszti fiatalos báját, de a lelki kapcsolat megmarad.

Miért törünk össze egy poharat?

A hüpe alatti ceremónia végén a vőlegény összetör egy poharat úgy, hogy rálép, s aztán mindenki azt mondja, Mazel Tov. Ez a jeruzsálemi Szentély nagyjából 2000 évvel ezelőtti lerombolását jelképezi. Ezzel kezdődött a zsidóság összes tragédiája. S hogy miért kell erre a szomorú eseményre emlékezni ilyenkor? Azért, mert úgy tanították őseink, hogy ha a legnagyobb örömünkben is képesek vagyunk átérezni mások fájdalmát, akkor ha mi megyünk kereszül nehezebb időkön, akkor könnyebben vészeljük át, mert tudjuk, hogy csak jobb idők következhetnek.

Persze ettől még jogos a kérdés, hogy akkor miért mondjuk, hogy Mazel tov.

Egy esküvőn minden tökéletesnek látszik. A menyasszony és a vőlegény ragyognak a boldogságtól. Ha hihetünk az elhangzott beszédeknek, akkor ők a valaha élt legfantasztikusabb emberek. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a jövő is tökéletes lesz. Ám az esküvő után elkezdődik a mindennapi élet, s a mindennapi élet sosem tökéletes. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, követünk el hibákat. Előfordul, hogy akaratlanul megbántunk másokat. Hisz nem vagyunk tökéletesek, emberek vagyunk, nem angyalok. Csak az angyalok cselekszenek mindig tökéletesen. Az emberek olykor össze is törnek ezt-azt. S ha ekkor azt mondjuk, Mazel Tov, akkor azt arra értjük, hogy örülünk, hogy egy emberhez és nem egy angyalhoz kötik a házasulandók az életüket. Mert lehet, hogy az angyalok tökéletesek, de éppen ezért unalmasak. Nem lehet tartalmas kapcsolatunk valakivel, aki sosem hibázik. Mire kellenénk mi egy ilyen tökéletes valakinek? Épp a kisebb hibáink miatt van szükségünk a másikra, s ezektől leszünk szerethetők. Azzal, hogy elfogadjuk egymás tökéletlenségeit s ezeken együtt próbálunk úrrá lenni, értelmet ad kapcsolatunknak, valami valódi történik.

Úgyhogy a ceremónia végén összetörjük a poharat, üdvözöljük az ifjú part a való világban, ahol a dolgok sosem tökéletesek, s tiszta szívből mondjuk: Mazel Tov.

Eljegyzés

Mivel Hanukáig nincs újabb ünnep, úgy döntöttem, hogy a családalapításról fogok írni pár bejegyzésen keresztül. Az eljegyzéssel szeretném kezdeni.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A jegyben járás

Az eljegyzést követően a pár elkezd felkészülni az esküvőre, a házasságra. Nagyon fontos ez az időszak a házasság szempontjából, hiszen ekkor készül fel a pár spirituálisan az együttélésre, annak minden vonatkozásában. Mindannyian tűzünk ki magunk elé elérendő célokat, álmodozunk, de sokszor sajnos tényleg csak álmok maradnak ezek. Ahhoz, hogy megvalósítsuk ezeket, élnünk kell azt, amit szeretnénk, nem elég csak álmodozni róla. Egy híres rabbi szavaival élve “Tolvaj az, aki lop, nem az, aki tudja, hogy kell lopni”. Tehát az eljegyzés időszaka való arra, hogy elkezdjünk valójában minden tekintetben a majdani házasság spiritualitására koncentrálni, a Tórának engedelmeskedni. Az a házasság, melyben két olyan ember kel egybe, akik újra megerősítették egy mélyen vallásos élet iránt való ragaszkodásukat, nagyon erős. Épp azért, hogy a spirituális részre tudjon a pár fókuszálni, nem tanácsos nekik maguknak rendezni az esküvőt. Azt általában a családtagok/barátok vagy a közösség szervezi.

A jegyben járás nagy érzelmi terhet ró a pár mindkét tagjára, hisz nem maradhatnak kettesben, nem lehetnek egymáséi. Írásaink ezt azzal magyarázzák, hogy azzal, hogy várunk a nászéjszakáig, csaj kifejezzük, mennyire értékeljük a kapcsolatot. Ha végre megtaláltuk Őt, aki a legfontosabb az életünkben, akit tisztelünk, akit feltétel nélkül szeretünk, akivel az elkövetkezendő életünket leélni szeretnénk, az csak még eggyel több ok arra, hogy várjunk a nászéjszakáig. Lehet, hogy korábban már találkozgattunk másokkal, akik nem bizonyultak érdemesnek arra, hogy velük éljük le életünket, de most arról a személyről beszélünk, akivel egy áldott, tartalmas házasságban kívánunk együtt élni. A házassággal a kapcsolatot egy magasabb szintre emeljük, ami elsősorban a lelkieket jelenti, nem pusztán a testek egyesülését.

A rémület

Ha esetleg mégis megrémülnénk az előttünk álló eseményektől, gondoljuk végig, mi vezetett azon döntésünk meghozatalálul, hogy hozzá akarunk menni/el akarjuk venni a másikhoz/másikat. Teljesen normális dolog, ha valakinek kételyei támandnak. Ha szerintünk azok az indokok, melyek alapján igent mondtunk a másiknak, kellően erősek egy majdani házasság összetartásához, akkor a kételyeink ellenére jól tesszük, ha mégis az esküvő mellett döntünk. Ha azonban nem tudjuk eloszlatni kételyeinket, az a legjobb, ha konzultálunk egy olyan barátunkkal, akik elfogulatlanok mind a kettőnk irányában, vagy megkérdezzük a rabbinkat.

A szerződés

Szokás még egy úgynevezett Tenaim-ot, azaz eljegyzési szerződést kötni és aláírni. Nem csak a menyasszony és a vőlegény írja alá ezt a dokumentumot, hanem tanúk és kezesek is. A hagyomány szerint ez az irat a pár szüleinek a nevében íródik, amelyben kijelentik, hogy vállalják a felmerülő költségeket. Ha akár a menyasszony, akár a vőlegény apja nincs jelen, akkor egy közeli rokonnak kell képviselnie a a menyasszonyt vagy a vőlegényt. Minthogy ez egy hivatalos szerződés, amelyben anyagiakról van szó, kezesek is kellenek. A menyasszony oldaláról is egy és a vőlegény oldaláról is egy. S két kóser tanúnak kell aláírnia a dokumentumot.

A család szentsége

A zsidó házasság szentsége azon áll vagy bukik, hogy a férj és a feleség betartják-e a család lelki tisztaságára vonatkozó előírásokat. A nő Mikvában való megmerülése hónapról hónapra új szentséggel tölti fel a házasságot, fenntartja a romantikát és az izgalmat a házasságban.

Mind az arának, mint a vőlegénynek tanulnia kell ezekről az esküvő előtt. Külön tanítótól tanulja a vőlegény és a menyasszony ezeket az útmutatásokat. Ez biztosítja, hogy nem csak a száraz tényeket ismerik meg a házasulandók, hanem tanácsot is kérhetnek olyantól, akinek van ebben tapasztalata. Zavartalanul tehetnek fel olyan kérdéseket, amit a családjuk előtt nem mernének feltenni.

Ajándékok

Elhatározásukat, miszerint zsidó otthont kívánnak létesíteni, egymásnak adott zsidó tárgyú ajándékokkal erősítik meg. Egymás ilyen jellegű megajándékozása a jegyesség alatt nagymúltú zsidó hagyomány. Az ékszer a legkézenfekvőbb, de gyűrűt csak a hüpe alatt lehet adni.

A menyasszonynak szokás zsidó témájú könyveket ajándékoznia a vőlegénynek, lehetőleg olyat, amelyben a zsidó nő helyzetéről írnak a zsidó vallásban. Szokás adakozni is ilyenkor.

Szokás még az is, hogy egy taleszt ajándékozzon a menyasszony családja a vőlegénynek, s a vőlegény családja szombati gyertyákat a menyasszonynak.

A taleszről majd írok egy külön bejegyzést.

Mikva

A zsidó vallás tán legfontosabb alappillére a Mikva. Ez egy rituális fürdő, ami fontos szerepet játszik a mindennapi életben.


Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A medencének az épület szerves részét kell képeznie, fürdőkád pl. nem megfelelő erre a célra. A víznek nem szimpla csapvíznek kell lennie, hanem valamilyen természetes víznek, amit az előírt módon kell a medencébe vezetni. A medencét magát megmerülésre tervezik, a zsidó előírásoknak megfelelően építik meg és nagyjából 760 liter vizet tartalmaz.

A víz azért játszik különleges szerepet egy zsidó életében, mert az minden élet forrása. A víznek hatalmában áll megtisztítani, megújítani és újraindítani az életet. A Mikva medencéjét természetes folyóvízzel kell feltölteni, olyannal, ami annakelőtte sosem volt állóvíz, mint mondjuk a friss forrásvíz, az esővíz, de még az olvasztott hó is megfelelő erre a célra. A vizet szigorúan tisztítják és fertőtlenítik minden nap.

Házaspárok esetében a szeretkezés, de bármi féle testi érintkezés tilos a feleség menstruációjának első napjától egész addig, míg meg nem merítkezik a Mikva vizében a menstruációja utolsó napját követő hetedik napon. Ilyenkor csak a kapcsolat lelki oldalára fókuszál a házaspár, olyannyira, hogy külön ágyban alszanak s még egymás kezét sem fogják meg. Amikor eljön a hetedik nap a menstruáció vége után, a feleség először alaposan megmosakszik, s aztán merül a Mikvában.

De nem csak erre a célra használják a Mikvát. Mivel a vizében megmerülni újjászületést jelent, s egy magasztosabb lelki állapotba kerülést is, ezért a zsidó hitre térés utolsó fázisaként meg kell merülni benne.

A menyasszonyok is merülnek az esküvő előtt.

Férfiak is használják a nagyobb ünnepek, mint pl. Yom Kippur előtti nap, hogy magasztosabb lelki állapotba kerüljenek. Nagyon vallásos férfiak Shabbat előtt is megmerítkeznek, a még vallásosabbak pedig minden nap merülnek napi imájuk előtt.

Még az új evőeszközöket, edényeket, tányérokat is szokás megmeríteni első használat előtt. A kóserítésnek is módja ez, ugyanis a nem zsidók által készített fém és üveg edények, evőeszközök nem minősülnek kósernek, csak aztán lesznek azok, ha megmerítették őket a Mikva vizében.

Szimhat Tóra

Ez a Tóra örömünnepe. Tisri 22-23-án ünnepeljük, ami idén Október 20 és 22 közé esik. A Tóra ugye Mózes 5 könyve, s ebből olvasnak fel minden héten egy részletet a zsinagógában, amit heti szakasznak hívunk. Ezen az ünnepen “ér véget” a Tóra, ekkor tekerik vissza és kezdik előlről az olvasását.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Először is szeretnék néhány szót ejteni magáról a Tóratekercsről. A Tóra törvényeinek megfelelően előkészített pergamenre írják madártollal és tintával, minden egyes betűt a Ktav Ahruit által előírt kalligráfia szerint megformálva. 62-84 pergamen lapot használnak fel egy Tóratekercs elkészítéséhez, s a tekercs maga pontosan 304.805 betűt tartalmaz. Minden lapon 42 sor van. A lapokat aztán ínnal varrják össze egy hosszú tekerccsé. Egy Tóratekercs elkészítése nagyjából egy évet vesz igénybe.

A pergamennek kóser állat bőréből kell készülnie. A tinta csak fekete lehet, más színű tinta nem kóser, ha Tórakészítésre kell használni. A tollnak azért kell madártollnak lennie és nem fémnek, mert a fém először is könnyen felsértheti a pergament, másodszor is fegyvergyártásra használják, ami emberek megöléséhez vezet, s a gyilkolás ellenkezik a Tóra törvényeivel. A betűket az asszír kalligráfia szerint kell megrajzolni. Ha akár csak egy betű hiányzik vagy elmaszatolódik, akkor az egész tekercs nem kóser. A soroknak egyenesnek kell lenniük és tilos bármiféle illusztráció vagy egyéb dekoráció.

A Tóraíró nem írhatja fejből a Tórát, egy kóser Tóráról kell másolnia vagy egy kóser Tóráról készített másolatról. A Tóraírónak egy nagytudású, Istenfélő embernek kell lennie. Az írást megelőzően meg kell merülnie a Mikvában, hogy emelkedettebb lelki állapotba kerüljön, s minden egyes alkalommal, mielőtt leírja Isten nevét, el kell mondania egy speciális imádságot. A Tóraírónak több, mint 4000 zsidó törvényt kell ismernie, mielőtt Tórát írhatna.

A pergament két végét egy-egy fahengeren rögzítjük, melynek nyele is van. Ennél a nyélnél kell megfogni a Tórát. Amikor már rögítve van, akkor egy takaróba kell tenni, s kap egy koronát is. Tartozik még hozzá egy Tóraolvasó pálca, ami egy hosszú rúd, ami mutatóujjban végződik. Ezzel olvassák a rabbik a Tórát, nem pedig a saját ujjukat húzkodják a betűkön, nehogy kifakítsák a betűket. Ez általában ezüstből készül.

A ma használatos Tórák éppen úgy készülnek, mint a Mózes által készített legelső tekercs.

Ha a Tóra elhasználódik, akkor el kell temetni. Kidobni nem szabad.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A Tóra Örömünnepén az összes Tórát kivesszük a Tóraszekrényből és 7 kört teszünk meg vele az emelvény körül, amin olvasni szoktuk. A gyülekezet pedig táncol a tekercsek előtt örömében.

Szukot nyolcadik napján olvassák az utolsó szakaszt a Tórából, s ilyenkor szokás felhívni a gyülekezet összes férfi tagját a Tórához. Az utolsó szavak ezek: “Légy erős, Légy erős és Tégy minket erőssé”

Külön ember olvassa fel az utolsó, s külön a legelső szakaszt. Mind a kettő nagy megtiszteltetés.

S az ünnepet természetesen Kiddus követi, borral, barchesszel.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us

Szukot

Vagyis a Sátrak Ünnepe. Minden évben Tisri 15 és 21 között van, ami idén október 13 és 20 közé esik a Gergely-naptár szerint.






Amíg őseink 40 évig vándoroltak a sivatagban a Szentföldre lépést megelőzően, egy csodálatos “szent felhő” vette körül őket és lebegett fejük felett, hogy védelmet nyújtson a sivatag veszélyei és kényelmetlenségei ellen. Azóta minden évben megemlékezünk az “Ő” kedvességéről, jóságáról és újból és újból kifejezzük bizodalmunkat az ő nagylelkűségében, oly módon, hogy egy kisebb kunyhót emelünk. Ez a kunyhó egy ideiglenes építmény, melynek teteje ágakból készül. Addig kell kitartania, amíg tart az ünnep






7 napon át minden reggelinket, ebédünket és vacsoránkat a sátorban költjük el és minden egyéb tekintetben is otthonunkként kezeljük. Szintén Szukot-i előírás az ünnepi csokor a négy termésből. Ez a négy termés a következő:


· Etrog (valamely citusféle)
· Lülef (pálmalevél)
· 3 Hadasz (mirtusz ág)
· 2 Aravá (fűzfaág)


A fesztivál minden napján a szombatot kivéve a kezünkbe vesszük az ünnepi csokrot, áldást mondunk rá, majd megrázzük jobbra, balra, előre, hára, felfele és lefele.






A Midrás azt írja, hogy a négy termény a szimbolizálja a különböző személyiségeket, amikből Izrael népe összetevődik, akiknek belső összetartásának fokozott figyelmet szentelünk Szukotkor.

Szukot hetedik napját Hoshana Rabbának hívják. (“Nagy Üdvözülés”) és lezárja a Rosh Hasana-val kezdődött Isteni Ítélkezés folyamát. Ilyenkor körbejárjuk a zsinagógát egy csokor fűzfaággal. Ezt hívjuk Aravahnak.

Almás süti

Ha már egyszer úgyis az alma és a méz játssza a főszerepet ilyenkor, akkor íme egy almás sütemény receptje. Bureka Boy blogjáról vettem, aki eredetiben akarja olvasni, az itt megteheti.



Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Hozzávalók:

½ cup olaj
1 tojás
1 cup cukor
1 nagy narancs leve
1/8 teáskanál só
1 teáskanál sütőpor
1 cup liszt
½ teáskanál vanília aroma

5 nagy alma
1 teáskanál fahéj
2 ½ evőkanál barna cukor
2 púpozott evőkanál sárgabarack lekvár (vagy cseresznye vagy szilva)

Elkészítése:

Melegítsük elő a sütőt 180 C-ra és kenjünk ki egy tepsit vagy béleljük ki sütőpapírral és tegyük félre.

A tészta hozzávalóit keverjük csomómentesre egy közepes méretű tálban. Olyan állagúnak kell lennie, hogy majd a tepsibe lehessen önteni.

Az almákat hámozzuk meg, magozzuk ki és vágjuk vékony szeletekre. Fektessük egymásra a tepsiben és szórjuk meg a fahéjjal, hogy egyenletesen elfedje.

Szórjuk a tetejére a barna cukrot, s erre tegyük rá a lekvárkupacokat.

A tésztát keverjük át még egyszer és öntsük az almára. Figyeljünk oda, hogy az összes tészta átkerüljön a tálból a tepsibe.

Süssük 50-60 percig, amíg a teteje teljesen sárgásbarna nem lesz.

Akkor a legfinomabb, ha frissen a sütőből fogyasztjuk, de kicsit kihűlve sem rossz.

Yom Kippur

Azaz böjt vagy hosszú nap. Idén október 8-án este kezdődik és 9-én este fejeződik be. Ez az év legszentebb napja. Ezen a napon vagyunk legközelebb Istenhez és a saját lelkünk kvintesszenciájához. Ez az Engesztelés napja.

26 órán keresztül tesszük próbára lelkünkek azáltal, hogy sem ételt, sem italt nem veszünk magunkhoz, nem mosakszunk vagy kényeztetjük egyéb módon a testünket, nem viselünk bőrcipőt és nem élünk házaséletet.

Yom Kippur előtt végrehajtjuk a Kaparot nevű szertartást, majd kérünk és elfogadunk egy mézes süteményt, ezzel ismerve el, hogy mindannyian elfogadók vagyunk Isten világában. Abban a reményben, hogy egy bő és édes évünk lesz, elfogyasztunk egy ünnepi vacsorát, megmerülünk a Mikvában és a szokásoson felül is adakozunk, teszünk jótéteményeket. Késő délután esszük meg a böjt előtti vacsorát, ezt követően megáldjuk gyermekeinket, meggyújtunk egy gyertyát halottainkért, s két másikat az ünnepért, s elmegyünk a zsinagógába Kol Nidre estére.

Yom Kippur alatt 5 Istentisztelet zajlik le: a Maariv este, a Schacharit másnap reggel, ezeket pedig a Musaf, a Minchah és a Ne’Illah követi. A nap folyamán pedig annyiszor idézünk a Zsoltárokból, ahányszor csak alkalmunk nyílik rá.

A nap végén megszólal a sófár, s kijelentjük : “Jövőre Jeruzsálemben”. Ezt pedig énekek, táncok és egy ünnepi vacsora követi.