Pár kérdés az esküvőről

Miért is házasodjunk?

Sokan kérdezik, hogy mi is az értelme az esküvőnek. Mondják, hogy hisz ez csak egy papír, hogy minek kidobni azt a rengeteg pénzt az ablakon egy pár órás ceremóniáért. Akik élettársi kapcsolatban élnek, azt szokták mondani, hogy az esküvő nem szükséges nekik, hogy tudják, szeretik egymást, meg különben is ha már a papír miatt kötelező szeretni, akkor értelmetlen is az egész. Mégis akkor miért lépünk frigyre oly sokan?

A zsidó vallás válasza egyszerű erre a kérdésre. Ez a válasz pedig két lélek egyesítése örökre. Az összes szokás, hagyomány, rituálé, a hüpe és minden, ami vele jár, azért szükséges, hogy a két lélek, a menyasszonyé és a a vőlegényé mindörökre eggyé váljon. Két ember nagyon szép életet vezethet együtt, imádhatják egymást, de esküvő nélkül csak két külön emberről beszélünk, nem pedig egyesített lelkekről, akármeddig is élnek együtt. A hüpe nem csak egy szép ceremónia, hanem az az alatt elhangzottak egyesítik a két lelket eggyé. Erre a hüpe azért képes, mert ez reprezentálja az Isteni erőt. Az ez alatt végrehajtott hagyományos szertartás nincs korlátozva az ember által, megvan benne az Isten Örökkévalósága.


Miért fátyolozza el a vőlegény a menyasszony arcát mielőtt a hüpe alá lépnének?

Sokan épp az ellenkezőjét tudják, mármint hogy a vőlegénynek meg kell néznie lefátyolozatlanul az aráját, mielőtt elvenné, hogy nehogy az történjen vele, mint Jákobbal, akihez először Leát adták és csak aztán Ráhelt. Ezzel szemben az igazság az, hogy a vőlegény lefátyolozza menyasszonya arcát, hogy ezáltal is kifejezze, hogy elsősorban nem a külsejéért veszi el, hanem a lelke az, ami számít.

Mit reprezentál a hüpe?

A hüpe az ifjú pár első otthona. Kicsit összetákolt, a dekorációja is nagyon egyszerű, de szerelem és szeretet lengi körül, teszi világossá és meleggé. Az elkövetkezendő otthon mintájául szolgál a hüpe. Azért, mert otthonná a házat nem a falak vagy a dekoráció teszi, hanem ami benne zajlik. Mint mondják, jobb egy sátor teli szeretettel, mint egy kastély szeretet nélkül.

Ezen kívül pedig még a felsőbb Isteni energiákat is reprezentálja a hüpe.

Miért járja körül a menyasszony a vőlegényt?

A Kabbala azt tartja, hogy a férj és a feleség egy lélek, melyek születés előtt kettéváltak. Az esküvő nem más, mint ezen két fél lélek újraegyesítése egy lélekké. S miután újraegyesültek, soha nem válnak el többé. A Ketuba (házasságlevél) megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy a lélek egy marad holtig és még azon is túl. Ezt legjobban egy karika jelképezi, mivel annak nincs eleje és nincs vége. Ezért a kör meghatározó a zsidó esküvőn. A kerek a gyűrű, a menyasszony körbejárja a vőlegényt, még a hagyományos táncokat is körben járják. Amikor a menyasszony körbejárja a vőlegényét, akkor azt fejezi ki, hogy mint ahogy a kör is örökkévaló, úgy lesz a vőlegény örökké az élete értelme. S amikor a vőlegény a menyasszonya ujjára húzza a gyűrűt, azt mondja ezzel, hogy a szíve örökké nyitva lesz előtte.

Miért pont gyűrű?

A gyűrű egy lánc egy darabját jelképezi. A legelső zsidó esküvőn, amikor Ábrahám elvette Sárát, egy gyűrűt húzott az ujjára. Ez volt az első láncszem ez többezeréves láncban. Minden generáció egy újabb szemet tesz a zsidók láncához. A jeggyűrű, melyet őseink használtak az esküvőn, minket is hozzáláncol ehhez a lánchoz. Az esküvőnkön hozzáadunk egy újabb szemet, ami a mi gyermekeinket láncolja majd hozzá ugyanehhez a lánchoz, amit Ábrahám és Sára indítottak. Cserébe pedig a mi gyermekeink is adni fognak a zsidók örök láncához.

Miért kell bor a ceremóniához?

A legelső zsidó esküvőn Ábrahám Sára ujjára húzott egy gyűrűt, amivel elindította a zsidók láncát. A bornak is hasonlóan különös jelentősége van. Mert általában minden elvásik az idő előrehaladtával, az étel lebomlik, az épületek összedőlnek, a ruhák elnyűvődnek a sok használattól. De a bor kivétel. Az idő előrehaladtával a bor egyre nemesebb lesz. Ez ad hozzá egy spirituális elemet az esküvőhöz, mert a test ugyan meghal, de a lélek örök. Ezért használunk majdnem minden ünnepünkkor bort, de főleg az esküvőn, hogy ezt a magasabb rendű spirituális elemet hozzáadjuk az életünkhöz.

A házasulandóknak azt az üzenetet hordozza, hogy nem lehet pusztán testi vonzalomra közös életet alapítani, mert a test megöregszik, elveszti fiatalos báját, de a lelki kapcsolat megmarad.

Miért törünk össze egy poharat?

A hüpe alatti ceremónia végén a vőlegény összetör egy poharat úgy, hogy rálép, s aztán mindenki azt mondja, Mazel Tov. Ez a jeruzsálemi Szentély nagyjából 2000 évvel ezelőtti lerombolását jelképezi. Ezzel kezdődött a zsidóság összes tragédiája. S hogy miért kell erre a szomorú eseményre emlékezni ilyenkor? Azért, mert úgy tanították őseink, hogy ha a legnagyobb örömünkben is képesek vagyunk átérezni mások fájdalmát, akkor ha mi megyünk kereszül nehezebb időkön, akkor könnyebben vészeljük át, mert tudjuk, hogy csak jobb idők következhetnek.

Persze ettől még jogos a kérdés, hogy akkor miért mondjuk, hogy Mazel tov.

Egy esküvőn minden tökéletesnek látszik. A menyasszony és a vőlegény ragyognak a boldogságtól. Ha hihetünk az elhangzott beszédeknek, akkor ők a valaha élt legfantasztikusabb emberek. Ilyenkor úgy tűnik, hogy a jövő is tökéletes lesz. Ám az esküvő után elkezdődik a mindennapi élet, s a mindennapi élet sosem tökéletes. Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, követünk el hibákat. Előfordul, hogy akaratlanul megbántunk másokat. Hisz nem vagyunk tökéletesek, emberek vagyunk, nem angyalok. Csak az angyalok cselekszenek mindig tökéletesen. Az emberek olykor össze is törnek ezt-azt. S ha ekkor azt mondjuk, Mazel Tov, akkor azt arra értjük, hogy örülünk, hogy egy emberhez és nem egy angyalhoz kötik a házasulandók az életüket. Mert lehet, hogy az angyalok tökéletesek, de éppen ezért unalmasak. Nem lehet tartalmas kapcsolatunk valakivel, aki sosem hibázik. Mire kellenénk mi egy ilyen tökéletes valakinek? Épp a kisebb hibáink miatt van szükségünk a másikra, s ezektől leszünk szerethetők. Azzal, hogy elfogadjuk egymás tökéletlenségeit s ezeken együtt próbálunk úrrá lenni, értelmet ad kapcsolatunknak, valami valódi történik.

Úgyhogy a ceremónia végén összetörjük a poharat, üdvözöljük az ifjú part a való világban, ahol a dolgok sosem tökéletesek, s tiszta szívből mondjuk: Mazel Tov.