A szövetség és egy gyermek



Amikor Ábrahám 90 éves lett, Isten újból megjelent számára, s megváltoztatta nevét Ábrámról Ábrahámra, aminek jelentése “több nemzet atyja”. Sára is megkapta Isten közvetlen áldását, s ekkor lett neve Sára, ami azelőtt Sarai volt. A Sára név királynőt jelent. Isten nemzetek anyjává tette Sárát.

Ezt követően Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, melynek értelmében neki is és leszármazottainak is követniük kell majd az Isten által kijelölt utat. Cserében pedig megígérte nekik Kánaán földjét s Isteni védelmet és gondoskodást. Szövetségük jelképeként pedig Isten megparancsolta a zsidó férfiak körülmetélését. Minden zsidó fiú csecsemőt körül kell metélni életének nyolcadik napján. Ábrahám hajlott kora ellenére is körülmetéltette magát, csakúgy, mint háztartásának minden férfi tagja, s ezzel létrejött a szövetség a jövő generációk számára.

Ábrahám épp felépülni igyekezett operációja után, amikor Isten 3 angyalt küldött sátrához arab kereskedők képében. Mondta nekik, hogy pihenjenek meg a lugas árnyékában, ő pedig hozott vizet, hogy megmossa a lábukat, Sára pedig készített nekik ennivalót. Csak akkor jött rá Ábrahám, hogy vendégei valójában angyalok voltak, amikor bejelentették, hogy Sára pontosan egy évre erre a napra fiút fog szülni. Mind a kettejük szívét elöntötte a boldogság, és Sára nehezen tudta elhinni, hogy 90 éves korában még szülni fog egy gyereket.

Ábrahám a jövőről hall



A Chedarlaomer felett aratott győzelmet követően Isten ismét megjelent Ábrahámnak, és további védemet és jutalmakat ígért neki. Ábrahám viszont felsóhajtott, hogy mit ér minden gazdagság, ha nincs gyereke, aki folytatná, amit ő elkezdett.

Isten válaszul azt mondta Ábrahámnak, hogy menjen ki a sátra elé, és nézzen fel az égre, majd próbálja összeszámolni a csillagokat. Azt mondta ekkor Isten, hogy annyi lesz gyermekeinek száma, mint ahány csillag van az égen.

Bár Ábrahám már nagyon idős volt, és felesége, Sára is már túl volt azon a koron, hogy gyereket szülhetett volna, mégis hitt Isten ígéretében. Ezért a végtelen hitért Isten újból megjutalmazta. Ismét megjelent Ábrahámnak, ám a mondanivalója nem volt örömteli. Elmondta, hogy Ábrahám leszármazottai rabszolgák lesznek idegen földön, s 400 évig elnyomás alatt fognak élni. De azt is elmondta, hogy megbünteti majd az elnyomókat és visszahozza Ábrahám leszármazottait erre a földre. A negyedik generáció fog majd visszatérni, mert az Amoriták akkorra követik majd el összes bűnüket. A beszéd befejeztével pedig egy láng ereszkedett az Ábrahám által bemutatott áldozatra, a amíg el nem égett az áldozat, addig Isten újra beszélt Ábrahámhoz: “Leszármazottaidé lesz ez a föld, Egyiptom folyójától az Eufráteszig.”

Ábrahám győzedelmének híre gyorsan terjedt, csakúgy, mint nemes jellemének híre. Mindenki tiszteletét és csodálatát kivívta. Boldog lehetett volna, de örömét beárnyékolta, hogy még mindig nem volt gyermeke. Amikor betöltötte 85. életévét, Sára megkérte, hogy házasodjon össze szolgálólányával, Hágárral, aki eredendően egyiptomi hercegnő volt, de Ábrahámmal akart tartani. Ábrahám eleget is tett Sára kérésének, és elvette feleségül Hágárt, aki szült neki egy fiút. Ishmaelnek nevezték el, ami azt jelenti “Isten meghallja majd”.

Ábrahám legyőzi Chedarlaomert



Lótnak hamarosan meg kellett tapasztalnia, hogy mérhetetlen kapzsiságának nem csak majdnem teljes vagyonába, hanem majdhogynem az életébe is kellett kerülnie.

A Jordán völgyében 5 ősi város volt, Szodoma, Gomora, Admah, Zebaim és Bela/Zoar. Ezeket a városokat a Tigris keleti partján található Elam hatalmas urakodója foglalta el. 12 évig dicsőítették ezek a városok újdonsült uralkodójukat, de aztán fellázadtak ellene és visszaszerezték függetlenségüket 13 évre. A 14. évben azonban Elam uralkodója szövetkezett az országát körülvevő királyságok uralkodóival és elindult visszahódítani ezeket a területeket. Már odaúton is rengeteg győzelmet arattak. Az 5 város félelemmel telve készült a csapásra, úgy tervezték, hogy a Siddim völgyében található bitumengödrökben fogják ellenségeik halálukat lelni, de maguk a szodomaiak és gomoraiak váltak a gödrök áldozatává. A többiek Jerikó felé menekültek, hátrahagyva minden kincsüket a hódítók számára.

A hadifoglyok között volt Lót is, Ábrahám unokaöccse, aki Szodomában maradt. Ábrahám a Mamrei tölgyfaligetben tartózkodott, amikor értesült erről a hírről.

Azonnal összehívta mind a 318 emberét, és üldözőbe vette Chedarlaomer (Elam királya) seregét. Merész tett volt, de Ábtahám bízott Isten segítségében és az Ő igazságtételében. Éjjel támadtak, és Isteni csodák segítségével legyőzték Chedarlaomer erősen túlerőben lévő seregét. Ábrahám visszaszerezte a hadizsákmányt, kiszabadította a hadifoglyokat, s hálaadó imákat énelket Istennek, amiért segített legyőzni az ellenséget.

A győzelem után Ábrahám hazaindult Lóttal és a többi hadifogollyal. Shaveh völgyében találkozott Szodoma királyával és Malkitzedekkel, Szálem királyával. Malkitzelek Noé fia, Shem volt, akik pap is volt egyben. Papi tisztségében felajánlott Ábrahámnak kenyeret és bort, majd meg is áldotta őt, Ábrahám pedig odaadta neki a tizedét annak, amit visszaszerzett Chedarlaomertől.

Szodoma királya pedig hálából felajánlott mindent Ábrahámnak, amit Chedarlaomer seregei az ő királyságából vittek el, de Ábrahám nem fogadta el ezt az ajándékot, mert nem akarta, hogy bármi is a tulajdonában legyen, ami bálványimádóktól származik. Hű segítőinek, Anernek, Eshkolnak és Mamrének, azonban nem tiltotta meg, hogy elfogadják, amit felajánlottak nekik.

Ábrahám tovább halad a számára kijelölt úton



A mezopotámiaiak sajnos nem Istent imádták, hanem különféle bálványokat, és Nimród útját követték. Isten látta, hogy Ábrahám volt az egyetlen tisztességes, Istenfélő ember, ezért megjelent előtte, és azt mondta neki, hogy el kell hagynia apja házát és Mezopotámiát, hogy egy általa kijelölt helyen telepedjen le, s ha ezt megteszi, akkor áldás lesz rajta és leszármazottain, s őt egy nagy nemzet ősapjává teszi.

Ábrahám így is cselekedett. 27 évesen elhagyta Harant feleségével, Sárával és unokaöccsével, Lóttal. Eljutottak Kánaánba, ahol Isten ismét megjelent Ábrahám előtt a Shehem mellett található tölgyfaligetnél. Elmondta neki, hogy ezt a földet szánja neki és gyermekeinek. Ábrahám épített egy oltárt Istennek, és körbejárta Kánaánt, hogy hirdesse Isten jelenlétét a világban.

Míg Ábrahám az országot járta, éhínség tört ki Kánaán földjén. Ezért a világ éléskamrájaként emlegetett Egyiptomot is megcélozta. Feleségét, Sárát, próbálta elrejteni, nehogy bántódása essék, de az egyik egyiptomi határőr elfogta és a fáraó palotájába hurcolta őt. Nem tudták, hogy Sára Ábrahám felesége volt, azt hitték, hogy a húga. Azon az éjjelen Isten biztosította Sárát afelől, hogy nem fog bántódása esni. És így is lőn, aki hozzá akart nyúlni Sárához, azokat Isten mind csapásokkal sújtotta. Másnap fáraó magához hívatta Ábrahámot, és alaposan megdorgálta, amiért nem említette neki, hogy Sára a felesége. Adott nekik élelmet és elküldte őket.

Az éhínség végeztével Ábrahám és háza népe visszatértek Kánaánba. Ábrahám gazdagon tért vissza, voltak nyájai, aranya és ezüstje. Unokaöccse, Lót is szép számban rendelkezett báránnyal és szarvasmarhával. Ám míg Ábrahám pásztorai az utolsó betűig betartották gazdájuk utasításait arra vonatkozóan, hogy mások legelőin nem legeltethetnek csak a magukén, addig Lót pásztorai nem voltak hajlandóak Ábrahám törvényei szerint élni és nem tisztelték magát Ábrahámot sem.

Emiatt aztán Lót és Ábrahám emberei egyfolytában összetűzésbe keveredtek. Hamarosan rengeteg panasz érkezett Ábrahámhoz Lót pásztorairól. Ábrahám pedig magához hívatta Lótot, hogy megkérje, hogy ha nem tudnak békességben együtt élni, akkor válasszon magának területet Kámaánban, és ő majd pont az ellentétes irányba fog elindulni és letelepedni.

Ábrahám és Lót felmentek a Beth-El-i magaslatra és végignéztek az országon. A Jordán völgye úgy nézett ki, mint az édenkert, ám az ott élő emberek bűnösök voltak Isten szemében, mert bálványt imádtak. Lót gondolkodás nélkül keletet választotta, s letelepedett a Jordán völgyében, Szodoma városában.

Ábrahám Beth-Elben maradt tehát, és Isten újból megígérte neki, hogy örökké az övé és leszármazottaié lesz majd ez a föld, és hogy rengeteg leszármazottja lesz majd.

Isten utasítására Ábrahám dél felé ment, míg el nem ért Kiryath Arba városába, a későbbi Hebronba. Itt Aner, Eshkol és Mamre fogadta őt és háza népét, az Amoriták vezérei. Szövetséget kötöttek egymással, és Ábrahám itt telepedett le családjával.