Miért hajlonganak a zsidók imádkozás közben?

Két magyarázat lehetséges erre.

1.

Istent teljes lényünkkel tiszteljük / imádjuk. Agyunk, szívünk és szánk beszéd által fejezi ki imádatunkat, a test többi része pedig mozgással. A legkisebb izom is részt vesz amikor Teremtőnkhöz kapcsolódunk imádság átal.

2.

A Példabeszédekben azt olvashatjuk, hogy az ember lelke Isten egy gyertyája. S a gyertya lángja folyamatosan táncol, ahogy próbál elszakadni a kanóctól és feljebb emekedni. Ehhez hasonlóan az ember is fel akar emelkedni Istenhez, főleg imádság közben. S testünk is ezt tükrözi, amikor előre-hátra hajladozva a gyertyaláng táncát idézi.

A Dávid-csillag

A Zohar szerint 3 fontos pont köti össze a zsidóságot: a Teremtő, a Tóra és Izrael. A zsidó lélek pedig a Tóra tanulmányozása, parancsainak végrehajtása által kapcsolódik a Teremtőhöz. A háromszög a három közötti kapcsolatot jelképezi.

Mind a háromnak van belső dimenziója (pnimiyut) és külső dimenziója (chitzoniyut). A Tóra is így épül fel: a belső dimenzió a Talmud, különböző törvények stb., a külső pedig pl. a Kabbalah. A Teremtő megnyilatkozása lehetővé teszi az életet a világban, spirituális lényege azonban teljesen rejtett. Hasonlóképpen a lélek is tartalmaz egy felfedett elemet, ami életre kelti a testet, s egy rejtettet, ami “felemeli” a testet.

A Dávid-csillag (Mógen Dóvid) dupla háromszöge szimbolizálja a Teremtő, a Tóra és Izrael két dimenziójának kapcsolatát. A lélek külső dimenziója a Tóra tanulásával kapcsolódik Isten külső dimenziójához, míg lelkünk lényege a Kabbalah által kapcsolódik Isten rejtett lényegéhez.

Van azonban egy másik magyarázat is arra, hogy mit szimbolizál ez a jelkép. A Kabbalah azt tanítja, hogy Isten 7 spirituális építőelemmel építette a világot, a maga 7 érezlmi tulajdonságával. Így tehát a teremtés ennek a 7 tulajdonságnak a kifejeződése. Ez a hét tulajdonság a következő:

Chesed (Kedvesség)
Gevurah (Komolyság)
Tiferet (Harmónia)
Netzah (Elszántság)
Hod (Alázatosság)
Yesod (Megalapozás)
Malchut (Nemesség)

Ezek a tulajdonságok pedig 3 oszlopba sorlohatók: jobb, közép és bal:


Gevurah Tiferet Chesed
Hod Yesod Netzah
Malchut

Ehhez hasonlóan a Dávid-csillag is hét részből áll, 6 csúcs indul a közepéből. A jobb felső csúcs a Chesed, a bal felső a Gevurah. A felső középen elhelyezkedő a Tiferet. A Kabbalah azt tanítja, hogy a Tiferet a Ketterben (koronában) gyökeredzik, ami sokkal magasabb szintű, mint a halandók számára az Isteni tulajdonságokból létrehozott világ.

Jobbra lefele található a Netzah, balra lefele pedig a Hod.

Középen pedig a Yesod helyezkedik el. A Yesod az alap, s mint ilyen, minden más tulajdonság belőle nő ki.

A csillag lefele ágazó csúcsa a Malchut, ami a többi 6 részből nyeri energiáját ahhoz, hogy össze tudja fogni őket és létrehozza belőlük a mindenséget.

És még egy érdekesség: a héber abc, az alef-bet mind a 24 betűje megtalálható benne:







Régi lélek – új test?

Vajon ha egy lélek a felemelkedése során több különböző testben tért vissza a földre, akkor melyik testben fog újjászületni a Messiás eljövetelekor?

A lélek ugye akkor ölt újra testet, ha egy meghatározott testben eltöltött földi tartózkodása során nem sikerült teljesítenie mind a 613 parancsolatot. Hogy sikerüljön befejeznie a munkát, egy másik testben tér vissza. Minden egyes test, melyet lakott a lélek, segítette őt küldetése teljesítésében. A lélek azon részei, melyek meghatározott mitzvákat teljesítettek, mindig azzal a testtel maradnak kapcsolatban, amelyikben végrehajtották ezeket a mitzvákat. S a messiás eljövetelekor, amikor a halottak feltámadnak majd, minden egyes lélekrész a hozzá rendelt testben éled újjá. Tehát egy lélek több különböző testet ölt majd egyszerre.

Ez úgy lehetséges, hogy a lelket Isten saját képére teremtette, ami azt jelenti, hogy tulajdonságaiban egyezik az emberi lélek Istenével. S mivel Isten végtelen számú testet képes ölteni, ezért a saját magáról mintázott lelkek is képesek rá. Egyes tanítások szerint egyetlen test nem is bírná elviselni egy teljes lélek brilliáns intenzitását.

Renikarnáció

Az élet egyik legnagyobb kihívása megérteni, hogy “miért?”

Gyakran keressük ösztönösen az értelmét és célját egy-egy eseménynek, különösen akkor, amikor krízishelyzetbe kerülünk vagy trauma ér minket. S hideg zuhanyként hat ránk a felismerés, hogy talán sosem lelünk választ a kérdésünkre.

A Kabbalah segít felfrissíteni hitünket, amikor a reinkarnációt és lélekvándorlást magyarázza el nekünk. Habár nincs direkt utalás a témára, a legnagyobb Kabbalisták mégis világosan elmagyarázzák alaptételeit.

A lélek örök, egy Isteni szikra, avagy “Isten egy része”, ahogy Jób utal rá. A lélek létezik mielőtt a testbe lép és tovább él azután is, hogy a testet örök nyugalomra helyezik. S bár a lélek a magasabb szintű világokból származik, vannak azért olyan dolgok, amiket nem tud elérni a mennyben. Azt már tisztáztuk, hogy a teremtés célja az, hogy otthont teremtsen Istennek ebben a világban. S bár a magasabb szintű világok kínálják a legjobb jutalmat a léleknek földi élete befejezése után, nem ezen világok elérése a teremtés célja. Isten célja az volt, hogy olyan világot teremtsen, ahol jelenléte rejtve van és a sötéstség és a gonosz van túlsúlyban. Gyermekeit pedig azzal bízta meg, hogy otthont teremtsenek Neki ebben a világban, s a lélek a Tóra betartásával teljesíti ezt a feladatot.

A Kabbala szerint a lélek 613 csatornából áll. Ha a lélek földi élete során teljesíti a Tórában található 613 parancsolat mindegyikét, akkor örökre felemelkedik. Azonban a lélek általában nem képes minden parancsolatnak eleget tenni egyetlen földi élet során, így addig kell újra és újra földi életet élnie, amíg gonolatban is, beszédben is és tettekben is az összes parancsolatot nem teljesíti.

Létezik a zsidó vallásban az ún. Gehenom, ahol a lélek megtisztul a földi élete során elkövetett hibáktól / bűnöktől, mielőtt a mennybe emelkedne. Joggal merülhet hát fel a kérdés, hogy akkor ez mégis hogyan egyeztethető össze a reinkarnációval. A kabbalisták ezt úgy magyarázzák, hogy a léleknek csak az a része tér vissza a földre, amelyikre nem hatott a Tóra tanulása és a mitzvák teljesítése az első inkarnáció alkalmával. A többi rész véglegesen felemelkedik. A Kabbala hosszasan tárgyalja, hogy miként és hogyan lehetséges szétdarabolni a lelket, és hogyan tud a lélek csak egy kis darabja visszatérni a földre.

Ez az ideológia még Ádámra vezethető vissza, akinek lelke magában foglalta az összes jövőbeni lelket. És Jákobra, akinek lelke 70 részből állt, ami később tovább osztódott Izrael népének 600.000 lelkére. Ez a 600.000 lélek pedig újabb 600.000-re osztódott. S a különféle inkarnációk során a lélek minden egyes kis darabkája lassacskán felemelkedik, s mikor a teljes egész lélek felemelkedett, akkor többet az a lélek nem ölt testet.

Ez magyarázatot ad arra is, hogy miért vannak olyan emberek, akik megmagyarázhatatlanul kötődnek egyetlen mitzvah teljesítéséhez, tökéletesítéséhez. Könnyen lehet ugyanis, hogy ennek az embernek a lelke azért öltött ismét testet, hogy ennek az egy mitzvának a betartását tökéletessé fejlessze.

Más okból is reinkarnálódhatnak azonban a lelkek. Pl. azért, hogy egy meghatározott tettet végrehajtsanak, mondjuk visszafizessenek egy adósságot vagy jóvátegyenek egy bűnt. Ezt a koncepciót is részletesen tárgyalja a Kabbalah.

A legérdekesebb annak a tanulmányozása, amikor egy sokkal korábbi generációból származó lélek egy későbbi generációban, speciális körülmények közé tér vissza, ami pontosan annak a bűnnek a jóvátételére van szabva, amit anno elkövetett. Hosszú levezetés után Rabbi Dovber arra a következtetésre jutott, hogy az 1492-ben Spanyolországban az inkvizícó áldozatául esett zsidók azon lelkek reinkarnációi voltak, akik az első Szentély idejében bálványt imádtak. Akkor elfordultak Istentől az üldöztetés hatására, az inkvizíció idején viszont inkább vállalták a Teremtőért a halált, semhogy megtagadták volna hitüket. S bár a test nem értette, miért is kellett máglyán elégnie, a lélek tudta, hogy ez a kulcsa az örök felemelkedéshez.

Nem lehet azonban minden tragédiát csupán a lélekvándorlással magyarázni. Pl. a Holokausztot sem, bár elképzelhető, hogy része volt a lélekvándorlás is ennek a tragédiának. Az ilyen brutális népirtások okainak megértése meghaladja felfogóképességünket. Ahogy egy próféta is közvetítette Isten szavait: “Az én módszereim nem a te módszereid, az én gondolataim nem a te gondolataid”

S bár nem minden szenvedést lehet a lélekvándorlással magyarázni, azonban a reinkarnáció mindenképpen segíthet megérteni az olyan haláleseteket, ahol hirtelen távozik az élők sorából valaki baleset, betegség vagy háború miatt. Előfordulhat ugyanis, hogy a léleknek meghatározott időre kellett csak visszatérnie, hogy elérjen egy meghatározott célt, s mikor ezt elérte, akkor örökre visszatérhet Istenhez.

Talán a meddőséggel sújtott pároknak is vígaszt nyújthat, hogy lehet, hogy azért nincs gyermekük, mert a szaporodás parancsolatát előző inkarnációjuk során már teljesítették. Bármennyire is ezzel a magyarázattal vígasztalódunk azonban, meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy legyen gyermek. Persze a zsidó vallás előírásainak keretein belül.

Mindenkire vonatkozó böjtnapok az 5771/5772-es zsinagógai évben (2011/2012)

Gedalia böjtje 5772. Tisri 3. (2011. október 2.)

Yom Kippur 5772. Tisri 10. (2011. október 7-8.)

Assarah b’Tevet 5772. Tevet 10. (2012. január 5.)

Eszter böjtje 5772. Ádár 13. (2012 március 7.)

Shiva Assar B’Tammuz 5772. Tammuz 17. (2012. július 8.) (Idén Tammuz 17 a Gergely-naptár szerinti július 7-re esik, de egy nappal később böjtölünk, mert ez a nap Shabbat.)

Tisha b’Av 5772. Av 9. (2012. július 29.) (Idén Av 9 a Gergely-naptár szerinti július 28-ra esik, de egy nappal később böjtölünk, mert ez a nap Shabbat.)

Az 5771/5772-es zsidó év ünnepi naptára (2011/2012)

Elul hónapja 5771. elul 1-29 (2011. augusztus 31- szeptember 28.)
Rosh Hasana 5772. tisri 1-2 (2011. szeptember 28-30)
Yom Kippur 5772. tisri 10. (2011. október 7-8)
Szukkot 5772. tisri 15-21 (2011. október 12-19)
Szimhat Tóra 5772. tisri 22-23 (2011. október 20-21.)
Hanuka 5772. kiszlév 24 - tevet 2 (2011. december 20-28)
Tevet 10. 5772. tevet 10. (2012. január 5.)
Tu B’Shevat 5772. shevat 15. (2012. február 8.)
Purim 5772. ádár 13-15 (2012. március 7 – március 9.)
Pészach 5772. nisszán 14-22 (2012. április 6 – április 14.)
Omer 5772. nisszán 16- sziván 5. (2012. április 8 – május 26.)
Pészach Sheni 5772. ijár 14. (2012. május 6.)
Lag BaOmer 5772. ijár 18. (2012. május 10.)
Shavuot 5772. sziván 5-7 (2012. május 26-28)
Tammuz 17. 5772. tammuz 17. (2012. július 8.) (Idén Tammuz 18-án van a böjt, mert 17-e Shabbatra esik)
A három hét 5772. tammuz 17 – av 9. (2012. július 7 – 29) (idén egy nappal hosszabb a 3 hét, mert Av 9-e Shabbatra esik)
A kilenc nap 5772. av 1-9 (2012. július 20-29) (idén egy nappal hosszabb a kilenc nap, mert Av 9-e Shabbatra esik)
Tisha B’Av 5772. av 9. (2012. július 29.) (Idén Av 10-én van a böjt, mert 9-e Shabbatra esik)
Av 15. 5772. av 15. (2012. augusztus 3.)

Av 15.

Még van bőven megosztandóm a lélekről, mely bejegyzések megírására Elul hónapja és a közelgő főünnepek kiváló alkalmat adnak, viszont most nemsokára ünnep lesz, Av hónap 15-e. Ezen a linken lehet bővebben olvasni az idén a Gergely-naptár szerint augusztus 15-re eső ünnepről. A következő bejegyzésben pedig az 5771-5772-es év ünnepi naptárával jelentkezem.

Eladhatjuk-e a lelkünket az ördögnek?

A Tórában nem létezik ez a koncepció. Nem válunk az ördög rabszolgáivá azért, hogy különböző szívességeket tegyen nekünk. Vannak olyan esetek, amikor egyes emberek némiképp a gonosz “megszállottjai” lesznek, de ez bármikor visszafordítható.

A sátán egy héber ige, aminek az a jelentése, hogy provokálni / ellenezni, s igeként rengetegszer előfordul a Bibliában. Legelőször Bálám történetében, amikor Bálám úgy dönt, hogy elátkozza a zsidókat.

“De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala ő. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele [l’satan lo fordítása magyarra]; ő pedig üget vala az ő szamarán, és két szolgája vala vele.”

Más esetekben pedig főnévként jelenik meg, ekkor provokátort jelent. Általában határozott névelővel együtt szerepel – “a sátán” – ami azt jelenti, hogy ez nem egy név, csak munkaköri leírás. Pl. Jób könyvében a sátán ügyészként (vádlóként) jelenik meg Isten színe előtt.




“Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.”

“És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.”

“Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent? Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!”

“Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.”

Ebből láthatjuk, hogy Isten teremtett egy angyalt, akinek a provokátor szerepét szánta, s ez az angyal Isten hírnöke és alárendeltje. Nem pedig bukott angyal, akit a pokolba küldtek, ahol aztán elkezdett Isten ellen küzdeni. Egyszerűen csak sátánnak, azaz provokátornak lett teremtve. Nem pedig azért jött létre, hogy vasvillájával kezében szítsa a pokol tüzét. Az a küldetése, hogy kiprovokálja az emberekből, hogy Isten ellen forduljanak. Az a kettősség pedig, hogy Isten és ördög egymás ellen küzd az emberiség sorsát eldöntendő, teljességgel összeegyeztethetetlen a zsidó hittel. Nem létezik Istentől független gonosz erő, mert ez azt jelentené, hogy Isten nem mindenható.

Hogy Ézsaiás könyvéből idézzünk:



“Hogy megtudják napkelettől és napnyugattól fogva, hogy nincsen több rajtam kivül; én vagyok az Úr és több nincsen! Ki a világosságot alkotom és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, a ki mindezt cselekszem! Egek harmatozzatok onnan felül, és a felhők folyjanak igazsággal, nyiljék meg a föld és viruljon fel a szabadulás, és igazság sarjadjon fel vele együtt; én az Úr teremtettem azt!”

Nyilvánvalóan a sátán nem egy önálló, Istennel szembenálló erő, aki embereket toboroz a hadseregébe. Sokkal inkább egy spirituális lény, aki teljesen hűséges teremtőjéhez.

Itt van példának Rabbi Lévi írása a Talmudból, ami azt az esetet elemzi, amikor a sátán Istenkáromlásra akarta rávenni Jóbot. Azt írja, hogy a sátán azért tette mindezt, mert látta, hogy Isten túlságosan is Jóbra fókuszált, és nem akarta, hogy ennek következtében elfelejtse ősapánkat, Ábrahámot, és iránta érzett szeretetét.

A Zohár egy olyan prostituálthoz hasonlítja a sátánt, akit a király bérelt fel arra, hogy elcsábítsa a fiát, mert meg akart győződni annak erkölcsösségéről. Ebben az esetben a király is, és az őt hűen szolgáló prostituált is abban reménykedik, hogy a királyfi ellenáll a kísértésnek. Ugyanígy a sátán is csak egy a sok spirituális hírvivő (angyal) közül, akit azért küldött Isten, hogy elérje a célt, amiért az embereket megteremtette.

Ez azonban nem a teljes munkaköri leírása a sátánnak. A Talmud azt mindja, hogy a sátán, a gonoszságra sarkalló erő (Yetzer ha-ra) és a halál angyala egy és ugyanaz. Leereszkedik a földre és rossz útra visz minket, majd visszatérvén rossz hírünket kelti és a végén végrehajtja az ítéletet.

A Zohárból vett példába azonban beletartozik az is, hogy ha valaki enged a gonosz csábításának, akkor “energizálja a másik oldalt”. Magyarul tehát Isten akaratának teljesítésének megtagadása még több energiát fog adni a gonosznak, aki ezáltal még inkább el tudja rejteni előlünk Istent. Ez pedig még nagyobb kihívást jelent az egyén számára, hiszen egyre nehezebb lesz visszatalálnia Istenhez.

Egy extrém példa erre a fáraó, aki rabszolgaságba hajtotta a zsidókat Egyiptomban. Bár Isten megparancsolta Mózesnek, hogy járuljon a fáraó elé és követelje a zsidók szabadon bocsájtását, azt is közölte ezzel egyidejűleg, hogy meg fogja keményíteni a fáraó szívét, hogy igazándiból megbüntethesse az egyiptomiakat a tíz csapással.

A zsidó nép elnyomásának következményeként olyan nehézzé vált megszabadulnia fáraónak a gonosz beidegződéseitől, hogy úgy tűnt, elvesztette szabad akaratát, és nem képes megbánni bűneit. Viszont semmi nem állhat útjában annak, aki valójában vissza akar térni a jósághoz. Épp ezért a fáraó is képes maradt arra, hogy legyőzze a mentális blokkot és megbánja bűnét Istennek.

Ezért tehát még az is képes visszatalálni Istenhez, akit a sátán megszállotjának látunk (ez alatt azt kell érteni, hogy Isten büntetéseképp szállta meg őt a gonosz, nem pedig az ördöggel történő üzletelés következtében viselkedik gonoszan). Kontraproduktív lenne az, ha valakit teljesen és visszafodíthatatlanul megszállna a gonosz, és ez nem hajtaná végre Isten akaratát, tehát nem is létezhet.

Mindentől függetlenül a lélek képes legyőzni a gonoszt, és visszatalálni Isten őszinte, szenvedélyes szolgálatához. Igaz bűnbánatunk a legvastagabb falat is képes ledönteni, azokat is, amiket magunk hoztunk létre tetteinkkel. Azért, hogy visszatalálhassunk igazi önmagunkhoz.

Miért anyai ágon öröklődik a zsidóság?

Nézzük először is a bibliai utalást:

“Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak; Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.” (Deuteronómium 7:3-4)

Az rögtön látható a szakaszból, hogy egy vegyes házasságból született gyermek el fog szakadni a zsidóságtól. S mivel a szakasz úgy szól, hogy “elpártoltatja fiadat én tőlem”, ez szükségképpen azt jelenti, hogy aki zsidó anyától születik, az zsidónak számít, akinek csak az apja zsidó, az nem. Mert a szakasz sehol nem említi, hogy a leányokat bárki is elpártoltatja, csak a fiúkat. A leány tehát (a későbbi anya), nem fogja gyermekét sem “elpártoltatni” a zsidóságtól.

S bár a zsidóságot az dönti el, hogy valakinek zsidó-e az anyja, vagy sem, fontosak az egyéb genetikai faktorok is, mint pl. az, hogy ki melyik törzsből származik. S ez utóbbi az apától függ. Azt, hogy valaki kohanita, levita vagy izraelita, az apja vérvonala dönti el.

Ennek az a magyarázata, hogy az emberi léleknek két alapvető összetevője van, az ember lényege és a képességei. Kaballisztikus terminológiában ez utóbbit a “lélek kinyilatkoztatásaként” emlegetik, szemben a lélek leglényegével. Egy gyermek “létrehozásához” szükség van egy nőre és egy férfire, s erre a két félre két teljesen különböző okból van szükség. Az anya a gyermek leglényegét adja, az apa pedig a képességekkel járul hozzá a születendő gyermek lelkéhez, azaz a lelkének kinyilatkoztatásához.

Ez azért van, mert a női és a férfi lélek teljesen más természetű. A férfi lélek Isten emocionális tulajdonságaiból ered, a kedvességből, fegyelmezettségből és harmóniából. Ezek a tulajdonságok azonban nem határozzák meg Isten lényegét, sokkal inkább ezeken a tulajdonságokon keresztül kapcsolódik a teremtéshez. A női lélek azonban a malchutból, a nemességből ered. A Kabbala tanításai szerint a malchut Isten leglényegében gyökeredzik, ami fölötte áll minden “kinyilatkozásnak”.

Egy zsidó ember leglényege a zsidó lélek, a zsidó identitás. Ez pedig az anyától öröklődik. A törzs, melybe tartozik, a kinyilatkoztatás vagy képességek, ha úgy tetszik, azaz a mód, mellyel zsidóságát gyakorolja a mindennapokban, az apától öröklődik.