Tammuz 17.

Ez a nap idén július 9-re esik. Ezen a napon böjtölünk, a böjt neve Shiva Assar B’Tammuz. Ezen a napon törte össze Mózes a két kőtáblát, dühében, amiért a zsidók az aranyborjút bálványozták. Ez volt az a nap is, amikor a rómaiak áttörték Jeruzsálem falát, hogy elkezdjék lerombolni a Második Szentélyt.

S akkor lássunk egy kis történelmi áttekintést a Második Szentély lerombolásáról.

Forrás


A Második Szentély 420 évig állt, mielőtt a rómaiak lerombolták i.sz. 69-ben. Erre a 420 évre a nagy politikai változások és vallási ellentétek voltak jellemzők. Állandóan fenyegetett a leigázás veszélye közeli s távoli népek által. Júdea is idegen fennhatóság alatt állt ezen időszak legnagyobb részében. A vallási és politikai vezetők egyfolytában azon igyekeztek, hogy kizárólagos fennhatóságuk alá vonját a provinciát. Júdeán belül is vallási rivalizálás dúlt a farizeusok és szedukszeusok között.



A béke és nyugalom egyetlen tündöklő időszaka Salome Alexandra uralkodásának idejére esett (i.e. 76-66.). Ő férjét, Jannaj Királyt követte a trónon. Testvérével, Rabbi Simon ben Shetach-hal sikerült békét teremteniük mind politikai, mind vallási téren. A királynő erős hadsereget hozott létre, hogy megvédje országát. Rabbi Simon ben Shetach pedig kiépített egy Jesiva-hálózatot, hogy minden gyerek oktatásban részesülhessen. (A Jesiva az a hely, ahova legvallásosabb zsidók járnak imádkozni és tanulni) Ezen évek alatt virágzott a gazdaság, nem támadott ellenség és általános jólét uralkodott. A királynő azonban egyre idősödött, s nem tudta már irányítani országát. Idősebbik fia, Hirkánosz természetétől fogva visszahúzódó, csendes ember volt. Nem lett volna jó utóda a trónnak. Ifjabbik fia, Arisztobulosz, azonban nagyravágyó és törekvő volt. Ennek tükrében szintén alkalmatlannak tetszett Hirkánosz. Salome halála után a népesség megoszlott annak tekintetében, hogy kinek kellene trónra kerülnie. Véres zavargások törtek ki, s polgárháború kerekedett belőle. Hogy megnyugtassák a kedélyeket, az akkori római uralkodót, Pompeiuszt kérték fel a testvérek, hogy közvetítsen. Döntse el ő, melyikük legyen a király. Ő természetesen Hirkánoszt választotta, hogy bábként irányítva őt Júdea is római provincial legyen.



Sok Arisztobuloszhoz hű zsidó nem fogadta el Pompeiusz döntését. Zavargások törtek ki Jeruzsálemben. A Szentély a vallásosok erődjévé vált. I.e. 63-ban Pompeiusz seregei beléptek a Szent Városba és leverték a lázadást. Hirkánoszt királlyá koronázták és a főpapi tisztség is az övé lett. Arisztobuloszt börtönbe vetették, a lázadókat kivégezték. Azzal, hogy Hirkánosz és Arisztobulosz Pompeiuszt hívta segítségül, akaratlanul is római kézre juttatták Júdeát.

Júdeát a rómaiak nagyon megadóztatták és a Szíriai és Júdeai római prokonzulátus jogi fennhatósága alá helyezték. Egy rómait neveztek ki Júdea élére. S bár a zsidók küzdöttek a római elnyomás ellen, megaláztatásaikat méltósággal viselték el.

Hogy elejét vegyék a zsidó nacionalizmusnak, Júdeát öt részre osztották és a Sanhedrint (bíróság) feloszlatták. Titokban folyatta azért a Sanhedrin a működését. A rómaiak idegeneket is betelepítettek, hogy egy nem-zsidó többséget hozzanak létre.




I.sz. 66-ra sok tengerparti városban a zsidók felesleges kívülállókká váltak. Szenvedtek az idetelepült európaiak gúnyolódásától. A lenézett zsidók rablás és gyilkosság áldozatai lettek. Júdea akkori római kormányzója, Floriusz minden zsidót bebörtönöztetett, aki bírósághoz fordult az őt ért sérelem miatt. A Szentélyt rajtaütés-szerűen megtámadta, s kincseit elrabolta. Katonáit arra bíztatta, indítsanak felkeléseket a zsidó negyedekben. Egy napon 3600 zsidó lemészárolására került sor Jeruzsálemben 66-ban. Floriusz azt remélte, a zsidók meg akarják majd bosszulni a mészárlást, ugyanis így igazolni tudta volna a zsidók tömeges meggyilkolását, javaik elkobzását és a Szentély lerombolását. Sajnálatára azonban a zsidók felvonulást szerveztek, hogy békét kössenek a kormányzóval. A vérszomjas római katonák a felvonulók közé lőttek és sok zsidót megöltek. Előrenyomulásukat a templomhegyig folytatták.

Sok zsidó gyűlt össze a Szentélyben, hogy elzárják a bejáratát s a rómaiak visszavonultak. Floriusz félt, hogy a prokonzul megtorolja ezt rajta, s visszatért Caesarea-i házába. Eltemette a gyilkosok és zendítők képének emlékét gondolatai mélyére, a zsidók azonban nem tudtak és nem akartak felejteni. Az első lázadás Róma ellen ezzel kezdetét vette.

Egész Júdea felkelt a rómaiak ellen. A prokonzul azonban nem tudta eldönteni, hogy csak Floriusz ellen szólt, vagy egész Róma ellen. Akárhogy is, a felkelés mindenképpen a Római Birodalmat veszélyeztette. A prokonzul katonákat hozatott Júdeába, de Chesvan hónap nyolcadik napján vereséget szenvedett. Rómában dühödten fogadták e hírt. Neró 60000 római katonát küldött Júdeába, élükön Veszpáziánusszal, hogy tegyenek rendet. A rómaiak bázisa Észak-Galileában volt. A képzetlen zsidó felkelőknek esélyük sem volt a jól szervezett római hadsereg ellen. A városok egymás után estek el, s Veszpáziánusz szemet vetett Jeruzsálemre.



Kamtza & Bar Kamtza

Ez egy nemzet tragikus hanyatlásának története. Egy olyan népről szól, amely egyszer büszke és nemes volt, ám vándorlók, koldusok és rabszolgák népe lett, holott egyszer csodálták tagjait és felnéztek rájuk. A gyűlölet céltáblájává vált e nép. A zsidó nép. Miként válhatott Isten választott népe Isten visszautasított népévé?

Egy bizonyos zsidónak volt egy barátja, Kamtza, s egy ellensége, Bar Kamtza. Rendezett egy nagyobb ünnepséget és elküldte szolgáját, hogy hívja meg barátját, Kamtzát. A szolga azonban tévedésből Bar Kamtzát hívta meg, aki legszebb ruháját öltötte fel, s boldogan ment el az ünnepségre, mert azt hitte, hogy a zsidó megbocsátotta neki múltbéli ellentéteiket. Amikor azonban a zsidó meglátta Bar Kamtzát, követelte, hogy távozzon.

“Mit keresel te itt? Hazugságokat terjesztesz rólam, s aztán vendégül láttatnád magad velem?”
“Mivel már úgyisz itt vagyok, kérlek engedd meg, hogy maradjak. Mindent kifizetek, amit fogyasztok.”

A zsidó dühösen visszautasította az ajánlatot.

“Akkor engedd meg, hogy a teljes ünnepség költségeinek a felét én álljam.”

A makacs zsidó erre is nemmel válaszolt.

“Akkor fizetem a teljes költségét, csak ne hozz engem zavarba többé.”

Az önfejű zsidó azonban kidobatta Bar Kamtzát. Bar Kamtza pedig, miután felállt és leporolta kabátját indulatosan felkiáltott: “Nagy és érdemes Rabbi Zachariah ben Avkulas, te is jelen voltál, láttad, mi történt velem, s mégsem vettél védelmedbe. Részt vettél megalázásomban. Te is bánni fogod még azt, ami ez után következik.”

Bar Kamtza felkereste Nérót és azt mondta neki, hogy a zsidók felkelést terveznek Róma ellen. Néró kérdezte, hogy bizonyosodhatna meg erről. Erre Bar Kamtza csak annyit felelt, küldjön áldozatot a Szentélybe, s figyelje meg, hogy elfogadják-e úgy, mint a régi időkben. Néró elküldött hát egy fél borjút égőáldozatnak Bar Kamtzával, akit egy csapat római kísért. Bar Kamtza az út során titokban egy sebet ejtett az állaton, hogy ne lehessen elfogadni áldozat gyanánt. Amikor megérkeztek az állattal és felajánlották a Szentélyben lévőknek, akkor a rabbik el akarták fogadni, hogy ne sértsék meg az uralkodót. Azonban Rabbi Zechariah ben Avkulas nem engedett álláspontjából, miszerint sérült állatot tilos feláldozni. Így hát visszautasították az áldozatot, s ami ez után következett, az az egyik legsötétebb korszaka a zsidó történelemnek.



Veszpáziánusz vezette a sereget a zsidók ellen. Bekerítette Jeruzsálemet és három évig fogságban tartotta. Nem engedett senkit se be, se ki. Volt azonban három gazdag férfi, Nakdimon ben Gurion, Ben Kalba Savua és Ben Tzitzis Hakeses. Egyikük azt mondta: “Majd én ellátom a várost búzával és árpával.” Másikuk felajánlotta, hogy bort, sót és olajat ad. A harmadik fával látta el a közösséget, hogy tudjanak főzni és fűteni.

A rabbik dicséretesnek találták e felajánlásokat, különösen a fáét. Rav Chisda meg is állapította, hogy egy raktárnyi búza feldolgozásához hatvan raktárnyi fára van szükség. Miután ellenőrizték a raktárakat megállapították, hogy 21 évre elegendő készletük van.

Volt azonban egy csoportyi ember, akik lázadóan viselkedtek (birvonim). Bölcseink azt mondták: “Mnjünk ki a rómaiakhoz és kössünk velük békét.” De a lázadók nem fogadták el javaslatukat, ők meg akartak küzdeni a várost körülvevő sereggel. Bölcseink azt mondták, hogy ez értelmetlen lenne, válaszként a lázadók felgyújtották a gabonatartalékot tartalmazó raktárakat, s éhínségre kárhoztatta ezzel a jeruzsálemieket. Rabbi Yochanan ben Zakkai azt látta, hogy az emberek szalmát forraltak s megitták a vizét. Ennek láttán úgy döntött, hogy megpróbál egyezségre jutni a rómaiakkal.



A lázadók vezetője Abba Sikra ben Batiach volt, Rabbi Yochanan ben Zakkai unokaöccse. A rabbi üzent neki, hogy látogassa őt meg titokban, és ő megjelent. A rabbi megkérdezte tőle, meddig akarja még megakadályoni az egyezségi kísérletet. Hisz nem volt élelem Jeruzsálemben, s egyezkedés nélkül a biztos éhhalál várt rájuk. Abba Sikra azt mondta erre, hogy nem tehet semmit, bármit mond a lázadóknak, megölik érte.

Rabbi Yochanan megkérte, hogy dolgozzon ki egy tervet, hogy ő, Rabbi Yochanan elhagyhassa a várost, mert talán még nincs veszve minden.

Abba Sikra a következőket mondta erre:

“Tégy úgy, mintha beteg lennél. Mindenki meg fog majd látogatni. Később tegyél magad mellé valamit, ami roppant bűzt áraszt. Ekkor azt fogják hinni, meghaltál. Úgy szervezd, hogy csak a követőid cipeljenek ki téged, hogy ne tűnjön fel, hogy könnyű a tested. Mindenki tudja, hogy az élők könnyűek, a holtak nehezek.”

Rabbi Yochanan így is tett. Rabbi Eliezer fogta egyik oldalról, Rabbi Yehoshua a másik oldalról, mikor kicipelték. A városfalhoz érve az őrök meg akarták késelni, hogy bizonyosak legyenek abban, hogy amit a rabbik kivisznek, az tényleg egy holttest. Abba Sikra, aki szintén velük volt, azt mondta: “A rómaiak azt fogják mondani, hogy a zsidók megkéselik a neves rabbijaikat.” Erre az őrök meg akarták taszajtani, hisz ha még él, akkor a fájdalomtól felkiált. Abba Sikra viszont azt válaszolta, hogy nem lenne jó, ha a rómaiak azt látnák, hogy taszigálják a zsidók a rabbijaikat. Az őrök erre kinyitották a városkaput és kiengedték rajta Rabbi Yochanant. Egész Veszpáziánusz sátráig vitték, s ő elkezdte beszédét.



“Béke legyen veled, király! Béke legyen veled király!” Veszpáziánusz erre csak annyit válaszolt neki: “Két halálos bűnt is elkövettél. Először is nem vagyok király, mégis királynak szólítottál. Másfelől pedig ha király volnék, sokkal előbb kellett volna jönnöd.”

Erre a rabbi azt felelte:

“Ami azt illeti, igazából király vagy. Ha nem lennél az, akkor nem lenne Jeruzsálem a tied, mivel azt mondja az írás “és megdõl a Libánon egy hatalmas által.” (Ésaiás 10:34) A hatalmas kifejezés pedig csak királyra vonatkozhat szintén az írás szerint: “Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk körébõl.” A Libánon kifejezés pedig csak a Szentélyre vonatkozhat, mint ahogy azt a Tórában olvashatjuk: “Hadd menjek át kérlek, és hadd lássam meg azt a jó földet, a mely a Jordánon túl van, és azt a jó hegyet, és a Libanont!” (Deuteronomium 3:25)”

“Arra pedig, hogy miért nem jöttem előbb, azt tudom csak válaszolni, hogy a lázadók nem hagyták, hogy elhagyjam a várost.”

Veszpáziánusz azt mondta:

“Ha egy mézzel teli hordó köré tekeredne egy kígyó, akkor nem próbálnák meg eltörni a hordót a mézért pusztán a kígyó miatt?”

Rabbi Yochanan hallgatott. Rabbi Yosef (egyesek szerint Rabbi Akiva) viszont a következő idézetet citálta: “a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.” (Ézsaiás 44:25) Ehelyett azt kellett volna mondania Veszpáziánusznak, hogy csipesszel lefeszítené a kígyót, megölné és a hordó sértetlen maradna.




Néhányak szerint 4 herceg is jelen volt: egy Arab, akit Pangarnak hívtak, egy afrikai herceg, az Alexandriai herceg és a palesztin herceg. Ők rejtvényeket adtak fel Rabbi Yochanannak.

“Mi lenne, ha egy nagy vázában lenne a kígyó?” Rabbi Yochanan azt felelte: “Akkor egy kígyóbűvölő segítségével kiszednénk a kígyót, s a váza sértetlen maradna.”

Pangar azt mondta erre:

“A kígyót megöljük, a vázát eltörjük.”

A következő kérdés az volt, mit tenne a Rabbi, ha egy toronyban lenne a kígyó. Rabbi Yochanan azt felelte, hogy szintén kígyóbűvölő segítségére lennének szorulva. Pangar pedig azt válaszolta erre:

“A kígyót megöljük, a tornyot felgyújtjuk.”

Rabbi Yochanan erre azt mondta Pangarnak:

“Minden szomszédunk, aki gonoszan viselkedik, saját magában tesz kárt. Nem elég az, hogy nem védtek meg minket? Tényleg szükség van arra, hogy vádoljatok?”

Pangar azt felelte:

“Éppen hogy azt akarom, hogy jó legyen neked, mert amíg a Szentély áll, addig a nemzetek mindig is vitatkozni fognak veletek. Ha lerombolják, a viták is megszűnnek.”

Rabbi Yochanannak csak ennyi mondanivalója maradt: “A szív tudja, hogy szavaid őszinték-e vagy sem.”

Mialatt beszélgettek, egy hírnök érkezett Rómából és azt a hírt hozta, hogy a cézár meghalt és a szenátus Veszpáziánuszt jelölte ki utódául.



Veszpáziánusz a jó hír hallatára fel akarta húzni a cipőjét és felállni, de a cipő nem ment rá a lábára. Rabbi Yochanan azt mondta neki, hogy ez azért van, mert az írás szerint aki jó hírt kap annak csontjai megdagadnak, de lelohad, ha egy olyan ember megy el előtte, akit nem szeret. Veszpáziánusz megfogadta a tanácsot, s tényleg lelohadt a bedagadt lábfeje, s a cipő ismét ráment a lábára.

Veszpáziánusz megkérdezte, hogy ha egyszer ennyire bölcs, miért nem járult elé korábban. Rabbi Yochanan csak ismételni tudta magát, hogy a lázadók nem engedték senkinek, hogy elhagyja a várost.

Veszpáziánusz rövid gondolkodás után azt mondta Rabbi Yochanan-nak, hogy kérjen tőle valamit jutalmul azért, hogy elmondta neki, hogy az a végzete, hogy uralkodó legyen.

Rabbi Yochachan Yavne-t s a bölcseit kérte tőle, Rabban Gamliel leszármazottait, s azt, hogy gyógyítsák meg Rabbi Tzadok-ot. Veszpáziánusz pedig ezt követően visszament Rómába, s mást nevezett ki maga helyett a sereg élére.

Mások szerint azonban Rabbi Yochanan arra kérte Veszpáziánuszt, hogy mentse meg Júdeát. Veszpáziánusz azonban azt válaszolta erre, hogy Róma nem azért küldte őt ide, hogy aztán megmentse az országot, kérjen tőle valami mást. S ekkor Rabbi Yochanan azt kérte tőle, hogy akkor a nyugati kaput hagyja szabadon ami Lod-ba vezet, hogy egy négyórás periódus alatt aki akar, elmenekülhessen.

Amikor a város elfoglalására sor került, Veszpáziánusz megüzente Rabbi Yochanannak, hogy akik közel állnak hozzá, azokat küldje el a városból, mielőtt a légiók beveszik azt. Rabbi Yochanan pedig megkérte Rabbi Eliezert és Rabbi Yehoshuát, hogy menekítse ki Rabbi Tzadok-ot.



Amikor Veszpáziánusz elkezdte ostromolni a várost, négy falát felosztotta a négy herceg között. A Nyugati Fal Pangarnak jutott. Pangar tudta, hogy deklarálva van a Mennyben, hogy ezt a falat nem szabad elpusztítani, mert nyugatra van a Shechinah (Isten női oldala, Isteni jelenlét) nyugvóhelye. Veszpáziánusz felelősségre is vonta Pangart, amiért nem rombolta le a nyugati falat. Pangar azzal védekezett, hogy ő csak dicsőséget szerzett a birodalomnak, mert ha lerombolta volna, akkor senki soha nem tudná, mit is rombolt le Veszpáziánusz. Így viszont az emberek mind meg fognak hajolni Veszpáziánusz nagysága előtt. Veszpáziánusz azt mondta neki, hogy jól cselekedett, ám megszegte a parancsot. Büntetésül azt szabta ki, hogy le kell ugrania a tetejéről, s ha életben marad, akkor életben hagyja. Pangar leugrott és meghalt. Rabbi Yochanan ben Zakkai szavai pedig ezzel beteljesedtek.



Veszpáziánusz Tituszt küldte seregeinek vezetésére. Titusz megszentségtelenítette a Szentélyt. Egy prostituáltat kézen fogva bevitt a Szentélybe, kinyitott egy Tóratekercset és azon a Tóratekercsen magáévá tette a prostituáltat. Miután pedig ezzel végzett, kardjával elszakította a függönyt, ami elválasztotta a Szentély legszentebb részét a templom többi részétől. (A Szentek Szenje egy olyan helyiség volt, ahová tilos volt bemenni, Yom Kippurkor is csak a főpap tehette be oda a lábát. Az Első Szentély idején itt tárolták a tíz parancsolatot tartalmazó két kőtáblát, a Második Szentély idején azonban már csak az a kő maradt meg, amin a táblák álltak az első Szentélyben. Hogy mi lett a kőtáblákkal, máig tisztázatlan.) Amikor Titusz felhasította a függönyt, vér kezdett bugyogni belőle, s ekkor Titusz azt hitte, megölte a Mindenhatót. A függönyből zsákot készített és abba pakolta a Szentély minden értéktárgyát. Isten ezt akkor akarta megtorolni, amikor hazafelé hajózott Titusz. Titusz azonban azt mondta neki, hogy ne csak a tengereken legyen erős, küzdjön meg vele szárazföldön. Isten erre azt felelte neki, hogy rendben. Van egy jellegtelen élőlény, a szúnyog, mely azért jellegtelen, mert tudja szívni az ember vérét, de nem tudja, mikor elég. A szúnyog pedig bemászott Titusz agyába, s hét évig rágta agyát.

***



S hogy mi a tanulság? Az Első Szentélyt a bálványimádat, a hűtlenség és a gyilkosság miatt pusztította el Isten. A másodikat pedig az állandóan jelenlévő gyűlölet miatt. S ez az alaptalan gyűlölködés pont akkora vétek, mint az Első Szentély elpusztítására okot adó három bűn. Tán másképp alakult volna a történelem, ha az a zsidó nem alázza meg Bar Kamtzát, hanem megbocsát neki…

Nincsenek megjegyzések: