Szülinapozzunk vallásosan :)

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Mi is az a zsidó születésnap?

Egy zsidó naptár kialakítása volt a legelső parancsolat, amit a zsidóság kapott Istentől. Ez az egyedülálló naptár a holdhónapok szerint van beosztva, de időszakonként igazítják, hogy mindig összhangban legyen a nap-hónapokkal és annak az évszakaival. Ebből kifolyólag az évfordulók vándorolnak a Gergely-naptárhoz képest, de mindig a közelében marad annak a dátumnak, amit a Gergely naptár mutat. Mondjuk ha valakinek szeptember 20-án van a születésnapja, akkor az mindig max. 1-2 hetet tér el ettől.

A születésnapunk különleges jelentősséggel bír. Először is a zsidó hagyományok úgy tartják, hogy a jó szerencsénk különösen erős ezen a napon. Másfelől pedig minden jelentős eseményt a héber naptár szerint kell megünnepelni, mert az a pontosabb, s azokon a napokon vagyunk közelebb Istenhez.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Szokások, amiket érdemes tartani a születésnapunkon

Gondoljuk végig az előző évet, hogy mi az, ami jól sikerült, mi az, amit elrontottunk és mi az, ami ebből még helyrehozható.

Emeljük újabb szintre az életünket egy újabb micvával.

Adakozzunk többet a szokásosnál ezen a napon.

Imádkozzunk többet. Mondjunk több zsoltárt. (S mielőtt valakinek kétségei támadnának, a Zsoltárok Könyvét Dávid Király írta) Életünk minden évéhez kapcsolódik egy zsoltár. Ez az életkorunknál eggyel nagyobb számot viselő zsoltár. Tanuljuk meg és mondjuk el a születésnapunkon.

Tanulmányozzuk a Tórát még többet, s osszuk meg barátainkkal amit tanultunk.

Mondjunk köszönetet a Jóistennek, hogy megteremtett bennünket.

Együnk egy új szezonális gyümölcsöt, hogy elmondhassuk a Shehecheyanu áldást.

Ha valaki férfi, menjen fel a Tórához a születésnapja előtti szombaton és olvasson fel belőle. Ha a születésnapja szombatra esik, akkor azon a szombaton is.

Aki ki akarja számolni, mikorra esik a zsidó születésnapja, kattintson ide.


Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Miért is olyan különleges a zsidó születésnap?

Ez a nap elsősorban a hála napja. A szülők hálásak Istennek, hogy ilyen ajándékot adott nekik, mint a gyermekük. A zsidóság hálás, hogy egy újabb szem adódott a zsidóság láncához. A születésnapos pedig hálás Istennek, hogy megajándékozta őt az élettel. S mivel ezen a napon vagyunk a legközelebb Istenhez, ekkor a legjobb választ keresni kérdéseinkre, s jó dolgokat kérni tőle.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A legelső születésnap

A legelső ember, aki születésnapot ünnepelt, Ádám volt. Lehet vitatni, hogy tulajdonképpen ő nem is született, hanem “csak úgy lett”, s ezért nem is “születés”nap az övé, de mégis eseménydús volt a nap, amikor megteremtették. Ádámot a legelső pénteken, a teremtés hatodik, s egyben utolsó napján teremtette Isten. S nem sokkal utána Isten megteremtette Évát is. A történet vége persze rosszabb, mint egy hasfájás egy jó kis csokitorta után. Az első emberpár ugyanis nem tortát evett, hanem almát a tudás tiltott fájáról.

Ádám és Éva születésnapját minden évben megünnepeljük. Rosh Hasana, a zsidó újév nem arra a napra esik, amikor a világot teremtette meg Isten, hanem hat nappal későbbre, amikor Ádámot és Évát. Ez az az időpont, amikor valójában minden elkezdődött.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A második fontos születésnap

Ez Izsák születésnapja. Említés van az ő születésnapi ünnepségéről a Midrásban.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Egy emlékezetes születésnap

Az első írásos feljegyzés egy születésnapi partiról a Teremtés Könyvében van. A fáraó egy nagy születésnapi ünnepséget tartott a papjainak. S ezalatt az ünnepség alatt megkegyelmezett az inasának, akit hanyagság miatt ítélt el, mint ahogy azt József három nappal a parti előtt megjósolta.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



120 éves koráig

Egy közkedvelt zsidó születésnapi kívánság, hogy “Isten éltesse sokáig, 120 éves koráig”. A Tóra említést tesz egy olyan emberről, aki valójában 120 évig élt, s ez az ember nem más, mint Mózes, minden idők legnagyobb prófétája, aki pontosan aznap hunyt el 120 évesen, mint amelyiken megszületett 120 évvel korábban. Ez a nap Adar hónap 7-e. Évszázadokkal később, amikor Hámán ki akarta végeztetni az összes zsidót, sorsolással döntött, hogy melyik napon tegye ezt. Nagy volt az öröme, amikor Ádár hónap került kihúzásra. Azt mondta “Kiváló, ez az a hónap, amikor Mózes, a zsidók megmentője is meghalt”. Ám azt nem tudta, hogy ez a hónap egyben Mózes születésének hónapja is. S minden, ami a születésnappal kapcsolatos, az extrapozitív enegriákat teremt, s minden egyes halál által kiváltott negatív energiát semlegesít. A többi már történelem…

Upsherin

Vagyis a zsidó kisfiúk első hajvágása.

Ez a szokás arra a Tórai írásra vezethető vissza, melyben az újszölött gyereket egy fához hasonlíják. Mint ahogy a fa is egy kis magból kel ki, nő nagyra és hoz gyümölcsöt, úgy a kisgyerek is egy kis embrióból lesz és gondos neveléssel a tudás gyümölcse megérik. S mint ahogy a fák esetében azt mondja a Tóra, hogy Istennek bemutatott áldozatként tilos az első 3 évben leszedni a fa gyümölcsét, úgy a kisfiúk haját sem vágjuk le az első három évben.

A hároméves kor egyébként mérföldkő egy zsidó gyermek életében. Ekkor kezdi meg zsidó tanulmányait.

Ez a hajvágás épp ezért speciális. Egy szentebb helyen kell tartani, a zsinagóga tökéletes hely erre. S a legjobb, ha egy rabbi vágja le az első tincset. Azt a tincset vágja le először a rabbi, ahol később a kisfiú majd a Tfilinjét fogja viselni. A Tfilinről majd később írok. A hajvágást legjobb viszont, ha egy fodrász fejezi be. S mivel a tanulmányainak megkezdése is ez az alkalom, szokás a gyerek ujját mézbe martini és azt héber betűkre helyezni, hogy a tanulás édes legyen.

Vannak, akik megtatják emlékül az első tincset. Mások odaadományozzák a hajat parókakészítőknek, hogy aki rászorul, mert mondjuk kemoterápia miatt elvesztette a haját, az tudjon parókát hordani.

Pidyon Haben

Ez a hagyomány is természetesen a kisfiúkra vonatkozik, nem a kislányokra. De csak az elsőszülöttekre.

Eredetileg általánosan elfogadott volt, hogy az elsőszülött fiú a papi osztályhoz tartozik. Akkor alakult ez ki, amikor az Egyiptomból való kivonulás során az egyiptomi elsőszülöttek meghaltak. Ám amikor az Aranyborjút imádták a zsidók, akkor az elsőszülöttek elvesztették ezen kiváltságukat, s azon kis csoport vált a papi renddé, akik nem vettek részt az Aranyborjú imádatában. Ezek a Leviták, leginkább Áron gyermekei. S ezóta minden elsőszülött zsidó fiúnak át kell esnie a pidyon haben ceremóniáján. S egy olyan embernek kell vezetnie a szertartást, aki Áron leszármazottja. Manapság ők a kohenek.

Kinek kell ezen átesnie?

Minden fiúnak, aki az anyja elsőszülöttje. Kivételek persze vannak. Ha akár az anya, akár az apa kohen vagy levita, illetve ha a gyerek császármetszéssel született, akkor nem kell. Ha a szülők ezt a szertartást nem szervezik meg, akkor a gyereknek magának kell megszerveznie, amikor felnő. Ha volt az anyának egy vetélése, mielőtt a gyerek megszületett, akkor célszerű egy rabbival konzultálni.

Mikor is kell ezen átesnie?

Akkor, amikor a gyermek pontosan 31 napos. Ha már elmúl 31 napos, akkor amint lehet. A szefárdi zsidók a 31. nap estéjére szervezik, az askenáziak viszont délutánra. Ha a nap szombatra vagy nagyobb zsidó ünnepre esik, akkor meg kell várni a legközelebbi alkalmas napot.

S mi is valójában ez a ceremónia?

A gyereket tulajdonképpen visszavásárolják a szülei. A Tórában 5 sékel szerepel, ami nagyjából 100 gramm ezüstnek felel meg. Akármi, ami ezüst és 100 gramm, megteszi. Hagyományosan ez a micva egy ünnepi étkezés keretein belül zajlik le, amin részt vesz a család és a barátok. Miután az étkezés elkezdődött, a kisfiút egy szépen megmívelt, ékszerekkel díszített ezüsttálcán hozzák be. Ezután az apa azt mondja a jelen lévő kohennek, aki levezeti a szertartást: “Az izraelita feleségem elsőszülött fiúval ajándékozott meg”. Ezt követően a kohen és az apa közt lezajlik egy rövidebb beszélgetés, aminek a végén az apa odaadja az ezüstöt a kohennek és elmond egy speciális áldást. Ezt követően a kohen elmondja a borra az áldást.

Hagyományaink azt tartják, hogy egy pidyon haben-i étkezésen résztvenni felér 84 nap böjttel. Ezért szokás sok cukrot és fokhagymát felszolgálni ilyenkor, mert ezek olyan ételek, amik sokáig táplálják az emberi szervezetet.

S miért pont 5 sékel

Először is mert a Tórában ez szerepel. Másodsorban Ráhel elsőszülöttjét, Józsefet 20 ezüstért adták el a testvérei, ami 5 sékelnek felel meg. Azóta ez az “ára” egy elsőszülött fiúnak, amit a koheneknek (rabbinak) kell adni. Harmadsorban az 5-ös szám a héber hei betű számértéke. (Minden héber betűnek van egy számértéke) S ezt a betűt toldotta Ábrahám a saját nevéhez, amikor eljött az idő, hogy Izsák apja legyen.

Adjunk nevet a csöppségnek

Nomen est omen

Vagyis nevünkben a végzetünk. Hagyományaink úgy tartják, hogy a nevünk mindent elárul a karakterünkről. A név az, ami összeköt bennünket a lelkünkkel, köldökzsinórként táplálja és kényezteti spirituális igényeinket. Ebből kifolyólag nagy felelősség a névadás. Yitzchak Luria rabbi szerint (ismertebb nevén Ari HaKadosh) amikor egy gyermek megszületik, a Teremtő a szülők szájába adja azt a nevet, amire ennek az új léleknek szüksége van.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A héber nevem a valódi nevem

A Tóra azt írja, hogy többek között azért is szabadított ki az Úr az egyiptomi rabságból, mert nem adtuk fel zsidó identitásunkat, így többen közt megtartottuk héber neveinket is. Nekem is van héber nevem, de fejből meg nem mondom, mi az.

Ki dönti el a gyerek nevét?

A gyerek szülei adnak nevet neki. Ennek olyan névnek kell lennie, amiben mind a két szülő egyetért. Amennyiben a szülők nem tudnak megegyezni a gyermek nevében, akkor általában az a szokás, hogy felváltva adnak nevet a szülők a gyerekeknek. Az apa az elsőnek, az anya a másodiknak, az apa a harmadiknak és így tovább. Ne feledjük, nagyon vallásos zsidó családokban nem ritka a 7-10 gyerek.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Amikor valakiről nevezzük el a gyermekünket

Sokan nevezik el gyermekeiket családtagok, mondjuk nagyszülő vagy dédszülő után, hogy ezzel is őrizzék emlékét. Mások híres zsidó történelmi személyekről nevezik el gyerekeiket. Megint mások bibliai alakokról. Sokan a jelentése miatt választanak egy adott héber nevet, pl. Chaim, ami életet jelent, vagy Simcha, ami boldogságot.
Közösségenként változik, hogy olyan rokonról is nevenzek-e el gyereket, aki még él, vagy csak olyanról, aki már meghalt. Vannak olyan közösségek, ahol a gyerekeket a rabbiról vagy a rabbi feleségéről nevezik el.

Akárhogy is, a nevet nem szabad bejelenteni, fiúk esetében a körülmetéléséig, lányok esetében a névadó ünnepségéig.

A körülmetélést megelőző nap

Szokás meghívni gyerekeket az újszülötthöz, hogy imádkozzanak és áldást mondjanak az ételre. Azért, mert a gyerekek hangja még tiszta, a lelkük romlatlan. Ezáltal imájuk jobban eljut Istenhez, spirituális védelmet nyújt és áldást hoz az újszülöttre és minden a házban lakóra. Ezen az estén a szülők elmélyülnek a Tóra tanulmányozásában, lehetőleg az újszülött mellett. Ezt az éjszakát a védelem éjszakájának is nevezik. Mivel a micve, amit a körülmetélés jelent, hatalmas spirituális energiát jelent, negatív erők is dolgoznak, hogy tönkretegyék a napot. Ezért kell olyan pozitív erőkkel védeni a gyereket, mint amilyen a Tóratanulmányozás is. Tanácsos némi fényt égve hagyni a gyerek szobájában. Szokásos még az apának, a mohelnek és a sandeknek (aki a gyereket tartja majd a brit alatt) megmerülnie a Mikvában a brit reggelén.

A gyermek megérkezése

S igen, megszületett a várva várt gyermek :) Mi következik hát ez után, merülhet fel a kérdés. Nos, ez függ attól, hogy kisfiú-e az újszülött vagy kislány. Kisfiúk esetében jóval bővebb az útmutatás, mint kislányok esetében.

Image Hosted by ImageShack.us


A körülmetélés

Ennek a hagyománya a bibliai időkig nyúlik vissza. Isten legelső parancsa Ábrahámnak, a legelső zsidó embernek, az volt, hogy metéltesse körül magát. Ábrahám az első ősatyánk, s mint ilyen, központi szerepet játszik a zsidók életében. Hosszú élete során mindig híven szolgálta a Jóistent, ennek ellenére zsidóvá válása csak akkor lett teljes, amikor körül lett metélve 99 évesen. A Tórában is írva van, hogy a zsidó nép és Isten közötti szövetség legelső teljesítendő előírása az a körülmetélés. Ez héberül úgy hangzik, hogy Brit. Minden zsidó fiú csecsemőt körül kell metélni a születését követő nyolcadik napon a zsidó naptárhoz alkalmazkodva.

Ahogy a gyerekek fejlődnek, egyre több információt tudunk átadni nekik a vallásról, minél érettebb, annál mélyebb értelműeket. S bár a körülmetélés mélyebb mondanivalójának befogadásáhzo 8 naposan még egyértelműen nem elég érett egy gyerek, ez a legfontosabb jele az Istennel kötött szövetségnek, így ezzel nem várunk, amíg elég idős lesz a gyerek ahhoz, hogy megértse. Ezen túl pedig ennek a parancsolatnak egyedülálló jellege van. Míg az összes többi előírás, a Tfillin vagy a cicesz viselése mondjuk, mind kívülről jön, addig ez az ember saját testével van kapcsolatban. S amint a fiú körül van metélve, elkezd a zsidó lélek beleszállni, s a folyamat a Bar Mitzvájával ér véget 13 éves korában.

Az apa feladata a fiának körülmetéléséről gondoskodnia. Amennyiben az apa nincs jelen vagy egyéb okokból nem tudja megszervezni ezt, akkor a közösségre hárul a feladat. Bar Mitzva is csak akkor lehet a fiú, ha körül van metélve.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A körülmetélést az úgynevezett Mohel végzi. Ő egy képzett sebész, speciális gyakorlattal a körülmetélésben. Ahhoz, hogy valaki Mohel lehessen, Istenfélő, Tórakövető zsidónak kell lennie, s tisztában kell lennie a rengeteg zsidó és orvosi törvénnyel és előírással, ami ide vonatkozik. Ha valaki Mohellel metélteti körül a fiát, akkor biztos lehet benne, hogy a körülmetélés megfelel minden zsidó előírásnak és a legszakavatottabb mozdulatokkal hajtják végre. Egy normál sebész által elvégzett körülmetélés nem felel meg az előírásoknak, mert egyrészt nem felel meg a hagyományoknak, másrészt sok módja a körülmetélésnek indokolatlan fájdalmat okoz a gyereknek, amit viszont tilt a Tóra.

Ha a gyerek koraszülött vagy egyéb okokból gyengélkedik, akkor meg kell várni azt, hogy teljesen felépüljön, s csak aztán lehet körülmetélni. Egyes esetekben hét teljes napot várnak a felgyógyulást követően a körülmetéléssel.

Ha az apa már felkért egy Mohelt, hogy végezzel el a körülmetélést, akkor nem mondhatja le és kérhet fel egy másikat, csak abban az esetben, ha azt a másikat választotta volna eredetileg, ha az ráért volna.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Körülmetéléskor egy széket fenn kell tartani Elijahu Prófétának, akit a “Körülmetélés Angyalának” is szoktak nevezni. Ő minden Briten jelen van.

Nem szokás azonban erre az eseményre formális meghívót küldeni senkinek, tekintve, hogy Elijahunak nem tudnak küldeni, holott minden Briten jelen van. A szülők csak bejelentik, hogy mikor és hol lesz az esemény.

A körülmetélést követően egy nagyobb étkezésre kerül sor hagyományosan.

Az apának és a Mohelnek pedig kötelező taleszt viselnie.

Hagyományosan egy erre a célra használt párnára fektetik az újszülöttet, s ezen marad attól a pillanattól kezdve, hogy az anyja kivette a bölcsőből, hogy körülmetéljék, egész addig, míg a procedúra végeztével vissza nem kerül az anyjához.

Mindenkinek állnia kell a Brit alatt, kivéve azt a személyt, akinek az ölében a gyerek fekszik.

A körülmetélés végeztével pedig a gyermeket megáldjuk.

A körülmetélés, ha egészséges a kisfiú, mindenképpen a születését követő nyolcadik napra esik, még akkor is, ha az szombat vagy más ünnepnap. Ha azonban a gyerek nem egészséges és várni kell a körülmetélésével, vagy egészséges ugyan, de császármetszéssel született, akkor meg kell várni a legközelebbi hétköznapot.

Image Hosted by ImageShack.us


Pár technikai részlet

Magát a körülmetélést egy nagyon éles, nagyon kifényezett szikével végzik, amit Izmelnek hívnak. Ez megfelel a Halacha (zsidó törvények) előírásainak. Ezzel az eszközzel a fityma szinte azonnal elválik a többi résztől s a procedúra majdhogynem fájdalommentes. Nem használnak semmiféle kampót, kapcsot, leszorítót, ezzel csak felesleges fájdalmat okoznának a gyereknek. Míg a kórházakban arra törekszenek, hogy vérmentes és ne fájdalommentes legyen a körülmetélés, addig a zsidó rituális körülmetélés a fájdalommentességre törekszik, nem baj ha van vér. Már csak azért sem, mer a szövetség Istennel tulajdonképpen vérszerződés. Az Izmel nem vág bele a makkba, a húsba vagy izmokba csak az előbőrbe, ezért alig érez fájdalmat a kicsi.

Az Egyesült Államokban fordult elő, hogy egy olyan fenőtt férfit metéltek körül áttérése során, akinek hatástalan volt a helyi érzéstelenítés. De mivel Izmellel metélték körül, már a metélés után kérdezte meg, hogy mikor kezdik. Nem érzett fájdalmat. Egy másik, az Államokban megesett történet arról szól, hogy egy Mahel-tanonc metélt körül egy csecsemőt, s a Mahel ölében volt a gyerek. Miután visszaadták a gyerekre a pelenkát vette észre a Mahel, hogy a pelenkán kívül is vér van. Ekkor kinyitották újra a pelenkát, nem volt semmi rendellenes. S amikor visszacsukták vették észre, hogy a tanonc véletlen belevágott a Mahel ujjába. A seb csontig hatolt, a Mahel mégsem érezte. Márpedig ha nem érez egy ilyen mély vágást, amit azzal az eszközzel ejtenek, amivel a gyereket körülmetélik, akkor az újszülött sem valószínű, hogy sokat érez. Úgy tartják amerikai kutatások, hogy az idegrendszer még nem teljesen kifejlett a nyolcnapos csecsemőnél, márcsak ezért sem érezhet túl nagy fájdalmat. S hogy akkor miért is sír? Minden csecsemő sír, ha valami szokatlan történik vele.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Hol, mikor, hogyan?

A legjobb zsinagógában rendezni, de ha ez nem megoldható, lehet otthon is vagy egyéb megfelelő helyen. Mindenesetre arról gondoskodni kell, hogy a minyen (10 vagy több felnőtt zsidó férfi) meglegyen.

A legjobb a reggeli imát követően rendezni, de ha nem alkalmas, akkor lehet délután is, este viszont semmiképp sem, mert a zsidó naptár szerint az már a következő nap kezdete.

Szokás, hogy gyertyák égjenek a szobában, ahol a körülmetélés zajlik.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Fontosabb résztvevők

Kvatterin: névadó anya, ő viszi az anyától a kisfiút a Brit-szobába és vissza.
Kvatter: névadó apa, ő viszi az ajtótól a gyereket a Mahelhez és vissza.
Sandek: az ő ölében van a gyerek a körülmetélés alatt.

Folyamatában: az anya odaadja a gyereket a kvatterinnek, aki aztán a kvatternek adja, ő odaadja annak, aki Elijahu székére helyezi a gyereket majd az apának adja, aki aztán a Sandek ölébe teszi. A Mahel körülmetéli, majd odaadja az álló Sandeknek, aki tartja a gyereket, amíg az áldások és a gyerek neve elhangzanak. Eztán a Kavatteren és a Kvatterinen keresztül visszajut a gyerek az anyjához.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Kisfiú, kisfiú :)

Amikor Mózes a Sinai hegyén átvette a Tórát, akkor a zsidó gyerekek jelentették a garanciát arra, hogy a benne foglaltakat generációról generációra tovvábbadják majd, és nem vész el a hagyomány. A legtöbb előírás és kötelesség a férfiakra hárul, mivel a nő feladata a gyerekek táplálása és zsidó hitre nevelése. A legelső mitzvah, amit egy férfi átél, az a körülmetélése. Mert ezáltal vétetik fel Ábrahám szövetségébe, s lesz egy újabb láncszem a zsidók láncolatában. S ekkor kapja meg héber nevét is, ami a zsidó lélek megerősítését jelenti.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Kislány, kislány :)

Hagyományaink azt tanítják, hogy a nők jobban hasonlítanak a Teremtőre, mint a férfiak. Mint ahogy az Isten megteremtette a világot, úgy ad a nő életet a gyerekeknek. Csakúgy, mint ahogy a Jóisten a lelki támasza a világnak, a nő az, aki megtestesíti a gondoskodást és szeretetet a gyerek életében. És nem utolsó sorban a zsidó anya az, akinek a révén fennmarad a zsidóság, hisz egy gyermek csak akkor zsidó, ha az anyja is zsidó. Hagyományaink úgy tartják, hogy az újszülött kislány “teljes”, nincs szüksége a körülmetélésre ahhoz, hogy beleszálljon a zsidó lélek.

S mielőtt a bejegyzésem túlságosan hosszúra sikeredne, abbahagyom, s a névadást a következőben mesélem el.

Terhesség és szülés

Általában igaz az, hogy minél jobban odafigyel az anya a helyes táplálkozásra és minél nyugodtabb, stresszmentesebb a terhesség alatt, annál egészségesebb babája fog születni. A fizikai részére nem is szeretnék kitérni, inkább a zsidó vallás terhességhez való hozzáállását szeretném megosztani minden kedves olvasómmal.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A vallás szerint a magzat spirituális fejlődésére kihat az anyja viselkedése. Hagyományaink arra bátorítanak, hogy merüljünk el a spirituális témákban terhességünk alatt s igyekezzünk minél több jót cselekedni. Jó, ha a terhes nő minél többször megy zsinagógába, s minél több olyan órán részt vesz, ahol a Tórát és annak értelmezését tanítják. S bár minden jótett, amit az anya véghez visz, jót tesz a születendő gyermekhez, hagyományaink kifejezetten kimondják, hogy tegyünk extra adományokat. Minél több jót teszünk, annál jobban fog bánni velünk az Isten. Azok mellett az adományok mellett, amiket általában adni szoktunk, minden nap jó adakozni, amíg gyermekünket a szívünk alatt hordjuk. A legjobb, ha beszerzünk erre egy külön dobozt, s abban gyűjtük azt, amit adományozásra szánunk nap mint nap. Szombat vagy nagyobb ünnep előtt duplán jó adományozni, tekintve, hogy Szombat vagy nagyobb ünnep alatt nem lehet adakozni, mivelhogy nem lehet pénzt fogni ezen időszakokban.

S minthogy mind a testre, mind a lélekre egyformán oda kell figyelni, a kóser ételnelek kiemelkedően pozitív hatása van a magzatra.

A továbbiakban arról lesz szó, hogy egyes közösségeknek milyen szokásaik vannak erre az időszakra vonatkozóan.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us




Némely közösségekben, hacsak nem látszik nagyon, nem szokás a terhességet bejelenteni a terhesség ötödik hónapjának kezdetéig. Ez alól csak a legközvetlenebb családtagok kivételek.

Van, ahol a terhesség utolsó hónapjában az apa nyitja ki a Tóraszekrény ajtaját a szombati imádságok alkalmával, mivel a Tóra szekrényből való kivétele az Isteni Kegyelem megnyílását jelenti, s ha az apa nyitja ki, akkor az Isteni Kegyelem jóvoltából komplikációmentes lesz a szülés.

Néhol a várandós nők megmerülnek a Mikvában a terhességük utolsó hónapjában.

Amíg a feleség várandós, addig szokás mind a leendő anyának, mind a leendő apának a lehető legtöbbször olvasni a Zsoltárok Könyvét, s mielőtt lefeküdne az apa, szokásos elmondani a Szoltárok Könyve 20-at, majd megismételni a második szakaszt a Zsoltárok Könyvéből.

Ilyenkor tanácsos megvizsgáltatni a mezuzákat egy írnokkal, ha valakinek nincsenek mezuzák az ajtófélfáin, akkor ez az alkalom kiváló beszerezni őket.

A várandós nőnek törekednie kell arra, hogy minél több spirituális, szent élményben legyen része. Lehetőség szerint el kell kerülnie a nem kóser állatok látványát (pl. állatkert) s pletykálnia sem tanácsos, mint ahogy az sem, hogy rosszat terjesszen valakiről vagy meghallgasson ilyesmit.

A legtöbb közösségben a terhes nők nem mennek a temetőbe. A legvalószínűbb oka ennek az, hogy negatív érzelmeket váltana ki az anyából.

Egy nagyon régi hagyomány szerint a terhes nők varrnak egy Tóratakarót, s ha a gyermek fiú lesz, ezt használják majd a Bar Mitzva-jakor és az esküvője előtt.

Szokásos még, hogy szülésnél kéznél legyen a Zsoltárok Könyve 121.

Amennyiben lehetséges, a vajúdás utolsó szakaszában és a tulajdonképpeni születéskor az apa mondja el a következő zsoltárokat: 1; 2; 3; 4; 20; 21; 22; 23; 24; 33; 47; 72; 86; 90; 91; 92; 93; 104; 112; 113-150

Free Image Hosting at www.ImageShack.us

Friss házasok

Az esküvőt követő első hét

Egy, a bibliai időkig visszanyúló hagyomány szerint az esküvőt követő vigasság egy egész hétig tart. A friss házasok úgy ünnepelnek, mintha ez a hét egy ünnep volna, nem mennek dolgozni, s a közösség királyi párként kezeli őket. A szokás onnan ered, hogy amikor Jákob és Lea összeházasodtak, akkor egy hétig folyt a mulatság az esküvő után. Ezt a hetet “Sheva Brachot Hét” – nek is nevezik, ami magyarul azt jelenti “A Hét Aldás Hete”. Azt a hét áldást szimbolizálja, amit étkezések után szoktunk elmondani. Ez alatt a hét alatt a pár tiszteletére rendez a közösség néhány ünnepi összejövetelt.

Ez alatt a hét alatt a párt, mint már volt róla szó, királyi párként kezelik. Ebből kifolyólag, ha elhagyják az otthonukat, akár mindketten, akár csak a pár egyik tagja, sosem mennek egyedül, mindig kísérettel közlekednek.

Az esküvőt követő szombaton pedig az ifjú férjet felhívják a Tórához.

Amikor a férj elmegy imádkozni, akkor az ünnepi jelleg miatt a közösség azokat a részeket is elimádkozza az adott napra rendelt imádságokból, amiket amúgy csak ünnepekkor szoktak.

Ha valamely böjt az ifjú pár házasságának első hetére esik, akkor bizonyos esetekben nem kell böjtölniük. A pontos Halacha-i szabályozáshoz azonban beszélni kell egy
rabbival.

Nem kötelező azonban a hét minden napján összeülni, de manapság általában a családtagok és barátok örömmel szerveznek minden napra valamit. Az étkezések alatt általában énekelni is szoktak ill. idézgetni a Tórából. Az étkezés befejeztével pedig hat férfi elmondja az ilyenkor szokásos Hét Áldást.

Mielőtt az áldásokra sor kerülne, két teli pohár bort előkészítenek, egyet annak a számára, aki levezeti az áldást, a másikat pedig a Hét Áldásért magáért. Hat áldás után az, aki vezeti az áldásokat, elmondja a borra a hetedik áldást és iszik a kupájából, majd összekeverik a két kupában levő bort. Először az egyikből öntenek egy kicsit a másikba, majd a másikból az egyikbe, s az egyikből a feleség, a másikból a férj iszik.

Ahhoz, hogy ezeket mind végig lehessen csinálni, minyennek, azaz legalább 10 felnőtt zsidó férfinek kell jelen lennie.

Az első év

Az első év pedig arra szolgál, hogy megalapítsa a pár az otthonát és egymáshoz szokjanak. Erősen ellenjavalt bármilyen olyan utazás, aminek következtében a pár akár csak egy éjszakát is külön töltene egymástól.

S akkor lássuk a zsidó esküvőt :)

A hüpe alatti ceremóniát megelőző fogadás


Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Miként is kell erre sort keríteni?

Röviddel a hüpe alatti ceremónia előtt szokásos a házasulandóknak megvendégelni a násznépet. A menyasszony a nők számára készít fogadást egy teremben, míg a vőlegény a férfiak számára egy másikban. Tulajdonképpen csak könnyű frissítők, előételek kerülnek felszolgálásra, néhány L’Chaim kíséretében. A menyasszony fogadásán általában van egy hagyományos értelemben vett svédasztal.

A menyasszony fogadásán a menyasszony egy trón-szerű széken ül, míg a családja és a barátai mind elvonulnak előtte és jókívánságaikkal halmozzák el őt.

A vőlegény fogadásán a férfiak dalokat énekelnek és idézgetnek a Tórából.

A menyasszony fogadásán felolvassák a Tena’imot, a szerződést, melyet a szülők kötöttek a felmerülő költségekről, s ezt követően az örömanyák összetörnek egy porcelánt vagy egy üvegtányért.

A legtöbb esküvőn a ketuba (erről később még lesz szó) is ekkor kerül aláírásra.

S hogy miért kell külön fogadást tartani? A menyasszony és a vőlegény egy héttel az esküvő előttől egészen a menyasszony elfátyolozásáig az esküvő előtt nem láthatja egymást, s így szükségszerű a külön fogadás.

S hogy miért törnek az örömanyák tányért? A szerződés véglegesítésének szimbólumaként.

Elfátyolozás, avagy héberül badeken

Image Hosted by ImageShack.us


A rövid fogadások után kerül sor rá. Egy kisebb küldöttség, élén a vőlegénnyel átvonul a menyasszonyhoz, s a vőlegény eltakarja menyasszonyának arcát egy fátyollal. A vőlegényt hagyományosan az örömapák kísérik a hüpe alá. Miután a vőlegény elfátyolozta aráját, az örömapák és “örömnagypapák” sorban megáldják őt. Ezután a küldöttség eltávozik, s mindenki folytatja a készülődést a hüpe alatti ceremóniára. A menyasszony arca végig lefátyolozva marad, hogy egy kis magánszférát biztosítson neki. A Kabbala tanítása szerint a fátyol azt szimbolizálja, hogy a vőlegény nem a külseje, hanem a lelke miatt veszi el választottját.

A hüpe

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A hüpe nem más, mint egy fedél, ami alatt elfér a rabbi és a házasulandó pár. Általában négy rúdon áll, sok esetben kissé fel van díszítve. Az én saját esküvőmön egy talesz négy sarkát kötöttük négy rúdhoz és a férjem öccsei és az én öcsém tartották fölénk.

A násznépnek nem kell felállnia, amikor a pár a hüpe felé vonul. Ideális esetben a hüpe mellett megvan a minyen, a tíz felnőtt zsidó férfi.

Az elfátyolozás után a vőlegényt egy külön szobába vezetik, ahol felkészül a hüpére. Ha viselt eddig ékszert, azt most leveszi, a zsebeiből kipakol minden pénzt és egyéb értéket. Ugyanezt a menyasszony is megcselekszi. Mindketten kibogoznak minden csomót, ami a ruhájukon található, mint pl. a cipőfűző vagy nyakkendő. S mialatt a vőlegény felkészül, az örömapák és nagyapák megáldják őt. Illő alkalom ez erre.

A hüpe négy oldalról nyitott. Ez azt jelképezi, hogy a pár majdani otthona mindig nyitva fog állni a vendégek előtt, akárcsak Ábrahám és Sára sátra.

Csomók pedig azért nem lehetnek a ruházaton, hogy amikor a pár egymáshoz köti az életét, akkor semmi más kötelék ne legyen rajtuk.

A hüpe alatt

Image Hosted by ImageShack.us


A menyasszonyt és a vőlegényt a kísérőik elkísérik a hüpe alá. Ezek a kísérők általában a szülők. Haszid esküvőkön a menyasszonyt az anyja és az anyósa kíséri, a vőlegényt pedig az apja és az apósa. Mindkettő esetében a saját szülő megy a jobb oldalon. A kísérők pedig belekarolnak a menyasszonyba ill. vőlegénybe. A szabad kezükben pedig gyertyát tartanak.

Először a vőlegényt vezetik a hüpe alá, majd aztán a menyasszonyt, aki megkerüli vőlegényét a közösség szokásaitól függően 3-7 alkalommal. A szefárdi zsidók körében viszont egyáltalán nem szokás megkerülni a vőlegényt.

Ha a pár tagjainak valamelyik szülője már nem él, szokásos elmondania a kántornak egy imát az emlékére. A megkerülés után a legalkalmasabb erre a pillanat.

Kísérők azért kellenek, hogy támogassák, bátorítsák az ifjú párt, akik életük leghatalmasabb eseménye előtt állnak. A gyertyát egyrészt azért tartják, hogy kifejezzék abbéli kívánságukat, hogy a házasság ilyen fényes és örömteli legyen, másfelől pedig ezzel szimbolizálják a tüzet, ami a Tóraadás alatt égett. Hisz a Tóraadás tulajdonképpen nem más, mint a Jóisten és Izrael népének házassága a Sinai hegy alatt.

Az eskü

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A hüpe alatt a rabbi felügyel arra, hogy minden a zsidó módon történjen. A házasulandók isznak egy kis bort is, s a vőlegény a menyasszony mutatóujjára húzza a gyűrűt.

A Ketuba

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



A Ketuba nem más, mint házassági szerződés. A férfj kötelességeit sorolja fel a feleség iránt. Kifejezésre jut benne, hogy az esküvő nem csak egy testi-lelki egyesítése a párnak, hanem jogi és morális elkötelezettség is. Benne foglaltatik, hogy a férjnek el kell látnia feleségét élelemmel, ruhával, szeretettel s még rengeteg egyébbel. Ezt általában felolvassák az eskü után.

S az egész ceremónia végén a vőlegény rátapos egy pohárra, s a násznép felkiált: Mazel Tov.

Yichud Szoba

Image Hosted by ImageShack.us


A hüpe után az ifjú párt a szülők elkísérik egy szobába, majd lassan kiosonnak onnét, kettesben hagyva őket. Eztán a pár kulcsra zárja az ajtót és legalább 8 percig kettesben maradnak. A tanúknak ekkor az a feladatuk, hogy biztosítsák, hogy csak a pár két tagja legyen a szobában és a szoba ajtaja zárva maradjon.

A szobában az ifjú pár eszik, hogy az egész napos kötelező böjtöt befejezzék, s ezt követően átadják egymásnak ajándékaikat. Ekkor a menyasszony áldja meg a vőlegényt. Ez az első kettesben töltött pillanatuk.

A lakodalom

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Amíg az ifjú pár a szobában van, a vendégek átvonulnak oda, ahol a lakodalmat tartják, s elfogyasztják az előételt. A szobából kijőve az ifjú párhoz csatlakoznak a szülők és nagyszülők, s elvonulnak fényképezkedni. A fényképezés után csatlakoznak a násznéphez, akik zenével, énekkel és tánccal köszöntik őket. A vigasság gyakorlatilag az utolsó fogás után elmondott áldásig tart. Az első tánc után a pár elfoglalja helyét a fő asztalnál, ahol a szülők, nagyszülők és a rabbi is helyet foglalnak. A rabbi megáld egy hatalmas barcheszt, s szétosztja a násznép közt. A lakodalom tulajdonképpen 7 napig tart, az esküvőt követő napokban mindig más látja vendégül az ifjú párt. Ez alatt az idő alatt úgy kezelik őket, mint egy királyi párt. Kiváltságnak számít vendégül látni őket.