Terhesség és szülés

Általában igaz az, hogy minél jobban odafigyel az anya a helyes táplálkozásra és minél nyugodtabb, stresszmentesebb a terhesség alatt, annál egészségesebb babája fog születni. A fizikai részére nem is szeretnék kitérni, inkább a zsidó vallás terhességhez való hozzáállását szeretném megosztani minden kedves olvasómmal.





A vallás szerint a magzat spirituális fejlődésére kihat az anyja viselkedése. Hagyományaink arra bátorítanak, hogy merüljünk el a spirituális témákban terhességünk alatt s igyekezzünk minél több jót cselekedni. Jó, ha a terhes nő minél többször megy zsinagógába, s minél több olyan órán részt vesz, ahol a Tórát és annak értelmezését tanítják. S bár minden jótett, amit az anya véghez visz, jót tesz a születendő gyermekhez, hagyományaink kifejezetten kimondják, hogy tegyünk extra adományokat. Minél több jót teszünk, annál jobban fog bánni velünk az Isten. Azok mellett az adományok mellett, amiket általában adni szoktunk, minden nap jó adakozni, amíg gyermekünket a szívünk alatt hordjuk. A legjobb, ha beszerzünk erre egy külön dobozt, s abban gyűjtük azt, amit adományozásra szánunk nap mint nap. Szombat vagy nagyobb ünnep előtt duplán jó adományozni, tekintve, hogy Szombat vagy nagyobb ünnep alatt nem lehet adakozni, mivelhogy nem lehet pénzt fogni ezen időszakokban.

S minthogy mind a testre, mind a lélekre egyformán oda kell figyelni, a kóser ételnelek kiemelkedően pozitív hatása van a magzatra.

A továbbiakban arról lesz szó, hogy egyes közösségeknek milyen szokásaik vannak erre az időszakra vonatkozóan.






Némely közösségekben, hacsak nem látszik nagyon, nem szokás a terhességet bejelenteni a terhesség ötödik hónapjának kezdetéig. Ez alól csak a legközvetlenebb családtagok kivételek.

Van, ahol a terhesség utolsó hónapjában az apa nyitja ki a Tóraszekrény ajtaját a szombati imádságok alkalmával, mivel a Tóra szekrényből való kivétele az Isteni Kegyelem megnyílását jelenti, s ha az apa nyitja ki, akkor az Isteni Kegyelem jóvoltából komplikációmentes lesz a szülés.

Néhol a várandós nők megmerülnek a Mikvában a terhességük utolsó hónapjában.

Amíg a feleség várandós, addig szokás mind a leendő anyának, mind a leendő apának a lehető legtöbbször olvasni a Zsoltárok Könyvét, s mielőtt lefeküdne az apa, szokásos elmondani a Szoltárok Könyve 20-at, majd megismételni a második szakaszt a Zsoltárok Könyvéből.

Ilyenkor tanácsos megvizsgáltatni a mezuzákat egy írnokkal, ha valakinek nincsenek mezuzák az ajtófélfáin, akkor ez az alkalom kiváló beszerezni őket.

A várandós nőnek törekednie kell arra, hogy minél több spirituális, szent élményben legyen része. Lehetőség szerint el kell kerülnie a nem kóser állatok látványát (pl. állatkert) s pletykálnia sem tanácsos, mint ahogy az sem, hogy rosszat terjesszen valakiről vagy meghallgasson ilyesmit.

A legtöbb közösségben a terhes nők nem mennek a temetőbe. A legvalószínűbb oka ennek az, hogy negatív érzelmeket váltana ki az anyából.

Egy nagyon régi hagyomány szerint a terhes nők varrnak egy Tóratakarót, s ha a gyermek fiú lesz, ezt használják majd a Bar Mitzva-jakor és az esküvője előtt.

Szokásos még, hogy szülésnél kéznél legyen a Zsoltárok Könyve 121.

Amennyiben lehetséges, a vajúdás utolsó szakaszában és a tulajdonképpeni születéskor az apa mondja el a következő zsoltárokat: 1; 2; 3; 4; 20; 21; 22; 23; 24; 33; 47; 72; 86; 90; 91; 92; 93; 104; 112; 113-150