Széder este, harmadik rész

Az áldás

A testnek

Mostanra már késő van. A felnőtteknek leragad a szemük. A gyerekek kihasználják az alkalmat és rakoncátlankodnak. De a Széder estének még nincs vége. Hátra vannak még énekek, két pohár bor és Élijahu próféta is úton van hozzánk.

Megtöltjük a harmadik pohár bort. Annyira, hogy már-már kicsorduljon. A Haggadában lévő áldást mondjuk el, eztán pedig a borra az áldást és balra dőlve igyuk meg.

A léleknek

Az étkezést követő áldás a bizalomról szól. Arról, hogy bízunk egy Felsőbb Erőben, aki velünk van mindennapjainkban. Ezáltal a bizalom által nem szimplán csak az ételt látjuk, hanem az élet folyamát is, ami Felülről folyik tányérunkra.

Amikor ezt áldás formájában hangosan is kimondjuk, örömmel és meggyőződéssel, akkor érezzük, hogy kapunk valamit cserébe. Az energia, amit ez az áldás közvetít felénk, hatalmas, érezzük benne a Felsőbb Erőt. Az élet folyamai kitágulnak, sodrásuk erősödik.

Csodák történnek, amikor az Isteni energia az univerzumból belénk száll. Mert miért is történt csoda Egyiptomban? Azért, mert hittünk abban, hogy csoda fog történni. Akik nem hittek a csodákban, csak szimplán csapásokat láttak. Ahhoz, hogy meglássuk a csodát, nyílt szívre és nyílt észre van szükségünk. Annyira nyíltra, hogy képes legyen a Végtelent befogadni. Erről szól az étkezés csodájáért való köszönetmondás.

Dicsőítés

A testnek

Töltsük meg a negyedik pohár bort. S egy külön kupába töltsünk egy adag bort, s ezt a kupát helyezzük az asztal közepére. Ezt a bort nem fogjuk meginni, ez Élijahu próféta pohara. Küldjünk el néhány gyereket, hogy nyissa ki az ajtót. Közben olvassuk a Haggadából a sort, mely így kezdődik: “Töltsd ki haragod…” s nézzük, hogy Élijahu bejön-e. Nem látjuk? Hát épp ezért van szükség egy másik pohár borra :) Élijahu próféta ugyanis akkor jön el, amikor itt a végső Exodus ideje. Ez az este a védelem estéje. Úgy hívjuk, “Leyl Shimurim”. Ezen az estén nem félünk semmitől, mivel ha itt a végső kivonulás ideje, akkor biztonságban visz minket Élijahu a Mindenható karjaiba. Kinyitjuk az ajtót Élijahunak az éjszaka közepén, hogy kimutassuk, mennyire bízunk abban, hogy nem fog bántódásunk esni. Azon a legelső Széder estén, amikor kivonultunk Egyiptomból, bíztunk abban, hogy ha követjük Őt, akkor nem eshet bántódásunk, s hogy meg fog váltani minket. A mai estén a lelkünk Egyiptomátl leszünk megszabadítva, s ismét ki kell mutatnunk, hogy bízunk Benne.

Most befejezzük a Dicsőítő Zsoltárt, a Hallel-t. S eztán énekeljünk. Amilyen dalt csak ismerünk az alkalomra, s az éneklés végeztével áldjuk és igyuj meg a negyedik pohár bort balra dőlve.

A legutolsó dal általában a Gödölye (Chad Gadja) szokott lenni.



A gödöje története pedig a következő:

A mi piacunkon minden kapható, félig ingyen: édesapám ott vett két krajcáron egy gödölyét. Ám vadmacska, szedtevette, a kis gödölyét megette, bizony felfalta a két krajcáron vett gödölyét. A kutya, a mordizomadta, vadmacskát nyakon ragadta, mivel felfalta a két krajcáron vett gödölyét. Azt a kutya mindenedet! Szerinted már mindent lehet? Besuhogott a nádpálca, és az ebet eltángálta, ki vadmacskát megharapta, merthogy felfalta a két krajcáron vett gödölyét. Verekedők közt nincs béke, a mesének sincs hát vége: tűz a pálcát úgy büntette, meggyújtotta s elégette, mert az ebet eltángálta, ki vadmacskát megharapta, merthogy felfalta a két krajcáron vett gödölyét. Be sajnálom azt a két krajcáron vett gödölyét... Víz a tűzön úgy állt bosszút, fröcskölt rá egy bővet-hosszút, s eloltotta, a tüzet, mely a pálcát úgy büntette, meggyújtotta s elégette, mert az ebet eltángálta, ki vadmacskát megharapta, merthogy felfalta a két krajcáron vett gödölyét. Ne felejtsétek a két krajcáron vett gödölyét. Türelem, még most sincs vége, ökör cammog a mesébe, s az egész vizet a bamba felhörpinti egyhuzamba. Ki-ki ahogy tud, úgy fizet: mért oltotta el a tüzet, mi a pálcát úgy büntette, meggyújtotta s elégette, mert az ebet eltángálta, ki vadmacskát megharapta, merthogy felfalta a két krajcáron vett gödölyét. Szánom azt a kedves, két krajcáron vett gödölyét. Az erőszak az nem tetsző, jön az ökörre a metsző, mért hörpölte fel a vizet, mely eloltotta a tüzet, mi a pálcát úgy büntette, meggyújtotta s elégette, mert az ebet eltángálta, ki vadmacskát megharapta, merthogy felfalta a két krajcáron vett gödölyét. Vissza ki hozza a két krajcáron vett gödölyét? S mivé fajul még a cécó? Hiába könyörgés, szép szó, A Halál Angyala jő meg, meggyűl baja a metszőnek, végét okozta ökörnek, mert felhörpölte a vizet, mely eloltotta a tüzet, mi a pálcát úgy büntette, meggyújtotta s elégette, mert az ebet eltángálta, ki vadmacskát megharapta, merthogy felfalta a két krajcáron vett gödölyét. Ne bántották vón a két krajcáron vett gödölyét. S itt szól bele a Jóisten, jő, hogy mindenkit leintsen, jaj a Halál Angyalának, a metszőre miért támadt? végét okozta ökörnek, mert felhörpölte a vizet, mely eloltotta a tüzet, mi a pálcát úgy büntette, meggyújtotta s elégette, mert az ebet eltángálta, ki vadmacskát megharapta, merthogy felfalta a két krajcáron vett gödölyét. Tűz nem ég már, víz nem ömlik, ti pedig tartsátok távol kutyát, macskát a gidától, így óvjátok meg a két krajcáron vett gödölyét. Ezt meséli a Chád-Gádjá, Két krajcáron vett gödölye haddelhaddja.

A léleknek

Az régi rabbik megmutatták nekünk, miként lehet értelmezni a kozmikus működéseket: “Bármi, amit Ő akar, hogy megtegyünk, azt Ő maga teszi”. Persze a lényeges különbség az, hogy mi az emberi létünk korlátain belül teszünk bármit is, Ő viszont kozmikus síkon.

Azt mondta nekünk, hogy nyissunk ajtót Széder este. Tehát ezen az estén Ő kinyit minden ajtót és gátat minden zsidó ember számára a spirituális univerzumunkban. Mindannyiunk számára, bárhogyan is viselkedtünk az évben ezidáig. A mai este a lehetőség arra, hogy elérjük legmagasabb spirituális szintünket, hogy belelássunk a próféciákba, az Isteni Szellembe, a bölcsességbe. Most minden lehetőség nyitva áll előttünk, csak merjünk nagyot lépni.

Elfogadás

A testnek

Nekünk most már nem kell tennünk semmit. Innentől Neki van csak dolga. Lassan hajnalodik. Mindenki bóbiskol. Az asztal rendetlen. Ahogy a gyerekeket ágyba visszük, ropog az elszórt macesz a talpunk alatt. S azon gondolkodunk, minket ki fog ágyba cipelni? S hogy fogunk tudni időben felkelni, hogy el tudjunk menni imádkozni a zsinagógába? Magunkban kiértékeljük az estét. S innentől a többi a Mindenható feladata.

A léleknek

Sokan azt hiszik, hogy tökéletes világban kell élnünk. De ha a Teremtő tökéletes világot akart volna, akkor nem teremtett volna olyan tökéletlen teremtményeket, mint az ember. Sokkal inkább arról van szó, hogy épp az emberi mivoltunkat akarja tőlünk. Néha jót cselekszünk, néha megbotlunk. De küzdünk és ha lassan is, de változásokat hozunk létre.

S amikor már mindent megtettünk, ami módunkban állt, akkor Ő, mint egy gondos szülő a gyerek házifeladatának elkészítése után, visszaigazolást ad, hogy jól csináltuk. Mert 330 éve elhagytuk Egyiptomot. Mert 3300 éve végezzük emberi munkánkat, hogy megpróbáljuk az Általa teremtett világban a sötétséget megvilágítani. És most az Ő feladata az, hogy felemeljen minket, hogy eltüntesse a sötétséget mindörökre, hogy ragyoghasson a munkánk.

Széder este, második rész

Mese

A testnek

A Haggada azt jelenti szó szerint, hogy elmond, elmesél. A mese, amit elmondunk most, Egyiptombóli kivonulásunk történetéről szól. Ez a lényege a Széder estének. Emiatt jött létre az egész ünnep, hogy meghallgassuk a kivonulás történetét, s ennyi előkészület után el is kezdjük a mesét.

Először megtöltjük a második pohár bort, s ezt követően a legfiatalabb gyerek négy kérdést tesz fel. Ez a “Mánistana”. Ez a négy kérdés a következő:

Miben különbözik ez az este a többitől?

1. Az összes többi este nem mártunk meg semmit egyszer sem, ezen az estén azonban kétszer is.
2. Minden más este ehetünk kovászosat is és kovásztalant is, ezen az estén azonban csak kovásztalant.
3. Minden más este ehetünk bármilyen zöldséget, ma azonban csak a maror-t.
4. Az összes többi este egyenesen ülve eszünk, ma azonban csak oldalra dőlve. Miért?

Szép dallama is van a kérdéseknek:



S hogy miért “Mánistana”? Mert héberül így hangzik:

Mah nishtanah halyla hazeh mikol halaylot
1) She'bechol halaylot ain anu matbilin afilu pa'am echat, halyla hazeh shtei pe'amim?
2) She'bechol halaylot anu ochlim chametz o matza, halyla hazeh kulo maztah?
3) She'bechol halaylot anu ochlim she'ar yerakot, halyla hazeh maror?
4) She'bechol halaylot anu ochlim bain yoshvin bain mesubin, halyla hazeh kulanu mesubin?

Jiddisül pedig így :) :

Tate ich vil bei dir fregen di fir kashes:
Ma nishtana halayla hazeh mikol haleylot. Vos iz Anderesh fun der Nacht fun Pesach fun ale necht fun a gants yor?
1) Di ershte kashe iz,
Sheb'chol haleylot eyn anu matbilin afilu pa'am echat, halayla hazeh sh'tey p'amim.
Ale necht fun a gants yor tunken mir nisht ayn afileh eyn mol, ober di nacht fun peysach, tunken mir ayn tsvey mol -- ayn mol karpas in zaltz vasser, di tsveyte mol maror in charoses.
2) Di tsveyte kashe iz,
Sheb'chol haleylot anu ochlin chameytz oy matzah, halayla hazeh kulo matzah.
Ale necht fun a gants yor esn mir chomets ader matseh, ober di nakht fun peysakh, esn mir nor matseh.
3) Di drite kashe iz,
Sheb'chol haleylot anu ochlin sh'ar yerakot, halayla hazeh maror.
Ale necht fun a gants yor esn mir alerlay grintsen, ober di nacht fun peysach, esn mir nor bitere grintsen.
4) Di ferte kashe iz,
Sheb'chol haleylot onu ochlin beyn yoshvin uveyn m'subin, halayla hazeh kulanu m'subin.
Ale necht fun a gants yor esn mir say zitsndikerheit un say ongeleynterheit, ober di nakht fun peysach, esn mir nor ongeleynterheit.
Tate ich hob bei dir gefrekdt di di fir kashes yetzt gib mir a teretz.

Természetesen a gyerekek kérdezhetnek többet is, ha úgy tartja kedvük. Ha nincs gyerek az estén, akkor a leifjabb felnőtt kérdez. Ha egyedül vagyunk, akkor mi magunk vagyunk a gyermek, s Isten az apa. S ekkor ragadjuk meg az alkalmat, s tegyünk fel néhány nehéz kérdést is, aminek megválaszolásából mindannyian profitálhatunk.

A négy kérdés után kezdjük el a történetet, ahogyan írva vagyon a Haggadánkban.

De nem kell szorosan a Haggadát követnünk. A Haggada azért van, hogy legyen mire felépítenünk az est fonalát, de amikor olvassuk, természetesen mindenkinek adjuk meg a lehetőséget, hogy elmondhassa, amit tud, hogy értelmezze a hallottakat, ha akarja, legyen lehetőség egy vita kibontakozására. Legyünk aktívak, amennyire csak lehet.

Egy kis összefoglaló a Haggadáról

A Haggada két elbeszélést tartalmaz, s mint minden jó történet, ezek is rosszul kezdődnek és jól végződnek. A középpontban az Exodus áll, s a miért és hogyan kérdések. Hogyan volt az, amikor “Rabszolgák voltunk fáraónál Egyiptomban”, s miért vezetett ki minket a Mindenható onnan. A történet nagyobbik része a “hogyan” kérdésről szól. “A kezdetek kezdetén bálványimádók voltak őseink.” S aztán “Isten kiválaszott minket az ő szolgálatára.” Itt is a hogyan, s a miért a lényeg.

Az est folyamán elmeséljük, hogyan lettünk rabszolgák Egyiptomban, kezdve attól, hogy Ábrahám megtagadta a bálványimádást. Elmeséljük azt, hogyan váltott meg minket a Mindenható a szolgaságból, s hogy miként gazdagított minket ezáltal. Megerősítjük, hogy Isten Ábrahámnak tett ígéretének megfelelően mindig mellettünk állt, nem csak a kivonulás során, hanem a zsidó történelemben mindvégig. Minden korban akadtak, akik el akarták pusztítani népünket, de Isten mindig megmentett minket.

Elmeséljük az est során, Izrael gyermekeinek szenvedéseit, s a tíz csapást is, amit Isten az egyiptomiakra mért. Fogunk énekelni a 15 csodálatos ajándékról, amit Istentől kaptunk a kivonulástól kezdve a tenger kettényitásán, a mannán és a Tóraadáson át egészen a Szentföld és a jeruzsálemi Szentély nekük adás

Elmagyarázzuk a jelentőségét a Pészachi áldozatnak (hálánk jeléül, hogy a tizedik csapásnál Isten a zsidó házakat elkerülte), a macesznek (“mivel őseink kenyerének nem volt ideje megkelnie, mielőtt Isten kivezette őket Egyiptomból”), s a marornak (a keserű fűnek, ami emlékeztet minket a rabszolgaélet keserűségére).

A tíz csapás a következő:

1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat

S a tíz csapás elmondásánál minden egyes csapás említésekor egy cseppet kicseppentünk kisujjunkkal az előttünk lévő pohár borból.

Az est első részét a Hallel-lel (Diőitő Zsoltár) zárjuk, amit a második pohár bor felett mondunk el.

Alapszabályok

A gyerekeket mindvégig vonjuk be a történésekbe.

Egyes szám első személyben meséljük a történetet. Ne azt mondjuk, hogy “Réges rég az ősi izraeliták…”, hanem azt, hogy “Rabszolgák voltunk fáraónál Egyiptomban”. Minden, ami akkor történt, egyszerűen vonatkoztatható mai életünkre is. Ilyenkor igazán átéljük azt a szenvedést, amit őseink átéltek. Tulajdonképpen ezen az estén a saját életünket elemezzük az egyiptomi rabszolgák szemszögéből. Az egész este a csodákról szól. Mózesről, a jelekről, amiket kapott, s a csodákról, amiket Isten tett. A tíz csapás, a tenger kettéválasztása, ezek mind csodák. Azért történtek így, hogy még mai szemmel nézve is csodának lássuk őket. A zsidóság tulajdonképpen a csodákra épül. Mindig is csodák vettek minket körül. Az is csoda, hogy már 3316 éve ugyanúgy mondjuk el ugyanazt a történetet gyermekeinknek.

A zsoltár után megisszuk a második pohár bort.

A léleknek

A kivonulás nem szimplán csak megtörtént velünk. Ez egy olyan esemény, amivé mi váltunk. Ez határoz meg minket, ezzé váltunk. Ez mindannyiunk élete, s újra meg újra megtörténik velünk, amikor a világgal vagy önmagunkkal harcolunk. A szabadságot egy örökös szökésre kész állapot fenntartásával érjük el. Talán ezért is voltak a zsidók mindig lázadok minden társadalomban, akik mertek gondolkodni. Az Egyiptombóli kivonulás élménye olyan mély nyomot hagyott lelkünkön, hogy sosem voltunk képesek magunk mögött hagyni. Az a zsidó, aki már nem éli át a kivonulás élményét, megfojtja saját lelkét. A történet elmesélése azt jelenti, hogy lelkünket megnyitjuk, s nyíltan szembenézünk önmagunkkal.

Kézmosás

A testnek

Töltsük meg vízzel a kézmosásra szolgáló kancsót. Öntsük le háromszor jobb kezünket, majd háromszor bal kezünket, s mondjuk el az áldást a kézmosásra.

Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom A-sher Ki-de-sha-nu Be-mitz-vo-sov Vi-tzi-vo-nu Al Netilat Yadayim

Azaz:

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megparancsoltad, hogy mossuk meg kezünket.

A léleknek

Amíg csak ebben a világban élünk, a szabadság fogalma kézzelfoghatatlan, meghatározhatatlan marad. Amíg haladunk, szabadok vagyunk. Ha megálltunk, akkor már nem, mert nem haladunk. A szabadságot nem lehet megvásárolni, szabadságot nem lehet lopni. Nem tehetjük táskánkba a szabadságot, s nem mondhatjuk, hogy ez most már örökké az enyém. Mivel a szabadság egyfajta házasság. Összeköti halandó lelkünket az Örökkévalóéval, s erőt ad a világ megváltoztatására, míg benne élünk a megváltoztatandó világban. A Menny és a Föld, a lelki és a fizikai, a testi és lelki tuldajdonságok házzassága. S akárcsak a házasság esetében, ez a kapcsolat is csak a folytonos megújulás által marad életben. Mint a Vörös tenger megnyitása, ami egy nálunk nagyobb erő által történt.

De mindezek ellenére a kivonulás által örök szabadságot kaptunk Istentől. Nem azért, mert megszabadított minket a rabszolgaságból, hanem mert erőt kaptunk tőle ahhoz, hogy örökösen képesek legyünk változni.

Ez a rendje a Széder estének: Kiddus és Urchatz azaz változunk és megszentelunk. Örökkön örökké. Felemelkedünk és alkalmazzuk a tapasztaltakat mindennapi életünkben. Majd még magasabbra emelkedünk, s még többet alkalmazunk a tapasztaltakból. S az Isten által adott erőnek köszönhetően képesek vagyunk mindig magasabbra emelkedni.

Macesz – Kenyér

A testnek

A macesz a legfontosabb kelléke a Szédernek, s ha eszünk belőle, akkor teljesítjük Pészach legfőbb parancsolatát. De a macesz egyben kenyér is, még ha tésztája nem is kelt meg. Ezen az estén két egész darab macesz helyettesíti az ünnepkor szokásos barcheszt. Ezért is szükséges a három macesz, hogy a félbetört mellett maradjon még kettő, amire a kenyérre szokásos áldást el lehet mondani. Emeljük fel mindhárom előttünk fekvő maceszt és mondjuk el az áldást.

Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom Hamotzi Lechem Min Ha’aretz

Azaz:

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megteremtetted a kenyeret a földből.

A léleknek

Az ételhez, amit megeszünk, általában kötődünk, mivel hasonlóak vagyunk hozzá. Csakúgy, mint az étel, amit megeszünk, mi is egy, a földből teremtett csoda vagyunk. A kenyérnek és népünknek összefonódott a története. A kenyér kis magként kezdi a földben. S eztán jön a csoda. Ahogy növekedni kezd és elveszti eredeti formáját, szépen lassan életre kel. Amikor pedig eljön a tavasz, kitör a fényre, a föld fölé, hogy megtalálja a napot, s a napnak köszönhetően megajándékozzon minket gyümölcsével.
Mi Egyiptomban voltunk eltemetve, mindenünket elvesztettük, csak az identitástudatunkat nem. Az elnyomás viszont olyan hatással volt ránk, mint a sütő a nyers kenyértésztára: elkezdtünk formálódni, nőni, erősödni. Ez az elnyomás volt az anyaméh, aminek köszönhetően megszülethetett szabadságunk, amikor eljött a tavasz. S a szabadság gyümölcsét megosztottuk a világgal.

Macesz

A testnek

Az áldás után engedjük el az alsá maceszt. Mondjunk el egy újabb áldást a kezünkben maradt másfél maceszre:

Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megparancsoltad a macesz fogyasztását.

Mind a kettőből törjünk le egy darabot magunknak, s mindenki másnak, aki körülüli az asztalt. Osszuk ki ezeket a darabokat. Azért van szükség arra, hogy mind a kettőből együnk, mert mást szimbolizál a fél, és mást az egész macesz. A fél macesz a szegénységet és az alázatot, az egész pedig a szabadságot, s minden jót, ami ezzel jár. A fő Széder tálról pótoljuk ki, ha nem lenne elég macesz mindenkinek. S ne felejtsünk el balra dőlni, amikor elfogyasztjuk.

A léleknek

A Szentély lerombolása óta a macesz az egyetlen lehetőségünk, hogy megegyünk egy parancsolatot. A macesz, amit megeszünk az színtiszta Isteniesség. Elegendő spirituális erővel rendelkezik ahhoz, hogy a legmélyebb sötétségből is kirángasson, s a legnagyobb magasságokba repítsen. A Zohár a maceszt a “Hit kenyerének” és a “Gyógyulás kenyerének” nevezi. Maceszt enni azt jelenti, hogy a lelkünk egy hihetetlenül magas spirituális szintre kerül. A gyomrunk megemészti a hitet, ami a macesszel jár, s a lelkünkbe is beleívódik a hatása. S hogy minderre hogy képes egy egyszerű lisztes-vizes keverék? A zsidó vallásban a test és a lélek eggyé válik, mint ahogy az Isten is egy.

A keserű fű (maror)

A testnek

Legyen elegendő a tálunkon levő keserű fű arra, hogy egy kisebb tojás méretű labdát tudjunk gyúrni belőle. Ez a keserű fű csaknem minden esetben a torma. Vannak, akik a fejessalátát és a tormát együtt használják. Persze egyik vagy másik is elfogdható önmagában is, nem kötelező mindkettő.

Ezt a keserű füvet a hrajszeszbe mártjuk s lerázzuk róla a felesleget. Azért van erre szükség, hogy kiegyensúlyozzuk a keserűséget. A rabszolgaság keserű volt ugyan, de mindig lehetett találni valamit, ami, ha csak egy hangyányit is, de megédesítette.

Mondjuk el rá az áldást, és fogyasszuk el.

A léleknek

Miért kell egyfolytában a keserűségre koncentrálni? Miért eköré épül a Széder este?

Az egyiptomi rabszolgaság alatt érzett keserűség volt a kulcs a megszabadításunkhoz. Sosem szoktunk hozzá Egyiptomhoz. Sosem éreztük oda tartozónak magunkat. Sosem fogadtuk el, hogy az egyiptomiak az urak, mi meg a rabszolgák. Valami keserűség mindig is maradt bennünk és mindig is éreztük, hogy valami nem helyénvaló és változtatni kell rajta. Ha nem így lett volna, sosem hagytuk volna el Egyiptomot. A zsidók 80%-a, aki beletörődött helyzetébe, s nem akarta elhagyni Egyiptomot, mondván, ez az ő hazája, ott is maradtak, s el is pusztultak. Mi, akik most élünk és zsidók lehetünk, a maradék 20% leszármazottai vagyunk. Amikor Mózes azt mondta, menni kell, teketóriázás nélkül mentünk, s hittünk neki. A keserűségünk volt az, ami megőrizte hitünket.

Mindenkinek megvan a maga Egyiptoma. Tudnunk kell, kik vagyunk és hol vannak a határaink. De nem szabad gátat szabnunk lelkünknek, mert az nem ismer határokat. Ez az édes része a keserűségnek. A keserűség iránymutatás nélkül önrombolóan hat. De ha egy kis optimizmust is beleviszünk, akkor ez lesz az ugródeszka szabadságunkhoz.

A szendvics

A testnek

Törjünk le két darabot az alsó maceszből. Egy olajbogyó-nagyságú keserű füvet tegyünk a két darabka közé. Mártsuk a szendvicset a hrajszeszbe, rázzuk le a felesleget és mondjuk a következőket:

Ezt tette Hillel is, amikor még állt a Szentély Jeruzsálemben. Összekevert egy kis Pészachi bárányt, némi maceszt és egy kevés keserű füvet, s együtt megette őket.

Balra dőlve fogyasztjuk el.

A léleknek

Az egyiptomiak szemszögéből nézve a zsidó szokások érthetetlenek, a parancsolatok csak tilalomfák, a mindennapi élet átláthatatlan. De ha képesek vagyunk elrugaszkodni a materializmustól, s emelkedettebb lelki állapotunkban visszanézni, akkor megláthatjuk, hogy a zsidók ugyanannak a léleknek különböző arcai. S ez a lélek a keserűségből, az édesből és az ízetlen mindennapi kötelességekből tevődik össze.

Terítés

A testnek

Mostanra érkezett el az ünnepi vacsora ideje. Azt hiszem ahhoz nem kell útmutatás, hogyan együnk :) Eddig minden, amit megettünk, szimbolizált valamit. Most azonban csak az élvezetért eszünk :) Egy sós vízbe mártott főtt tojással szokás kezdeni az étkezést, amely tojás eddig a Széder tálon volt. Ez a tojás még szimbolikus jelentőséggel bír, a gyászt is jelképezi, amit a Jeruzsálemi Szentély lerombolása miatt érzünk.

A léleknek

Ez a mozzanata a Széder estének, csakúgy, mint a szendvics, jelzi az est elején említett újbóli belépést. Megszabadultunk az egyiptomi rabigától és egy magasabb víziót értünk el. S most újrakezdjük ezt, csak egy magasabb szinten. A szabadság ugyanis többől áll, mint szimplán a kivonulásból. A teljes szabadság az, amikor fel tudunk szabadítani és spirituális lénnyé tudunk tenni mindent a világunkban.

Afikóman

A testnek

Most kell eldöntenünk, hogy eleget ettünk-e, mert az afikóman után már nem ehetünk semmit :) Csak még két pohár bort fogyaszthatunk el, semmi mást. Most jött el az ideje, hogy az afikómant elővegyük rejtekhelyéről. Helyi szokásoktól függ, hogy hogyan kerítjük elő az afikómant. Mi otthon ilyenkor láttunk neki keresni, a zsinagógámban pedig a rabbi felállt és megkérte azt a gyereket, aki elvette, hogy adja vissza, s cserébe kérhet valamit. Mikor előkerül az afikóman, balra dőlve együnk belőle.

Az első adag macesszel, amit megettünk, teljesítettük az a parancsolatot, miszerint Pészachkor maceszt kell enni. Az afikómant a Pészach-i bárány helyett fogyasztjuk, ami manapság azért nem része a szertartásoknak, mert már nem áll a szentély, s azért a vacsora után kell megenni az afikómant, mert a bárányt is csak teli gyomorra lehetett megenni, míg állt a szentély.

A léleknek

A Kabbala szerint van mélyebb részünk is, mint a lelkünk. Van a test, van a lélek, s van az, ami a lényegünk. Ha a lelkünk megvilágosodott, akkor a fényt neki a lényegünk adja. Ha ezt energiának hívnánk, akkor a lényegünk lenne a dynamo. Tzafunnak hívják, ami azt jelenti, hogy rejtett, eldugott, elzárt. Bármit is csinálunk, azt a lényegünk határozza meg. Nem tudjuk megkerülni, nem tudunk másként cselekedni, mint ahogy lényegünk diktálja. Meditálhatunk, lehetünk nagyon inspiráltak, de a lényegünket nem tudjuk megközelíteni, arra csak egy felsőbb erő képes.

Széder este birtokában vagyunk ennek az erőnek, de csak akkor, ha minden egyes előkészületi lépést hűen végigcsináltunk. Elpusztítottuk a kovászost, felkészítettük otthonunkat a felszabadításra, s az előző tizenegy lépést a kiddustól a vacsoráig. Ha ezt mind megcsináltuk, akkor készen állunk arra, hogy teljesen a Mindenhatóhoz tudjunk csatlakozni, s ekkor száll belénk ez a felsőbb erő, amivel láthatjuk saját lényegünket. Még akkor is, ha nem érzékeljük, az ízetlennek tűnő macesz, amit megeszünk beleivódik a lényegünkbe és egész létünket átformálja.

Általában úgy működik ez, hogy ami inspirál minket és kellemes érzésekkel tölt el, az előrébb visz minket egy lépéssel, de ha azt akarjuk, hogy ez tényleges változást hozzon életünkbe, akkor szükségünk van egy rajtunk kívül álló, nálunk sokkal hatalmasabb erőre.

Széder este, első rész

S ennyi bevezető-bejegyzés után végre eljutottam odáig, hogy elkezdjem részletesen leírni egy Széder este menetét :) Nem tudom még, hogy hány részletben fogom megírni, de egynél többen, az biztos.

Két Széder este van Pészach alatt, bár technikailag az első Széder este nem tartozik Pészach-hoz, mert maga a nyolcnapos ünnep az első Széder estét követő nap kezdődik. Ezen a két estén meséljük el a kivonulás történetét a Haggada alapján. A kivonulás történetében minden mozzanatnak van egy testi és egy lelki síkja. Lelki síkon vannak egyszerű gondolatok éppúgy, mint mélyen szántóak. Ez az ünnep különleges. Azért különleges, mert nincs még egy olyan tradíció, melyet ennyire az eredeti, ősi formájában ünnepelnénk még ma is. Mind a mai napig világszerte a zsidó családok összejönnek, hogy újraéljék a kivonulást. Évről évre újra és újra.

Kezdjük azzal, hogy Pészach a világ legnagyobb paradoxona. Azon az estén, amikor a szabadságunkat elnyertük, úgy ünnepeljük ezt a szabadságot, hogy szigorúan meghatározott sorrendben követünk 15 mozzanatot az est folyamán. Szédernek hívjuk ezt az estét, amely szó azt jelenti, szervezettség.

Ez a 15 lépés a következő:

1. Kiddus
2. Kézmosás
3. “Étvágygerjesztő”
4. Kettétörés
5. Történetmesélés
6. Újabb kézmosás
7. Kenyér
8. Macesz
9. Keserű fű
10. Szendvics
11. Terítés
12. Afikóman
13. Áldás
14. Dicsőítés
15. Elfogadtatás

S mielőtt elkezdenénk az estét, el kell készíteni a Széder tálat az előző bejegyzésben említett módon. A Széder tál elrendezése után minden résztvevőnek odakészítünk egy boroskupát s annyi bort, hogy fejenként négy pohárnyira elég legyen a mennyisége. Egy kis tálkányi sós vízre is szüksége lesz mindenkinek, amibe a kárpászt mártogathatja majd.

S miután mindezzel elkészültünk, el is kezdődhet az este :)

Első mozzanat: A kiddus

A testnek

Kicsit még szétszórtak vagyunk. A mindennapok gondjai járnak az eszünkben, A legelső lépés, hogy ezt mind elfelejtsük, és a hétköznapi hangulat helyét átadjuk az ünnepi hangulatnak. Lépjünk be egy másik világba, ahol csatlakozhatunk őseinkhez és Mózeshez. Első lépésként egy pohár édes vörösbort iszunk meg. Egy teli pohár vörösbort, amivel csatlakozunk őseinkhez, akik szintén ugyanúgy ünnepeltek, mint mi most. Ez a pohár bor az első azt est folyamán elfogyasztandó négy közül. Egymás poharát töltsük meg, ne a sajátunkét. Így olyanok leszünk, mint a nemesek, akik megengedhetik maguknak, hogy más töltse tele poharukat. Minimum 86ml űrtartalmúnak kell lennie a pohárnak.

A kiddus alatt mindenki feláll. Míg szombatonként a kiddus alatt egy személy mondja minden résztvevő számára az áldást, addig most mindenki együtt mondja a házigazdával a teljes áldást.

Igyunk, s helyezzük magunkat kényelembe. Dőljünk egy párnára a bal oldalunkra. Mert ugye abban a korban, amire emlékezünk, csak a szabad emberek ehettek íly módon, s ma este nem pusztán szabadok vagyunk, hanem urak is.

A léleknek

Minden útnak a kezdete az elválás. El kell hagynunk egy helyet ahhoz, hogy máshol lehessünk. S ez az első lépés a szabadság fele. Nem vesszük figyelembe a fáraó kérdését, melyben az iránt érdeklődik, hogy mégis kik vagyunk mi, hogy elinduljunk egy ilyen úton. Csak felkelünk és elindulunk. S miután a mindennapi problémáinkat kizártuk, magasabb szintű állapotba helyezzük lelkünket, hogy magasztos célokat érjünk el.

Az első kézmosás

A testnek

Mielőtt munkához látunk, főleg egy olyan spirituális élmény előtt, mint az étkezés, meg kell tisztítanunk kezünket. Lemossuk róla az anyagi világ minden piszkát.

Megtöltünk egy kancsót vízzel. Sokaknak egy speciálisan erre a célra tervezett kétfülű kancsójuk van. Először bal kézzel öntsünk némi vizet jobb kezünkre, majd jobb kézbe fogva a kancsót bal kezünkre öntsünk háromszor vizet. A kohének (papi rend) is pont így tették a Szentélyben Jeruzsálemben.

Szárítsuk meg kezünket. Más ünnepek esetében ezt követően áldást mondunk, ezen az estén viszont, ennél az első kézmosásnál nem mondunk áldást. A másodiknál majd fogunk.

A léleknek

A kezünk az elsődleges eszközünk a külvilággal való kapcsolatteremtéskor. Általában engedelmeskedik érzelmeinknek. Olyan érzelmeknek, mint mondjuk a szeretet, a félelem, az elfogadás iránti vágy, Érzelmeink tehát tükrözik lelki állapotunkat. Ámde sokszor többféle érzelem keveredik egymással. Az agyunk mond valamit, de a szívünk mást diktál. A víz a bölcsesség gyógyerejét jelképezi. Lefelé folyik, s egyszerűségét mindennek közvetíti ezáltal. A földből, magból új életet varázsol. Amint a víz lefelé folyik kezünkre, úgy tart a bölcsesség lefele, a szívünk felé, s onnan tovább a többi testrészünk felé, hogy a világgal megfelelően tudjunk kommunikálni.

A Kárpász

A kárpász az előétel. A Széder tálon van egy kis zöldség, krumpli, hagyma, retek vagy bármi más.

Ha mindent jól csinálunk, a gyerek kérdezni fog. Hogy miért nem mondtunk áldást a kézmosás után? Hogy ha már egyszer meg van terítve, miért nem eszünk rögtön rendes vacsorát? S tulajdonképpen minden azért van, hogy a gyerek kérdezzen. Mert rá kell jönnie, hogy tanulni csak kérdezve lehet, s megtanulja azt is, hogy vannak kérdések, amikre nincs válasz.

Mártsuk a sós vízbe a zöldséget.

Mint ahogyan korábban balra dőltünk boriváskor, hogy a nemeseket utánozzuk, úgy mártjuk az előételt is meg a sós vízben, hisz ez a mártogatás is csak a kiváltságosoké volt anno.

A sós víz, amiben megmártjuk zöldségünket, a rabszolgaság során elhullajtott könnyeket jelképezi.

S ez a kettősség végigkíséri a teljes Széder estét. Az Exodus történetét elmesélni azt jelenti, hogy újraéljük azt, ami akkor volt. A szenvedést épp úgy, mint a szabadságot. Iszunk bort, ami öröm, s eszünk keserű füvet, ami a bánat. Előételt eszünk mártogatva, mint a szabadok, de sós vízbe mártjuk, ami a keserves könnyeket jelképezi.

Elmondjuk az áldást a zöldségre, s megesszük. Alaposan élvezzük ki, mert nem fogunk enni még egy jó darabig eztán az este :)

A léleknek

Újra kell élnünk a keserves munkát, hogy újból felszabadíthassuk magunkat. Ez a munka készített fel minket a szabadságra, mert ezáltal vált olyan szerénnyé lelkünk, ami lehetővé tette a bölcsesség befogadását.

Ezen az estén ismét el tudjuk érni ezt a szerény állapotot, azáltal, hogy ismételten rájövünk, milyen kicsi is az ember és Isten milyen csodálatos.

A félbetörés

A testnek

Emeljük fel a középső maceszt a Széder tálról.

A felső macesznek egésznek kell maradnia, mivel később majd áldást mondunk rá, áldás pedig csak egész dolgokra mondható.

Törjük ketté ezt a középső macesz. A kisebbik felét hagyjuk a két egész macesz között. Ez a szegény ember kenyere, aminek kapcsán elmeséljük rabszolgaságunk történetét. A szegény emberek akkortájt csak kenyerük egy kis részét ették meg, mert eltették a maradékot arra az esetre, ha a következő nap nem jutnának kenyérhez.

A nagyobbik felét törjük öt részre, s csavarjuk bele ezeket a részeket egy konyharuhába. A Kabbala szerint ugyanis a világ a fény öt összehúzódása által jött létre. A maceszdarabkákat aztán rejtsük el, egész addig, amíg Afikóman vagy desszert formájában fel nem használjuk a vacsora során.

Vannak családok, ahol az a szokás, hogy a gyerekek dugják el az Afikómant és a felnőttek keresik meg. Vannak családok, ahol pont a fordítottja szokás, a felnőttek dugják el és a gyerekek keresik meg. A mi családunk így csinálta mindig is. A zsinagógában, ahova jártam, az volt a szokás, hogy a rabbi a háta mögé tette, s a gyerekeknek el kellett lopniuk onnan az est első fele folyamán, s a visszaszolgáltatásért cserébe kérhettek valamit. Akármilyen megoldást is választunk, a lényeg, hogy a gyerek figyelmét lekösse s kíváncsiságát felélessze. Szefárd közösségekben szokás, hogy a gyerekek karjára kötik a maceszt, s a felhasználásig cipelik, mint ahogy őseink is tették ugyanezt a kivándorlás alatt.

A léleknek

Miért törött ennyi minden a világban? Miért teremtett a Teremtő egy olyan világot, ahol szívek szakadnak meg, életek mennek tönkre, elmúlik a szépség?
Egy egész valami csak annyit képes befogadni, amekkora. Egy törött azonban Istent is képes magába fogadni. A macesz a szegény ember kenyere. A szegénység a társadalom aljára sodorta, s megtörte. S épp ezáltal tudja megnyitni lelkét, hogy elhagyhassa Egyiptomot. Egész addig, míg tökéletesnek, egésznek érezzük magunkat, nincs hely arra, hogy növekedjünk, hogy új dolgokat fogadjunk be. S amikor már nem érezzük egésznek magunkat, akkor jövünk rá, hogy egyedül milyen elesettek is vagyunk, hogy szükségünk van a minket körülvevő emberekre, hogy még oly sok minden nincs meg bennünk. S ekkor történnek csodák.