Két Széder este van Pészach alatt, bár technikailag az első Széder este nem tartozik Pészach-hoz, mert maga a nyolcnapos ünnep az első Széder estét követő nap kezdődik. Ezen a két estén meséljük el a kivonulás történetét a Haggada alapján. A kivonulás történetében minden mozzanatnak van egy testi és egy lelki síkja. Lelki síkon vannak egyszerű gondolatok éppúgy, mint mélyen szántóak. Ez az ünnep különleges. Azért különleges, mert nincs még egy olyan tradíció, melyet ennyire az eredeti, ősi formájában ünnepelnénk még ma is. Mind a mai napig világszerte a zsidó családok összejönnek, hogy újraéljék a kivonulást. Évről évre újra és újra.
Kezdjük azzal, hogy Pészach a világ legnagyobb paradoxona. Azon az estén, amikor a szabadságunkat elnyertük, úgy ünnepeljük ezt a szabadságot, hogy szigorúan meghatározott sorrendben követünk 15 mozzanatot az est folyamán. Szédernek hívjuk ezt az estét, amely szó azt jelenti, szervezettség.
Ez a 15 lépés a következő:
1. Kiddus
2. Kézmosás
3. “Étvágygerjesztő”
4. Kettétörés
5. Történetmesélés
6. Újabb kézmosás
7. Kenyér
8. Macesz
9. Keserű fű
10. Szendvics
11. Terítés
12. Afikóman
13. Áldás
14. Dicsőítés
15. Elfogadtatás
S mielőtt elkezdenénk az estét, el kell készíteni a Széder tálat az előző bejegyzésben említett módon. A Széder tál elrendezése után minden résztvevőnek odakészítünk egy boroskupát s annyi bort, hogy fejenként négy pohárnyira elég legyen a mennyisége. Egy kis tálkányi sós vízre is szüksége lesz mindenkinek, amibe a kárpászt mártogathatja majd.
S miután mindezzel elkészültünk, el is kezdődhet az este :)
Első mozzanat: A kiddus
A testnek
Kicsit még szétszórtak vagyunk. A mindennapok gondjai járnak az eszünkben, A legelső lépés, hogy ezt mind elfelejtsük, és a hétköznapi hangulat helyét átadjuk az ünnepi hangulatnak. Lépjünk be egy másik világba, ahol csatlakozhatunk őseinkhez és Mózeshez. Első lépésként egy pohár édes vörösbort iszunk meg. Egy teli pohár vörösbort, amivel csatlakozunk őseinkhez, akik szintén ugyanúgy ünnepeltek, mint mi most. Ez a pohár bor az első azt est folyamán elfogyasztandó négy közül. Egymás poharát töltsük meg, ne a sajátunkét. Így olyanok leszünk, mint a nemesek, akik megengedhetik maguknak, hogy más töltse tele poharukat. Minimum 86ml űrtartalmúnak kell lennie a pohárnak.
A kiddus alatt mindenki feláll. Míg szombatonként a kiddus alatt egy személy mondja minden résztvevő számára az áldást, addig most mindenki együtt mondja a házigazdával a teljes áldást.
Igyunk, s helyezzük magunkat kényelembe. Dőljünk egy párnára a bal oldalunkra. Mert ugye abban a korban, amire emlékezünk, csak a szabad emberek ehettek íly módon, s ma este nem pusztán szabadok vagyunk, hanem urak is.
A léleknek
Minden útnak a kezdete az elválás. El kell hagynunk egy helyet ahhoz, hogy máshol lehessünk. S ez az első lépés a szabadság fele. Nem vesszük figyelembe a fáraó kérdését, melyben az iránt érdeklődik, hogy mégis kik vagyunk mi, hogy elinduljunk egy ilyen úton. Csak felkelünk és elindulunk. S miután a mindennapi problémáinkat kizártuk, magasabb szintű állapotba helyezzük lelkünket, hogy magasztos célokat érjünk el.
Az első kézmosás
A testnek
Mielőtt munkához látunk, főleg egy olyan spirituális élmény előtt, mint az étkezés, meg kell tisztítanunk kezünket. Lemossuk róla az anyagi világ minden piszkát.
Megtöltünk egy kancsót vízzel. Sokaknak egy speciálisan erre a célra tervezett kétfülű kancsójuk van. Először bal kézzel öntsünk némi vizet jobb kezünkre, majd jobb kézbe fogva a kancsót bal kezünkre öntsünk háromszor vizet. A kohének (papi rend) is pont így tették a Szentélyben Jeruzsálemben.
Szárítsuk meg kezünket. Más ünnepek esetében ezt követően áldást mondunk, ezen az estén viszont, ennél az első kézmosásnál nem mondunk áldást. A másodiknál majd fogunk.
A léleknek
A kezünk az elsődleges eszközünk a külvilággal való kapcsolatteremtéskor. Általában engedelmeskedik érzelmeinknek. Olyan érzelmeknek, mint mondjuk a szeretet, a félelem, az elfogadás iránti vágy, Érzelmeink tehát tükrözik lelki állapotunkat. Ámde sokszor többféle érzelem keveredik egymással. Az agyunk mond valamit, de a szívünk mást diktál. A víz a bölcsesség gyógyerejét jelképezi. Lefelé folyik, s egyszerűségét mindennek közvetíti ezáltal. A földből, magból új életet varázsol. Amint a víz lefelé folyik kezünkre, úgy tart a bölcsesség lefele, a szívünk felé, s onnan tovább a többi testrészünk felé, hogy a világgal megfelelően tudjunk kommunikálni.
A Kárpász
A kárpász az előétel. A Széder tálon van egy kis zöldség, krumpli, hagyma, retek vagy bármi más.
Ha mindent jól csinálunk, a gyerek kérdezni fog. Hogy miért nem mondtunk áldást a kézmosás után? Hogy ha már egyszer meg van terítve, miért nem eszünk rögtön rendes vacsorát? S tulajdonképpen minden azért van, hogy a gyerek kérdezzen. Mert rá kell jönnie, hogy tanulni csak kérdezve lehet, s megtanulja azt is, hogy vannak kérdések, amikre nincs válasz.
Mártsuk a sós vízbe a zöldséget.
Mint ahogyan korábban balra dőltünk boriváskor, hogy a nemeseket utánozzuk, úgy mártjuk az előételt is meg a sós vízben, hisz ez a mártogatás is csak a kiváltságosoké volt anno.
A sós víz, amiben megmártjuk zöldségünket, a rabszolgaság során elhullajtott könnyeket jelképezi.
S ez a kettősség végigkíséri a teljes Széder estét. Az Exodus történetét elmesélni azt jelenti, hogy újraéljük azt, ami akkor volt. A szenvedést épp úgy, mint a szabadságot. Iszunk bort, ami öröm, s eszünk keserű füvet, ami a bánat. Előételt eszünk mártogatva, mint a szabadok, de sós vízbe mártjuk, ami a keserves könnyeket jelképezi.
Elmondjuk az áldást a zöldségre, s megesszük. Alaposan élvezzük ki, mert nem fogunk enni még egy jó darabig eztán az este :)
A léleknek
Újra kell élnünk a keserves munkát, hogy újból felszabadíthassuk magunkat. Ez a munka készített fel minket a szabadságra, mert ezáltal vált olyan szerénnyé lelkünk, ami lehetővé tette a bölcsesség befogadását.
Ezen az estén ismét el tudjuk érni ezt a szerény állapotot, azáltal, hogy ismételten rájövünk, milyen kicsi is az ember és Isten milyen csodálatos.
A félbetörés
A testnek
Emeljük fel a középső maceszt a Széder tálról.
A felső macesznek egésznek kell maradnia, mivel később majd áldást mondunk rá, áldás pedig csak egész dolgokra mondható.
Törjük ketté ezt a középső macesz. A kisebbik felét hagyjuk a két egész macesz között. Ez a szegény ember kenyere, aminek kapcsán elmeséljük rabszolgaságunk történetét. A szegény emberek akkortájt csak kenyerük egy kis részét ették meg, mert eltették a maradékot arra az esetre, ha a következő nap nem jutnának kenyérhez.
A nagyobbik felét törjük öt részre, s csavarjuk bele ezeket a részeket egy konyharuhába. A Kabbala szerint ugyanis a világ a fény öt összehúzódása által jött létre. A maceszdarabkákat aztán rejtsük el, egész addig, amíg Afikóman vagy desszert formájában fel nem használjuk a vacsora során.
Vannak családok, ahol az a szokás, hogy a gyerekek dugják el az Afikómant és a felnőttek keresik meg. Vannak családok, ahol pont a fordítottja szokás, a felnőttek dugják el és a gyerekek keresik meg. A mi családunk így csinálta mindig is. A zsinagógában, ahova jártam, az volt a szokás, hogy a rabbi a háta mögé tette, s a gyerekeknek el kellett lopniuk onnan az est első fele folyamán, s a visszaszolgáltatásért cserébe kérhettek valamit. Akármilyen megoldást is választunk, a lényeg, hogy a gyerek figyelmét lekösse s kíváncsiságát felélessze. Szefárd közösségekben szokás, hogy a gyerekek karjára kötik a maceszt, s a felhasználásig cipelik, mint ahogy őseink is tették ugyanezt a kivándorlás alatt.
A léleknek
Miért törött ennyi minden a világban? Miért teremtett a Teremtő egy olyan világot, ahol szívek szakadnak meg, életek mennek tönkre, elmúlik a szépség?
Egy egész valami csak annyit képes befogadni, amekkora. Egy törött azonban Istent is képes magába fogadni. A macesz a szegény ember kenyere. A szegénység a társadalom aljára sodorta, s megtörte. S épp ezáltal tudja megnyitni lelkét, hogy elhagyhassa Egyiptomot. Egész addig, míg tökéletesnek, egésznek érezzük magunkat, nincs hely arra, hogy növekedjünk, hogy új dolgokat fogadjunk be. S amikor már nem érezzük egésznek magunkat, akkor jövünk rá, hogy egyedül milyen elesettek is vagyunk, hogy szükségünk van a minket körülvevő emberekre, hogy még oly sok minden nincs meg bennünk. S ekkor történnek csodák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése