Mese
A testnek
A Haggada azt jelenti szó szerint, hogy elmond, elmesél. A mese, amit elmondunk most, Egyiptombóli kivonulásunk történetéről szól. Ez a lényege a Széder estének. Emiatt jött létre az egész ünnep, hogy meghallgassuk a kivonulás történetét, s ennyi előkészület után el is kezdjük a mesét.
Először megtöltjük a második pohár bort, s ezt követően a legfiatalabb gyerek négy kérdést tesz fel. Ez a “Mánistana”. Ez a négy kérdés a következő:
Miben különbözik ez az este a többitől?
1. Az összes többi este nem mártunk meg semmit egyszer sem, ezen az estén azonban kétszer is.
2. Minden más este ehetünk kovászosat is és kovásztalant is, ezen az estén azonban csak kovásztalant.
3. Minden más este ehetünk bármilyen zöldséget, ma azonban csak a maror-t.
4. Az összes többi este egyenesen ülve eszünk, ma azonban csak oldalra dőlve. Miért?
Szép dallama is van a kérdéseknek:
S hogy miért “Mánistana”? Mert héberül így hangzik:
Mah nishtanah halyla hazeh mikol halaylot
1) She'bechol halaylot ain anu matbilin afilu pa'am echat, halyla hazeh shtei pe'amim?
2) She'bechol halaylot anu ochlim chametz o matza, halyla hazeh kulo maztah?
3) She'bechol halaylot anu ochlim she'ar yerakot, halyla hazeh maror?
4) She'bechol halaylot anu ochlim bain yoshvin bain mesubin, halyla hazeh kulanu mesubin?
Jiddisül pedig így :) :
Tate ich vil bei dir fregen di fir kashes:
Ma nishtana halayla hazeh mikol haleylot. Vos iz Anderesh fun der Nacht fun Pesach fun ale necht fun a gants yor?
1) Di ershte kashe iz,
Sheb'chol haleylot eyn anu matbilin afilu pa'am echat, halayla hazeh sh'tey p'amim.
Ale necht fun a gants yor tunken mir nisht ayn afileh eyn mol, ober di nacht fun peysach, tunken mir ayn tsvey mol -- ayn mol karpas in zaltz vasser, di tsveyte mol maror in charoses.
2) Di tsveyte kashe iz,
Sheb'chol haleylot anu ochlin chameytz oy matzah, halayla hazeh kulo matzah.
Ale necht fun a gants yor esn mir chomets ader matseh, ober di nakht fun peysakh, esn mir nor matseh.
3) Di drite kashe iz,
Sheb'chol haleylot anu ochlin sh'ar yerakot, halayla hazeh maror.
Ale necht fun a gants yor esn mir alerlay grintsen, ober di nacht fun peysach, esn mir nor bitere grintsen.
4) Di ferte kashe iz,
Sheb'chol haleylot onu ochlin beyn yoshvin uveyn m'subin, halayla hazeh kulanu m'subin.
Ale necht fun a gants yor esn mir say zitsndikerheit un say ongeleynterheit, ober di nakht fun peysach, esn mir nor ongeleynterheit.
Tate ich hob bei dir gefrekdt di di fir kashes yetzt gib mir a teretz.
Természetesen a gyerekek kérdezhetnek többet is, ha úgy tartja kedvük. Ha nincs gyerek az estén, akkor a leifjabb felnőtt kérdez. Ha egyedül vagyunk, akkor mi magunk vagyunk a gyermek, s Isten az apa. S ekkor ragadjuk meg az alkalmat, s tegyünk fel néhány nehéz kérdést is, aminek megválaszolásából mindannyian profitálhatunk.
A négy kérdés után kezdjük el a történetet, ahogyan írva vagyon a Haggadánkban.
De nem kell szorosan a Haggadát követnünk. A Haggada azért van, hogy legyen mire felépítenünk az est fonalát, de amikor olvassuk, természetesen mindenkinek adjuk meg a lehetőséget, hogy elmondhassa, amit tud, hogy értelmezze a hallottakat, ha akarja, legyen lehetőség egy vita kibontakozására. Legyünk aktívak, amennyire csak lehet.
Egy kis összefoglaló a Haggadáról
A Haggada két elbeszélést tartalmaz, s mint minden jó történet, ezek is rosszul kezdődnek és jól végződnek. A középpontban az Exodus áll, s a miért és hogyan kérdések. Hogyan volt az, amikor “Rabszolgák voltunk fáraónál Egyiptomban”, s miért vezetett ki minket a Mindenható onnan. A történet nagyobbik része a “hogyan” kérdésről szól. “A kezdetek kezdetén bálványimádók voltak őseink.” S aztán “Isten kiválaszott minket az ő szolgálatára.” Itt is a hogyan, s a miért a lényeg.
Az est folyamán elmeséljük, hogyan lettünk rabszolgák Egyiptomban, kezdve attól, hogy Ábrahám megtagadta a bálványimádást. Elmeséljük azt, hogyan váltott meg minket a Mindenható a szolgaságból, s hogy miként gazdagított minket ezáltal. Megerősítjük, hogy Isten Ábrahámnak tett ígéretének megfelelően mindig mellettünk állt, nem csak a kivonulás során, hanem a zsidó történelemben mindvégig. Minden korban akadtak, akik el akarták pusztítani népünket, de Isten mindig megmentett minket.
Elmeséljük az est során, Izrael gyermekeinek szenvedéseit, s a tíz csapást is, amit Isten az egyiptomiakra mért. Fogunk énekelni a 15 csodálatos ajándékról, amit Istentől kaptunk a kivonulástól kezdve a tenger kettényitásán, a mannán és a Tóraadáson át egészen a Szentföld és a jeruzsálemi Szentély nekük adás
Elmagyarázzuk a jelentőségét a Pészachi áldozatnak (hálánk jeléül, hogy a tizedik csapásnál Isten a zsidó házakat elkerülte), a macesznek (“mivel őseink kenyerének nem volt ideje megkelnie, mielőtt Isten kivezette őket Egyiptomból”), s a marornak (a keserű fűnek, ami emlékeztet minket a rabszolgaélet keserűségére).
A tíz csapás a következő:
1. vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak
2. békák lepték el Egyiptomot
3. tetvek
4. vadállatok (vagy: kártékony rovarok)
5. dögvész az állatok között
6. fekélyek borították az emberek testét
7. jégeső verte el a termés nagyját
8. sáskahad
9. háromnapos sötétség
10. meghalt minden elsőszülött egyiptomi, ember, állat
S a tíz csapás elmondásánál minden egyes csapás említésekor egy cseppet kicseppentünk kisujjunkkal az előttünk lévő pohár borból.
Az est első részét a Hallel-lel (Diőitő Zsoltár) zárjuk, amit a második pohár bor felett mondunk el.
Alapszabályok
A gyerekeket mindvégig vonjuk be a történésekbe.
Egyes szám első személyben meséljük a történetet. Ne azt mondjuk, hogy “Réges rég az ősi izraeliták…”, hanem azt, hogy “Rabszolgák voltunk fáraónál Egyiptomban”. Minden, ami akkor történt, egyszerűen vonatkoztatható mai életünkre is. Ilyenkor igazán átéljük azt a szenvedést, amit őseink átéltek. Tulajdonképpen ezen az estén a saját életünket elemezzük az egyiptomi rabszolgák szemszögéből. Az egész este a csodákról szól. Mózesről, a jelekről, amiket kapott, s a csodákról, amiket Isten tett. A tíz csapás, a tenger kettéválasztása, ezek mind csodák. Azért történtek így, hogy még mai szemmel nézve is csodának lássuk őket. A zsidóság tulajdonképpen a csodákra épül. Mindig is csodák vettek minket körül. Az is csoda, hogy már 3316 éve ugyanúgy mondjuk el ugyanazt a történetet gyermekeinknek.
A zsoltár után megisszuk a második pohár bort.
A léleknek
A kivonulás nem szimplán csak megtörtént velünk. Ez egy olyan esemény, amivé mi váltunk. Ez határoz meg minket, ezzé váltunk. Ez mindannyiunk élete, s újra meg újra megtörténik velünk, amikor a világgal vagy önmagunkkal harcolunk. A szabadságot egy örökös szökésre kész állapot fenntartásával érjük el. Talán ezért is voltak a zsidók mindig lázadok minden társadalomban, akik mertek gondolkodni. Az Egyiptombóli kivonulás élménye olyan mély nyomot hagyott lelkünkön, hogy sosem voltunk képesek magunk mögött hagyni. Az a zsidó, aki már nem éli át a kivonulás élményét, megfojtja saját lelkét. A történet elmesélése azt jelenti, hogy lelkünket megnyitjuk, s nyíltan szembenézünk önmagunkkal.
Kézmosás
A testnek
Töltsük meg vízzel a kézmosásra szolgáló kancsót. Öntsük le háromszor jobb kezünket, majd háromszor bal kezünket, s mondjuk el az áldást a kézmosásra.
Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom A-sher Ki-de-sha-nu Be-mitz-vo-sov Vi-tzi-vo-nu Al Netilat Yadayim |
Azaz:
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megparancsoltad, hogy mossuk meg kezünket. |
A léleknek
Amíg csak ebben a világban élünk, a szabadság fogalma kézzelfoghatatlan, meghatározhatatlan marad. Amíg haladunk, szabadok vagyunk. Ha megálltunk, akkor már nem, mert nem haladunk. A szabadságot nem lehet megvásárolni, szabadságot nem lehet lopni. Nem tehetjük táskánkba a szabadságot, s nem mondhatjuk, hogy ez most már örökké az enyém. Mivel a szabadság egyfajta házasság. Összeköti halandó lelkünket az Örökkévalóéval, s erőt ad a világ megváltoztatására, míg benne élünk a megváltoztatandó világban. A Menny és a Föld, a lelki és a fizikai, a testi és lelki tuldajdonságok házzassága. S akárcsak a házasság esetében, ez a kapcsolat is csak a folytonos megújulás által marad életben. Mint a Vörös tenger megnyitása, ami egy nálunk nagyobb erő által történt.
De mindezek ellenére a kivonulás által örök szabadságot kaptunk Istentől. Nem azért, mert megszabadított minket a rabszolgaságból, hanem mert erőt kaptunk tőle ahhoz, hogy örökösen képesek legyünk változni.
Ez a rendje a Széder estének: Kiddus és Urchatz azaz változunk és megszentelunk. Örökkön örökké. Felemelkedünk és alkalmazzuk a tapasztaltakat mindennapi életünkben. Majd még magasabbra emelkedünk, s még többet alkalmazunk a tapasztaltakból. S az Isten által adott erőnek köszönhetően képesek vagyunk mindig magasabbra emelkedni.
Macesz – Kenyér
A testnek
A macesz a legfontosabb kelléke a Szédernek, s ha eszünk belőle, akkor teljesítjük Pészach legfőbb parancsolatát. De a macesz egyben kenyér is, még ha tésztája nem is kelt meg. Ezen az estén két egész darab macesz helyettesíti az ünnepkor szokásos barcheszt. Ezért is szükséges a három macesz, hogy a félbetört mellett maradjon még kettő, amire a kenyérre szokásos áldást el lehet mondani. Emeljük fel mindhárom előttünk fekvő maceszt és mondjuk el az áldást.
Boruch A-toh Ado-noi E-lo-hei-nu Me-lech Ho-olom Hamotzi Lechem Min Ha’aretz |
Azaz:
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megteremtetted a kenyeret a földből. |
A léleknek
Az ételhez, amit megeszünk, általában kötődünk, mivel hasonlóak vagyunk hozzá. Csakúgy, mint az étel, amit megeszünk, mi is egy, a földből teremtett csoda vagyunk. A kenyérnek és népünknek összefonódott a története. A kenyér kis magként kezdi a földben. S eztán jön a csoda. Ahogy növekedni kezd és elveszti eredeti formáját, szépen lassan életre kel. Amikor pedig eljön a tavasz, kitör a fényre, a föld fölé, hogy megtalálja a napot, s a napnak köszönhetően megajándékozzon minket gyümölcsével.
Mi Egyiptomban voltunk eltemetve, mindenünket elvesztettük, csak az identitástudatunkat nem. Az elnyomás viszont olyan hatással volt ránk, mint a sütő a nyers kenyértésztára: elkezdtünk formálódni, nőni, erősödni. Ez az elnyomás volt az anyaméh, aminek köszönhetően megszülethetett szabadságunk, amikor eljött a tavasz. S a szabadság gyümölcsét megosztottuk a világgal.
Macesz
A testnek
Az áldás után engedjük el az alsá maceszt. Mondjunk el egy újabb áldást a kezünkben maradt másfél maceszre:
Áldott légy Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszenteltél minket törvényeiddel és megparancsoltad a macesz fogyasztását. |
Mind a kettőből törjünk le egy darabot magunknak, s mindenki másnak, aki körülüli az asztalt. Osszuk ki ezeket a darabokat. Azért van szükség arra, hogy mind a kettőből együnk, mert mást szimbolizál a fél, és mást az egész macesz. A fél macesz a szegénységet és az alázatot, az egész pedig a szabadságot, s minden jót, ami ezzel jár. A fő Széder tálról pótoljuk ki, ha nem lenne elég macesz mindenkinek. S ne felejtsünk el balra dőlni, amikor elfogyasztjuk.
A léleknek
A Szentély lerombolása óta a macesz az egyetlen lehetőségünk, hogy megegyünk egy parancsolatot. A macesz, amit megeszünk az színtiszta Isteniesség. Elegendő spirituális erővel rendelkezik ahhoz, hogy a legmélyebb sötétségből is kirángasson, s a legnagyobb magasságokba repítsen. A Zohár a maceszt a “Hit kenyerének” és a “Gyógyulás kenyerének” nevezi. Maceszt enni azt jelenti, hogy a lelkünk egy hihetetlenül magas spirituális szintre kerül. A gyomrunk megemészti a hitet, ami a macesszel jár, s a lelkünkbe is beleívódik a hatása. S hogy minderre hogy képes egy egyszerű lisztes-vizes keverék? A zsidó vallásban a test és a lélek eggyé válik, mint ahogy az Isten is egy.
A keserű fű (maror)
A testnek
Legyen elegendő a tálunkon levő keserű fű arra, hogy egy kisebb tojás méretű labdát tudjunk gyúrni belőle. Ez a keserű fű csaknem minden esetben a torma. Vannak, akik a fejessalátát és a tormát együtt használják. Persze egyik vagy másik is elfogdható önmagában is, nem kötelező mindkettő.
Ezt a keserű füvet a hrajszeszbe mártjuk s lerázzuk róla a felesleget. Azért van erre szükség, hogy kiegyensúlyozzuk a keserűséget. A rabszolgaság keserű volt ugyan, de mindig lehetett találni valamit, ami, ha csak egy hangyányit is, de megédesítette.
Mondjuk el rá az áldást, és fogyasszuk el.
A léleknek
Miért kell egyfolytában a keserűségre koncentrálni? Miért eköré épül a Széder este?
Az egyiptomi rabszolgaság alatt érzett keserűség volt a kulcs a megszabadításunkhoz. Sosem szoktunk hozzá Egyiptomhoz. Sosem éreztük oda tartozónak magunkat. Sosem fogadtuk el, hogy az egyiptomiak az urak, mi meg a rabszolgák. Valami keserűség mindig is maradt bennünk és mindig is éreztük, hogy valami nem helyénvaló és változtatni kell rajta. Ha nem így lett volna, sosem hagytuk volna el Egyiptomot. A zsidók 80%-a, aki beletörődött helyzetébe, s nem akarta elhagyni Egyiptomot, mondván, ez az ő hazája, ott is maradtak, s el is pusztultak. Mi, akik most élünk és zsidók lehetünk, a maradék 20% leszármazottai vagyunk. Amikor Mózes azt mondta, menni kell, teketóriázás nélkül mentünk, s hittünk neki. A keserűségünk volt az, ami megőrizte hitünket.
Mindenkinek megvan a maga Egyiptoma. Tudnunk kell, kik vagyunk és hol vannak a határaink. De nem szabad gátat szabnunk lelkünknek, mert az nem ismer határokat. Ez az édes része a keserűségnek. A keserűség iránymutatás nélkül önrombolóan hat. De ha egy kis optimizmust is beleviszünk, akkor ez lesz az ugródeszka szabadságunkhoz.
A szendvics
A testnek
Törjünk le két darabot az alsó maceszből. Egy olajbogyó-nagyságú keserű füvet tegyünk a két darabka közé. Mártsuk a szendvicset a hrajszeszbe, rázzuk le a felesleget és mondjuk a következőket:
Ezt tette Hillel is, amikor még állt a Szentély Jeruzsálemben. Összekevert egy kis Pészachi bárányt, némi maceszt és egy kevés keserű füvet, s együtt megette őket. |
Balra dőlve fogyasztjuk el.
A léleknek
Az egyiptomiak szemszögéből nézve a zsidó szokások érthetetlenek, a parancsolatok csak tilalomfák, a mindennapi élet átláthatatlan. De ha képesek vagyunk elrugaszkodni a materializmustól, s emelkedettebb lelki állapotunkban visszanézni, akkor megláthatjuk, hogy a zsidók ugyanannak a léleknek különböző arcai. S ez a lélek a keserűségből, az édesből és az ízetlen mindennapi kötelességekből tevődik össze.
Terítés
A testnek
Mostanra érkezett el az ünnepi vacsora ideje. Azt hiszem ahhoz nem kell útmutatás, hogyan együnk :) Eddig minden, amit megettünk, szimbolizált valamit. Most azonban csak az élvezetért eszünk :) Egy sós vízbe mártott főtt tojással szokás kezdeni az étkezést, amely tojás eddig a Széder tálon volt. Ez a tojás még szimbolikus jelentőséggel bír, a gyászt is jelképezi, amit a Jeruzsálemi Szentély lerombolása miatt érzünk.
A léleknek
Ez a mozzanata a Széder estének, csakúgy, mint a szendvics, jelzi az est elején említett újbóli belépést. Megszabadultunk az egyiptomi rabigától és egy magasabb víziót értünk el. S most újrakezdjük ezt, csak egy magasabb szinten. A szabadság ugyanis többől áll, mint szimplán a kivonulásból. A teljes szabadság az, amikor fel tudunk szabadítani és spirituális lénnyé tudunk tenni mindent a világunkban.
Afikóman
A testnek
Most kell eldöntenünk, hogy eleget ettünk-e, mert az afikóman után már nem ehetünk semmit :) Csak még két pohár bort fogyaszthatunk el, semmi mást. Most jött el az ideje, hogy az afikómant elővegyük rejtekhelyéről. Helyi szokásoktól függ, hogy hogyan kerítjük elő az afikómant. Mi otthon ilyenkor láttunk neki keresni, a zsinagógámban pedig a rabbi felállt és megkérte azt a gyereket, aki elvette, hogy adja vissza, s cserébe kérhet valamit. Mikor előkerül az afikóman, balra dőlve együnk belőle.
Az első adag macesszel, amit megettünk, teljesítettük az a parancsolatot, miszerint Pészachkor maceszt kell enni. Az afikómant a Pészach-i bárány helyett fogyasztjuk, ami manapság azért nem része a szertartásoknak, mert már nem áll a szentély, s azért a vacsora után kell megenni az afikómant, mert a bárányt is csak teli gyomorra lehetett megenni, míg állt a szentély.
A léleknek
A Kabbala szerint van mélyebb részünk is, mint a lelkünk. Van a test, van a lélek, s van az, ami a lényegünk. Ha a lelkünk megvilágosodott, akkor a fényt neki a lényegünk adja. Ha ezt energiának hívnánk, akkor a lényegünk lenne a dynamo. Tzafunnak hívják, ami azt jelenti, hogy rejtett, eldugott, elzárt. Bármit is csinálunk, azt a lényegünk határozza meg. Nem tudjuk megkerülni, nem tudunk másként cselekedni, mint ahogy lényegünk diktálja. Meditálhatunk, lehetünk nagyon inspiráltak, de a lényegünket nem tudjuk megközelíteni, arra csak egy felsőbb erő képes.
Széder este birtokában vagyunk ennek az erőnek, de csak akkor, ha minden egyes előkészületi lépést hűen végigcsináltunk. Elpusztítottuk a kovászost, felkészítettük otthonunkat a felszabadításra, s az előző tizenegy lépést a kiddustól a vacsoráig. Ha ezt mind megcsináltuk, akkor készen állunk arra, hogy teljesen a Mindenhatóhoz tudjunk csatlakozni, s ekkor száll belénk ez a felsőbb erő, amivel láthatjuk saját lényegünket. Még akkor is, ha nem érzékeljük, az ízetlennek tűnő macesz, amit megeszünk beleivódik a lényegünkbe és egész létünket átformálja.
Általában úgy működik ez, hogy ami inspirál minket és kellemes érzésekkel tölt el, az előrébb visz minket egy lépéssel, de ha azt akarjuk, hogy ez tényleges változást hozzon életünkbe, akkor szükségünk van egy rajtunk kívül álló, nálunk sokkal hatalmasabb erőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése