Széder este, harmadik rész

Az áldás

A testnek

Mostanra már késő van. A felnőtteknek leragad a szemük. A gyerekek kihasználják az alkalmat és rakoncátlankodnak. De a Széder estének még nincs vége. Hátra vannak még énekek, két pohár bor és Élijahu próféta is úton van hozzánk.

Megtöltjük a harmadik pohár bort. Annyira, hogy már-már kicsorduljon. A Haggadában lévő áldást mondjuk el, eztán pedig a borra az áldást és balra dőlve igyuk meg.

A léleknek

Az étkezést követő áldás a bizalomról szól. Arról, hogy bízunk egy Felsőbb Erőben, aki velünk van mindennapjainkban. Ezáltal a bizalom által nem szimplán csak az ételt látjuk, hanem az élet folyamát is, ami Felülről folyik tányérunkra.

Amikor ezt áldás formájában hangosan is kimondjuk, örömmel és meggyőződéssel, akkor érezzük, hogy kapunk valamit cserébe. Az energia, amit ez az áldás közvetít felénk, hatalmas, érezzük benne a Felsőbb Erőt. Az élet folyamai kitágulnak, sodrásuk erősödik.

Csodák történnek, amikor az Isteni energia az univerzumból belénk száll. Mert miért is történt csoda Egyiptomban? Azért, mert hittünk abban, hogy csoda fog történni. Akik nem hittek a csodákban, csak szimplán csapásokat láttak. Ahhoz, hogy meglássuk a csodát, nyílt szívre és nyílt észre van szükségünk. Annyira nyíltra, hogy képes legyen a Végtelent befogadni. Erről szól az étkezés csodájáért való köszönetmondás.

Dicsőítés

A testnek

Töltsük meg a negyedik pohár bort. S egy külön kupába töltsünk egy adag bort, s ezt a kupát helyezzük az asztal közepére. Ezt a bort nem fogjuk meginni, ez Élijahu próféta pohara. Küldjünk el néhány gyereket, hogy nyissa ki az ajtót. Közben olvassuk a Haggadából a sort, mely így kezdődik: “Töltsd ki haragod…” s nézzük, hogy Élijahu bejön-e. Nem látjuk? Hát épp ezért van szükség egy másik pohár borra :) Élijahu próféta ugyanis akkor jön el, amikor itt a végső Exodus ideje. Ez az este a védelem estéje. Úgy hívjuk, “Leyl Shimurim”. Ezen az estén nem félünk semmitől, mivel ha itt a végső kivonulás ideje, akkor biztonságban visz minket Élijahu a Mindenható karjaiba. Kinyitjuk az ajtót Élijahunak az éjszaka közepén, hogy kimutassuk, mennyire bízunk abban, hogy nem fog bántódásunk esni. Azon a legelső Széder estén, amikor kivonultunk Egyiptomból, bíztunk abban, hogy ha követjük Őt, akkor nem eshet bántódásunk, s hogy meg fog váltani minket. A mai estén a lelkünk Egyiptomátl leszünk megszabadítva, s ismét ki kell mutatnunk, hogy bízunk Benne.

Most befejezzük a Dicsőítő Zsoltárt, a Hallel-t. S eztán énekeljünk. Amilyen dalt csak ismerünk az alkalomra, s az éneklés végeztével áldjuk és igyuj meg a negyedik pohár bort balra dőlve.

A legutolsó dal általában a Gödölye (Chad Gadja) szokott lenni.



A gödöje története pedig a következő:





A mi piacunkon minden
kapható, félig ingyen:
édesapám ott vett két
krajcáron egy gödölyét.

Ám vadmacska, szedtevette,
a kis gödölyét megette,
bizony felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

A kutya, a mordizomadta,
vadmacskát nyakon ragadta,
mivel felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Azt a kutya mindenedet!
Szerinted már mindent lehet?
Besuhogott a nádpálca,
és az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Verekedők közt nincs béke,
a mesének sincs hát vége:
tűz a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Be sajnálom azt a két
krajcáron vett gödölyét...

Víz a tűzön úgy állt bosszút,
fröcskölt rá egy bővet-hosszút,
s eloltotta, a tüzet,
mely a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Ne felejtsétek a két
krajcáron vett gödölyét.

Türelem, még most sincs vége,
ökör cammog a mesébe,
s az egész vizet a bamba
felhörpinti egyhuzamba.
Ki-ki ahogy tud, úgy fizet:
mért oltotta el a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.
Szánom azt a kedves, két
krajcáron vett gödölyét.

Az erőszak az nem tetsző,
jön az ökörre a metsző,
mért hörpölte fel a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Vissza ki hozza a két
krajcáron vett gödölyét?
S mivé fajul még a cécó?
Hiába könyörgés, szép szó,
A Halál Angyala jő meg,
meggyűl baja a metszőnek,
végét okozta ökörnek,
mert felhörpölte a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Ne bántották vón a két
krajcáron vett gödölyét.
S itt szól bele a Jóisten,
jő, hogy mindenkit leintsen,
jaj a Halál Angyalának,
a metszőre miért támadt?
végét okozta ökörnek,
mert felhörpölte a vizet,
mely eloltotta a tüzet,
mi a pálcát úgy büntette,
meggyújtotta s elégette,
mert az ebet eltángálta,
ki vadmacskát megharapta,
merthogy felfalta a két
krajcáron vett gödölyét.

Tűz nem ég már, víz nem ömlik,
ti pedig tartsátok távol
kutyát, macskát a gidától,
így óvjátok meg a két
krajcáron vett gödölyét.

Ezt meséli a Chád-Gádjá,
Két krajcáron vett gödölye
haddelhaddja.


A léleknek

Az régi rabbik megmutatták nekünk, miként lehet értelmezni a kozmikus működéseket: “Bármi, amit Ő akar, hogy megtegyünk, azt Ő maga teszi”. Persze a lényeges különbség az, hogy mi az emberi létünk korlátain belül teszünk bármit is, Ő viszont kozmikus síkon.

Azt mondta nekünk, hogy nyissunk ajtót Széder este. Tehát ezen az estén Ő kinyit minden ajtót és gátat minden zsidó ember számára a spirituális univerzumunkban. Mindannyiunk számára, bárhogyan is viselkedtünk az évben ezidáig. A mai este a lehetőség arra, hogy elérjük legmagasabb spirituális szintünket, hogy belelássunk a próféciákba, az Isteni Szellembe, a bölcsességbe. Most minden lehetőség nyitva áll előttünk, csak merjünk nagyot lépni.

Elfogadás

A testnek

Nekünk most már nem kell tennünk semmit. Innentől Neki van csak dolga. Lassan hajnalodik. Mindenki bóbiskol. Az asztal rendetlen. Ahogy a gyerekeket ágyba visszük, ropog az elszórt macesz a talpunk alatt. S azon gondolkodunk, minket ki fog ágyba cipelni? S hogy fogunk tudni időben felkelni, hogy el tudjunk menni imádkozni a zsinagógába? Magunkban kiértékeljük az estét. S innentől a többi a Mindenható feladata.

A léleknek

Sokan azt hiszik, hogy tökéletes világban kell élnünk. De ha a Teremtő tökéletes világot akart volna, akkor nem teremtett volna olyan tökéletlen teremtményeket, mint az ember. Sokkal inkább arról van szó, hogy épp az emberi mivoltunkat akarja tőlünk. Néha jót cselekszünk, néha megbotlunk. De küzdünk és ha lassan is, de változásokat hozunk létre.

S amikor már mindent megtettünk, ami módunkban állt, akkor Ő, mint egy gondos szülő a gyerek házifeladatának elkészítése után, visszaigazolást ad, hogy jól csináltuk. Mert 330 éve elhagytuk Egyiptomot. Mert 3300 éve végezzük emberi munkánkat, hogy megpróbáljuk az Általa teremtett világban a sötétséget megvilágítani. És most az Ő feladata az, hogy felemeljen minket, hogy eltüntesse a sötétséget mindörökre, hogy ragyoghasson a munkánk.


Nincsenek megjegyzések: