Jákob élete

Jákob születéséről ennek a bejegyzésnek az utolsó bekezdésében olvashattok. Gyerekkoráról annyit kell tudni, hogy bátyjával, Ézsauval ellentétben ő sokat tanult Istenről apjával és nagyapjával. Ez a bejegyzés Ábrahám halálánál veszi fel a fonalat és ettől a ponttól folytatom Jákob életének történetét.

A születési előjog egy szent kiváltság volt, ami az elsőszülötteknek járt. Azt jelentette, hogy az elsőszülött az apja örököse, mármint ami a családfőséget illeti. Izsák elsőszülöttjének kellett volna átvennie apja szerepkörét Isten szolgálatában és családja szent hagyományainak megőrzésében. Hamar nyilvánvalóvá vált azonban, hogy Ézsau erre a feladatra nem alkalmas. Ő egyértelműen vadászatra és harcra született. Jákob tűnt az ideális és alkalmas örökösnek.

Azon a napon, amikor Ábrahám meghalt és Ézsau vér áztatta öltözékben ment haza Nimród meggyilkolását követően, Jákob megrótta őt, amiért elhanyagolta elsőszülöttségi kötelezettségeit. Ézsau azonban kinevette Jákobot és gunyorosan beszélt az elsőszülöttségről. Jákobot sokkolta az ekkora fokú tiszteletlenség az elsőszülöttség szent jogával szemben, és felajánlotta Ézsaunak, hogy megveszi tőle ezt a jogát. Ő pedig készségesen el is adta neki egy tál lencséért. Így Jákob birtokába olyan kincs került, amit bármilyen más kincsnél nagyobb becsben tartott.

Ábrahám halála után éhínség kezdett pusztítani Kánaánban. Apja példáját követve Izsák is Egyiptomba akart menni, de Isten azt parancsolta neki, hogy ne hagyja el az Ígéret Földjét. Így Izsák csak a filiszteusokhoz utazott. Ugyanolyan előrelátóan járt el, mint egykor apja, és azt mondta az ottaniak királyának, hogy Rebeka nem a felesége, hanem a húga. Abimelech, a király pedig el akarta venni feleségül Rebekát, mert ő volt a legszebb nő, akit valaha is látott. Amikor azonban megtudta az igazságot, hogy Rebeka Izsák felesége, akkor nem mert hozzányúlni ősanyánkhoz.

Amikor Izsák nagy gazdagságra tett szert, akkor az ottaniak irigykedni kezdtek rá, és arra kérték, távozzon. Így hát Beer Shebába ment, ahol apja is lakott anno. Nem sokkal később pedig Abimelech ellátogatott hozzá, és arra kérte, kössenek békét. Izsák készségesen békét is kötött, és Abimelech visszatért országába.

Amíg Jákob Shem és Eber akadémiáin tanulta Isten tanításait, addig Ézsau nem volt hajlandó semmi ilyesmire. Öntörvényű ember volt, a maga által jónak tartott szabályok szerint élt és egyre jobban eltávolodott apjától és hitétől. Mindezek ellenére azonban tisztelte apját és igyekezett a szerető és engedelmes fiú látszatát kelteni. Kész volt teljesíteni apja minden kívánságát, feltéve, hogy ehhez nem kellett tanulnia. Izsák nem látta, nem is láthatta, hogy Ézsau elfordult Istentől, mivel kora előrehaladtával fokozatosan megvakult, s emiatt nem hagyta el a sátrát.

Rebeka azonban mindent látott. Figyelte Jákob csendes, figyelmes természetét, és riadtan vette tudomásul, hogy elsőszülöttje, Ézsau hogyan válik egyre gonoszabbá. Nem volt kétséges számára, hogy melyik gyereke jár jó úton.

Shem halála után Jákob hazatért, nem sokkal ezután pedig Ézsau is visszatért apja házába Seirből. Izsák megöregedett, legyengült és érezte, hogy már nem sok van neki hátra. Még egyszer utoljára meg akarta áldani fiait.

Még halálos ágyán is úgy gondolta Izsák, hogy Ézsaura bízhatja Ábrahám hagyományainak továbbadását. Megkérte hát idősebbik fiát, hogy lőjön neki egy szarvast, főzzön húsából ízletes ebédet, s mondta neki, hogy az ebéd után meg fogja őt áldani. Ézsau lelkesen vette magához íját és nyilait, s elindult vadászni.

Rebeka hallotta a beszélgetést, és azonnal készen volt a terve. Ézsau nem kaphatja meg az elsőszülötteknek járó áldást, ami szerinte szültésétől fogva fiatalabb és bölcsebb fiának, Jákobnak járt. Azonnal felkereste fia sátrát, elmondta neki, amit hallott, majd azt tanácsolta Jákobnak, hogy készítsen némi húsételt és Ézsaunak öltözve vigye be Izsák sátrába. Jákob nem akarta becsapni apját, annak ellenére sem, hogy tudta, anyjának igaza van. Rebeka viszont ráparancsolt Jákobra, hogy tegye, amit mondott, s majd ő vállal minden felelősséget.

Jákob nem mert anyjának ellenszegülni. Leölt két fiatal bárányt és Rebeka megfőzte úgy a húsukat, hogy szarvashús íze legyen. Ezt követően felöltöztette Jákobot Ézsau ünneplő ruhájába, majd pedig befedte fia nyakát és kezét a leölt bárányok bőrével. Kezébe adta az ételt, és apjához küldte.

Izsák meglepődött, hogy Ézsau ilyen hamar visszatért. Lágy hangját és tisztelettudó modorát is furcsának találta. Megtapogatta fiát, s így szólt: „A szó Jákob szava, de a kezek Ézsau kezei.” Izsák jóízűen megette a húst, majd megáldotta Jákobot: „Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét. Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.”*

Alig fejezte be Izsák az áldást, hazatért Ézsau is a vadászatból. Elkészítette a szarvast az apjának. Hamarosan megtudta, hogy mi történt távollétében. Dühös volt és csalódott. Izsák megáldotta Ézsaut is, akinek joga lett arra, hogy lerázza magáról Jákob igáját, ha az letér az Istennek szentelt útról. Ézsau azonban gyűlölte Jákobot, aki visszatért Eberhez, hogy nála folytassa tanulmányait.

*A bibliai idézetek a biblia.hu weboldalról származnak.

Ábrahám feleséget keres Izsáknak

Sára sátra 3 évig üresen állt. Ború és magány lengte be az egykor oly életvidám lakot.

Ábrahám pedig eltökélte, hogy olyan karakterű feleséget talál Izsáknak, mint amilyen Sára is volt. Apjához hasonlóan Izsák is belemerült Isten szolgálatába, írások tanulmányozásába, és Ábrahám számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog feleséget találni neki a kánaánita szomszédjaik között. Az ottaniak neveltetése gyökeresen más volt, mint Ábrahámé és Izsáké, egyikük sem léphetett Sára nyomdokaiba. Ezért aztán Ábrahám elhatározta, hogy öccse, Nákhor gyerekei között keres feleséget fiának. Szolgáját, Eliezert bízta meg a feladattal. Eliezer azóta igazgatta Ábrahám háztartását, mióta elhagyták Nimród udvarát.

10, kincsekkel megrakott tevével indult útnak Eliezer Nahorhoz Mezopotámiába, hogy feleséget találjon Izsáknak.

Meg is érkezett Mezopotámiába, s megállt a városhatárban lévő kútnál, ahonnét az ottani nők a vizet szokták meríteni. Miután elhelyezkedett, imádkozni kezdett:

„Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.”

Épphogy befejezte imáját Eliézer, amikor meglátta Rebekát, Ábrahám unokaöccsének, Bethuélnek a lányát. Gyönyörű és kecses leány volt, s egy korsót cipelt a vállán. A kúthoz lépett és megtöltötte azt. Mikor elindult visszafelé, Eliézer odalépett hozzá, s megkérdezte, ihat-e egy kicsit a vízből. Rebeka adott inni neki, s addig merte a vizet, amíg a tevék is eleget nem ittak. Eliézer biztos volt benne, hogy ez a nő az, akit Isten Izsák feleségének szánt. S még mielőtt megkérdezte volna Rebekától, hogy ki ő, adott neki egy aranygyűrűt és két karperecet. Csak az ajándékok átadása után kérdezte meg a lánytól, hogy ki is ő. Rebeka pedig azt felelte, hogy ő Ábrahám testvérének, Nákhornak az unokája. Ezt hallván Eliézer megköszönte Istennek, hogy segített neki megtalálni azt, aki majd Izsák felesége lesz.

Rebeka hazasietett, hogy elmesélje családjának Eliézerrel történt találkozását. Bátyja, Lábán pedig Eliézer elé sietett és köszöntötte őt. Ezt követően Eliézer elmondta a ház urának, Bethuélnek, hogy mi járatban van. Hogy Ábrahám küldte őt azzal a megbízatással, hogy találjon arra érdemes feleséget fiának, Izsáknak, s hogy Isten segített neki megtalálni Rebekát. Lábán és Bethuél pedig azt felelték, hogy mivel Isten maga kívánta ezt a házasságot, ezért nem állnak a frigy útjába.

Másnap reggel Eliézer engedélyt kért, hogy visszaindulhasson Ábrahám házához Rebekával, de családja nem akarta ilyen hamar elengedni a lányt. Azt javasolták, hogy maradjanak még legalább egy évet, hogy illő módon elő tudjanak készülni az esküvőre. Végül azonban Rebekára bízták, hogy eldöntse, mikor akar indulni. Ő örömmel beleegyezett az azonnali indulásba. Sosem szerette igazán a környezetét, és boldog volt, hogy Ábrahám házának a tagjává válhat. Ábrahám messzeföldön híres volt ugyanis.

Egy este Izsák kiment a mezőbe imádkozni. Imája közben érkezett meg Eliézer karavánja. A hű szolga elmesélte Ábrahámnak és Izsáknak, hogy hogyan talált rá Rebekára, s ők mindketten hálásak voltak ezért Istennek. Azon nyomban meg is tartották az esküvőt és Rebeka elfoglalta a sátrat, melyben egykor Sára lakott. Általa visszatért a boldogság és öröm Ábrahám házába. Rebeka érdemes volt arra, hogy Sára nyomdokaiba lépjen.

20 évvel a ceremónia után a pár még mindig gyermektelen volt, de Izsák kitartóan imádkozott gyermekáldásért. Végül imái meghallgatásra találtak, és Rebeka ikreknek adott életet. Az elsőszülött fiút, akinek egész testét felnőttekéhez hasonló szőrzet borította születésekor, Ézsaunak nevezték el. (Ez a név a héber „osso” szóból ered, melynek jelentése „befejezni valamit”.) A második fiú bátyja sarkát fogva jött a világra. Őt Izsák Jákobnak nevezte el. (Nevének jelentése: sarkot fogó)

Vissza a gyökerekhez

Minden egyes zsidó nő ősanyáink, Sára, Rebeka, Ráhel és Lea leszármazottja. Fontos, hogy minden zsidó nő emlékezzen gyökereire. Ha természetből vett analógiával élünk, egy növénynek is a gyökér a legfontosabb része. A gyökér táplálja az életet. A magot is, a fiatal növényt is, és a már kifejlett növényt is táplálja, felveszi a fontos tápanyagokat, a vizet a földből, hogy egészséges lehessen a növény. S míg a gyökérnek saját magáról is gondoskodnia kell, elsődleges feladata mégis a növény táplálása, fejlődésének biztosítása. S annak biztosítása, hogy a növény gyümölcsöt hozzon, s később minden évben újabb gyümölcs teremjen. S ugyanakkor a gyökér biztos alapot ad a növénynek, hogy erős szelek és más behatások ne sodorhassák el.

Fontos megértenünk ezt az alapfunkcióját egy fizikai gyökérnek ahhoz, hogy spirituális gyökereinket értelmezni tudjuk. Elsődleges gyökereink apai ágon ősapáink, Ábrahám, Izsák és Jákob. Anyai ágon pedig ősanyáink, Sára, Rebeka, Ráhel és Lea. Ők építették meg Izrael házát és mindannyian olyan értékekkel járultak hozzá, amiket egyesítve megkaptuk az egyedi karakterét népünknek.





Ábrahám volt az első zsidó, és ahogy a Biblia írja “Az Egyetlen”. Azért egyetlen, mert abban a korban, amiben élt, mindenki a politeizmust és bálványimádatot hirdette, s ő volt az egyetlen, aki mindezzel szembeszállva egyetlen Istent hirdetett. Gyermekei, a zsidók, még most is egyedien viszik tovább munkásságát – kis közösségként egy nagyon sok Istent hirdető világban. Tőle örököltük és belőle merítjük az erőt, hogy önfeláldozóak tudjunk lenni, s hogy minden áron továbbadhassuk hagyományainkat gyermekeinknek. Hiszen Ábrahám legnagyobb erénye az volt, hogy elkötelezettsége és odaadása révén követni akarta és tudta Istent.

Azzal, hogy ősapáinkra úgy tekintünk, mint gyökereinkre, hagyományaink egy másik fontos feladatát is leírják a gyökereknek, ami túlmutat a szülői szerepkörön. A gyerekek ugyanis nem függenek olyan módon szüleiktől, mint a gyümölcs. A gyerekek elmehetnek szüleik közeléből, elköltözhetnek a szülői házból és azután is biztosított a túlélésük, hogy szüleik elhaláloznak. A növény esetében pedig mint tudjuk ez nem igaz. A növénynek szüksége van a gyökerére ahhoz, hogy túléljen, mert a gyökér biztosítja az élethez szükséges feltételeket. Ugyanígy ősapáink és ősanyáink szilárd elveinek táplálnia kell spirituális gyökereinket nap mint nap.

Minden egyes zsidónak tudatában kell lennie, hogy szerves részét képezi annak a “gyökérrendszernek”, ami ősapáinkkal és ősanyáinkkal kezdődött és él még a mai napig is.





Sajnos azonban vannak zsidók, akik valami miatt nincsenek ennek tudatában és gyökereik annyira elgyengültek, hogy a legkisebb szellő is kitépheti. Épp ezért az egészséges gyökerek feladata, hogy keményebben dolgozzanak és újraélesszék és erősítsék a többieket, segítsenek megtalálni identitásukat és segítsenek visszahelyezni őket a rendszerbe.

Ebben az életmentő munkában a zsidó nőnek van a legnagyobb szerepe, mivel ő az otthon lelke, aki meghatározza az otthon atmoszféráját és a gyerekek jövőjét.

S ugyanebből kifolyólag nincs nagyobb megtiszteltetés egy zsidó lány számára, mint felkészülni erre a szerepre, hogy ősanyáinkhoz méltó háztartást vezethessen majdan. Ez egy kettős folyamat. Egyfelől a saját épülését kell szem előtt tartania, másfelől pedig zsidóságunk fennmaradását. Ez utóbbit legjobban a már említett kóserság, gyertyagyújtás és a család tisztaságára vonatkozó törvények által tudja elérni.





S végül, hogy kiteljesítsük a gyökér-analógiát, mint ahogy a gyökér esetében is a feladata a fontos, nem a kinézete, úgy a zsidó anyák és lányok áldozatos munkája is sokkal fontosabb annál, mint ennek külső megjelenései. Egy olyan világban, ahol szinte mindent a divat irányít, anyáink és lányaink nem törődnek azzal, hogy mit szólnak a szomszédaik a Tóra irányelvei szerint kialakított lakásukhoz vagy a szintén ezen elvek által kiválasztott ruhákhoz. Ha ódivatúnak is számít mindez, büszkeséggel tölti el őket a tudat, hogy egy erős gyökerű nemzet identitását őrzik ezáltal.

S végül egy nagyon szép gondolatot szeretnék idézni a zsidó gazdagságról.

Sem az ingatlan, sem a pénz nem jelent igazi zsidó gazdagságot. Az igazi, örökké tartó gazdagság az a Tóra törvényeinek maradéktalan betartása, s micvák teljesítése, s olyan gyerekek világra hozatala, akik gyermekeiket ugyanebben a szellemben nevelik majd.