Miért anyai ágon öröklődik a zsidóság?

Nézzük először is a bibliai utalást:

“Sógorságot se szerezz ő velök, a leányodat se adjad az ő fioknak, és az ő leányukat se vegyed a te fiadnak; Mert elpártoltatja a te fiadat én tőlem, és idegen isteneknek szolgálnak; és felgerjed az Úrnak haragja reátok, és hamar kipusztít titeket.” (Deuteronómium 7:3-4)

Az rögtön látható a szakaszból, hogy egy vegyes házasságból született gyermek el fog szakadni a zsidóságtól. S mivel a szakasz úgy szól, hogy “elpártoltatja fiadat én tőlem”, ez szükségképpen azt jelenti, hogy aki zsidó anyától születik, az zsidónak számít, akinek csak az apja zsidó, az nem. Mert a szakasz sehol nem említi, hogy a leányokat bárki is elpártoltatja, csak a fiúkat. A leány tehát (a későbbi anya), nem fogja gyermekét sem “elpártoltatni” a zsidóságtól.

S bár a zsidóságot az dönti el, hogy valakinek zsidó-e az anyja, vagy sem, fontosak az egyéb genetikai faktorok is, mint pl. az, hogy ki melyik törzsből származik. S ez utóbbi az apától függ. Azt, hogy valaki kohanita, levita vagy izraelita, az apja vérvonala dönti el.

Ennek az a magyarázata, hogy az emberi léleknek két alapvető összetevője van, az ember lényege és a képességei. Kaballisztikus terminológiában ez utóbbit a “lélek kinyilatkoztatásaként” emlegetik, szemben a lélek leglényegével. Egy gyermek “létrehozásához” szükség van egy nőre és egy férfire, s erre a két félre két teljesen különböző okból van szükség. Az anya a gyermek leglényegét adja, az apa pedig a képességekkel járul hozzá a születendő gyermek lelkéhez, azaz a lelkének kinyilatkoztatásához.

Ez azért van, mert a női és a férfi lélek teljesen más természetű. A férfi lélek Isten emocionális tulajdonságaiból ered, a kedvességből, fegyelmezettségből és harmóniából. Ezek a tulajdonságok azonban nem határozzák meg Isten lényegét, sokkal inkább ezeken a tulajdonságokon keresztül kapcsolódik a teremtéshez. A női lélek azonban a malchutból, a nemességből ered. A Kabbala tanításai szerint a malchut Isten leglényegében gyökeredzik, ami fölötte áll minden “kinyilatkozásnak”.

Egy zsidó ember leglényege a zsidó lélek, a zsidó identitás. Ez pedig az anyától öröklődik. A törzs, melybe tartozik, a kinyilatkoztatás vagy képességek, ha úgy tetszik, azaz a mód, mellyel zsidóságát gyakorolja a mindennapokban, az apától öröklődik.

Zsidó anyák napja

Avagy Ráhel és Chesvan hónap 11. napja

Yitzchak Ginsburgh tollából.

Chesvan hónapban az egyik legfontosabb nap a 11-e. Ez ősanyánk, Ráhel elhalálozásának napja. Ráhel volt Jákob legkedvesebb felesége, háztartásának legfontosabb tagja, s így Izrael házának is legfontosabb tagja. Az újév, Tisri első napjától számítva Chesvan hónap 11-ig 41 nap telik el. A héber “eim” (anya) szó betűinek számértékének összege is 41, ezért valójában ez az igazi anyák napja a zsidó vallásban.

Legtöbbször ősanyánkra, Ráhelre hivatkozik a Kabbala, amikor a zsidó természetről beszél. Arról a személyiségről, ami szabad akaratából, magától étetődően követi Isten útjait. Erre a személyiségre a legjobb példa ősanyáink és ősapáink, akik saját akaratukból teljesítették Isten parancsolatait, nem pedig azért, mert Isten azt parancsolta, hogy teljesíteniük kell. Csakúgy, ahogy Éva minden élet anyja, Ráhel az egyedi zsidó természet anyja. Chesvan hónap pedig épp ezért arra szolgál, hogy ismét elkötelezzük magunkat anyánk útmutatásának és megújítsuk a zsidó természetet és karaktert.

* * *

Ráhel folyamatosan bánkódik fiai száműzetése miatt, s a Mindenható azzal vígasztalja, hogy tetteniek köszönhetően gyermekei vissza fognak térni a határhoz, ezért nem szabad bánkódnia. Szó szerinti értelemben a határ Izrael földjét jelenti, mélyebb értelemben azonban a spirituális gyökereinket, a judaizmust és őseink zsidó természetét. Hisz ezek a határok határozzák meg népünk egyediségét. A héber “g’vul” (határ) szó betűinek számértéke megegyezik a héber “eim” (anya) szó betűinek számértékével. Mind a kettő 41-et ad. S ennek tudatában sokkal szebben hangzik a vígasz, hogy visszatérünk a határhoz, anyánkhoz, Ráhelhez.

Az anya határozza meg és őrzi a zsidó nép egyediségét testileg épp úgy, mint lelkileg. Testileg azért, mert a zsidóság anyai ágon öröklődik, lelkileg pedig azért, mert a kultúrát, a spiritualitást, a zsidóság lényegét az anya őrzi, az otthon zsidó jellegét az anya teremti meg. Annak sikere, hogy vissza tudjunk térni fizikai határainkhoz, Izraelhez, abban áll, hogy mennyire tudjuk megőrizni spirituális határainkat. Ezért tehát a zsidó anyák napja egyben az a nap is, amikor visszatérünk a judaizmushoz. Chesvan hónapja arra szolgál, hogy visszatérjünk vallási, kulturális és spirituális gyökereinkhez és a tényleges fizikai határainkhoz, Izraelbe.

* * *

Nézzük meg Chesván hónapját és a zsidó anyák napját a számok tükrében.

Héberül így kell írni Chesván hónapját: חשון

Ennek a határai (az első és az utolsó betű): a chet / ח és a nun / ן

Ez a két betű együtt a “chein” /חן héber szót adja, ami szépséget jelent. Ennek számértéke 58, a zsidó év 58. napja pedig Chesván hónap 28-a.
A két középső betű a shin és a vov שו, az isha /אשה szót adja, ami azt jelenti, nő.

Láthatjuk tehát, hogy a hónap neve is a nőket övező különleges méltóságra utal. Bölcs Salamon szerint azonban a külső szépség önmagában megtévesztő. Ha a nő pusztán a külső szépséget keresi, akkor a hónap neve Marchesvan lesz, ami keserű Chesvánt jelent. Bölcs Salamon az ilyen nőkre mondta azt, hogy keserűbbnek találja őket a halálnál. Az igazi szépség szerinte belülről fakad, a Tóra elfogadása által. S Ráhel volt az első nő, akiben ez az igaz szépség lakozott. A Tóra őt írja le a legszebb nőként.

* * *

A zsidó nő szépsége azonban nem csak a spiritualitás passzív közvetítője. Bölcseink azt tanítják, hogy Ézsau és unokája, Amalek leszármazottait csak Ráhel gyermekei győzhetik le.

De mi is képviseli Amalek szellemét manapság? Héberül az Amalek és a kétség szónak ugyanaz a számértéke. Ezért Amalek szelleme kétely formájában mérgezi meg napjainkat. Kételkedünk a hitünkben, a Tórában, saját magunkban és abban, hogy morálisan igazolni tudjuk választott utunk jogosságát. Amalek szelleme néha annyira eluralkodik egyes zsidókon, hogy azok gyűlölni kezdik magukat akár tudat alatt, akár tudatosan. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy ellenségeinkkel kezd esetleg együttműködni.

Amalek kézzel fogható, emberi képviselői manapság pedig azok, akik zsidók életét és az Izraelbe való visszatérést fenyegetik.

Bölcseink szerint a szépség a nő fegyvere. A Ráhelről eddig elhanzgottak alapján pedig most már tudhatjuk, hogy Amaleket a zsidó anya szépsége és kelleme győzheti csak le.

Vissza a gyökerekhez

Minden egyes zsidó nő ősanyáink, Sára, Rebeka, Ráhel és Lea leszármazottja. Fontos, hogy minden zsidó nő emlékezzen gyökereire. Ha természetből vett analógiával élünk, egy növénynek is a gyökér a legfontosabb része. A gyökér táplálja az életet. A magot is, a fiatal növényt is, és a már kifejlett növényt is táplálja, felveszi a fontos tápanyagokat, a vizet a földből, hogy egészséges lehessen a növény. S míg a gyökérnek saját magáról is gondoskodnia kell, elsődleges feladata mégis a növény táplálása, fejlődésének biztosítása. S annak biztosítása, hogy a növény gyümölcsöt hozzon, s később minden évben újabb gyümölcs teremjen. S ugyanakkor a gyökér biztos alapot ad a növénynek, hogy erős szelek és más behatások ne sodorhassák el.

Fontos megértenünk ezt az alapfunkcióját egy fizikai gyökérnek ahhoz, hogy spirituális gyökereinket értelmezni tudjuk. Elsődleges gyökereink apai ágon ősapáink, Ábrahám, Izsák és Jákob. Anyai ágon pedig ősanyáink, Sára, Rebeka, Ráhel és Lea. Ők építették meg Izrael házát és mindannyian olyan értékekkel járultak hozzá, amiket egyesítve megkaptuk az egyedi karakterét népünknek.





Ábrahám volt az első zsidó, és ahogy a Biblia írja “Az Egyetlen”. Azért egyetlen, mert abban a korban, amiben élt, mindenki a politeizmust és bálványimádatot hirdette, s ő volt az egyetlen, aki mindezzel szembeszállva egyetlen Istent hirdetett. Gyermekei, a zsidók, még most is egyedien viszik tovább munkásságát – kis közösségként egy nagyon sok Istent hirdető világban. Tőle örököltük és belőle merítjük az erőt, hogy önfeláldozóak tudjunk lenni, s hogy minden áron továbbadhassuk hagyományainkat gyermekeinknek. Hiszen Ábrahám legnagyobb erénye az volt, hogy elkötelezettsége és odaadása révén követni akarta és tudta Istent.

Azzal, hogy ősapáinkra úgy tekintünk, mint gyökereinkre, hagyományaink egy másik fontos feladatát is leírják a gyökereknek, ami túlmutat a szülői szerepkörön. A gyerekek ugyanis nem függenek olyan módon szüleiktől, mint a gyümölcs. A gyerekek elmehetnek szüleik közeléből, elköltözhetnek a szülői házból és azután is biztosított a túlélésük, hogy szüleik elhaláloznak. A növény esetében pedig mint tudjuk ez nem igaz. A növénynek szüksége van a gyökerére ahhoz, hogy túléljen, mert a gyökér biztosítja az élethez szükséges feltételeket. Ugyanígy ősapáink és ősanyáink szilárd elveinek táplálnia kell spirituális gyökereinket nap mint nap.

Minden egyes zsidónak tudatában kell lennie, hogy szerves részét képezi annak a “gyökérrendszernek”, ami ősapáinkkal és ősanyáinkkal kezdődött és él még a mai napig is.





Sajnos azonban vannak zsidók, akik valami miatt nincsenek ennek tudatában és gyökereik annyira elgyengültek, hogy a legkisebb szellő is kitépheti. Épp ezért az egészséges gyökerek feladata, hogy keményebben dolgozzanak és újraélesszék és erősítsék a többieket, segítsenek megtalálni identitásukat és segítsenek visszahelyezni őket a rendszerbe.

Ebben az életmentő munkában a zsidó nőnek van a legnagyobb szerepe, mivel ő az otthon lelke, aki meghatározza az otthon atmoszféráját és a gyerekek jövőjét.

S ugyanebből kifolyólag nincs nagyobb megtiszteltetés egy zsidó lány számára, mint felkészülni erre a szerepre, hogy ősanyáinkhoz méltó háztartást vezethessen majdan. Ez egy kettős folyamat. Egyfelől a saját épülését kell szem előtt tartania, másfelől pedig zsidóságunk fennmaradását. Ez utóbbit legjobban a már említett kóserság, gyertyagyújtás és a család tisztaságára vonatkozó törvények által tudja elérni.





S végül, hogy kiteljesítsük a gyökér-analógiát, mint ahogy a gyökér esetében is a feladata a fontos, nem a kinézete, úgy a zsidó anyák és lányok áldozatos munkája is sokkal fontosabb annál, mint ennek külső megjelenései. Egy olyan világban, ahol szinte mindent a divat irányít, anyáink és lányaink nem törődnek azzal, hogy mit szólnak a szomszédaik a Tóra irányelvei szerint kialakított lakásukhoz vagy a szintén ezen elvek által kiválasztott ruhákhoz. Ha ódivatúnak is számít mindez, büszkeséggel tölti el őket a tudat, hogy egy erős gyökerű nemzet identitását őrzik ezáltal.

S végül egy nagyon szép gondolatot szeretnék idézni a zsidó gazdagságról.

Sem az ingatlan, sem a pénz nem jelent igazi zsidó gazdagságot. Az igazi, örökké tartó gazdagság az a Tóra törvényeinek maradéktalan betartása, s micvák teljesítése, s olyan gyerekek világra hozatala, akik gyermekeiket ugyanebben a szellemben nevelik majd.

A nők szerepe a zsidó vallásban

Egy zsidó házban a feleséget és anyát héberül akeret habayit-nak hívják. Ez szó szerint azt jelenti, “az otthon lelke”. Ő az ugyanis, aki meghatározza az otthon jellegét és atmoszféráját.

Isten megköveteli, hogy minden zsidó otthonnak zsidó jellege legyen. Nem csak Shabbatkor és ünnepnapokon, hanem a hétköznapokon is és a mindennapi életben is. Minden tekintetben zsidó jellegűnek kell lennie.

A zsidó otthont az különbözteti meg a nem zsidó otthontól, hogy a Tóra útmutatásai alapján kerül kialakításra. S ekkor az otthon sugározza Isten jelenlétét, s az isteniség otthonává válik.





Egy zsidó otthonban minden egyes nap érezni Isten jelenlétét, nem csak imádkozás és Tóra tanulás alatt, hanem az olyan hétköznapi tevékenységek alatt is, mint az evés vagy az ivás.

Egy zsidó otthonban az étkezés nem csak arról szól, hogy jóllakjunk, hanem egy Istennek szentelt cselekedetté válik, amit a kézmosás előz meg, majd az ételre az áldás, s az étkezést hálaadás követi, s természetesen minden étel és ital szigorúan csak kóser lehet.





Egy zsidó otthonban a férj és feleség betartják a család spirituális tisztaságára vantkozó törvényeket, a feleség eljár a Mikvába. Eleget tesz a férj és a feleség a szaporodjatok és sokasodjatok parancsának, s gyermeknemzés közben sem feledkezik meg Istenről. Ez garantálja, hogy a születendő gyermek tisztán és szenten jön a világra, tiszta szívvel és ésszel, ami lehetővé teszi számukra, hogy ellenálljanak a környezet rossz hatásainak, mialatt felnőnek.

Egy zsidó otthonban a szülők tudják, hogy gyermekeikbe a legelső perctől kezdve bele kell nevelniük Isten szeretetét, Istenfélelmet és át kell itatniuk gyermekeik személyiségét a micvák teljesítésének örömével. S annak ellenére, hogy a szülők természetesen a legjobb dolgokat akarják megadni gyermekeiknek az életben, a zsidó szülőknek tudniuk kell, hogy a legnagyobb dolog, amit adhatnak, az egyetlen valóban örök érték, amit hátrahagyhatnak gyermekeik számára, az az, hogy mindennapi életük útmutatójává teszik a Tórát, a micvákat és a zsidó hagyományokat.

Ezek megteremtésében legnagyobb szerepe a zsidó feleségnek és anyának van. A legtöbb esetben egyedül az ő kiváltsága, hogy igazi zsidó jelleget adjon otthonának.





Az ő feladata a kóser étrend biztosítása. Az ő kiváltsága a Shabbat első köszöntése minden pénteken napnyugta előtt a gyertyák meggyújtásával. S ezzel a gyertyagyújtással szimbolikusan betölti otthonát békével és harmóniával, s megvilágítja azt a Tóra és micva fényével. Leginkább az ő érdeme, ha Isten megajándékozza családját igaz boldogsággal.

A gyertyagyújtás, a challah elégetése (barchesz-sütéskor a tészta egytizedét el kell égetni áldozatként, ez a tizedrész a challah) s egyéb feladatok mellett, amit a Tóra még a nők hatáskörébe utalt, vannak még olyan dolgok, amik a nők feladatai közé tartoznak. Ilyen pl. a család tisztaságára vonatkozó törvények betartása. Persze ebben a férjnek is van felelőssége, de leginkább az asszonyé a feladat.




Ez Istentől kapott küldetése a zsidó nőknek. Ügyelni a család tisztaságára, s más egyéb törvényekre, amiket a család számára előír a Tóra. A zsidó család szentségét fenntartani, a gyermekeket testileg és lelkileg táplálni, gyarapítani.

Isten minden egyes zsidó nőt megajándékozott azzal az erővel és kitartással, ami ennek kivitelezéséhez szükséges, máskülönben ezt a sok feladatot nem mind a nők kapták volna. Isten csak olyat követel, amiről tudja, hogy végrehajtható.

S az egyik legfontosabb megemlítendő tény az az, hogy egy gyermek csak akkor zsidó, ha az anyja zsidó. Ha valakinek csak az apja zsidó, az nem minősül zsidónak. S ez a tény a legfontosabb bizonyítéka annak, hogy a nők elsődleges szerepe a zsidóság megőrzése.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy egy zsidó nőnek csakis otthon a helye, s ne építhetne karriert. Sokkal inkább arról van szó, hogy a zsidó nőnek meg kell tudnia teremteni a zsidó otthont, mivel a zsidóság legfontosabb alapegysége a család.

A modern pszichológia is egyre inkább megerősíti azt, amit a Tóra mindig is tanított, nevezetesen, hogy a társadalom alapja egy olyan család, melyet a biztonság, a szeretet, stabil morális és erkölcsi alapok tartanak össze.

A stabil család megteremtésének rovására karriert építeni elhibázott döntés, de lehet úgy is karriert építeni, hogy mindez ne menjen a családi élet rovására.