A kiválasztott nép

De mégis mire lett kiválasztva? A válasz a Tórában található természetesen. Nevezetesen az Exodusban, 19:3-6, amikor Isten így szólt Mózeshez: Mózes pedig felméne az Istenhez, és szóla hozzá az Úr a hegyrõl, mondván: Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az ígék, melyeket el kell mondanod Izráel fiainak. Ezekben a szakaszokban található a válasz arra, hogy mire választotta ki Isten a zsidókat. Arra, hogy “papok birodalma és szent nép” legyen. A pap kifejezés itt nem a Kohenekre utal, akik Áron leszármazottai, mivel nyilvánvalóan nem pap ilyen értelemben minden izraeli. Sokkal inkább a papi funkcióra utal. Ez a funkció abból áll, hogy Istent “elhozza” az embereknek és az embereket közelebb emelje Istenhez. A zsidók életének célja az, hogy Istent elhozza a világba és a világot közelebb hozza Istenhez. A külvilággal való kapcsolatuk során minden zsidó férfinak és nőnek kötelessége ellátni ezt a funkciót. Az, hogy a “papok birodalma” és “szent nép” szerepet is be kell töltenünk, azt jelzi, hogy a Tóra és micvák szerint élve sikeres nagykövetek lehetünk a külvilág felé. A külvilágra gyakorolt hatásunk lényegében attól függ, mennyire követjük a Tórát és milyen micvákat teszünk. Ezt a “papi funkciót” Ézsaiás próféta úgy határoztam meg, mint “világosság a nemzeteknek”. A zsidóknak, legyenek bárhol a diaszpórában vagy Izraelben, nem csak a közösségeknek, hanem egyetlen embernek is a világ legeldugottabb sarkában, mindig emlékezniük kell, hogy a teljes zsidó népet képviselik. Még akkor is, amikor zsidók száműzetésben vannak, tudniuk kell, hogy csak a test az, ami száműzetésben él. A zsidó lélek sosincs száműzetésben és mentes mindenféle külső leigázástól. Következésképpen a zsidóknak száműzetésben sem szabad elhanyagolniuk küldetésüket és alábecsülniük lehetőségeiket, bármennyire korlátozott is a fizikai erejük. Az egyén kötelessége attól függ, életének mely szakaszában tart éppen. Annál nagyobb, minél inkább olyan helyzetben van, hogy nagy hatást tudjon gyakorolni az emberekre. A fiatalság pont ilyen helyzet. Az ilyen embereknek hálásnak kell lenniük kivételezett helyzetükért és felelősségükért, amit Isten adott nekik, és a Tóra fényét minél szélesebb körben kell terjeszteniük, hogy fel tudják venni a harcot a sötétséggel, bármilyen formában is üsse fel a fejét. Senki ne kérdezze magától “Ki vagyok én, hogy ekkora erővel bírjak?”. Mivel sajnos láttuk, milyen kis mennyiségű anyag is mekkora pusztítást tud véghezvinni az atomenergia szabadonengedésével. Ha egy ilyen kis mennyiségű anyagban ekkora pusztító erő tud koncentrálódni – a teremtés lényegével teljesen ellentétesen- akkor képzeljük csak el, mekkora építő jellegű erőt bízott ránk a Teremtő, amivel egyetértésben tudunk tevékenykedni az Isteni céloknak megfelelően. S ha ez így van, akkor speciális képességeket és lehetőségeket kaptunk Istentől arra, hogy elérjük a célt, amiért teremtett minket. Ez a cél pedig egy olyan világ elérése, amikor minden teremtmény felismeri, hogy Isten teremtette és minden lélegzetvétel Istenért történik. A zsidók azt az utasítást is kapták Istentől, hogy ne kényszerítsenek senkire semmit, ne erővel terjesszék a Tóra fényét, hanem pusztán lélekkel. A zsidóknak különleges, Isteni képességek adattak ahhoz, hogy ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tudjanak tenni, mivel a zsidóság esetében a fizikai erő a sirituális erőnek van alárendelve, s a spirituális erő határtalan, mivel Istentől ered. Erre találhatunk egy kitűnő példát Salamon király korából, amikor a zsidóság kiemelkedett a többi nép közül azáltal, hogy szinte a tökéletességig tudta fejleszteni magát. Hagyományaink teliholdhoz hasonlítják ezt az állapotot, mivel a zsidók a hold szerint élnek, s a zsidó naptár holdnaptár. Erre az egyik magyarázat az, hogy ahogy a hold változásokon megy keresztül a naphoz képest elfoglalt pozíciója szerint, úgy a zsidóság is változásokon megy keresztül, attól függően, hogy mennyire sugározzák Isten fényét. Már Salamon király idejében is kisebb létszámú volt a zsidóság, mint bármely más nép. S ekkor a többi néppel való egyedülálló kapcsolattartás formájában fejeződött ki ez a tökéletesség. Salamon király bölcsességének híre ment az egész világon, s királyok s más vezérek messziföldről is elmentek Salamon udvarába, hogy tanuljanak bölcsességéből. Ezért a bölcsességért Salamon imádkozott, s megkapta Istentől. S természetesen átitatta ezt a bölcsességet az Isteniség. S ezek az idegen uralkodók Salamon birodalmába érve azt látták, hogy volt egy nép a vezetése alatt, ami biztonságban élt egy olyan földön, ahol Isten vigyázó szeme ügyelt mindenre egész évben. S ez hozott békét zsidók és nem zsidók közt. Ebből is láthatjuk, hogy amikor minden zsidó a Tóra előírásai szerint élte életét, akkor igaz béke szállt a világra, s ekkor útmutatóul szolgáltak a többi nemzet számára. A zsidóknak e funkciót nem csak akkor kell betölteniük, amikor a “telihold” állapotában vannak, hanem a diaszpórában is, amikor szét vannak szóratva a világ többi népe között. Hisz még diaszpórában is egy népnek számít a zsidóság.