A jegyben járás
Az eljegyzést követően a pár elkezd felkészülni az esküvőre, a házasságra. Nagyon fontos ez az időszak a házasság szempontjából, hiszen ekkor készül fel a pár spirituálisan az együttélésre, annak minden vonatkozásában. Mindannyian tűzünk ki magunk elé elérendő célokat, álmodozunk, de sokszor sajnos tényleg csak álmok maradnak ezek. Ahhoz, hogy megvalósítsuk ezeket, élnünk kell azt, amit szeretnénk, nem elég csak álmodozni róla. Egy híres rabbi szavaival élve “Tolvaj az, aki lop, nem az, aki tudja, hogy kell lopni”. Tehát az eljegyzés időszaka való arra, hogy elkezdjünk valójában minden tekintetben a majdani házasság spiritualitására koncentrálni, a Tórának engedelmeskedni. Az a házasság, melyben két olyan ember kel egybe, akik újra megerősítették egy mélyen vallásos élet iránt való ragaszkodásukat, nagyon erős. Épp azért, hogy a spirituális részre tudjon a pár fókuszálni, nem tanácsos nekik maguknak rendezni az esküvőt. Azt általában a családtagok/barátok vagy a közösség szervezi.
A jegyben járás nagy érzelmi terhet ró a pár mindkét tagjára, hisz nem maradhatnak kettesben, nem lehetnek egymáséi. Írásaink ezt azzal magyarázzák, hogy azzal, hogy várunk a nászéjszakáig, csaj kifejezzük, mennyire értékeljük a kapcsolatot. Ha végre megtaláltuk Őt, aki a legfontosabb az életünkben, akit tisztelünk, akit feltétel nélkül szeretünk, akivel az elkövetkezendő életünket leélni szeretnénk, az csak még eggyel több ok arra, hogy várjunk a nászéjszakáig. Lehet, hogy korábban már találkozgattunk másokkal, akik nem bizonyultak érdemesnek arra, hogy velük éljük le életünket, de most arról a személyről beszélünk, akivel egy áldott, tartalmas házasságban kívánunk együtt élni. A házassággal a kapcsolatot egy magasabb szintre emeljük, ami elsősorban a lelkieket jelenti, nem pusztán a testek egyesülését.
A rémület
Ha esetleg mégis megrémülnénk az előttünk álló eseményektől, gondoljuk végig, mi vezetett azon döntésünk meghozatalálul, hogy hozzá akarunk menni/el akarjuk venni a másikhoz/másikat. Teljesen normális dolog, ha valakinek kételyei támandnak. Ha szerintünk azok az indokok, melyek alapján igent mondtunk a másiknak, kellően erősek egy majdani házasság összetartásához, akkor a kételyeink ellenére jól tesszük, ha mégis az esküvő mellett döntünk. Ha azonban nem tudjuk eloszlatni kételyeinket, az a legjobb, ha konzultálunk egy olyan barátunkkal, akik elfogulatlanok mind a kettőnk irányában, vagy megkérdezzük a rabbinkat.
A szerződés
Szokás még egy úgynevezett Tenaim-ot, azaz eljegyzési szerződést kötni és aláírni. Nem csak a menyasszony és a vőlegény írja alá ezt a dokumentumot, hanem tanúk és kezesek is. A hagyomány szerint ez az irat a pár szüleinek a nevében íródik, amelyben kijelentik, hogy vállalják a felmerülő költségeket. Ha akár a menyasszony, akár a vőlegény apja nincs jelen, akkor egy közeli rokonnak kell képviselnie a a menyasszonyt vagy a vőlegényt. Minthogy ez egy hivatalos szerződés, amelyben anyagiakról van szó, kezesek is kellenek. A menyasszony oldaláról is egy és a vőlegény oldaláról is egy. S két kóser tanúnak kell aláírnia a dokumentumot.
A család szentsége
A zsidó házasság szentsége azon áll vagy bukik, hogy a férj és a feleség betartják-e a család lelki tisztaságára vonatkozó előírásokat. A nő Mikvában való megmerülése hónapról hónapra új szentséggel tölti fel a házasságot, fenntartja a romantikát és az izgalmat a házasságban.
Mind az arának, mint a vőlegénynek tanulnia kell ezekről az esküvő előtt. Külön tanítótól tanulja a vőlegény és a menyasszony ezeket az útmutatásokat. Ez biztosítja, hogy nem csak a száraz tényeket ismerik meg a házasulandók, hanem tanácsot is kérhetnek olyantól, akinek van ebben tapasztalata. Zavartalanul tehetnek fel olyan kérdéseket, amit a családjuk előtt nem mernének feltenni.
Ajándékok
Elhatározásukat, miszerint zsidó otthont kívánnak létesíteni, egymásnak adott zsidó tárgyú ajándékokkal erősítik meg. Egymás ilyen jellegű megajándékozása a jegyesség alatt nagymúltú zsidó hagyomány. Az ékszer a legkézenfekvőbb, de gyűrűt csak a hüpe alatt lehet adni.
A menyasszonynak szokás zsidó témájú könyveket ajándékoznia a vőlegénynek, lehetőleg olyat, amelyben a zsidó nő helyzetéről írnak a zsidó vallásban. Szokás adakozni is ilyenkor.
Szokás még az is, hogy egy taleszt ajándékozzon a menyasszony családja a vőlegénynek, s a vőlegény családja szombati gyertyákat a menyasszonynak.
A taleszről majd írok egy külön bejegyzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése