Sínai hegye

Az előkészületek

Siván hónap Rosh Codesh-én (az új hónap elejét jelző egy vagy kettő félünnepnap, a hold állásától függően), az exodust követő harmadik hónap első napján Izrael gyermekei elérték a Sínai sivatagot és az ott lévő hegy mellett táboroztak le. A csodákkal övezett pár hét alatt, amíg Isteni védelem alatt utaztak, és manna hullott az égből, s a víz is édesebb lett, s Amaleket is sikerült legyőzniük, a zsidók egyre közelebb kerültek Istenhez és léte egyre nyilvánvalóbbá vált számukra. Hitük napról napra mélyült, mígnem elérték az összetartás, egység és szentség azt a fokát, amit sem azelőtt, sem azóta nem sikerült egyetlen más népnek sem.

Mózes felment a hegyre, és Isten így szólt hozzá:

“Ezt mondd a Jákób házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, a mit Égyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép.” (Exodus 19:3-6)

Mózes visszatért a hegyről és összehívta az időseket, hogy elmondja nekik mindazt, amit Isten parancsolt neki. S ők erre azt válaszolták: Naaseh Venishma (Mindent megteszünk, amit Isten mondott.) S így látatlanban elfogadták a Tórát is, anélkül, hogy kértek volna bárminemű részletet a tartalmáról. S miután Izrael népe kifejezte, mennyire szeretné megkapni a Tórát, Isten újból szólt Mózeshez:

“Eredj el a néphez és szenteld meg őket ma, meg holnap és hogy mossák ki az ő ruháikat;
És legyenek készek harmadnapra; mert harmadnapon leszáll az Úr az egész nép szeme láttára a Sinai hegyre. És vess határt a népnek köröskörűl, mondván: Vigyázzatok magatokra, hogy a hegyre fel ne menjetek s még a szélét se érintsétek; mindaz, a mi a hegyet érinti, halállal haljon meg. Ne érintse azt kéz, hanem kővel köveztessék meg, vagy nyillal nyilaztassék le; akár barom, akár ember, ne éljen. Mikor a kürt hosszan hangzik, akkor felmehetnek a hegyre.” (Exodus 19:9-13)

Megnyilatkozás a Sínaj hegyen

A harmadik nap hajnalán dörgés és villámlás töltötte meg a levegőt. Sűrű felhőtakaró lepte be a hegyet, és egyre hangosabban hallatszott a sófár hangja. Az emberek remegtek félelmükben. Mózes a hegy lábához vezette Izrael gyermekeit, ami rengett és füstölt, mert Isten tűz képében leereszkedett rá.

A sófár hangja egyre hangosabb lett, majd hirtelen minden elnémult és teljes csend vette át a hangzavart. S ekkor Isten kinyilatkoztatta a 10 parancsolatot:

1. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

2. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

3. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

6. Ne ölj.

7. Ne paráználkodjál.

8. Ne lopj.

9. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

10. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

A teljes nép hallotta Isten szavait, és megrémültek. Könyörögtek Mózesnek, hogy lépjen fel közvetítőként köztük és Isten között, mert ha Isten mondaná el nekik a teljes Tórát, abba belehalnának. Mózes mondta nekik, hogy ne legyenek megijedve, mert Isten azért mutatta meg magát, hogy féljék őt és ne vétkezzenek.

Isten pedig megkérte Mózest, hogy menjen fel a hegyre, mert ő volt az egyetlen, aki képes volt Isten jelenlétét elviselni. Mózesnek pedig a hegyen kellett átvennie a 2 kőtáblába vésett 10 parancsolatot és a teljes Tórát, hogy megtanítsa ezeket Izrael gyermekeinek. Mózes felment hát a hegyre és le sem jött onnét 40 napig és 40 éjszakáig. Étel és alvás nélkül, mert olyanná vált, mint egy angyal. Ez alatt az idő alatt Isten kinyilatkoztatta a Tórát az összes törvénnyel és magyarázataival. S legvégül átadta Mózesnek a 2 kőtáblát, amibe Isten maga véste a parancsolatokat.