Hús és kenyér a sivatagban

Fáradtan és éhesen ért Izrael népe Zin sivatagába. Ismét elkezdtek az emberek zúgolódni Mózes és Áron ellen, mondván, hogy olyan helyre vezetik őket, ahol nincs se hús, se kenyér, ahol éhezniük kell. Azt kívánták, bárcsak ott haltak volna meg Egyiptomban, ahol volt mit enniük, ahelyett, hogy itt a sivatagban kelljen éhenhalniuk.

Isten azt mondta Mózesnek, hogy el fogja látni a népet élelemmel, ami majd az égből fog aláhullani. Ebből majd minden reggel annyit kell gyűjtenie mindenkinek, amennyi elegendő arra a napra. Csak pénteken kell majd dupla adagot gyűjteniük, hogy Shabbatkor ne kelljen dolgozniuk vele. És este húst ettek, reggel pedig kenyeret.

Este madarak érkeztek, és így annyi húsuk lett az izraelitáknak, hogy el sem tudták fogyasztani az összeset. Reggelre pedig harmatszerű gabona lepte be a földet. Mikor a nép megkérdezte Mózest, hogy ez mi, Mózes azt válaszolta, hogy ez mennyei kenyér, amit Isten adott nekik. Mindenkinek annyit kellett gyűjtenie belőle, amennyi elég volt arra a napra, s nem többet. Semmi nem maradhat másnapra, mert minden reggel hullani fog az égből. Ezt a mennyei kenyeret mannának nevezték el Izrael gyermekei. Hófehér étel volt, és az elképzelhető legfinomabb ízű étel, amit valaha is kóstoltak. Mindig olyan íze volt a mannának, amilyen ízt éppen akkor kívántak azok, akik fogyasztották. Ki többet, ki kevesebbet gyűjtött a mannából, de senki nem gyűjtött se többet, se kevesebbet annál, mint amennyire szüksége volt.

Természetesen voltak olyanok, akik nem engedelmeskedtek Mózesnek, és félretettek másnapra a mannából. Ám ez a manna másnapra megrohadt és ehetetlenné vált. Csak a pénteken gyűjtött dupla manna nem romlott meg másnapra.

S persze akadtak olyanok is, akik ellenszegülve Mózesnek, szombaton is kimentek mannát szedni, de nem találtak semmit.

Mózes nagyon megharagudott az engedetlenekre. Kérdezte tőlük, hogy mégis meddig akarják elutasítani tanításait, amikor látják, hogy Isten adta nekik a Shabbatot, amikor márpedig pihenni kell. Ezt követően a zsidók pihentek a hetedik nap.

Negyven éven át etette Isten mannával a zsidókat. Isten parancsára Áron megtöltött egy üveget mannával, amit az imasátorban kellett tartania, hogy a következő generációk mind láthassák majd saját szemükkel, hogy mit adott Isten Izrael gyermekeinek, miután kihozta őket Egyiptomból.