Az Isteni Nagykövet

Isten megerősíti a szövetséget

Izrael gyermekei nem bírták tovább elviselni borzalmas szenvedéseiket, kegyetlen uraik általi sorozatos megaláztatásukat. Segélykiáltásaik, esdeklésük, szívük legmélyéről jövő imáik felhangzottak az égig. Isten pedig ekkor az egykor Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségre gondolt és úgy döntött, kiszabadítja leszármazottaikat rabságukból.



Isten felfedi magát

Mózes felügyelte apósa, Jethro nyáját. Egyik alkalommal, amikor messzire vitte a sivatagban a nyájat, egy kisbárány eltévedt. Miután mindent tűvé tett érte Mózes, a Horeb hegy közelében találta meg. Karjába vette a kimerült kisbárányt, és épp visszaindulni készült nyájához, amikor egy szokatlan látványra lett figyelmes.

Látott egy égő csipkebokrot, ami azonban nem hamvadt el. Kíváncsi lett, és közelebb ment a bokorhoz, ahonnan hallotta, hogy Isten szólítja őt a nevén: “Mózes, Mózes”. És ő válaszolt: “Ímhol vagyok”. (Exodus 3:4)

Isten pedig folytatta:

“Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.”

Isten eztán elmondta Mózesnek, hogy hallotta Izrael gyermekeinek segélykiáltását, és neki, Mózesnek lesz a feladata, hogy kivezesse őket Egyiptomból és elvezesse őket az Ígéret Földjére, a tejjel-mézzel folyó kánaánba.

Mózes vonakodva fogadta csak el küldetését. Félt, hogy nem érdemes ő ekkora feladatra, s attól még jobban, hogy nem fogja tudni teljesíteni. Isten azonban biztosította őt, hogy végig vele lesz. Mózes azonban tovább kérlelte Istent, hogy találjon valaki mást a feladatra. Félt, hogy Izrael gyermekeitől nem fog felhatalmazást kapni, hogy nevükben vezetőjükként beszéljen. Ha azt mondaná nekik, hogy Isten küldte őt, akkor követelni fogják, hogy mondja el, ki is az az Isten.

Isten erre azt felelte neki, hogy mondja azt népének, hogy ő atyáik, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, aki megváltja őket szolgaságukból és hazaviszi őket arra a földre, amit őseiknek ígért.



Csodás jelek

Hogy méginkább lenyűgözze Izrael gyermekeit, Mózesnek csodákat kellett végrehajtania előttük azzal a vesszővel, amit Ádám hozott ki az édenkertből, ami szolgálta Noét, Ábrahámot, Izsákot és Jákobot is, amibe bele volt vésve Isten Szent Neve. József halála után Jethro tulajdonába került ez a vessző, s ő elültette ezt a kertjében, amit azóta sem sikerült senkinek kihúznia a földből. Mózes azonban könnyedén kiemelte, bizonyítva ezzel, hogy most már ő a jogos tulajdonosa ennek a vesszőnek.

Isten azt mondta Mózesnek, hogy dobja vesszőjét a földre, s ő így is cselekedett. Amikor a vessző kígyóvá vált, Mózes riadtan elmenekült, de Isten ráparancsolt, hogy ragadja meg a kígyót a farkánál fogva. S amint így tett, a kígyó visszaváltozott vesszővé.

Eztán azt mondta Isten Mózesnek, hogy tegye keblére kezét. Amikor levette kezét, az leprával volt fertőzött. Ismét keblére tette a kezét, s amikor levette, gyógyult volt, nyoma sem volt a leprának.

Végül pedig azt monta Isten Mózesnek, hogy ha száraz földre önt vizet, akkor az vérré fog majd válni.

Isten ezeket a jeleket küldte Mózesnek, hogy meg tudja győzni népét arról, hogy tényleg Isten küldte őt.

Mózes tett még egy utolsó kísérletet, hogy elhárítsa a feladatot. Mondta Istennek, hogy ő beszédhibás. Isten azonban azt válaszolta erre, hogy az, aki képessé tette az embert a hallásra, látásra és beszédre, az nyilván tudja orvosolni ezt a kis hátrányt. S elmondta, hogy testvére, Áron fog majd beszélni helyette. Eztán pedig visszaküldte Mózest Egyiptomba, mivel már nem leselkedett rá veszély ott.