Mózes szülei
Lévi unokája, Amram, akinek apja Kehot volt, feleségül vette Jochebedet, aki 3 gyermeket szült neki. Első gyermekük Miriam volt, aki később hires zsidó prófétanő lett. Második gyermekük Áron volt, Isten legfőbb papja, aki kivételes szeretetéről és békéjéről volt híres. Öccse, Mózes mellett ő volt akkoriban a második legnagyobb vezér. Amram legifjabb fia, Mózes jött világra azzal a küldetéssel, hogy kivezesse Izrael gyermekeit Egyiptomból és átvegye a Tórát Sínai hegyén.
Mózes születése
Eljött a nap, amikor az egyiptomi asztrológusok szerint világra kellett jönnie a zsidó nép felszabadítójának. Mivel nem tudták, hogy zsidó vagy egyiptomi-e a szóban forgó gyermek, ezért minden aznap született fiú csecsemőt vízbe kellett vetni a fáraó parancsának értelmében. Ezen a napon, Ádár hónap 7-én született meg Amram és Jochebed harmadik gyermeke, egy kisfiú. Születésétől kezdve nyilvánvaló volt, hogy kivételes gyermek, mert amikor világra jött, a ház megtelt ragyogó fénnyel. Minden lehetőt megtettek, hogy elrejtsék a gyermeket a fáraó emberei elől, akik egyfolytában újszülött zsidó csecsemők után kutattak. 3 hónap elteltével Jochebed látta, hogy tovább nem lehetséges rejtegetni a gyermeket. Ezért hát készített egy kicsi, vízálló kosarat, belefektette gyermekét, és a papirusznádak között a Nílus vizére eresztette a kosarat. S míg könnyes szemmel hazasétált, lánya, Miriam Mózes közelében maradt és vigyázott rá a távolból.
Mózes megmentése
Ez egy forró nap volt, és a fáraó lánya, Bithya szolgálólányaival együtt kivonult a Nílusra hűsítő fürdőt venni. Hirtelen egy csecsemő sírására lett figyelmes. Megtalálta a kosarat és benne a gyermeket, akinek szépsége rabul ejtette. Bithya megpróbált kitalálni valamit, hogy megtarthassa a gyermeket, hisz tudta, hogy ez a kisfiú csakis egy zsidó család gyermeke lehet, s mint ilyen, halálra volt ítélve.
A kisfiú azonban nem nyugodott meg egyetlen egyiptomi karjában sem. Ekkor Miriam odasétált a hercegnőhöz, és felajánlotta, hogy szerez egy zsidó dajkát, aki addig gondozná a gyermeket, amíg a hercegnő szükségesnek látja. Bithya megörült e lehetőségnek, és Miriam saját anyját mutatta be a fáraó lányának, mint tapasztalt dajkát.
Két évig dajkálta Mózest a saját anyja. Ezalatt pedig Bithya elmondta a fáraónak, hogy talált és örökbefogadott egy kisfiút. A fáraó nem tiltakozott, annak ellenére sem, hogy zsidó származású volt a gyermek. Asztrológusai ugyanis azt mondták neki, hogy a csillagok állása szerint az, aki a zsidó nép felszabadítására rendeltetett és a fáraó életét veszélyeztette volna, már a víz kegyeire lett bízva. Sőt mi több, az volt ennek a fiúnak a sorsa, hogy vízben lelje halálát. A fáraó emiatt meg volt hát győződve arról, hogy a veszély elmúlt, s Mózes egyiptomi hercegként nőtt fel a fáraó udvarában.
Mózes beszédhibás lesz
Egyszer az történt, hogy Mózes a fáraó ölében játszva észrevette a csillogó koronát, és levette a fáraó fejéről. Mivel a fáraó, csakúgy, mint az összes egyiptomi, nagyon babonás volt, és mindig is félt trónja elvesztésétől, konzultált asztrológusaival, hogy mit is jelenthet ez a cselekedet. A legtöbb asztrológusa azt tanácsolta neki, hogy ölje meg a gyermeket, mert az veszélyt jelent a fáraói trónra. Egy azonban azt mondta, hogy először meg kellene bizonyosodni arról, hogy tudatosan tette-e ezt a gyermek, vagy csak meg akarta kaparintani a csillogó tárgyat, mint bármely más gyermek. A fáraó beleegyezett ebbe, és az ifjú Mózes elé két tálat helyeztek. Az egyikben arany és ékszerek voltak, a másikban pedig izzó parázs. Mózes az arany után nyúlt, de egy angyal a parázs felé irányította a kezét. Felkapott egy darabot és a szájához emelte. S bár megégette a kezét és a nyelvét, megmenekült a haláltól. Ezt követően Mózes egynye beszédhibával küzdött. Nem válhatott szónokká, de szavai ettől függetlenül nyomatékosak voltak, mert ajkain keresztül Isten szólalt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése