Első ránézésre úgy tűnhet, hogy hibás az elnevezés. Mert bár tényleg Mózes írta le a történeteket, és leginkább róla szól a narráció, de nem inkább Istené az a Tóra? A Talmud Malakiás próféta szavait idézi: “Emlékezz meg szolgám, Mózes Tórájáról”. Akkor tehát mégis Mózesé lenne a Tóra? A Talmud szerint igen, mert egész életét ennek megírására szentelte.
Az első könyvben, a Genesis-ben (Teremtés könyve) nem szerepel Mózes. Ez teljesen logikus, hisz akkor Mózes még nem élt. S az utolsó, ötödik könyvben, a Deuteronómiumban is csak kevésszer kerül Mózes neve említésre. Ez is érthető, hiszen ez a könyv teljes egészében azt a 37-napos beszédet tartalmazza, amit Mózes a halála előtt intézett népéhez. A Deuternonómium 11 heti szakaszában végig egyesszám első személyben beszél Mózes – “Akkor, amikor Isten azt mondta nekem…” “És aztán tovább vándoroltunk…” (ellentétben a Tóra többi könyvével, ami egyesszám harmadik személyben íródott – “Isten így szólt Mózeshez…” “És Mózes leereszkedett a hegyről…” stb)
A Tóra többi könyvében Mózes neve minden egyes hetiszakaszban többször is szerepel. Gyakran több tucatszor is egyetlen oldalon. Egyetlen hetiszakasz, a Tecáve (Exodus 27:20-30:10) kivételével, ahol egyszer sem hangzik el Mózes neve. A Tóra Baal HaTurim-kommentárja ezt azzal magyarázza, amit Mózes mondott Istennek az Aranyborjú bűnének elkövetésekor. Mózes kérlelte Istent, hogy bocsássa meg népe bűnét, majd így szólt: “De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, a melyet írtál.” (Exodus 32:32) Tehát ezen magyarázat szerint emiatt nem szerepel a Tecáve heti szakaszban Mózes neve.
Viszont pár kérdés még válaszra vár:
A végén Isten persze nem pusztította el Izrael népét, és nem törölte ki Mózes nevét a Tórából. De akkor miért pont a Tecáve szakaszból távolította el? Büntetés lenne csupán, vagy mélyebb jelentősége van ennek?
Mit próbált meg Mózes elérni? Fenyegette volna Istent, hogy így bírja jobb belátásra? Menthető lett volna Izrel népe, ha Mózes neve eltűnik a Tórából?
Az 54 heti szakasz közül miért pont a Tecáve az egyetlen, ahol nem említik Mózest? Annál is inkább, hogy ez a beszélgetés az eggyel későbbi hetiszakaszban, a Ki Tisában zajlik le.
A Zohar úgy beszél Istenről, a Tóráról és Izrael népéről, mint egymáshoz szorosan kapcsolódó 3 láncszemről, melynek minden szeme két szintű, egy rejtett és egy felfedett szintet takar. Milyen rejtett és felfedett szintről beszél hát a Zohar? A haszid tanítók úgy magyarázzák, hogy két szinten áll összeköttetésben Isten, Izrael és a Tóra. A “felfedett’ szinten a Tóra a kapocs Isten és Izrael között. Isten mindenható és megismerhetetlen, mi pedig halandóak vagyunk. Viszont megkaptuk Istentől a Tórát, hogy ez testesítse meg az ő bölcsességét és akaratát, s mikor tanulmányozzuk, akkor kapcsolatot teremtünk Istennel.
Mélyebb szinten azonban pont fordítva van az összeköttetés. Izrael lelke az, ami a Tórát Istenhez köti. Ezen a szinten a lélek az Isteni lényeg egy szikrája, a Tóra pedig ennek az egységnek a terméke. Isten mindenek felett áll, bölcsességre és akaratra csak azért van szüksége, hogy eszközként használhassa a velünk való kommunikációra.
Más szóval tehát a “felfedett” szinten az a zsidó, aki ne-adj-Isten megtagadja a Tórát, elveszti kapcsolatát Istennel. “Rejtett” szinten pedig a Tórának van szüksége ránk, hogy csatlakozni tudjon Istenhez.
(Némely Tóraszakasz és a Midrások úgy írják le a zsidóságot, mint Isten gyermekeit. A gyermek-szülő kapcsolat alapját pedig az adja, hogy a gyermek az a szülő lelkének kiterjesztése. Máshol pedig láthatjuk, hogy a Tóra az alapja Istenhez való kötődésünknek, mint pl. a Midrásban, ami úgy írja le a Tórát, mint Isten lányát, Izrael népét pedig a Király vejeként.)
Most már érthetjük, mit is ért el Mózes azzal, hogy ragaszkodott hozzá, hogy “töröljék nevét” a Tórából.
Egy ember “neve” az, ami képviseli őt a világ felé, ami mögött egy mélyebb személyiség áll, ami felülemelkedik minden néven és általános leíráson. Épp ezért bölcseink azt mondják, hogy a Tóra nem más, mint Isten nevei. Pl. ahogyan tudatja velünk, hogy létezik.
Amikor Isten azt mondta Mózesnek, hogy a Tóra megtagadása tönkretette a vele való kapcsolatot, akkor Mózes megértette, hogy ez azt jelenti, hogy Isten most már csak a “név” szintjén kapcsolódik hozzájuk, kapcsolatuk “felfedett” dimenzióján, ahol a Tóra a kapocs Isten és Izrael közt. Tudta, hogy ahhoz, hogy népét megmenthesse, emlékeztetnie kell Istent a “rejtett” kapcsolatára népével, a legbelső, lényegi kapocsra, amit semmiféle bűn nem pusztíthat el. És ezért mondta, Istennek, hogy törölje ki nevét a Tórából.
Mózes a következőkett mondta: “A Tóra az életem. Sőt mi több, a Tóra tartalmazza kapcsolatom lényegét azzal a néppel, amit szeretek. Én vagyok a tanítójuk, tudásod közvetítője. De az abszolút kapcsolatunk még ennél is mélyebbre nyúlik. Annyira, hogy ki szeretném töröltetni a nevem a Tórából. Ugyanis amíg nem tudom megértetni velük, hogy én közvetítem feléjük a Tórát, addig a Tóra elutasítása részükről azt jelenti, hogy többé már nem állok kapcsolatban velük.”
Az igaz emberek cselekedeteinek érdekes hatása van Istenre. Arra késztetik, hogy ugyanúgy cselekedjen. Mózes szavai arra késztették tehát, hogy ő is vegye fel a “rejtett” és “névtelen” kapcsolatát népével. A kapcsolatot, ami meghaldja a Tórát, ami valójában a Tóra forrása. (Tehát Mózes nem csak a népét mentette meg ezzel, hanem a Tórát is.)
A Tecáve heti szakasz dicső emléket állít Mózes fantasztikus tettének, és annak, amit ezzel elért. Mivel amíg a neve nem kerül említésre ebben a szakaszban, addig névtelen lényege áthatja azt. Ezt láthatjuk a szakasz legelső mondatában is, ahol Isten szólt Mózeshez: “Te pedig parancsold meg Izrael fiainak” A szakasz legelső szavában --v’atah, “Te pedig” -- jelen van Mózes. Nem a neve, hanem az azon felül emelkedő “Te”.
Miért pont a Tecáve? Ádár hónap 7-e (Mózes születésnapja és halálozásának napja) mindig arra a hétre, vagy közel hozzá esik, amikor ez a hetiszakasz. S épp emiatt ez a szakasz a legalkalmasabb arra, hogy bemutassa Mózes lényegét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése