Mózes

Pészach alkalmából Mózes-sorozatot indítok. Egyelőre nem tudom megmondani, hány részes lesz, de nagyon sok, az biztos. Először nagyobb vonalakban írok majd pár dolgot róla, később pedig belemélyedek az életébe. S a kapcsolódó ideológiákról, gondolatmenetekről is ejtek majd szót. Remélem nem lesz unalmas számotokra.

Íme hát az első rész, Mózes csecsemő és gyerekkora.



Mikor Mózes megszületett, a ház megtelt világossággal. Ez már akkor jelezte, hogy majdan az emberiség megvilágosítója lesz. Születésekor azonban még el kellett rejteni ezt a fényt, mert rá is, mint minden zsidó fiú csecsemőre, halál várt, ha a fáraó emberei ne-adj-Isten rátalálnak. A későbbiek folyamán egy fonott kosárban a Nílusra tették, hogy megmenekülhessen. Ha nem sikerült volna, akkor a többi zsidó csecsemő sorsában osztozott volna, akiket a Nílusba fojtottak a fáraó emberei.

Ebben a cselekedetben újabb példát láthatunk arra, milyen is egy jó vezető. Egy jó vezető ugyanis nem “felülről” jön, hanem osztozik népe sorsában. Ez volt az első lecke, amit Isten megtanított Mózesnek az égő csipkebokornál: “Velük vagyok szenvedéseikben”

De nem csak az empátia bizonygatása volt a célja annak, hogy Mózest a Nílus vizére bocsátották. Ez volt az első lépés a nép megváltása felé. Bölcseink szerint a fáraó azért fojtatta vízbe az összes zsidó fiút, mert asztrológusai azt jövendölték, hogy Izrael népének megmentője vízben leli majd halálát. (Később, a sivatagi vándorlás során láthatjuk majd, hogy ez így is történik, csak nem olyan formában, ahogy azt az egyiptomiak elképzelték.) Azon a napon, amikor Mózest a Nílus gondjaira bízták, az asztrológusok azt mondták a fáraónak, hogy az, akinek a zsidó nép megváltása volt elrendelve, vízbe került. Ekkor pedig a fáraó visszavonta a rendeletét.

Mózes nővérének, Miriamnak mesterkedésének köszönhetően Mózest saját anyja szoptathatta és nevelhette kora-gyerekkorában. Később viszont a fáraó palotájába került, hogy ott a királyi család tagjaként nevelkedjen. Így tehát egyszerre kellett Egyiptom hercegének és zsidó rabszolgának lennie. Ahhoz, hogy vezetni tudja népét, osztoznia kellett sorsukban, ahhoz viszont, hogy le tudja győzni a népét rabszolgasorba hajtó erőket, el kellett vegyülnie az egyiptomi nemességben. Mózesnek “be kellett mennie” a fáraóhoz (Exodus 10:1), hogy megtudja, miben rejlik ereje.