Sok év felkészülés után Mózes végre kész vezetővé válni. Zsidó csecsemő volt, akit a Nílusra bocsájtottak, Jocheved szoptatta, egyiptomi herceg lett, majd népének bátor védelmezője, s ugyanilyen bátorsággal kampányolt a zsidó egységért. Mint egy pásztor a vadonban. S ekkor Isten megjelent előtte égő csipkebokorként, hogy elmondja Mózesnek, hogy látta népének szenvedését, hallotta sirámaikat, ismeri bánatukat. S hogy őt, Mózest küldi, hogy megváltsa őket, kivezesse népét Egyiptomból, s elvigye őket a Sínai hegyig, hogy ott “hivatalosan” is kiválasztott népévé tegye őket.
Mózes azonban nem akar menni. Nem csak szimplán nemet mond, hanem 7 nap és 7 éjjel vitatkozik Istennel, s minden lehetséges érvet felsorakoztat küldetése ellen. S Isten éktelen haragra gerjedt.
Mózes először a szerénységét hozta fel ellenérvnek. “Ki bagyok én, hogy odaállhatnék a fáraó elé és követelhetném Izrael szabadon bocsájtását?” Minden ehhez hasonló érvre azt válaszolja Isten, hogy vele lesz majd. Végülis még a világ legszerényebb embere sem jelentheti ki magáról ezek után, hogy nem érdemes a feladatra.
Mózes a következő érvet hozza fel hát: “De hisz nem is ismerem lényeged. Hogyan képviselhetnék valakit, akinek nem tudom elmagyarázni a lényegét?” Isten tehát elmondja neki, ki is ő valójában. Erre Mózes csak annyit mondott, hogy nem fognak hinni neki, ha azt mondja, Isten küldte őt.
Ezt követően Isten megszidja őt amiatt, hogy megrágalmazta népét. Elmondja Mózesnek, hogy igenis hinni fognak neki, mert mondhat bármit, a zsidók mélyen hívők. Arra az esetre azonban, ha nem lenne eléggé meggyőződve népe hitéről, Isten ad neki néhány tippet, hogy hogyan bizonyosodhat meg hitükről.
Amikor minden egyéb kifogása elfogy, Mózes azt hozza fel, hogy beszédhibás, s egy vezetőnek beszédeket kell mondania. S Isten válasza annyira egyszerű erre, hogy nemigen kell ismételgetni. S végül Mózes csak szépen kéri Istent, hogy ne őt küldje. “Küldd azt, aki a világnak végén majd megváltja a zsidóságot”.
Miért viselkedik Mózes ilyen furcsán? Testvérei a rabszolgahajcsárok korbácsa alatt sínylődnek, a fáraó kezéhez pedig sok zsidó gyermek vére tapad. A pillanat, amiért a zsidók már négy emberöltő óta imádkoztak, végre eljött, Isten megjelent égő csipkebokor formájában, és közölte Mózessel, hogy őt küldi népe megváltására. Miért utasítja hát vissza Mózes ezt a küldetést? Szerénységből? Vagy azért, mert nem jó szónok? Bölcseink úgy értelmezik, hogy Mózes azt szeretné, ha a messiást küldené Isten a zsidók megváltására. Tudta ugyanis, hogy nem vezetheti majd be a zsidókat az ígéret földjére, s így nem tudja majd teljesen megváltani őket. Tudta, hogy Izrael népe diaszpórában fog majd ismét élni, s újra fizikai és spirituális fájdalmakat kell majd átélniük a száműzetés miatt. (Ha Mózes vezette volna be a zsidó népet az Ígéret földjére és építette volna fel a Szentélyt, akkor a zsidóságnak soha többet nem kellett volna száműzetésben élnie és a Szentélyt sem rombolták volna soha le, mert minden, amit Mózet tett, örök.) Tehát Mózes nem akar menni. Azt mondja, hogy ha elérkezett a megváltás ideje, akkor küldje azt, aki teljesen és örökre meg fogja váltani a népét. Hét nap és hét éjjel vitatkozott Mózes Istennel azon, hogy Isten hogyan akarja alakítani a történelmet, vállalva, hogy Izrael népének érdekében magára haragítja Istent. (Ez a fajta önfeláldozás, hogy népe érdekében hajlandó veszélyeztetni Istennel való kapcsolatát, végigkísérte Mózes vezetői stílusát élete végéig. Amikor a zsidók az aranyborjút imádták, akkor is azt mondta Mózes Istennek, hogy inkább őt hagyja ki a Tórából, csak a népének bocsásson meg.)
Mózes soha nem fogadta el a száműzetés perspektíváját. S miután az Isteni parancs erejének engedelmeskedve elfogadta küldetését, egész életében azon fáradozott, hogy ez legyen a végső megváltás. Életének legutolsó napjáig könyörgött Mózes Istennek, hogy engedje, hogy ő vezesse be a zsidókat a Szentföldre. Életének legutolsó napjáig vállalta, hogy magára haragítja Istent, csak hogy megóvja népét minden további száműzetéstől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése