Mózes megédesíti a vizet

Maguk mögött hagyva a Vörös tenger partját, Izrael gyermekei Shur vadonjába értek. Úttalan utakon vándoroltak, és sehol nem volt egyetlen forrás vagy kút sem. Szomjúság kezdte gyötörni őket. Egyszer végre forráshoz érkeztek. De mivel a Nílus messzeföldön híres, kiváló minőségű vizéhez voltak szokva, ihatatlannak találták ennek a forrásnak a vizét. Nagyon keserű és zavaros volt ez a víz, s emiatt elnevezték Marah-nak (keserűség) a helyet. A szomjúságtól kiszáradt emberek ismét zúgolódni kezdtek Mózes ellen. Ő pedig imádkozni kezdett Istenhez, aki válaszul egy fát mutatott neki. Mondta, hogy néhány ágát hajítsa a vízbe. Amint ezt megcselekedte, a víz rögtön édessé vált, és az izraeliták megmenekültek a szomjhaláltól.

Itt Marah-ban adott Isten a zsidóknak néhány parancsolatot és betartandó törvényt. Azt mondta, hogy ha ezeknek engedelmeskednek, akkor soha nem fog az történni velük, ami az egyiptomiakkal történt. Mert Isten vigyázni fog rájuk, és begyógyítja sebeiket.