A válás érzelmi háttere

Még most, hogy a szomorú témáknál tartok, szeretném megírni a válással kapcsolatos zsidó nézeteket és előírásokat. A válás egy tragédia, de néha sajnos az egyetlen jó megoldás.

Amikor egy pár összeházasodik zsidó szertartás szerint, lelkük eggyé válik. Ez egy olyan spirituális mozzanat, melynek során két külön lény egyesül egy új egésszé. A zsidó válás ennek a visszafordítása. Egy spirituális “amputáció”, melynek során egy egész lelket két külön lénnyé szedünk szét. S a válás, csakúgy, mint egy amputáció, tragikus, de előfordul, hogy az egyetlen jó megoldás. A válás sok más módon is hasonlít egy apmutációra.

Először is fájdalmas. Amikor egy végtag annyira elfertőződik, hogy már a test többi részét is veszélyezteti, akkor két borzalmas választási lehetőség adott. Vagy amputáltatni kell, vagy meg kell kockáztatni a sokkal nagyobb szenvedést, s hagyni mindent, ahogy van. Ha a jövő kockázatai túlsúlyban vannak a jelen fájdalmához képest, akkor az amputáció az egyetlen megoldás. Hasonlóképp a válás minden érintettnek fájdalmas, de jobb megoldás, mint egy olyan beteg kapcsolatban maradni, ami csak még több kárt, szenvedést és fájdalmat okoz.

Másodsorban ez csak a végső megoldás. Minden lehetőt megteszünk, hogy el tudjuk kerülni az amputációt. Ha a legkisebb esély is van arra, hogy a végtag menthető, még akkor is, ha ez nagy energiát és sok pénzt követel, akkor érdemes megpróbálni. Csak miután végképp kimerítettünk minden más lehetőséget, döntünk az amputálás mellett. Ugyanígy csak akkor kerül válásra a sor, ha már mindenféle tanácsadás és minden egyes egyéb kísérlet csődöt mondott.

Harmadrészt ez nem szimplán csak egy “alternatív” terv. Az amputáció komoly dolog. Nem opció arra az esetre, ha valami nem úgy jönne össze, ahogy elterveztük. Senki nem kezd el felelőtlenül kísérletezgetni a saját testével azzal a felkiáltással, hogy “Ó, hát ha nem jól sül el, akkor még mindig amputáltathatom a végtagjaimat”. Ugyanígy egy házasságot sem kezdhetünk el arra az alapra építeni, hogy “ha nem sikerül, még mindig elválhatunk”. A válásnak nem szabad tényezőnek lennie, amikor a házasság felől döntünk. A házasság örökre szól. Nincs másik terv.

Örök igazság, hogy a megelőzés eredményesebb, mint a gyógyítás. Az amputáltak teljes és boldog életet élhetnek. Még az is előfordulhat, hogy sokkal jobb lesz nekik az operáció után, mint előtte volt. De ha újraélhetnék az életüket, akkor nem választanák azt az utat, ami az amputációhoz vezetett. A válás is vezethet néha boldogsághoz, s az igaz szerelem is megtalálhat minket a válás után, de természetesen ha ezt az igaz szerelmet megtalálhatnánk a válás fájdalma nélkül is, az sokkal jobb lenne.

Sokszor nem az a kérdés egy válás során, hogy miért váltak el, sokkal inkább az, hogy egyáltalán miért is házasodtak össze? Nagyon sok esetben az emberek a jó okokból döntenek a válás mellett, de a rossz okokból az esküvő mellett. A tény, hogy manapság nagyon sok a válás, nem arra kellene, hogy sarkalljon minket, hogy akkor ne is házasodjunk, hanem sokkal inkább arra, hogy vegyük a házasságot a lehető legkomolyabban, s legyünk biztosak, hogy a megfelelő okok miatt választjuk házastársunkat. Ám az, hogy mik a megfelelő okok, már egy másik kérdés…