Az elhunytat nem szabad egyedül hagyni a temetésig. Valakinek őriznie kell őt, imádkozni érte és zsoltárokat olvasni lelkéért. A legjobb, ha ezt egy olyan rokon teszi, aki vallásos zsidó életet él.
A “virrasztás” azonban teljesen idegen a zsidó hagyományoktól, s annak szelemmisége sérti a zsidó hagyományokat és érzékenységet. Az a szokás, hogy a temetést megelőző este a barátok meglátogatják a családot és vígasztalják őket, valamint megnézzék az elhunyt földi maradványait, kifejezetten keresztény szokás. A zsidó hagyományok azonban csak a saját évezredes rituálék betartásához ragaszkodnak. Az elhunyt iránti tiszteletet nem azáltal rójuk le, hogy földi maradványait nézegetjük, mert ez nagyon sértő magatartás. S hiábavaló próbálkozás a gyászolókat vígasztalni, mikor halottjuk még ott fekszik előttük a ravatalon. A részvétet leróni legjobban a gyászolók otthonában lehet a süve ülés időszaka alatt. S a “virrasztás” gyakran fordul semmitmondó partiba, jelentéktelen beszélgetésekbe, s a gyászolóknak nincs módjuk feldolgozni szerettük elvesztése miatt érzett fájdalmukat. Ezért a “virrasztás” zsidó temetések előtt kifejezetten ellenjavalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése