A sír

A sírkő emelésének hagyománya bibliai időkbe nyúlik vissza. A Teremtés Könyvében (35:20) olvashatjuk, hogy Jákob volt az első, aki sírkövet emelt elhunyt felesége, Ráhel nyughelyének megjelölésére.

Manapság a sírt megjelölni rögtön a temetés után kell, a sírkövet rátenni pedig bármikor a Süve-ülést követően, de minél előbb, annál jobb. S hogy minek is kell szerepelnie a sírkövön? Az elhunyt héber nevét és apjának nevét mindenképpen fel kell tüntetni, s elhalálozásának dátumát is a héber naptár szerint. Ezen felül lehet az elhunyt jótetteit, érdemeit is felsorolni. Sírkőavatáskor pedig összegyűlnek a családtagok, s egy kisebb megemlékezés keretében Zsoltárokat is mondanak és a Kaddish-t is elimádkozzák.

A mi közösségünkben szokás egy kavicsot a sírra helyezni minden alklalommal, amior ellátogatunk halottunkhoz.