Válni zsidó módra

Bibliai törvény szerint egy házaspár csak akkor tekinthető a házasság kötelékéből elbocsáttatottnak, ha van róla írás. Arameus nyelven “Get”-nek hívják ezt a dokumentumot. S ez nem csak arra az esetre való, ha valaki újra szeretne házasodni, hanem ez választja szét az egyesült lelket.

Isten, aki előírta, hogyan kell egyesíteni két lelket, megírta azt is, miként lehet ezt az egyesült lelket szétválasztani. Míg a zsidó törvények előírják, hogy a lakhely törvényei szerint is el kell válni, a polgári válás nem helyettesítheti az egyházit. Get hiányában lényegtelen, mióta nem élnek együtt, nem számít, mennyi dokumentumot írtak alá a felek, a zsidó törvények értelmében házasoknak számítanak. A házasság ugyanis nem pusztán papírmunka, amit a felek közös megegyezése hoz létre, hanem a lelkek egyesülése. S ezt egy civil papír sem tudja szétválasztani.

A get egy dátummal ellátott, tanúkkal aláíratott dokumentum, ahol a férj kifejezi azon szándékát, hogy el akar válni feleségétől és meg akar szakítani minden köteléket vele. Minden egyes get-et személyre szabottan ír egy ebben jártas ember, aki a férj ügynökeként jár el. S bár gyakorlatilag bármely nyelven íródhat, a zsidó előírások szerint arámiul kell írni, 12 sorban. (Minden héber betűnek van egy számértéke, s a get betűinek számértékét ha összeadjuk, 12 jön ki.) A tanúnak a tizenkettedik sor mellett kell aláírnia.

A válás egy rabbinikus bíróság előtt zajlik. Technikailag elég lenne a férj, a feleség és két tanú jelenléte, de a folyamat összetettebb annál, semhogy hozzáértő emberek nélkül tökéletesen lehetne kivitelezni. Ezért minden olyan get érvénytelen, ami nem rabbinikus bíróság előtt készült.

Miután a get elkészül, a férj átadja azt feleségének kóser tanúk előtt. Ettől a pillanattól kezdve a válás érvényes, s mindkét fél kap egy írást arról, hogy elváltak. Ha valami miatt a férj és a feleség nem tudnak együtt megjelenni a válásnál, küldhetnek maguk helyett egy képviselőt, de hogy ki lehet képviselő, az nagyon összetett.

A get-folyamat során a legfontosabb, hogy közös megegyezésen alapuljon. Eredetileg a feleség beleegyezése nem kellett a váláshoz. Ez úgy 1000 éve változott, amikor egy német rabbi, Rabbi Gershom, a “diaszpóra fénye”, megtiltotta, hogy a feleség beleegyezése nélkül a férj elválhasson. A közös megegyezés pedig csak akkor érvényes, ha mindketten tudatuknál vannak és józanok a megegyezés pillanatában.

A válás után tanácsos a lehető legkevesebbet érintkezni a volt házastárssal. Hagyományaink ezt azért tartják fontosnak, mert ez a két ember valaha nagyon közel állt egymáshoz, s emiatt egymás jelenlétében nem biztos, hogy tudnak úgy viselkedni egymással, ahogy egy nem házas párnak illik. Sőt, hagyományaink azt is előírják, hogy nem lakhatnak a volt házastársak ugyanabban az épületben.

Újraházasodni azzal, akitől egyszer már elváltunk, nem tilos, sőt, speciális mitzváhnak minősül.