A gyászolás fázisai

1. Aninut
2-3. Süve ülés
4. Shloshim
5. Az első év

Mielőtt az egyes fázisok részleteit leírnám, azt kell tisztáznunk, hogy ki az, aki gyászol. A legközelebbi rokonok azok, akikre a gyászolás törvényei vonatkoznak. Ezek a gyerekek, testvérek, szülők és a házastárs. A többiek, akiknek szintén fáj az elhunyt elvesztése, vígasztalják, segítik az elsődleges gyászolókat.

Aninut

Ez a legelső, legintenzívebb szakasza a gyásznak. Ez a halál és a temetés között eltelt időszak. Ekkor hat a legbénítóbban az érzés, s ekkor hisszük azt, hogy a fájdalom soha nem fog enyhülni. Ez alatt az időszak alatt szaggatjuk meg ruhánkat fájdalmunk kifejezéseként. S ebben az időszakban nem szabad vígasztalni a gyászolókat, mert a szerettük elvesztése miatt érzett fájdalom még olyan hatalmas, hogy minden kísérlet hiábavaló lenne. Ez az időszak a csendé, ilyenkor nincs szükség szavakra. A legtöbb, amit ilyenkor egy kívülálló tehet, az az, hogy segít a temetés megszervezésében s egyéb praktikus dolgokban.

A Süve ülés

A Süve időszaka a temetést követően veszi kezdetét és hét napon át tart. A célja ennek az időszaknak az, hogy a gyászoló el tudjon szakadni egy időre a mindennapoktól, s tudjon az elhunyt emlékére koncentrálni. Ebben az időszakban látogatja meg a gyászolókat a bővebb család, a barátok és a közösség többi tagja, hogy próbálják vígasztalni őket.

A következőképpen épül fel ez az időszak:

A temetőből hazaérve szokásos egy kisebb étkezést biztosítani, ami hagyományosan bagelből és főtt tojásból áll, mert ezek kerek formája az élet ciklusát szimbolizálja.

Ez alatt a hét alatt a gyászolók nem hagyják el a házat, a többiek jönnek hozzájuk vígaszt nyújtani, imádkozni, Tórát tanulmányozni, adakozni és minden egyéb olyat tenni, ami az elhunyt lelkéért szól. Imádkozás alatt a Kaddish imát is elmondják.

Célszerű az elhunyt lakásában Süvét ülni, hogy a lelkéért tett cselekedetek “otthon” legyenek.

Dolgozni természetesen tilos ebben az időszakban.

Nagy jótettnek számít a gyászolót vígasztalni. Ez abból áll, hogy Süve időszaka alatt meglátogatják a gyászolókat, az elhunyt jótetteiről beszélget, vagy csak szimplán jelen van, hogy segíteni tudja a gyászolót, ha szükség van rá.

A minyennek (legalább 10 felnőtt zsidó férfi) minden nap háromszor össze kell gyűlnie, hogy együtt imádkozzanak és Kaddish-t mondjanak. Egy Tóratekercset is kölcsön kell kérni erre az időszakra.

Az elhunyt emlékére gyertyát kell gyújtani a gyászoló házban. Akkor kell meggyújtani, amikor visszaérnek a házba a gyászolók a temetés után, és hét napon át égnie kell. A Kabbala szerint 5 gyertyát kell gyújtani, ami a lélek öt szintjét jelképezi.

A tükröket le kell takarni, csakúgy mint a képeket a gyászoló házban. A halál beálltával kell ezt megtenni, s a Süve-ülés végén lehet eltávolítani a takarókat. Ennek a szokásnak bizonytalan az eredete, de leginkább azért van, hogy a gyászolók ne a saját külsejükkel legyenek elfoglalva ezen időszak alatt, hanem az elhunyttal.

S hogy miért Süve ülés? Azért, mert ősi zsidó szokás szerint a gyászolók ebben az időszakban nem ülnek rendes székeken, hanem csak alacsony sámlikon.

Bőrcipőt sem hordunk ez alatt az időszak alatt, mert a bőr viselése az saját magunk kényeztetésének számít, s ilyenkor nem a világi dolgokra kell koncentrálni, hanem az életre, annak mélyebb értelmére, s a halálra.

A gyászoló nem borotválkozhat, nem vághatja le a haját, nem fürödhet vagy zuhanyozhat pusztán élvezetből a Süve alatt. Mosni vagy frissen mosott ruhát hordani sem szabad, új ruhát venni sem. Csak akkor lehet egy ruhadarabot kimosni, ha az földes. Azt a ruhadarabot kell viselni, amit korábban a temetéskor megszaggatott a gyászoló.

Szexuálisan tilos érintkezni ezidő alatt.

Zenét hallgatni vagy más módon szórakozni is tilos.

Tórát csak abból a célból szabad tanulmányozni ilyenkor, hogy a gyász alatti viselkedést minél jobban megértsük, egyebekben tilos.

Shabbat alatt a gyászt fel kell függeszteni. A gyászolók megmosdanak, ünnepi ruhába öltöznek, elhagyhatják a házat, hogy részt vegyenek az Istentiszteleten, s ennek keretében Kaddish-t mondjanak.

A Süve időszaka a temetést követő hetedik nap reggelén ér véget a reggeli imádság után. Az első nap a temetés napja. A jelenlévők ismét részvétüket fejezik ki, a gyászolók pedig visszatérnek a mindennapi életvitelhez.

A Sheloshim és az első év

A Süve-ülést követően ugyan visszatér a gyászoló a rendes kerékvágásba, de bizonyos gyász alatti magatartásoknak továbbra is eleget kell tenni. Nem vehet vagy hordhat új ruhát, nem vágathat hajat, nem hallgathat zenét vagy járhat el szórakozni s nem vehet részt örömteli eseményeken, mint mondjuk egy esküvő. Ezek a tiltások a temetést követő harmincadik napig élnek, a temetést számítva első napként.

Abban az esetben, ha valaki a szülőjét gyászolja, ez az időszak egy teljes évig tart. A hajvágást illetően azonban a hagyományaink azt mondják, hogy ha a családunk vagy barátaink vagy a közösség bármely tagja kritikával illeti zabolázhatatlan hajunkat, akkor le lehet vágatni.

Összességében a zsidó vallás ad egy keretet a gyász kezelésére és levezetésére. Irányelveit az egyes periódusokban fontos betartani, de az is fontos, hogy ne tartson egyik szakasz sem hosszabban, mint az előírt. Előfordulhat, hogy a gyászoló nem érez olyan jellegű fájdalmat, mint amilyenről az előírások szólnak, az is lehetséges, hogy nem érzi úgy, hogy tovább tud lépni a következő szakaszba. Mégis a Tóra bölcsessége jónak bizonyult az évezredeken keresztül.

A legfontosabb viszont az, hogy ezek a fázisok nem csak rólunk szólnak, s nem csak arról, hogyan birkózunk meg gyászunkkal. Elsősorban az elhunytról szólnak. Ezek a gyászpraktikák leginkább azért vannak, hogy segítsük a lelket a másvilágba való felemelkedése során.