Miriam halála

A vándorlás évei alatt egy kút kísérte Izrael gyermekeit, ami mindig ott nőtt ki a sziklából, ahol éppen táboroztak és ellátta a népet vízzel. Ezt a csodát Miriam, Mózes nővérének érdemei miatt adta Isten Izrael gyermekeinek. A vándorlás negyvenedik évében (2487), Nisszán hónap tizedik napján Izrael gyermekei elérték Kadesht Zin sivatagában. S itt távozott az élők sorából Miriam, a zsidó nép legnagyobb bánatára. Nem pusztán egy nagyszerű prófétanőt vesztettek személyével, hanem a kutat is, ami eddig inni adott nekik.

S emiatt a nép újból elkezdett zúgolódni Mózes ellen, mondván, hogy inkább haltak volna azonnali halált valamelyik csapás által, minthogy szomjan kelljen halniuk állataikkal együtt.

Ezt követően pedig Mózes és Áron követett el bűnt.

Isten azt parancsolta ugyanis, hogy Mózes vezesse a népet egy sziklához és parancsolja meg neki, hogy fakasszon vizet. Mózes azonban kétszer megütötte a sziklát a vesszőjével, mielőtt megparancsolta volna neki, hogy adjon vizet. A sziklából fakadt ugyan víz, de Isten ezt a tettet megbocsáthatatlannak tartotta. Meg akarta mutatni ugyanis Izrael gyermekeinek, hogy az Ő parancsának még egy szikla is engedelmeskedik, mindenféle mutatványok nélkül is.

Büntetése az lett ezért Mózesnek és Áronnak, hogy nem vezethették be Izrael gyermekeit az Ígéret Földjére.