Az imasátor

Az imahely

Egy nappal azután, hogy vissztért a kőtáblákkal a hegyről, Mózes összehívta a teljes kongregácót és elmondta, hogy Isten azt parancsolta, hogy építsenek egy imahelyet, ami Isten jelenlétének látható jele Izrael népe közt. Ehhez pedig szükség volt, aranyra, ezüstre, rézre, drágakövekre, gyapjúra és selyemre.

A jó hír hallatára elkezdtek özönleni a felajánlások. A nők még szőttek is szép anyagokat, hogy az is díszítse az imasátrat. Mások olajat és ritka fűszereket adtak. Addig érkeztek ezek az adományok, amíg végül túl sok is lett, és Mózesnek végét kellett vetnie az adakozásnak.

Az építők

Két férfit, Bezalelt és Oholiavot bízták meg a tervezéssel és építéssel, mert mindketten Isteni bölcsesség és kreatív tudás birtokában voltak. Csatlakozott hozzájuk minden olyan ember, aki valamit is értett a szépséghez és művészethez, és annak a tervrajznak az alapján, amit Isten nyújtott át Mózesnek, kivitelezték az imahelyet.

A templom

A templom egy összecsukható sátroból állt. Egy szépen szőtt függöny (Porochet) kisangyalokkal hímezve volt kifeszítve 4 arannyal borított faoszlopra, s ez választotta ketté a sátor belsejét. A külső rész volt a Szent Hely, a belső rész pedig a Szentek Szentje.

Az imasátor falai fa lapokból készültek, amiket ezüst foglalat tartott helyükön. Vékony aranyréteg borította ezeket a lapokat. A tetőt és a külső falakat drága szőnyegek és állatbőrök borították. A bejárat előtt egy művészien szőtt függöny lógott. S az egész egy oszlopokkal és függönyökkel körülhatárolt részen állt.

A Szent Oldalhajók

Az udvar déli részén, a bejárattal szemben állt az égő-áldozat bemutatására szolgáló oltár, ami ún. Shittim-ből készült (rézzel borított fa). Az oltár mögött a sátor bejárata előtt állt a bronzból készült mosdótál, ahol a papoknak meg kellett mosakodniuk a sátorba lépés előtt.

A sátor északi falánál állt a színarannyal borított faasztal, amit egy aranykorona vett körül. Ezen az asztalon feküdt 12 vekni keletlen kenyér, amit minden Shabbatkor frissre cserlétek. A déli falnál állt a gyertyatartó, ami szintén aranyból készült, és gazdagon díszítették virágbimbó, virágszirom és kinyílt virág faragásokkal. Hét gyertyája megvilágított minden estét.

Középen volt a tömjén oltár ami arannyal borított fából készült. A legfinomabb fűszereket áldozták Istennek rajta minden nap reggel és este.

A két kőtábla, amit Mózes hozott le Sínai hegyéről, egy kívülről és belülről arannyal bélelt és bevont fadobozban volt, s a Szentek Szentjében tárolták ezt a dobozt. A teteje színaranyból készült, és két angyalt faragtak ebből az aranyból a tetejére, amik egymásra néztek, s szárnyuk nyitva volt. A sarkaihoz pedig aranygyűrűket erősítettek, hogy amikor a tábor vándorolt, akkor egyszerűen lehessen oszlopokon vinni.

A papok

Isten Áront és négy fiát, Nadabot, Abihut, Elazart és Itamárt jelölte ki papoknak. Az elsőszülöttek, akiket eredetileg erre a posztra szánt a Teremtő, bűnösnek találtattak az aranyborjú bűnében. A leviták közül azonban senki nem volt bűnös a bálvány létrehozásában. Ezért hát úgy döntött Isten, hogy a levitákat szenteli fel papi szolgálatra. Viseletük fehér selyemtunika, nadrág, csípőszorító és fehér turbán volt.

A főpap ezen felül extrákat is viselt, hogy látni lehessen, ő szentebb. Egy színarany pántot viselt a szemöldökén és homlokán, amit egy kék fonal tartott a helyén. Ebbe a pántba az volt vésve: “Isten Szensége”. Viselője teljes életét Isten szolgálatának áldozta.

A főpap tunikája felett viselt egy ún. Ephod-ot, ami nem csak a legfinomabb kék és karmazsin szálakból készült, hanem arannyal is átszőtték. Aranyba foglalt ónix kövekkel csiptették a főpap vállára. Ezekbe a kövekbe pedig Izrael 12 törzsének a neve volt gravírozva, 6 az egyikre, 6 a másikra életkoruk szerint. És a főpap viselte a “megemlékezés köveit” Izrael gyermekeiért, amikor Isten előtt állt.

Az Ephodhoz két aranylánccal volt egy mellvéd erősítve, a Döntés Mellvédje. 12 drágakő csillogott rajta egyenletes sorokba rendezve, s mindegyik kőbe Izrael egyik törzsének a neve volt vésve. Ide helyezte a főpap az Urimot és Tummimot, amik segítettek neki a népet érintő kérdésekben döntést hozni. Ilyenkor kigyulladtak a kövek és szavakat formáltak, amik megválaszolták a kérdést.

Végül pedig az Ephod és a tunika között viselt a főpap egy finom kék gyapjúból készült köpenyt, aminek szegélyét kék, vörös és karmazsin gyöngyök díszítették, és ezen gyöngyök közé apró aranycsengettyűket varrtak. Ez azt a célt szolgálta, hogy lenyűgözze az Izraeliket, amikor Áron a Szentélybe sétált.

Bármennyire pompásak is voltak azonban a papok, a főpap és az imasátor, mindenkinek mezítláb kellett a temploma lépnie, hogy ez állandóan emlékeztesse őket a szerénységre és alázatra.

Áronnak és fiainak kellett az Istennek bemutatandó áldozatokat kezelnie, és megáldaniuk Izrael népét a következő szavakkal:

“Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet
Világosítsa meg az Úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad
Fordítsa az Úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.”
(Számok 6:23-25)

Az Imasátor felszentelése

Az imasátorban ellátandó munka többi részét a Levita törzs többi családja végezte.

Miután elkészült az imasátor minden eleme, Mózes összeillesztette őket pontosan Isten utasításainak megfelelően. Ezt követően pedig egy 7-napos periódus alatt felszentelte a templomot is és a papokat is.

Az Exodust követő második évben, Nisszán hónap első napján elkészült az imasátor. Amikor Áron az oltárra helyezte az első áldozatot, Isten küldött egy lángot, ami elnyelte a bemutatott húst. A teljes nép csodálattal figyelte Isten jelenlétének ilyetén megnyilvánulását az imasátorban, és örvendezve imádták Őt, leborulva Isteni Fensége előtt.

Nadab és Abihu halála

Ugyanezen a napon a 12 törzs elkezdte hordani a maguk áldozatát Áronnak. A boldogságot azonban beárnyékolta egy szomorú esemény. Nadab és Abihu annyira megrészegültek az örömtől, hogy papok lehetnek, hogy többet akartak tenni annál, mint amit Isten parancsolt nekik. Fűszeráldozatot mutattak be az oltáron, de nem felszentelt tűzön. Két láng csapott ki ekkor az oltárból, és megölte mind a két fiút. Áron megtört a gyásztól, de nem szólt egy szót sem, mert tudta, hogy ez Isten büntetése volt. Az imasátor szentsége innentől kezdve még nyilvánvalóbbá vált.

Felhő és tűzoszlop

Nappal felhőoszlop lebegett az imasátor felett, éjjel pedig tűzoszlop. Amíg felhő takarta az imasátrat, addig az Izraeliek egy helyben maradtak, amikor pedig felszállt a felhő, akkor útra keltek. Így az Isten diktálta tempóban haladtak.

Annak érdekében, hogy a hatalmas számú nép figyelmét felkeltse, Mózesnek azt parancsolta Isten, hogy használjon két ezüst trombitát. Ezeknek hangos és jelentős hangja összehívja majd az embereket. Az eseménytől függően mindig más volt a trombitaszó. Istentisztelethez, ünnepekhez, harckészültséghez, minden egyébhez megvolt a megfelelő kürtszó.