Korah lázadása

Korah és társai

Mózes és Áron unokatestvére, Korah, aki a Leviták egyik gazdag vezetője volt, úgy érezte, hogy nem vették őt eléggé figyelembe, amikor a papi tisztségeket és vezetői szerepeket kiosztották. Irigyelte Mózest és Áront, és unokatestvérüket, Elzaphant is, aki a Leviták fő vezérének lett kinevezve, miután Áron és családja papi tisztségre (kohenita) emelkedett. Tudta, hogy minden befolyása és gazdagsága kevés ahhoz, hogy megrengesse az amberek Mózesbe és Áronba vetett bizodalmát és hitét, ezért szövetségeseket keresett az ellenük folytatott kampányhoz.

Korah felkereste hát a Ruben törzset, akik közvetlenük mellettük táboroztak. S mivel napi szinten tartotta a kapcsolatot ezzel a törzzsel, egyszerű volt meggyőznie őket arról, hogy álljanak mellé. A Ruben törzsben volt két férfi, Dathan és Abiram, akik már Egyiptomban is mindig a zendülések, lázadások vezetői voltak. Ők voltak az elsők, akik csatlakoztak Korah-hoz, és ők voltak a leglelkesebbek és legtapasztaltabbak is. Az ő összeesküvésekben szerzett tapasztalatuk megtámogatva Korah vagyonával és befolyásával mintegy 250 köztiszteletben álló vezetőt fordított Mózes és Áron ellen. Merészen és nyíltan beszéltek Mózes vezetői stílusa és képességei ellen. Az áhítatosság álarca mögé bújva Korah megvádolta Mózest és Áront azzal, hogy rájuk erőltetik a saját akaratukat, és kényszerítik az embereket az ő vezetésük elfogadására. “Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?” (Számok 16:3)

Mózes figyelmezteti a lázadókat

Amikor Mózes meghallotta, mi történik, imádkozott Istenhez, hogy adjon neki iránymutatást újabb megpróbáltatásában. Ezt követően pedig elmondta Korah-nak és szövetségeseinek, hogy készüljenek fel a következő napra, mert Isten ki fogja választani, hogy ki méltó arra, hogy Őt papként szolgálja. Mindenkinek füstölőben kell majd tömjénáldozatot bemutatnia, és Isten megmutatja eztán, hogy kinek az áldozatát fogadja el. Mózes pedig figyelmeztette a sikeréhes Korah-t négyszemközt is: “keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?” (Számok 16:9) De figyelmeztetése süket fülekre talált.

Dathan és Abiram dühe

A Korahval folytatott sikertelen beszélgetés után Mózes Dahanért és Abiramért küldetett, akik a nem-Levita törzsek lázadásának vezetői voltak. Ám ők a megszokott arroganciájukkal válaszoltak. “Nem megyünk fel! Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?” (Számok 16:12-13) Mózes mélyen megbántva érezte magát, és imádkozott Istenhez, hogy mutassa meg ezen emberek gonoszságát Izrael egész gyülekezete előtt.

A lázadók büntetése

Másnap reggel Korah és szövetségesei megjelentek füstölőikkel az imasátor előtt. Velük tartott mindenki, akiket Korah tanúnak hívott. Ekkor Isten azt mondta Mózesnek, hogy utasítsa Izrael gyermekeit, hogy különüljenek el Korahtól és követőitől, és vigyenek mindent magukkal, ami a tulajdonukat képezi, nehogy bántódásuk essék és a lázadók sorsában kelljen osztozniuk. Mózes és az idősek ismét megpróbálták jobb belátásra téríteni Dathant és Abiramot, ám ők nem voltak hajlandók megbánni bűnüket és folytatták Mózes szidalmazását. Mózes ekkor távozásra szólította fel a sátraikban lévő többi embert, akik szó nélkül engedelmeskedtek.

Mózes síri hangon a következőket mondta ekkor:

“Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam: Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet. Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.”

(Számok 16:28-30)

Alig fejezte be Mózes a mondatát, a föld megnyílt, s elnyelte Korah-t és társait családjukkal és összes tulajdonukkal együtt. Élve lettek eltemetve, s olyan szörnyű halált haltak, ami a közelben állókat menekülésre késztette a helyszínről. S a következő pillanatban tűz zúdult le a mennyből és elnyelte a 250 embert, aki meg merte kérdőjelezni Áron jogát a főpapi tisztséghez.

A kirügyezett vessző

A következő nap Izrael néhány gyermeke panaszkodott, hogy Áron és Mózes okozta ilyen sok vezérük halálát, amire válaszul Isten újabb csapást küldött, ami még több lázadó halálát okozta.

Ezt követően nyíltan megkérdőjelezték Áron jogát a főpapi tisztséghez. Isten ekkor azt parancsolta, hogy minden törzs vezetője vésse egy vesszőbe a nevét, és adja a vesszőt Mózesnek. Mózes pedig bevitte a vesszőket az imasátorba. S Isten azt mondta, hogy akinek a vesszője másnapra kivirágzik, azt az embert részesíti előnyben.

S másnapra Áron vesszője kivirágzott, és mandulát termett. Mózes visszaadta a többieknek is a vesszőket, s innentől kezdve mindenki elfogadta Áront főpapként.