Megpróbáltatások a sivatagban

Indulás a Sínai hegytől

Izrael gyermekei majdnem egy teljes évet táboroztak a Sínai hegynél, amikor a felhő először felemelkedett a sátor felől. Azon mód tovább is idultak az Isten által előírt úton, amíg el nem érték Paran sivatagát.

A nép friss húst kér

A kimerültség jelei egyre inkább kezdtek megmutatkozni a zsidókon. A kivonuláskor hozzájuk csapódott egyiptomiak pedig ismét elvetették az elégedetlenkedés magvát. Hamarosan az emberek elkezdtek vágyakozni az “elveszett egyiptomi paradicsom” után, ahol mindenük megvolt, ahol annyi halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, fokhagymát és húst ehettek ingyen, amennyit csak akartak. És most pedig nincs semmi más, csak manna.

Mózes szomorúan, gyásszal telve hallgatta a sirámokat, és imádkozott Istenhez, hogy segítsen neki. Isten meghallgatta Mózes imáját, és utasította, hogy válasszon ki 70 időst, hogy velük oszthassa meg a nép vezetésének terhét. És Isten azt is megígérte, hogy meg fogják kapni a vágyott friss húst, de büntetésként. Hogy mást sem ehetnek egy teljes hónapig, mint húst. Azért, mert az érezhető Isteni jelenlét ellenére visszavágytak Egyiptomba.

Mózes nem tudta, honnan kerítsen ennyi húst, de Isten arra küldött egy hatalmas csapat fürjet, amik beborították a földet. A zsidók csak úgy habzsolták a húst. Viszont egy csapás is lesujtott rájuk, ami többek halálát is okozta a táborban. Emiatt elnevezték a helyet Kivroth hattaavah-nak, ami annyit jelent, a kapzsiság sírja.

A 70 idős ember

Mózes kiválasztotta a 70 időst, hogy segítsenek neki vezetni a népet. S ekkor történt valami, ami megmutatja Mózes valóját a maga tisztaságában. Két idős a táborban maradt, mert Isten csak 70 idős emberből álló tanácsot akart, viszont a törzsenkénti 2 jelölt 72 főt tett ki. Eldad és Medad ezért próféciákat kezdtek mondani a táborban maradtaknak, miszerint Mózes meg fog halni, mielőtt bevezethetné őket a Szent Földre, s majd tanítványa, Joshua fogja a népet Kánaánba vezetni. Joshua ezt meghallván panaszkodott erről Mózesnek. Mózes pedig csak annyit mondott neki, hogy bár mindenki próféta lehetne, mert az azt jelenti, hogy megszállta őket az Isteni lélek.

Miriam bűne

Az idő előrehaladtával Miriam és Áron (Mózes mellett Izrael két legnagyobb vezetője és prófétája) valahogy kevesebbnek érezte magát Mózes kivételezett helyzete miatt. S elkezdtek rosszindulatúan beszélni Mózesről a háta mögött. Isten viszont meghallotta szavaikat, és a következőket mondta:

“Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.

Nem így az én szolgámmal, Mózessel, a ki az én egész házamban hív.

Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?”

(Számok 12:6-8)

A következő pillanatban Miriam leprás lett, bőre hófehér lett. Áron könyörgött Mózesnek, hogy bocsásson meg és kérte, hogy imádkozzon Istenhez, hogy gyógyítsa meg nővérüket. Mózes késlekedés nélkül meg is tette ezt. Isten pedig azt mondta neki, hogy Miriamnek ki kell mennie a tábor területén kívülre, mint minden más tisztátalan embernek, s csak 7 nap múlva térhet vissza, tisztán és gyógyultan. Így hát Miriam elhagyta a tábor területét és a zsidók vártak a visszatértére, mielőtt folytatták volna útjukat.