Ábrahám a soron következő bibliai személyiség, akit
szeretnék bemutatni egy bejegyzés-sorozaton keresztül. Ő a legelső három
ősapánk közül, fia, Izsák a második ősapánk, unokája, Jákob pedig a harmadik.
Mindhármukat szertném bemutatni, Ábrahámmal kezdem.
Ur városában, a babilonbeli Bábelben élt Terah, aki igen
fontos tisztséget töltött be Nimród udvarában. Terah Nahor fia volt, aki Eber
ükunokájaként látta meg a napvilágot. Terahnak 3 fia született, Ábrahám, Nahor
és Haran.
Az Ábrahám születését megelőző este Nimród asztrológusai
Terahnál gyűltek össze. Felnéztek az égre, és azt olvasták ki a csillagok
állásából, hogy a születendő gyermek egy erős nemzet vezére és ősapja lesz. Ezt
elmondták Nimródnak is, aki attól tartott, hogy ez az új csillag be fogja
árnyékolni az ő saját csillagát. Ezért hát megparancsolta Terahnak, hogy vigye
az újszülöttet a palotába, hogy ott véget vessenek az életének. Terah
megpróbálta ugyan lebeszélni erről Nimródot, de nem jár sikerrel. Ezért hát
kockára tette a saját és családja életét, és a saját fia helyett egy
szolgájának a fiát vitte a palotába, ahol Nimród saját kezével fojtotta meg a
csecsemőt. Erre az időre Ábrahámot egy barlangban rejtették el.
Ebben a
barlangban töltötte Ábrahám életének első 10 évét. Ezalatt az idő alatt
elkezdett hinni Istenben. Ugyanis nézte a napot és a holdat, a csillagokat, s
ahogy azok vándoroltak az égen. Észrevette, hogy a nap átengedi a teret a
holdnak, annak ellenére, hogy sokkal erősebb annál, hogy aztán a következő
reggel a hold visszaengedje a napot. Ebből arra a következtetésre jutott, hogy
kell lennie egy felsőbb erőnek, ami láthatatlanul irányítja ezeket a
jelenségeket. Ábrahám észrevette a korlátos természet mögött megbúvó határtalan
és időtlen Isteni jelenlétet.
Eztán Isten
megismertette magát Ábrahámmal, és megtanította neki, hogyan kell helyesen
élni. A barlangból Ábrahám Noé és Shem házába került, ahol hosszú éveken
keresztül tanulta, hogyan kell szolgálnia Istent.
Ezalatt az idő alatt Nimród el is
feledkezett az új csillagról, amit asztrológusai jövendöltek. Terahot
megjutalmazta iránta való hűségéért és egész magas pozícióra emelte. Terah
ugyanis nagyon okos volt, és Nimród hallgatott a tanácsára. Meg aztán Terah
mindig is engedelmes szolgának tűnt, aki kész volt az újabb és újabb bálványok
imádására, amiket Nimród hozatott létre és terjesztett el országában. Emiatt
aztán nem volt Nimródnak semmi oka kételkedni Terahban, az asztrológusok
jövendölése ellenére sem.
Ábrahám pedig tanult az igazi Istenről, és megvetette a maga
körött tapasztalt bálványimádást. Elhatározta, hogy mindent megtesz, ami csak
tőle telik, hogy megingassa az emberek bálványokba vetett hitét. Az apja házába
látogató összes ember egész nagy hányadát sikerült meggyőznie, hogy hitük
téves és bolondos. Saját apja azonban mereven elutasította ezeket a nézeteket.
Egy nap Ábrahám baltát ragadott, és elpusztította az apja
összes bálványát. Csak a legnagyobb szobor élte túl a pusztítást. Terah persze
rögtön Ábrahámot gyanusította, de ő azt mondta, hogy a legnagyobb bálvány
mészárolta le az összes többit, mert vitába keveredtek néhány nekik bemutatott
áldozat miatt. Terah mérgesen rákiabált Ábrahámra, hogy ez nem lehetséges, mert
a bálványok nem tudnak sem vitatkozni, sem verekedni. Majd belehasított a
felismerés, hogy a saját fia sunyi mód rávette, hogy ismerje be, hogy a kőből
és fából faragott bálványok még csak mozogni sem tudnak, s éktelen haragra
gerjedt. Elfeledvén, hogy korábban valaki más gyerekét vitte Nimródhoz a
sajátja helyett, most maga jelentette fel nála Ábrahámot, amiért az nem hitt a
bálványokban.
Nimród azon nyomban börtönbe záratta Ábrahámot, és tűz
általi halálra ítélte. Többszáz ember gyűlt össze, hogy lássa, hogyan ég el
élve Terah herceg fia, aki hűtlenné vált a királyhoz és tiszteletlenné a bálványokkal
szemben. Merthogy Ábrahám nem maradt csendben a király színe előtt. Megvádolta
azzal, hogy az özönvíz előtti generáció moráljának szintjére akarja
süllyeszteni népét. S mikor máglyahalálra ítélte őt Nimród, akkor azt kiáltotta
oda neki, hogy Isten akarata felett még neki sincs hatalma. Ha Isten nem
akarja, hogy elégjen a tűzben, akkor nem is fog, mert aki tüzet tud adni, az ki
is tudja oltani azt.
Beszédének híre futótűzként terjedt az országban, és
mindenki látni akarta, hogy valóban igaza volt-e Ábrahámnak, vagy csak ábrándos
álmodozó volt ő.
Máglyára is vetették Ábrahámot, de a lángok nem érték el őt.
Isten vele volt, s a tűz csak az őt fogva tartó köteleket égette el. Három nap
és három éjjel nézték az emberek hitetlenkedve, ahogy Ábrahám a lángok közt
sétál, anélkül, hogy akár egy hajszála is lángra kapott volna. Még Nimródnak is
el kellett ismernie, hogy Ábrahám igazat szólt, és hogy tényleg ő Isten embere.
Megkérte Ábrahámot, hogy jöjjön ki a tűzből, s rengeteg ajándékkal megpakolva
visszaküldte őt apja házába. De Ábrahám nem ment egyedül. 200 nemes ember
kísérte, köztük Eliezer is Damaszkuszból, aki később Ábrahám leghűségesebb
szolgája lett. Ez a 200 ember mind otthagyta Nimródot, hogy Ábrahámtól
tanulhassanak Istenről.
Ábrahám pedig elvette Sárát feleségül. Terah házában éltek
egészen addig, amíg Nimród újból érte nem küldetett, hogy ezúttal titokban
végezzen vele. Ám Ábrahám időben értesült erről a tervről, és Noé házába
menekült, ahol ifjúkorát is töltötte. Terah követte őt Noéhoz, és együtt mentek
Haranba, Mezopotámiába.
