Nagyon régen nem írtam ide. Részben ihlethiány miatt, részben amiatt, hogy szamárköhögéssel szenvedtem 3+ hónapot és nem tudtam minőségi cikk megírására koncentrálni. Úgy döntöttem, megpróbálom befejezni Ábrahám történetét, de még mindig gyengélkedek kicsit, úgyhogy nem tudom, mennyi időbe fog telleni.
Itt hagytam abba a történet mesélését, remélem vannak még olvasók, akiket érdekel a folytatás.
Az
angyalok kiléptek Ábrahám sátrából, és elindultak Szodoma felé, hogy
elpusztítsák azt, ahogy Isten megparancsolta.
A
szodomaiak nagyon gonoszak voltak. Nem éreztek szolidaritást a szegényekkel,
nem voltak barátságosak a városukon átutazókkal, még élelmet vagy vizet sem
adtak el idegeneknek. Amikor rájöttek, hogy Lót egyik lánya titokban élelmet
adott egy éhezőnek, akkor máglyán égették el őt. Egy másik lány, aki szintén
enni adott egy éhezőnek, úgy végezte, hogy bekenték mézzel a testét és a
városfalra szegezték, hogy a méhek csípjék halálra.
Az
ilyen és ehhez hasonló galád tettek feldühítették Istent, és úgy döntött, hogy
emiatt elpusztítja Szodomát és a szomszédos Gomorát is, aminek lakói ugyanígy
viselkedtek.
Isten
elmondta Ábrahámnak ezzel a két várossal kapcsolatos terveit, de Ábrahám kérte,
hogy az ott élő igazak miatt ne pusztítsa el ezeket a városokat. Isten
megígérte, hogy ha talál 10 igaz embert, akkor nem fogja elpusztítani Szodomát
és Gomorát.
Ábrahám unokaöccse, Lót, sosem felejtette el igazán
nagybátyja tanításait s életvitelét. S bár sok évig élt Szodomában, sosem
tudott azonosulni az ottaniak idegengyűlöletével, és azt sem tudta elfogadni,
hogy bántalmazzák a városon áthaladó idegeneket.
Épp Szodoma városkapujában ült Lót, amikor meglátott két
idegent. Üdvözölte őket és annak ellenére beinvitálta őket a sátrába, hogy
tudta, az életét kockáztatja ezzel. Az idegenek először nem akartak bemenni a
sátorba, de aztán kötélnek álltak.
Nem telt sok időbe, amíg a szodomaiak tudomást szereztek
a két idegen jelenlétéről, és körülvették Lót otthonát, azt követelve, hogy
adja ki vendégeit. Lót megpróbált a lelkükre beszélni, de minél tovább beszélt,
annál idegesebbé vált a tömeg, és be akartak nyomulni a sátorba, hogy
végezzenek Lóttal is és a vendégeivel is. Az angyalok azonban visszahúzták Lótot
otthonába és megvakították a tömeget, hogy ne tudjanak benyomulni Lóthoz.
Ezt
követően pedig elmondták az angyalok Lótnak, hogy most azonnal hagyja el a
várost a családjával együtt, mert Isten azért küldte őket, hogy elpusztítsák
Szodomát.
Lót
vejei azonban szodomaiak voltak, és nem akarták elhagyni a várost. Hajnalban az
angyalok kivezették Lótot, feleségét és azt a két lányát, akik még nem voltak
férjnél, a városból és megtiltották nekik, hogy visszanézzenek Szodomára.
Amint
Lót elérte Zoart, Isten kénkövet és tüzet zúdított Szodomára és Gomorára. A
városok, melyek valaha édenkertnek látszottak, sótengerré váltak. Lót felesége
pedig kíváncsibb volt annál, minthogy engedelmeskedni tudott volna az angyalok
parancsának, s visszafordult, hogy még egy utolsó pillantást vessen a városra, ahol
annyi ideig élt. Büntetése nem maradt el emiatt, Isten azonnal sóbálvánnyá
változtatta őt.
Lót
végülis elhagyta Zoart és ő és leszármazottai Moabot és Ammont népesítették be.
Ábrahám
másnap arra a helyre sietett, ahol előző nap imádkozott. A virágzó völgy helyén
most csak füstöt látott, kohók nyúltak az égbe, és a tűz martalékává tették a
földet. A pusztítás végeztével csak egy hatalmas sótenger maradt, a mai Holt
Tenger.
A
pusztítás félelemmel töltötte el az ottaniakat. A vándorok elkerülték az ország
ezen részét, és az egykor termékeny Szodomába vezető utak teljesen kihalttá
váltak.
