A lélek útja

Ez a bejegyzés egy nagyon rövid összefoglaló a teremtés-élet-halál témaköréről.

A judaizmus egyik alaptétele, hogy az élet nem a születéssel kezdődik és nem ér véget a halállal. A Prédikátor Könyvében is olvashatjuk (12:9) “És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.” A Lubavicsi Rebbe gyakran utal rá, hogy a fizika egyik alaptörvénye (a termodinamika első törvénye), miszerint az energia soha nem vész vagy pusztul el, csak átalakul, szintén ezt mondja, csak más szavakkal. S ha ez így van a fizikai energia esetében, akkor a spirituális energia esetében még inkább érvényesül a törvény, hiszen a lélek létezése nem korlátolt térben és időben, vagy a fizikai lét bármely jellemzőjében. Természetesen a az a spirituális energia, ami a fizikai lét során a látásként, hallásként, érzelemként, intellektusként, akaratként vagy öntudatként nyilvánul meg, nem szűnik meg létezni csak azért, mert a fizikai test már nem létezik. Inkább csak átalakul egy magasabb szintű, spirituális létformává.

S bár rengeteg állomása van a lélek útjának, általánosan négy csoportba oszthatjuk a fejlődési szakaszait:

1. A teljesen spirituális lét, mielőtt a lélek a testbe lép.
2. Fizikai értelemben vett élet.
3. A Gan Eden-beli élet, ami a fizikai életet követi (Édenkertként, Mennyként és Paradicsomként is szokták emlegetni)
4. Az Eljövendő Világ (Olam HaBa), ami a halottak feltámadását követi.