Kevésbé ismert böjtnapok

A 6 főböjt mellett vannak egyéb alkalmak is, amikor böjtölni szokás.

Az elsőszülöttek böjtje

Pészachkor az egyiptoimiakra mért utolsó, tizedik csapás az elsőszülöttek halála volt. Ezért Pészachkor az elsőszülötteknek szokás böjttel hálát adni Istennek azért, hogy a zsidó elsőszülötteket megkímélte.

Nisszán hónap 14-én van ennek a böjtnek a napja. Bár a tizedik csapás Nisszán 15-én történt, Nisszán 15-e már ünnepnap, s nem szabad ünnepet szenvedéssel kezdeni, ezért tartjuk ezt a böjtöt 14-én. Ha péntekre vagy szombatra esik ez a nap, akkor az előtte való csütörtökön (Nisszán 12-én) kell megtartani. Arra nézve többféle koncepció van, hogy miként is.

Vannak, akik azt mondják, hogy csak az elsőszülött fiúknak kell ilyenkor böjtölniük, ha azonban a fiú nem múlt még el Bar Mitzvah-korú, akkor az apjának kell böjtölnie helyette.

Vannak, akik szerint minden elsőszülöttnek (férfinek és nőnek egyaránt) böjtölnie kell ezen a napon.

Ha nincs gyerek, akkor a háztartás legidősebb tagjának kell böjtölnie, hiszen a csapás minden egyiptomi háztartást érintett, függetlenül attól, hogy volt-e gyermek vagy sem.

Ezt a böjtöt azonban ki lehet és ki is szokták váltani. Mégpedig azzal, hogy résztvesznek egy seudat mitzvah-ban (egy mitzvah teljesítéséhez fűződő étkezésen), mint pl. a siyyum (olyan étkezés, ami a Tóra egy adott szakaszának tanulmányozásának befejezését ünnepli). A legtöbb zsinagógában rendeznek ilyet Nisszán 14-én a reggeli Istentiszteletet követően. S mivel ezzel az étkezéssel megtöri a böjtöt az elsőszülött, ezért ehet a nap hátralevő részében.

Behab

A Behab szó három héber mássalhangzót tartalmaz. Ez a bet (a héber abc második betűje), a hey (ez az ötödik) és ismét bet. Ez a hétfői, csütörtöki és ismét a hétfői napot jelenti, mivel a zsidó vallásban a hét vasárnappal kezdődik (mert ez az első nap szombat után - Isten a hetedik napon {Shabbat} pihent meg).

Van egy ősi Askenázi hagyomány, miszerint Chesvan és Iyar hónapok első hétfőjén, csütörtökén és az azt követő hétfőn böjtölni kell. Ezek nem sokkal követik Szukot-ot ill. Pészach-ot. Ezek arra szolgálnak, hogy jóvátegyék azokat a bűnöket, amiket az egyhetes fesztivál okozta örömmámorban akaratlanul is elkövettünk.

Azért van egy hónappal később ez a böjt, mint maga az ünnep, mert Nisszán és Tisri hónap nagyon speciális jellegű. Shavuotot követően azért nem böjtölünk, mert az csak egy rövid, kétnapos ünnep, nincs idő túlzottan megfeledkezni magunkról.

Ennek a szokásnak Jób könyvében (1:5) találhatjuk az eredetét.

Manapság azonban nagyon ritkán találni olyat, aki tartja ezt a szokást.

Böjt az esküvő napján

Bár a Talmud nem említi, kialakult az a szokás, hogy a menyasszony és a vőlegény böjtöl az esküvője napján, napkeltétől a hüpéig. Ennek két oka is van.

Az egyik az, hogy a menyasszony és a vőlegény bűneit Isten megbocsátja az esküvőjük napján, Yom Kippurhoz hasonlóan. Yom Kippurhoz való hasonlatossága megmutatkozik abban is, hogy a menyasszony fehéret visel és bűnbánó imák is elhangzanak.

A másik oka inkább praktikus, mint spirituális. A böjttel biztosan elkerülhetjük az, hogy alkoholt igyunk, mielőtt a násznép köszöntőt mond, s nem érkezünk ittasan a hüpe alá. A régmúlt időkben ugyanis nagy bachhanáliák voltak szokásosak esküvő előtt, de azok a napok már réges-rég véget értek.

Ez a böjt nem tart napnyugtáig, csak addig, amíg a hüpe alatti ceremónia véget nem ér. S nem kell később bepótolni a hüpe és napnyugta közt eltelt időt. S mivel ez személyes böjt, nincs megszabott formája annak, hogy hogyan kell megtörni. Sőt, ha a hüpe ceremóniája eltolódik sötétedés utánra, s a párnak már nehéz böjtölnie, akkor még a hüpe előtt abbahagyhatják, nehogy rosszul legyenek a hüpe alatt.

A következő napokon azonban tilos böjtölni:

Rosh Chodesh (Rosh Chodes az az új hónap elejét jelző egy vagy kettő félünnepnap, a hold állásától függően), kivéve Nisszánt, amikor szabad.

Issru Chag, azaz a Pészach, Shavuot és Szukkot utolsó napját követő nap.

Hanuka

Purim

Av 15.

Shevat 15.

Ajánlatos azonban böjtölni a következő napokon:

Lag Ba'Omer

A Yom Kippur és Szukot közötti napok

Sivan Rosh Chodesh és Shavuot közötti napokon

Nisszán minden napján

Böjt azt követően, hogy leejtünk egy Tóratekercset vagy Tfillint

Bár a Talmud nem említi, ez a böjt többszáz évig szokásban volt. Legelőször a mai Brno területén levő város rabbija tesz említést erről a XV. században. Szerinte ha leejtünk egy Tórát vagy Tfillint, az egyértelműen a Menny üzenete, hogy elkövettünk valamilyen bűnt, hogy valamit rosszul csináltunk.

Később, a XVIII. században Chaim Yosef David Azulai Rabbi tesz róla említést. Szerinte megérdemeljük a büntetést azért, amiért figyelmetlenül és tiszteletlenül bántunk ezen szent tárgyakkal.

A különbség aközött, hogy Tórát vagy Tfillint ejtünk el, az, hogy ha Tórát ejtünk el, akkor is böjtölnünk kell, ha a takarója rajta volt, míg ha Tfillint, akkor nem kell böjtölni, ha a tartójában volt.

Ezen túl pedig ha Tórát ejtünk el, akkor a rabbi dönthet úgy is, hogy mindenkinek, aki jelen volt, mikor a Tóra leesett, jár a büntetés, ami nem csak böjt lehet, hanem extra adakozás, a Tóratiszteletre vonatkozó előírások tanulmányozása, az, hogy nem beszél valaki Tóraolvasás alatt, vagy mindezek kombinációja.