A napra lehet nézni…

Mindig is elvarázsolt a nap. Úgy 93 millió mérföldnyire lehet a Földtől – sokkal messzebb, mint hogy azt fel tudnám fogni – hatása bolygónkon mégis elementáris. Minden reggel arra ébredek, hogy beragyogja szobám ez az égitest, amit, ha lenne bolygóközi autópálya, akkor 170 évembe tellene elérni 60 mérföld per órás sebességgel, megszakítás nélkül vezetve. Annak ellenére ragyogja be szobámat, hogy meg kell küzdenie egy kis ablakkal és a függönyökkel. Nincs az a villanykörte, ami képes lenne arra, hogy ugyanilyen módon világítsa be a szobát, annak ellenére, hogy egy villanykörte fényének nem kell ilyen hatalmas utat bejárnia.

Egy kis fény sok sötétséget űz el. Egy nagyobb és erősebb fény még többet. Minél nagyobb a fényforrás, annál messzebb ér el. Ez spirituális értelemben is igaz. A Szentély az egyik példa erre. Bár Jeruzsálemben állt, fénye és szentsége az egész világra hatással volt. A Szentélyben található menóra elárasztotta szent ragyogásával az egész világot, aminek következtében közel s távol mindenki el akart jutni a Szentföldre, még Sába királynője is. Bár lángja akkor égett, amikor a nap is sütött, s csak a templom szentségében világított, ereje akkora volt, s oly messzire ért el, hogy átlyuggatta a sötétség pajzsát.

De vajon mekkora az ereje a Hanuka-gyertyáknak? Milyen erős a lángjuk? Ha az eddig leírtakat vesszük alapul – mármint azt, hogy milyen messze ér el a fénye – akkor úgy tűnhet, hogy a Hanukai menóra említésre sem méltó. Az előszobában vagy ablakpárkányon gyújtjuk, hogy szimbolizálja azon képességét, hogy meg tudja világítani az éj sötétjét – mind gyakorlati, mind átvitt értelemben. Annyira gyenge lenne a fénye a Hanukkiának, hogy tényleg csak a közvetlen környezetét volna képes bevilágítani? S mint ilyet, tényleg csak sötétedés után szabadna meggyújtani, afele a sötétség fele, amely ellen küzdeni akar? Könnyen előfordulhat, hogy a Hanuka lángja egy teljesen másfajta fény.

- o -


Először azonban vizsgáljuk meg az “általános” fényt – még a legnagyobb erejűt is, amit csak el tudunk képzelni. Van bármiféle hatása a fénynek a sötétségre? Elűzi azt? Mi történik akkor, amikor lemegy a nap este? Van valamiféle vidám csillogás? Vagy szimplán csak a csillagok maradnak sötétedés után?

Legtöbben ismerünk olyanokat, akik fényt visznek életünkbe. Az odaadó nagypapánkat, rabbink gondoskodó feleségét, a gyengéd sameszt vagy a jószívű tanárt a második osztályból. Ők mind-mind a legjobbat hozzák ki belőlünk. Ezen emberek természtesen áradó fénye kihozza a bennünk rejlő fényt, s ha csak pár pillanatra is, de legyőzi a máskülönben előtérben lévő sötétséget. Ez viszont nem változtat semmin. Csak rávilágít a másokban lévő jóra, ami máskülönben el van zárva a külvilágtól.

Aki azonban tényleges változást tud előidézni másokban, a bennük lévő sötétséget fénnyé tudja varázsolni, az a legnagyobb elme. Megtanítani másokat arra, hogy miként kezeljék a haragot, letargiát, elesettséget, s hogyan változtassák ezeket az érzelmeket szenvedéllyé és produktivitássá, s hogyan feljesszék magukat ezáltal. Ez az igazi fény, nem pedig az, ami eltűnik, amikor “lemegy a nap”.

- o -


A legtöbb ünnepen annak állítunk emléket, hogy egy erőteljes fény legyőzött egy félelmetes sötétséget. Amikor a természet csődött mondott, akkor egy természetfeletti fényt hívtak segítségül.

Hanuka hőseinek azonban teljesen másfajta álláspontjuk volt. A természetet nem sötétségnek tartották. A természetes az nekik épp olyan Isteni eredetű volt, mint a csoda. Végülis egy Isten teremtette meg és terjesztette el mindkét jelenséget. S lehet, hogy úgy látszott, hogy a szegényes felszereltségű, igencsak kisebbségben lévő zsidó seregnek semmi esélye nincs kiűzni a hatalmas szíriai-görög hadsereget a Szentföldről. A makkabeusok azonban úgy okosokodtak, hogy ha a természet Istentől ered, akkor a természet tud is és fog is segíteni az Isteni értékek közvetítésében.

Kockára tették az életüket, mert hittek abban, hogy a sötétség az tulajdonképpen nem más, mint a fény álcázva. A makkabeusok áldozata, és Isten jelenlétébe vetett megrendíthetetlen hitük létrehozott egy Isteni fényt, ami hűen tükrözte azt a törekvést, ami létrehozta. Nem olyan fény, ami egy szent kamrában pislákol és eltünteti a vele kapcsolatba lépő sötétséget, hanem olyan, ami megmutatja, mi is a sötétség valójában.

Isten hozott a Hanukkiánál.

Az ajtóban vagy az ablakpárkányon található és esténként meggyújtják. Egyáltalán nem aggaszt minket a sötétség. Azért nem, mert a Menóra megmutatja nekünk, milyen is a sötétség, s ez a sötétség ugyanolyan Isteni lehetőségeket rejt magában, mint a megvilágított zsidó otthon szíve. A sötétség hirtelen világítani kezd.

S kinek van szüksége a napra, amikor ez bekövetkezik?

Nincsenek megjegyzések: