Elhalálozás

Nemrég volt nagypapám halálának 17-ik évfordulója. Gyújtottam gyertyát érte. S ez adta az ötletet, hogy írjak erről a szomorú témáról is.

Amikor valaki eltávozik e világról, nem csak az itt maradott család, de az elhunyt is nagyon nehéz időnek néz elébe. A Tóra és a Kabbala szerint a lélek addig nem hagyja el teljesen ezt a világot, amíg a test el nincs temetve.

A halál és a temetés közti időszak nagyon összezavarja a lelket, mert egy sebezhető állapotban van épp az átalakulás miatt. El van szakítva a múlttól éppúgy, mint a jövőtől. Azok jelenléte, akik imáikkal kimutatják, mennyire fontos volt nekik az elhunyt, nagyon sok támogatást nyújt az átalakuló léleknek, mivel az élők lelke biztos talajt nyújt az eltávozóban lévő lélek számára.

Az a tény, hogy a zsidó hagyományok úgy kezelik az elhunyt lelkét, mintha még élő személy lenne, sokat segít a gyászolóknak. Azáltal, hogy vígasztalni, segíteni próbáljuk az átalakuló lelket, mi, gyászolók is vígasztalódunk kicsit.

Ezt az amúgy is nehéz időszakot nehezíti még az is, hogy meg kell szervezni a temetést. Sajnos a legtöbb országban a meghonosodott szokások (boncolás, balzsamozás, hamvasztás…) sértik a zsidó szokásokat, mert a zsidó hagyományok szerint meg kell őrizni a test méltóságát. Ideális esetben az elhunyt még életében rendelkezett temetésének körülményeiről.

Közvetlen a halált követő teendők

Közvetlen a halál beálltát követően rengeteg praktikus és vallási teendőnek kell eleget tenni. A következő alapelveket kell szem előtt tartani:

A test méltóságát és szentségét tiszteletben kell tartani, mivel ez az elhunyt lelkének földi otthona.

A lehető leggyorsabban el kell temetni a testet, vissza a földbe, melyből vétetett.

Segíteni és erősíteni kell az elhunyt lelkét, hogy minél könnyebben folytathassa spirituális útját.

Törvények és rituálék

Azoknak, akik jelen vannak a halálkor, el kell mondaniuk az “Igaz Ítélő” áldást, ill. annak első sorát “Áldott legyen az Igaz Ítélő”. A teljes áldás a temetés során hangzik el.

A halál után az elhunyt szemét és száját be kell csukni, s egy lepedővel vagy bármi mással le kell takarni a teljes testet. Ha elég erősnek érzi magát hozzá, akkor a legjobb, ha egy gyerek vagy az elhunyhoz nagyon közel állók valamelyike a legjobb, ha ezt megteszi.

Ezt követően az elhunyt testét a padlóra kell helyezni, s a feje mellett gyertyát kell gyújtani. (Ha valaki kórházban hal meg, akkor ez sajnos nem kivitelezhető, de a temetést megelőzően igen)

Míg elhelyezzük a padlón a testet, megbocsátást kell kérnünk az elhunyt számára.

A gyertyák meggyújtását követően Zsoltárokat kell mondanunk. Amit mindenképp el kell mondanunk, az a 23. Zsoltár 17. szakasza, a 90. Zsoltár és a 91. Zsoltár.

Ezeket követően kell intézkedni a Taharah felől. A Taharah a holttest előkészítése a temetésre. A Chevra Kadisha az a szervezet, amely a holtakkal, így ezzel is foglalkozik. Riutálisan lemossák a testet és felöltöztetik egy zseb nélküli, fehér ruhába.

Mivel az emberi test szent, a zsidó hagyományok minden tekintetben védik azt. Azért szent, mert a test hordozza a lelket, s csakúgy, mint a lélek, a legnagyobb tiszteletet érdemli. Aki élő az elhunyttal egy szobában tartózkodik, annak pont olyan tisztelettel kell viselkednie az eltávozottal, mintha még élne.

Ha megoldható, valakinek mindig maradnia kell az elhunyttal, egészen a temetésig. S aki őrzi a holttestet, annak lehetőleg imádkoznia kell az elhunytért, vagy zsoltárokat mondania. Ez támaszt nyújt az átalakuló léleknek.

Hacsak nem elkerülhetetlen, tilos boncolást végezni a holttesten. Tilos bebalzsamozni, elhamvasztani vagy nyílt koporsós temetést rendezni, mert ezek a Tóra törvényei értelmében sértik a test szentségét.

A temetésnek olyan hamar kell megtörténnie, amilyen hamar csak lehet. A legjobb, ha még ugyanaznap eltemetik a testet, amikor a haláleset történt. Nagyon fontos okok miatt azonban lehet késleltetni a temetést, erre megvannak a Tóra előírásai.