Bár a Tórában 613 parancsolat van, minden a következő tízzel kezdődött:
1. Én az Úr vagyok a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
2. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
3. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.
4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.
6. Ne ölj.
7. Ne paráználkodjál.
8. Ne lopj.
9. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
10. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Ezt a tíz parancsolatot kapta meg Mózes Istentől a Sínai hegyén, két kőtáblába vésve. Sokan fel tudnak sorolni néhányat a tíz parancsolatból, és szintén sokan az összeset tudják sorrendben. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy nem csak fentről lefele olvasandó, hanem balról jobbra is (ill. jobbról balra, ha a héber szöveget olvassuk).
A két kőtábla egyenként 5 parancsolatot tartalmazott. S felmerül a kérdés, hogy miért is két kőtáblán kapta Mózes a tíz parancsolatot? És miért pont 5 van az egyik táblán és 5 a másikon? (Lehet, hogy úgy tűnik, hogy fele-fele megoszlásban vannak a parancsolatok a kőtáblákon, de az eredeti héber nyelven az első 5 parancsolat 146 szót tesz ki, míg a második 5 26-ot.)
Bölcseink szerint az egyik lehetséges magyarázat az, hogy a második 5 parancsolat kapcsolódik az első 5-höz. Vagyis a két kőtáblát egymás mellé kell helyeznünk és soronként olvasnunk, valahogy így:
1. Én az Úr vagyok a te Istened / Ne ölj
2. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem / Ne paráználkodjál
3. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd / Ne lopj
4. Megemlékezzél a szombatnapról / Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot
5. Tiszteld atyádat és anyádat / Ne kívánj semmit, ami a te felebarátodé
S ez azt jelenti, hogy lényegileg csak 5 parancsolat van. A “Ne ölj” parancsolat egy másik módja annak kifejezésére, hogy “Én az Úr vagyok a te Istened”. A paráználkodás tiltalma egyben a bálványimádás tilalma is, a Shabbatot megtartani pedig igaz tanúságot jelent stb. stb.
S hogy miért jelenti az 1-es parancsolat ugyanazt, mint a 6-os? Azért, mert bölcseink szerint megölni embertársunkat ugyanaz, mint megölni Istent.
Ez olyasmi, mint amikor egy hús-vér király országszerte képeket aggattat ki magáról, szobrokat készíttet magáról, s saját képmását teteti országának pénzérméire. Egy idő után azonban az ország népe megfordította a képeket, ledöntötte a szobrokat és érvénytelenítette a pénzérméket, ílymódon degradálva a királyról kialakult képet. S ugyanígy degradálja a Királyról kialakult képet az is, aki embert öl. Hiszen írva vagyon, hogy “A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.” (Teremtés könyve 9:6)
Vannak gyilkosok, akik azt mondják, hisznek Istenben. S vannak olyanok is, akik nem hisznek egy felsőbb erőben, de mélységesen elítélik a gyilkosságot. Mindketten tévednek.
Ha valaki tényleg hisz Istenben, akkor nem képes gyilkosságot elkövetni. S ha valaki igazán úgy gondolja, hogy elvenni egy másik ember életét elítélendő dolog – nem szimplán csak indíték hiánya, vagy a börtöntől való félelem miatt, hanem azért, mert az életet mindennél értékesebbnek tartja – akkor ez csak egy másik kifejezési módja az Istenhitnek. Még akkor is, ha amúgy valaki nem az a túl vallásos fajta.
Egy másik meglátás szerint azért van 5 parancsolat az egyik, 5 parancsolat pedig a másik kőtáblán, mert az első kőtábla az Isten és ember kapcsolatával foglalkozik, a második pedig ember és ember kapcsolatával. A 613 bibliai parancsolatból Isten ezt a tizet emelte ki, amire különös figyelmet kell fordítanunk. Isten közvetlenük a zsidóknak mondta el ezt a tíz parancsolatot, nem használta hozzá Mózest közvetítőként. Majd kőtáblába véste ezeket, s ez a két kőtábla később a Szentek Szentjében került elhelyezésre a Szentélyben.
Világos, hogy bár minden mitzvah fontos és lényeges, az első kőtáblába vésett parancsolatok azért kerültek oda, mert ez alkotja Teremtőnkkel való kapcsolatunk alapját. A második kőtáblába vésett parancsolatok pedig embertársainkkal való kapcsolatunk alapját alkotják.
Mélyedjünk hát el a parancsolatokban.
AZ ELSŐ KŐTÁBLA
1. Én az Úr vagyok a te Istened, aki kivezettelek téged Egyiptom földjéről
Istennek nem rangon aluli azzal foglalkozni, hogy mi történik világunkban, hogy felszabadítson egy szolgaságba taszított népet az elnyomás alól. Mindig számíthatunk rá, s biztosak lehetünk benne, hogy minden életünket meghatározó eseményt ő irányít.
2. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
Isten az egyetlen, aki irányítása alatt tart minden földi eseményt. Semmilyen más entitás – kormány, főnök, házastárs – nem tehet jót velünk vagy árthat nekünk, csak akkor, ha Isten úgy döntött. Mindannyian különleges kapcsolatot ápolunk Istennel, s nincs az az erő, ami megzavarhatja ezt a kapcsolatot.
3. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd
Istennel való kapcsolatunk bennsőséges, de szem előtt kell tartanunk, hogy ő a Teremtőnk, nem a haverunk. Ha naponta háromszor imádkozunk, akkor könnyen megszokássá válhat és elveszhet a tisztelet a Királyok Királya iránt.
4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt
Ahhoz, hogy fenntartsuk kapcsolatunkat Istennel, nekünk is hozzá kell járulnunk ehhez a kapcsolathoz. Sokszor annyira elmerülünk mindennapi teendőinkben, hogy elfelejtjük, hogy Istennel való kapcsolatunk a legfontosabb. Ezért Isten azt parancsolta, hogy egy napot áldozzunk a kapcsolat ápolására. Ez a nap a Shabbat, amikor az életben valóban fontos dolgokra koncentrálhatunk és inspirációt meríthetünk belőle a következő hétre.
5. Tiszteld atyádat és anyádat
Miért is került ez a parancsolat az első kőtáblára, amikor ezen a táblán az Istennel való kapcsolatunk alaptételei szerepelnek? Valószínűleg azért, mert bár mindent Istennek köszönhetünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról sem, akiket Isten arra választott, hogy egyengesse utunkat. Ahogy a Talmud mondja “A bor ugyan a házigazdáé, de köszönet illeti a pincért is.”
A MÁSODIK KŐTÁBLA
Bár a most következő parancsolatok mindegyike olyan szörnyű bűnöket tilt, amiket legtöbbünk még csak gondolatban sem követne el, ezek a tiltások olyan gondolatokat tartalmaznak, ami minden emberre vonatkoznak.
1. Ne ölj
A gyilkosság annak következménye, hogy a másikat valaki teljesen jelentéktelennek tartja. De valójában Isten teremtett mindenkit a saját képmására és épp ezért mindenkinek joga van élni. Az első üzenet, amit el kell mélyítenünk magunkban, az az, hogy nagyon fontos, hogy minden egyes emberi lényt tiszteljünk. Ha Isten úgy gondolja, hogy az a másik ember fontos, akkor nekünk is azt kell.
2. Ne paráználkodjál
Félrevezetett szeretet. Igen, szeretettel kell közelednünk mindenki felé, kedvesnek és tiszteletteljesnek kell lennünk minden emberrel, de a szeretet az nem üres lap, ami minden alól felment. Vannak útmutatók, amiket követnünk kell. Néha a hűséges szeretet – gyerek, diák, szerelmünk felé – megköveteli a tartózkodást.
Ne rabolj embert
Bölcseink azt mondják, hogy ezt a parancsolatot félreértelmezték, és nem a Leviticus 19:11-ben olvasható lopást tiltja, hanem az emberrablást. Olyan értelemben, hogy egy másik embert saját gyarapodásunkra használjunk. Ha igaz barátok vagyunk, akkor nem csak a másiktól várjuk el, hogy mindig ott legyen, amikor szükségünk van rá, hanem mi is mindig ott vagyunk érte, akkor is, ha az kellemetlen nekünk.
Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot
Mindenki bíró. Folyamatosan megfigyeljük a körülöttünk lévőket és bíráljuk minden egyes szavukat és tettüket. Figyelnünk kell azonban, hogy ne hamisan alakítsuk ki véleményünket. Minden körülményt figyelembe kell vennünk ítéletünk meghozatalakor, s tudnunk kell, hogy lehetnek olyan körülmények, amikről nem tudunk.
5. Ne irigyeljünk semmit, ami felebarátunké
Örüljünk barátunk szerencséjének. Az összes többi parancsolat elhalványul az utolsó mellett. Miután megtanultuk, hogyan tiszteljük embertársainkat és hogyan hogyan feltételezzük mindig a pozitívat róluk, most elérkezett az ideje, hogy a szívünket is bevonjuk. Szeressük őket, örüljünk sikereiknek. Osztozzunk bánatukban életük nehéz helyzeteiben. Ne féljünk attól, hogy érzelmileg kötődjünk másokhoz – ezért van a családunk.
