Idén az első Széder este (Nisszán 14.) április 8-ra esik. Pészach első napja pedig április 9, s ennek a napnak az estéje a második Széder este. Tudom, még arrébb van április, de annyira mégsem, s korán kell elkezdeni készülődni erre az ünnepre. Sok bejegyzést tervezek, amiben Pészach ünnepét mutatom be, mert szerintem ez a legösszetettebb ünnepünk. A mostani bejegyzésben azt írom le, mit kell tennünk, mielőtt elkezdődik ez a nyolcnapos ünnep.
Kovásztalanítsunk
Pészach egy olyan ünnep, ami aktív részvételünket igényli nem csak az ünnep alatt, hanem már hetekkel előtte is. Az ünnepekre vonatkozó hagyományos előírások mellett ilyenkor tilos 7 napon át bármi kovászosat enni, sőt még birtokolni sem szabad semmit, amiben van kovász. Úgy tudunk 100%-ig meggyőződni arról, hogy kovászmentes az otthonunk, ha már hetekkel Pészach előtt elkezdünk takarítani, s apránként szabadulunk meg mindentől, amiben kovász van.
Mi is az a kovász?
Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni mindentől, ami kovászos, tudnunk kell, mi is az a kovász. Nos kovászos minden, ami gabonából és vízből készült élesztő hozzáadásával, hagyták a tésztáját megkelni. A kenyér, zabpehely, torta, sütemények, pizza, a különféle tészták vagy a sör a legjobb példái a kovásztartalmú ételeknek. De bármi, amiben valamely féle gabona bármilyen formában előfordul, potenciálisan kovásztartalmú. Gyakorlatilag ami nincs a Kasruth által jóváhagyva, amire nincs ráírva, hogy “Pészachi célokra megfelelően kóser”, azt nem fogyaszthatjuk Pészach alatt, mert fennáll a lehetősége, hogy kovász van benne.
A kovász tulajdonképpen az ellentettje a macesznek, a keletlen kenyérnek, amit Pészachkor eszünk. A macesszel idézzük fel azokat a sürgető körülményeket, amelyek között el kellett hagynia őseinknek Egyiptomot, s kenyerüknek nem volt ideje megkelni. A macesz az Exodus szimbóluma, a Széder esték központja, a Pészachi (vagy ahogy a Tóra említi: Macesz fesztivál) ünnepségsorozat szíve. Másfelől maceszt enni és megszabadulni a kovásztól egyben azt is jelenti, hogy megszabadulunk egoizmusunktól és a lelki durvaságtól, amit a kovász jelképez.
Kitinyot
A középkori zsidó hagyományok megtiltották a hüvelyes termények (kitinyot) fogyasztását is Pészachkor, mert összetételük nagyon hasonlít a kovászéhoz. Lisztjükből még kenyeret is lehet készíteni. Könnyen össze tujda zavarni a hívőt, ha azt mondják, kukoricakenyeret ehet, hisz akkor azt fogja hinni, hogy ha kukoricakenyeret lehet, akkor rozskenyeret vagy búzakenyeret is. Ez a tiltás vonatkozik a rizsre, babra, kukoricára is. Sok askenázi és néhány szefárd zsidó közösség vette fel szokásai közé ezt. Mindenesetre a hüvelyesekre nem vonatkozik az a kitétel, hogy meg kell szabadulni tőle, csak fogyasztásuk tilos Pészach alatt azokban a közösségekben, ahol él ez a hagyomány.
Mit kell tennünk a kovászos ételekkel?
Az első Széder este napjának reggelétől az ünnep végéig (nagyjából 8 nap és 8 óra) nem eszünk semmit, amiben a legkisebb morzsája is lehet kovásznak. Birtokolni is tilos bármit, amiben előfordul, de tilos bármilyen módon profitálni belőle vagy a lakásunknak olyan részein tárolni, amit használunk az ünnep alatt.
Mivel a kovászos dolgok szerves részét képezik mindennapjainknak, ezért megszabadulni ezektől nem könnyű feladat. Felkészülni Pészachra több napot, akár heteket is igénybe vehet. Azok pedig, akik lelkiismeretesen felkészülnek erre az ünnepre, azok egy mély jelentéssel bíró, igazán sprituális ünnepet kapnak kárpótlásul.
A kovászmentesítés hat egyszerű lépésből áll: az otthonunk kitakarítása, a konyha előkészítése, kovász eladása, maradék kovász keresése, a kovász elégetése és végleges megsemmisítése.
A ház kitakarítása
Egyszerűnek hangzik, mégsem olyan egyszerű. Takarítsuk ki a lakásunkat nagyon alaposan. Porszívózzunk fel, a szekrényeket, könyvespolcokat poroljuk le, tisztítsuk ki. Takarítsunk a nehezen elérhető helyeken is, mint a kanapé párnái alatt, a parketta réseiben. Mozdítsunk el minden bútort, minden elektromos készüléket a konyhában is, hogy rendesen ki tudjunk takarítani ezek alatt és mögött. Amikor elkészültünk egy-egy helyiség kitakarításaval, hozzuk a család tudomására, hogy az onnantól kezdve kóser Pészachra, tehát senki nem vihet semmi ételt be az adott szobába.
Praktikus tanács: kezdjük a hálószobákkal, majd folytassuk a nappalival és egyéb közös szobákkal, s a konyhát és az étkezőt hagyjuk a végére.
Az irodát is, a kocsit is, még a táskáinkat is meg kell tisztítani a kovászostól. Mindent, de tényleg mindent, ami a mienk. Akár a tulajdonunk, akár béreljük, akár csak használjuk egy rövid ideig.
Amit nem kell kitakarítani: azok a helyiségek, ahova 100%, hogy soha nem vittünk be ételt, s azok a helyiségek, amiket a Pészach idejére el fogunk adni és nem tesszük be a lábunkat. (Lásd lejjebb)
Nem teljes a lista, de nagyjából ezen helyiségeket kell kitakarítanunk:
Étkező
Nappali
Veranda
Könyvtárszoba
Konyha
Gyerekszobák
Hálószoba
Fürdőszoba
Vendégszoba
Pince
Padlás
Egyéb kapcsolódó szobák
Autó
Garázs
Előszoba
Erkély
Terasz
Lépcsők
Tárolók
A konyha
A konyha az a helyiség, ahol az év többi részén minden kovászosat előállítunk, ebből következik, hogy ezt a legnehezebb megfelelően kitakarítani Pészachra. S ez a legfontosabb helyiség is egyben, hisz minden Pészachi ételt itt fogunk elkészíteni. Hihetetlenül alaposan kell kitakarítanunk tehát a konyhát. Fiókról fiókra kell mindent kitisztítanunk. Tegyünk a fiókok, szekrények, a spejz polcai aljára egy kartont, alufóliát vagy papírt. A konyhapultot és asztalokat is takarjuk le. Kívánatos, hogy külön tányérjaink, poharaink, evőeszközeink stb. legyenek Pészachra, amiben soha nem járt kovászos étel. Sokaknak (főleg az Egyesült Államokban) van külön sütőjük, mikrosütőjük stb. is Pészachra. Aki ezt nem tudja megoldani, az konzultáljon a rabbijával, hogy miket és hogyan lehet Pészachra kóserolni a konyhában.
Itt egy kis áttekintést azért írnék a kóserolás procedúrájáról, de tényleg konzultáljunk egy rabbival.
Vannak olyan konyhai eszközök, amiket nem lehet egyáltalán kóserolni. Ilyen a porcelán, agyagedények vagy zománcozott edények. Olyan dolgok sem, amiket teljesen soha nem lehet kitisztítani, mint a sziták, szűrők, reszelők, kávéőrlők, húsdarálók, bicskák stb. Azokat a dolgokat sem lehet kóserolni, amik megsérülhetnek a hevítés következtében, mint mondjuk egy olyan kés, melynek nyele ragasztóval van rögzítve a pengéhez.
A Pészachi kóserolás azon az elven alapszik, hogy oly módon szabadul meg a kovászostól az adott konyhai eszköz, mint amilyen módon magába szívta, így tehát ettől függ a kóserolás módja is. Vegyünk példának egy fazekat, amiben kovászos szokott főni (leves, tészta stb). Ebben a fazékban forrni szokott általában a kovászos étel, így tehát kóserolni is úgy kell, hogy a fazekat forró vízbe merítjük. Ugyanígy az ezekhez használt evőeszközöket is. Ha viszont a víz közvetítése nélkül, közvetlen a tűzön készült el az étel, mint mondjuk egy serpenyő vagy a grill, akkor ezeket nyílt tűz felett lehet kikóserolni Pészachra. Addig kell hevíteni, amig szinte izzik a tűz fölött a konyhai eszköz.
Egy átlagos sütőt Pészachra úgy lehet kikóserolni, hogy először is nem használjuk 24 órán át. Ezt követően pedig alaposan ki kell pucolni, majd a legmagasabb hőfokon járatni pár órán át. Ez magában foglal minden tálcát, ami a sütőben szokott lenni. Ezeknek addig kell hevülniük, míg izzani nem kezdenek. Vannak, akik egy speciális fémbetétet is használnak, hogy biztosan kóser legyen Pészachra a sütő. Ez persze csak általános leírás, mivel minden sütő másmilyen, konzultáljunk a rabbinkkal, hogy a mienket hogyan kell kóserolni.
Forró vízzel a következőképpen lehet kóserolni:
Előszöris tisztítsuk meg az eszközöket és ne használjuk 24 órán át. Aztán forraljunk vizet egy lábosban. Ez lehet olyan lábos, ami még kovászos, de csak akkor, ha nem zománcozott vagy agyagedény. Az edénynek azonban teljesen tisztának kell lennie és nem érhetett hozzá kovászos a kóserolást megelőző 24 órában. Tehát vizet kell forralni a lábosban és egy forró követ vagy fémdarabot bele kell dobni, hogy a víz túlcsorduljon. Eztán ki kell önteni a vizet és hideg vízben átöblíteni. Ezt követően ismét vizet kell forralni a lábosban, s a forró vízben meg kell meríteni az evőeszközöket. Csak akkor szabad beletenni őket a vízbe, amikor már forr és speciális edényfogóval kell kivenni őket onnét. Ha abbahagyja a víz a forrást, várjuk meg, míg újraforr, mielőtt kivennénk az evőeszközöket. Elég nagy lábost használjunk ahhoz, hogy minden evőeszközt teljesen el tudjon lepni a víz, úgy, hogy közben egyetlen evőeszköz se érjen a lábos falához. Ha az evőeszközökben vagy edényekben lukak vannak, akkor először ki kell égetni a kovászosat belőle, s csak aztán lehet kóserolni. Miután kivettük a forró vízből az evőeszközöket, öblítsük el hideg vízben.
Amikor íly módon kóserolunk, ne tegyünk egyszerre túl sok evőeszközt a lábosba, hogy a forró víz kényelmesen el tudja lepni mindet.
A kovász eladása
Mondjuk van egy boltunk, ami alkoholt árul. Vagy nemrég vettünk 3 hónapra elegendő zabpelyhet kiárusításon. Vagy olyan szerencsések vagyunk, hogy egy 40 szobás kastélyban élünk, de nincs kedvünk az egészet kitakarítani. Ilyen esetekben is van módja annak, hogy ne a miénk legyen a kovászos Pészach alatt. Ekkor van lehetőség arra, hogy eladjuk egy nem zsidónak a kovászosat rendes adás-vételi szerződéssel, majd visszavásároljuk az ünnep után. Ekkor ki kell jelölni egy adott helyet, ahol a kovászosat tároljuk az ünnep végéig. Ez lehet egy fiók, egy szekrény, egy szoba vagy akár egy egész ház is, a lényeg az, hogy ezt a helyet tilos használni, míg tart az ünnep.
Homecolás
(Ha Shabbatra esik Pészach első estéje, akkor más szabályok mérvadók ettől a lépéstől kezdve)
Pészach első estéje előtti este gyertyafénnyel és tollal keresünk maradék, elfelejtett kovászt. Ehhez szükségünk van egy gyertyára, hogy minden egyes zugba megfelelően belássunk. (Igen, még a padló rései közé is) Kell egy toll, hogy legyen mivel lesöpörni a morzsákat. Kell egy fakanál, hogy erre söpörjük a morzsákat és megfelelő lángot adjon, amikor elégetjük ezeket a morzsákat. S kell egy papírzacskó is, amibe mindezeket tesszük. Ekkorra már a teljes lakásnak tisztának kell lennie, s remélhetőleg nincs egy elfelejtett morzsa sem. Ezért hagyomány gondosan becsomagolt, megkeményedett kenyérdarabkákat elrejteni a lakásban, hogy aki homecol, az találjon kenyeret. 10 darabot szokás. A gyerekek általában élvezik keresni a széthagyott kenyérdarabkákat. S csak így tudjuk teljesíteni azt a parancsolatot, miszerint elpusztítjuk a kovászt Pészach előtt.
Hívjuk össze a családot gyújtsuk meg a gyertyát és mondjuk el a következő áldást:
Áldott légy Örökkévaló Urunk, a világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad nekünk a kovász elégetését. |
Az áldás befejeztétől kezdve az összegyűjtött homec elégetéséig tilos beszélni. Odafigyelve kutassuk át a házat minden egyes kis morzsára odafigyelve, s gyűjtsük össze a direkt széthagyott kenyérdarabkákat. Ha többen vagyunk, osszuk fel a lakást részekre és mindenki a maga területét kutassa. Mikor minden morzsát összegyűjtöttünk, tegyük bele a kovászt, a tollat, a fakanalat és a gyertya maradékát a papírzacskóba, kössük be a zacskó tetejét szorosan, s tároljuk egy biztonságos helyen, ahol nem lehet véletlen elszórni a morzsákat a már kitakarított lakásban, addig, amíg a következő nap el nem égetjük.
Miután elraktuk a papírzacskót, akkor kell elmondani a véletlen elfelejtett kovász tulajdonjogát megszüntető “nyilatkozatot” is.
Minden kovász és kovászos, amit nem láttam és nem semmisítettem meg, s amiről nem tudok, hogy a tulajdonomban lenne, de mégis az enyém, ezennel semmisnek tekintendő, tulajdonosa ezentúl nincs, csakúgy, mint a föld porának. |
Meddig lehet kovászosat enni?
Az első Széder estének a napján dél előtt két időszaki órával kell abbahagyni a kovászos ételek evését. Egy időszaki óra az egy tizenketted része a napkelte és napnyugta között eltelt időnek. A pontos időpontért kattintsunk
ide. Ez után az időpont után egész az ünnep végéig tilos bármi kovászosat enni. Egy óra még rendelkezésünkre áll innen számítva, hogy a kovászosat nem-étkezési célokra felhasználjuk ill. eladjuk vagy megsemmisítsük.
A kovász elégetése
Gyújtsunk tüzet, s a papírzacskót s tartalmát, s minden más maradék kovászosat, amit nem adunk el, égessünk el benne. Amíg nézzük a felszálló füstöt, gondoljunk “lelki kovászunkra”, az önzésre, az egoizmusra, ami rossz hatással van Teremtőnkkel, szeretteinkkel, barátainkkal, embertársainkkal való kapcsolatunkra, s képzeljük, hogy ezek a tulajdonságok is elégnek a kovásszal együtt. A kovász elégetésének végső időpontja egy időszaki óra az első Széder estének napján dél előtt. A pontos időpontért kattintsunk
ide. Ekkorra már minden kovászosnak el kell égnie, a legutolsó “érvénytelenítő nyilatkozatot” is el kell mondani, a még lakásunkban lévő kovászos termékeknek jól elzártan kell lenniük és semmi kovászos nem lehet tulajdonunkban.
A végső lemondó nyilatkozat
Mitután a kovász elégett, mondjuk el a következő “nyilatkozatot”, amiben lemondunk minden tulajdonunkban lévő kovászról:
Minden kovász és kovászos, amit nem láttam és nem semmisítettem meg, s amiről nem tudok, hogy a tulajdonomban lenne, de mégis az enyém, ezennel semmisnek tekintendő, tulajdonosa ezentúl nincs, csakúgy, mint a föld porának. |
Amit előző nap este mondtunk, az ugyanis csak arra a kovászra vonatkozott, amit keresés során esetleg nem találtunk meg, ez a nyilatkozat azonban már tartalmazza azt a kovászt is, amit eladásra tettünk félre, vagy azért, hogy még a reggel megegyük. Ez a nyilatkozat minden morzsányi elfelejtett kovászra kiterjed, nem csak a keresés közben kimaradtakra.
S ennyi előkészület után most már kovásztalanok vagyunk, úgy fizikailag, mint lelkileg, s készek vagyunk a Pészach felszabadító érzésének befogadására.
