Széder este dióhéjban

De ne féljetek, elemzem én ezt majd hosszabban is :) Szerintem ez a sava-borsa a Pészachi ünnepségsorozatnak, bár ezzel lehet vitatkozni. Mindenesetre az biztos, hogy ez a legeseménydúsabb, legtöbb előkészületet igénylő része az ünnepnek.

Ősapáink nyomdokaiban

Széder este minden egyes személynek úgy kell tekintenie magára, mintha ő maga is kivonult volna akkor Egyiptomból. A zsidó vallás ősapáinkkal kezdődött, Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal, s népünk Egyiptomba került. Visszahelyezzük magunkat abba a korba, hogy át tudjuk érezni őseink szenvedését, üldöztetését. Ott vagyunk velük, amikor Isten az egyiptomiakra méri a tíz csapást, s követjük őket amint átkelnek a Vörös tengeren. Tanúi vagyunk Isten csodájának, amint kettényitja a tengert, hogy a zsidók száraz lábbal át tudjanak kelni rajta, s akkor is, amikor összezárja a tengert az egyiptomi üldözők feje felett.

Kiddus

A Széder este Kiddussal kezdődik, melyben bejelentjük az ünnep szent jellegét. Ezt egy pohár bor kíséretében tesszük. Ez az első pohár bor, amit meg kell inni Széder este, összesen négyet kell elfogyasztani bal oldalra dőlve közben.

S hogy miért éppen négy pohár bor?

A Tórában négy különböző kifejezést találunk a szabadságra és a megmentésre a kivonulás eseményeinek kapcsán. Ezen kívül négy erénye volt Izrael gyermekeinek a száműzetésben. (Nem változtatták meg a héber nevüket, héberül beszéltek továbbra is, kiemelkedően erkölcsösek maradtak és hűségesek maradtak egymáshoz)
S azért bort iszunk, mert a bor a boldogság és öröm szimbóluma.

Dőljünk balra

Mialatt a négy pohár bort isszuk és a maceszt esszük, balra dőlünk. Ezáltal is azt jutattjuk kifejezésre, hogy most már szabadok vagyunk, nem rabszolgák. A kivonulás idejében csak a szabad emberek kiváltsága volt étkezés közben oldalra dőlni.

A kézmosás

Hagyományosan megmossuk kezünket, mint ahogy az elő van írva minden étkezés előttre, de most nem mondjuk el az ilyenkor amúgy szokásos áldást. Ugyanis a következő lépés Széder este a Kárpász, amikor az ételt vízbe kell mártani. A zsidó előírások szerint ilyen esetben vagy evőeszközt kell használni, vagy megtisztítjuk kezünket kézmosás által. Azért választjuk ilyenkor a kevésbé megszokott megoldást, hogy a gyerekek figyelmét ébren tartsuk.

Kárpász, az “előétel”

Egy kis darab hagymát vagy főtt krumplit sós vízbe kell martini, majd a zöldségekre való áldás elmondása után megenni. A kárpász vízbe mártása is a szabadságot, az élet élvezetét szimbolizálja, s nem utolsó sorban egyre érdeklődőbbé teszi a gyerekeket.

A “Karpas” héber szót ha visszafele olvassuk, akkor utalást kapunk arra a nehéz fizikai munkára, amit az Egyiptomban élő 600,000 zsidó rabszolgának nap mint nap végeznie kellett. A só a vízben a rabszolgák keserves munka közben elhullajtott könnyeit jelképezi.

A középső macesz kettétörése

Széder este a Széder-tál mellett található az asztalon három egymásra fektetett macesz is. A középsőt ketté kell törni, s a nagyobbik részét később Afikómen-ként használni. Ez nem csak, hogy tovább növeli a gyerekek kíváncsiságát, hanem még a Vörös tenger kettéválasztását is szimbolizálja. A kisebbik darabot visszatesszük a helyére. Ez a törött középső macesz szimbolizálja az alázatot, s később, mint a szegénység kenyerét esszük meg. Azt pedig, hogy az afikómennel mi történik, közössége válogatja. Az én zsinagógámban a rabbi a háta mögé szokta tenni és a gyerekeknek el kell lopniuk onnan az est folyamán, még a vacsora előtt, míg a családi Széder estéinken el szoktuk dugni és meg kell keresni.

A Haggada

Az est ezen a pontján a szegényeket is meghívják, hogy csatlakozzanak a Széderhez. A Széder-tálat arrébb teszik és kitöltik a második pohár bort. Ekkor a legfiatalabb gyerek, aki már ég a kíváncsiságtól, hogy megtudhassa, miért is ilyen fura ez az este, felteszi a négy kérdést. Erre csak úgy szoktunk utalni, hogy Mah nistana. Ez a négy kérdés a következő: Miben különbözik ez az este a többitől? Miért van az, hogy máskor kovászosat és kovásztalant is ehetünk, de ma csak kovásztalant? Miért mártjuk vízbe az ételt? Miért kell keserű füvet ennünk? Miért dőlünk oldalt, párnákra, mint ha csak királyok lennénk?

A gyerek kérdései pedig a Széder egyik legfontosabb eleméhez vezetnek, a Haggada felolvasásához. A Haggada tartalmazza az Egyiptomi kivonulás történetét, s Széderkor mitzvah elmesélni a kivonulás történetét.

Kézmosás a vacsora előtt

A Haggada első részének felolvasása után kezet kell mosni, de most áldást is kell mondani rá, eztán maceszt eszünk, majd a vacsorát. Én kisgyerekként alig bírtam kivárni, hogy végre vacsora legyen :)

Macesz

Fogjuk össze a három maceszt (a törött középsőt a két egész között) s mondjunk rá áltást. Az áldás után ejtsük vissza az aldó maceszt a tányérra, s a kezünkben maradó törött és egész maceszre mondjunk el egy speciális áldást, az “Al achilat Matzah”-t. Ezt követően törjünk le mindkettőből egy legalább 3 dekás darabot, s miközben balra dőlünk, együk meg.

Maror-a keserű fű

Egy legalább 3 dekás darabot a keserű fűből mártsunk a haroszet-be, rázzuk le és mondjuk el az “Al achilat Maror” áldást. Ezt anélkül esszük meg, hogy balra dőlnénk.

Korech-a szendvics

Két kis darab macesz közé teszünk egy kis adag marort és ezt a szendvicset megesszük balra dőlve, miután megmártottuk. A maceszt a legalsó maceszből kell letörni a szendvicshez.

A vacsora

Ezek után következik az ünnepi vacsora. Ez a vacsora egy sós vízbe mártott tojás elfogyasztásával kezdődik.

Egy bölcs rabbi szerint a zsidók is olyanok, mint a tojás, minél tovább égetik vagy főzik,, annál keményebbek lesznek.

Afikóman

A vacsora után elővesszük az elrejtett afikómant, s megesszük. Ez szimbolizálja a bárányt, amit akkor az étkezés végén ettek. Mindenkinek legalább 5 deka maceszt el kell fogyasztania még éjfél előtt oldalra dőlve. Az afikóman elfogyasztása után azonban már nem fogyasztunk semmit, kivéve a maradék két pohár bort.

A mi hitközségünkben ilyenkor mindig azt mondta a rabbi, hogy az a gyerek, aki ellopta az afikómant, most kérhet valamit cserébe azért, ha visszaadja, ugyanis enélkül nem lehet folytatni a Szédert.

A családi Széderünkön pedig a felnőttek eldugták, s nekünk gyerekeknek kellett megtalálnunk, csak aztán folytathattuk.

Áldások a vacsora után

Kitöltjük a harmadik pohár bort, majd elmondjuk az étkezés utáni áldást. Eztán a borra mondunk áldást, s balra dőlve megisszuk. Ezt követően pedig megtöltjük Élijahu poharát és a sajátunkat is újra töltjük. Kinyitjuk az ajtót résnyire és elmondunk egy “meghívást”, melyben Élijahu Prófétát hívjuk, aki a Messiás hírhozója.

Énekek

Ekkor pedig, miután meggyőződtünk arról, hogy a Mindenható vigyáz a zsidókra, még sokat éneklünk, s megisszuk a negyedik pohár bort is.

Az elfogadás

S miután a Széder estét megfelelően kiviteleztük, s biztosak vagyunk benne, hogy a mindenható elfogadta az ünneplésünket, még megjegyezzük: “Jövőre Jeruzsálemben”

A 2009-es Pészach-i naptár

Ebben a bejegyzésben azt írom le, hogy idén mely napokra esik Pészach és mikor milyen “kötelezettségeknek” kell eleget tenni Pészach kapcsán.

2009. április 7. kedd (5769. Nisszán 13.)

Ez az első Széder estét megelőző nap. Győződjünk meg arról, hogy eladtuk az összes kovászos ételünket és italunkat.

Ne felejtsünk el homecolni. Akkor kell elkezdeni, amikor feljött az első csillag.

2009. április 8. szerda (5769. Nisszán 14.)

Ez a Pészachot megelőző nap, s az első Széder este napja.

Ekkor van az elsőszülöttek böjtje. Ahhoz, hogy egy elsőszülöttnek ne kelljen böjtölnie, részt kell vennie egy olyan étkezésen, ami egy parancsolat teljesítéséhez kapcsolódik, mint amilyen mondjuk a reggeli imádságot követő étkezés ezen a napon a zsinagógában.

Idén azért is különleges ez a nap, mert ekkor kerül sor egy olyan parancsolat teljesítésére, ami 28 évente egyszer teljesítendő. Ez a parancsolat egy rikta áldás, az ún. Birkat Hachamah elmondása. Ez az áldás áldás a fényre. Azért 28 évente kell csak elmondani, mert minden 28 évben ugyanazon nap reggelén kerül a nap ugyanabba a pozícióba, amiben akkor volt, amikor Isten megteremtette a napot és a holdat. Ez az áldás a következő:






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megismétled a Teremtést újra meg újra.


Ezen a reggelen van az utolsó lehetőség eladni és megsemmisíteni a tulajdonunkban lévő kovászos ételeket/italokat. S ne felejtsük el időben abbahagyni a kovászos ételek fogyasztását. A pontos időpontért kattintsunk ide.

Égessük el a még meglévő, el nem adott kovászosat. A pontos időpontért kattintsunk ide.

Mivel Shabbat közvetlen Pészach beköszönte után kezdődik, ezért még a mai napon el kell készíteni az ún. eruv tavshilin-t, hogy az ünnep alatt is főzhessünk Shabbatra. Ugyanis általában ünnep alatt tilos főzni, mert az munkának minősül. Az eruv tavshilin ebben az esetben két maceszből és egy főtt ételből áll, amit gondosan be kell csomagolni, elmondani a megfelelő áldásokat és félretenni, hogy pénteken, még a szombat beköszönte előtt el lehessen készíteni. Főzni mindazonáltal csak olyan tűzön szabad, ami még az ünnep előtt lett meggyújtva.

Ezen az estén kell elmondani a Pészachi gyertyákra az áldásokat, melyek a következők:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.







BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.


A gyertyagyújtás időpontjai itt találhatók.

Ezen az estén van az első Széder, amin annyi Bibliai parancsolatot kell teljesíteni, s annyi különféle szokást kell betartani, hogy legalább két külön bejegyzést tervezek róla, de lehet, hogy több is lesz belőle. Az első Széder estét egyébként úgy is szokták emlegetni az Exodus alapján, mint az “Őrködés éjjelét” (Leil Shimurim).

2009. április 9. csütörtök (5769. Nisszán 15.)

A reggeli imádság keretében kivesznek két Tórát is a Tóraszekrényből, s felolvassák belőle az Exodus és a Számok egyes részeit, s a Haftorából is az ide vonatkozó részeket.

Elimádkozzuk az imát a harmatért és esőért, s ezt egész Szukkotot követő napig megtesszük.

A rabbi megáldja a gyülekezetet majd egy ünnepi ebéd következik.

Ez az Omer számlálás kezdő napja, azaz Omer első napja. Az Omer időszaka 49 nap, az ötvenedik nap Shavuot, a Tóraadás ünnepe. Omer az az időszak amikor lelkünket “fejlesztjük” és saját “belső” Egyiptomunkból eljutunk a Sínai hegyig, s készek leszünk a Tóra bölcsességének befogadására.

Sötétedés után veszi kezdetét a második Széder este. Egy, még az ünnep előtt meggyújtott láng segítségével gyújtsunk gyertyát, s mondjuk el a következő két áldást:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.







BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.


A gyertyagyújtás időpontjai itt találhatók.

A második Széder este szokásai ugyanazok, mint az elsőé, külön bejegyzésekben fogom részletezni a teendőket.

2009. április 10. péntek (5769. Nisszán 16.)

Ez Pészach második napja. A nap a zsinagógában indul a megfelelő imádságokkal az Istentisztelet keretein belül.

A rabbi megáldja a gyülekezetet, s az áldást egy ünnepi ebéd követi.

Sötétedés előtt meg kell gyújtani a Szombati gyertyákat egy olyan láng segítségével, ami már az ünnep kezdete előtt is égett. A gyertyagyújtás pontos időpontjáért kattintsunk ide.

Az elmondandó áldás a következő:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL SHA-BBAT KO-DESH.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megparancsoltad a szombati gyertyák meggyújtását.


A péntek esti Istentisztelet nem a szokásos imával kezdődik, hanem a Mizmor leDavid-del. Az Amidah után pedig kijelentjük, hogy ez Omer második napja.

A péntek esti vacsorán természetesen barchesz helyett két maceszre mondunk áldást.

2009. április 11. szombat (5769. Nisszán 17.)

Pészach harmadik napja, Chol Hamoed első napja. A kifejezés, Chol Hamoed, szó szerint azt jelenti, hogy hétköznap az ünnep alatt. Ezek azok a fél-ünnepi jellegű napok, amik Pészachkor és Szukkotkor vannak az ünnep kezdete és vége között.

A szombat reggeli Istentisztelet a megszokott módon zajlik, Tóra és Haftóra olvasással, csak két extra imádságot toldunk bele.

Délben ünnepi ebéden veszünk részt.

Ez Omer harmadik napja.

Sötétedés után a Havdala ceremónia következik, mint rendesen minden szombaton.

Innentől kezdve Pészach utolsó két napjáig csak ilyen “közbenső” napok vannak, majdnem mindent lehet úgy csinálni, mint szoktunk. Persze csak Pészachi kóser ételeket fogyaszthatunk továbbra is. Szokás ezeken a napokon meginni egy-egy pohár bort vagy szőlőlét az ünnep tiszteletére.

2009. április 12. vasárnap (5769. Nisszán 18.)

Pészach negyedik, Chol Hamoed második, Omer negyedik napja.

Sok közösségben szokás, hogy a reggeli imádságokkor nem viselnek a férfiak Tfillint ilyenkor.

2009. április 13. hétfő (5769. Nisszán 19.)

Pészach ötödik, Chol Hamoed harmadik, Omer ötödik napja.

Egyebekben megegyezik az előző nappal.

2009. április 14. kedd (5769. Nisszán 20.)

Pészach hatodik, Chol Hamoed negyedik, Omer hatodik napja.

A reggeli imádság alatt továbbra sem viselnek a férfiak Tfillint, hisz még mindig tart Pészach. A Tórát is előveszik a Tóraszekrényből Istentisztelet alatt és olvasnak belőle.

Este pedig gyertyát kell gyújtani Pészach hetedik napjának tiszteletére a következő áldás kíséretében:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.


Ide kattintva megtalálhatjuk a pontos időpontot a gyertyagyújtáshoz.

Sok közösségben szokás ilyenkor fennmaradni egész éjjel és a Tórát tanulmányozni, ezzel is tisztelegve a Vörös Tenger kettényitásának csodája előtt. Ugyanis Isten Pészach hetedik napján választotta szét a tengert, amikor őseink kivonultak Egyiptomból.

2009. április 15. szerda (5769. Nisszán 21.)

Pészach hetedik, Omer hetedik napja.

Ezt a napot Shevi’i Shel-nek is nevezik. Ennek a napnak az estéjén nyílt szét a Vörös tenger a zsidók előtt és csaptak össze a hullámok az egyiptomi üldözők feje felett.

A reggeli imádságot követően a rabbi megáldja a gyülekezetet, majd egy ünnepi ebédre kerül sor.

Este gyertyát gyújtunk Pészach nyolcadik napjának tiszteletére egy már meglévő láng segítségével, s a következő áldást mondjuk:






BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.


azaz






Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.


Ide kattintva megtalálhatjuk a pontos időpontot a gyertyagyújtáshoz.

2009. április 16. csütörtök (5769. Nisszán 22.)

Pészach utolsó, Omer nyolcadik napja. Más néven Acharon Shel Pészach.

A reggeli Tóraolvasást követően Yizkor-ra kerül sor. Ez az az ima, amit meghalt szüleink lelkéért szoktak mondani bizonyos ünnepekkor, s ilyenkor azok nem tartózkodhatnak a teremben, akiknek mind a két szülője él. (Szerencsére nekem ki kell jönnöm ekkor.)

A rabbi ezt követően megáldja a gyülekezetet, s az áldást ünnepi ebéd követi.

Ezen az utolsó napon igyekszünk elérni a szabadság legmagasabb fokát, s a végső megváltásra fókuszálunk. Pészachot egy hatalmas ünnepi vacsorával zárjuk, amit a “Messiás Lakomájának” is hívunk. Ez a vacsora napnyugta előtt kezdődik, jóval sötétedés után végződik és megünnepeljük a messiás majdani biztos eljövetelét. A vacsora alatt pedig megiszunk négy pohár bort és természetesen maceszt is eszünk.

A vacsorát követően pedig sort kerítünk a Havdalára.

A sötétedés beállta a hivatalos vége Pészach ünnepének. Pontos időpontért kattintsunk ide.
Eztán pedig visszavásárolhatunk mindent, ami kovászos.

2009. április 17. péntek (5769. Nisszán 23.)

Ez a nap követi Pészachot. Mint ahogy minden fesztivált követő napot, ezt is Isru Chag-nak hívjuk. Ezen a napon tilos böjtölni.

Pészachi bevásárlás

Ebben a bejegyzésben azt írom le, hogyan is kell bevásárolni Pészachra. Ekkor ugyanis nem szimplán kósernek kell lennie minden ételnek és italnak, hanem “Pészachi kósernek”. Ami azt jelenti, hogy amit vásárolunk, annak kovásztalannak kell lennie.

Minden gyümölcs és zöldség, csakúgy, mint a kóser állatok és halak húsa alkalmasak Pészachi fogyasztásra, feltéve, hogy a zsidó előírásoknak megfelelően lettek előkészítve és nem érintkeztek kovásszal vagy olyan konyhai eszközzel, ami kovászoshoz ért.

Az Askenázi közösségekben az a szokás, hogy nem esznek rizst, kölest, kukoricát, mustárt és hüvelyeseket (bab, borsó stb.) vagy bármi olyan ételt, amiben ezek megtalálhatók.

Manapság már rengeteg különféle “Pészachi kóser” előre csomagolt ételt lehet kapni, de arra ügyelni kell, hogy a megfelelő hatóság lássa el ezzel a cimkével.

Természetesen minden kovásztartalmú ételt tilos enni, tehát amiben van búza, árpa, rozs, zab vagy tényleges kovász, az nem fogyasztható ilyenkor. Ilyen étel pl. a kenyér, a sütemény, a zabpehely, a spagetti, a sör, a whiskey. Bort lehet inni, mert bár van benne élesztő, az nem gabonából, hanem szőlőből származó élesztő, s csak a gabonából származó élesztőt tilos fogyasztani.

A gyógyszeresdobozunkat is érdemes átnézni, ugyanis sok gyógyszer tartalmaz kovászt/élesztőt valamilyen formában. Érdemes konzultálni a rabbinkkal ezügyben.

Az állateledelre ugyanaz vonatkozik, mint az emberek által fogyasztott élelmiszerekre.

Pészach

Idén az első Széder este (Nisszán 14.) április 8-ra esik. Pészach első napja pedig április 9, s ennek a napnak az estéje a második Széder este. Tudom, még arrébb van április, de annyira mégsem, s korán kell elkezdeni készülődni erre az ünnepre. Sok bejegyzést tervezek, amiben Pészach ünnepét mutatom be, mert szerintem ez a legösszetettebb ünnepünk. A mostani bejegyzésben azt írom le, mit kell tennünk, mielőtt elkezdődik ez a nyolcnapos ünnep.





Kovásztalanítsunk

Pészach egy olyan ünnep, ami aktív részvételünket igényli nem csak az ünnep alatt, hanem már hetekkel előtte is. Az ünnepekre vonatkozó hagyományos előírások mellett ilyenkor tilos 7 napon át bármi kovászosat enni, sőt még birtokolni sem szabad semmit, amiben van kovász. Úgy tudunk 100%-ig meggyőződni arról, hogy kovászmentes az otthonunk, ha már hetekkel Pészach előtt elkezdünk takarítani, s apránként szabadulunk meg mindentől, amiben kovász van.






Mi is az a kovász?

Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni mindentől, ami kovászos, tudnunk kell, mi is az a kovász. Nos kovászos minden, ami gabonából és vízből készült élesztő hozzáadásával, hagyták a tésztáját megkelni. A kenyér, zabpehely, torta, sütemények, pizza, a különféle tészták vagy a sör a legjobb példái a kovásztartalmú ételeknek. De bármi, amiben valamely féle gabona bármilyen formában előfordul, potenciálisan kovásztartalmú. Gyakorlatilag ami nincs a Kasruth által jóváhagyva, amire nincs ráírva, hogy “Pészachi célokra megfelelően kóser”, azt nem fogyaszthatjuk Pészach alatt, mert fennáll a lehetősége, hogy kovász van benne.

A kovász tulajdonképpen az ellentettje a macesznek, a keletlen kenyérnek, amit Pészachkor eszünk. A macesszel idézzük fel azokat a sürgető körülményeket, amelyek között el kellett hagynia őseinknek Egyiptomot, s kenyerüknek nem volt ideje megkelni. A macesz az Exodus szimbóluma, a Széder esték központja, a Pészachi (vagy ahogy a Tóra említi: Macesz fesztivál) ünnepségsorozat szíve. Másfelől maceszt enni és megszabadulni a kovásztól egyben azt is jelenti, hogy megszabadulunk egoizmusunktól és a lelki durvaságtól, amit a kovász jelképez.




Kitinyot

A középkori zsidó hagyományok megtiltották a hüvelyes termények (kitinyot) fogyasztását is Pészachkor, mert összetételük nagyon hasonlít a kovászéhoz. Lisztjükből még kenyeret is lehet készíteni. Könnyen össze tujda zavarni a hívőt, ha azt mondják, kukoricakenyeret ehet, hisz akkor azt fogja hinni, hogy ha kukoricakenyeret lehet, akkor rozskenyeret vagy búzakenyeret is. Ez a tiltás vonatkozik a rizsre, babra, kukoricára is. Sok askenázi és néhány szefárd zsidó közösség vette fel szokásai közé ezt. Mindenesetre a hüvelyesekre nem vonatkozik az a kitétel, hogy meg kell szabadulni tőle, csak fogyasztásuk tilos Pészach alatt azokban a közösségekben, ahol él ez a hagyomány.






Mit kell tennünk a kovászos ételekkel?

Az első Széder este napjának reggelétől az ünnep végéig (nagyjából 8 nap és 8 óra) nem eszünk semmit, amiben a legkisebb morzsája is lehet kovásznak. Birtokolni is tilos bármit, amiben előfordul, de tilos bármilyen módon profitálni belőle vagy a lakásunknak olyan részein tárolni, amit használunk az ünnep alatt.

Mivel a kovászos dolgok szerves részét képezik mindennapjainknak, ezért megszabadulni ezektől nem könnyű feladat. Felkészülni Pészachra több napot, akár heteket is igénybe vehet. Azok pedig, akik lelkiismeretesen felkészülnek erre az ünnepre, azok egy mély jelentéssel bíró, igazán sprituális ünnepet kapnak kárpótlásul.

A kovászmentesítés hat egyszerű lépésből áll: az otthonunk kitakarítása, a konyha előkészítése, kovász eladása, maradék kovász keresése, a kovász elégetése és végleges megsemmisítése.




A ház kitakarítása

Egyszerűnek hangzik, mégsem olyan egyszerű. Takarítsuk ki a lakásunkat nagyon alaposan. Porszívózzunk fel, a szekrényeket, könyvespolcokat poroljuk le, tisztítsuk ki. Takarítsunk a nehezen elérhető helyeken is, mint a kanapé párnái alatt, a parketta réseiben. Mozdítsunk el minden bútort, minden elektromos készüléket a konyhában is, hogy rendesen ki tudjunk takarítani ezek alatt és mögött. Amikor elkészültünk egy-egy helyiség kitakarításaval, hozzuk a család tudomására, hogy az onnantól kezdve kóser Pészachra, tehát senki nem vihet semmi ételt be az adott szobába.

Praktikus tanács: kezdjük a hálószobákkal, majd folytassuk a nappalival és egyéb közös szobákkal, s a konyhát és az étkezőt hagyjuk a végére.

Az irodát is, a kocsit is, még a táskáinkat is meg kell tisztítani a kovászostól. Mindent, de tényleg mindent, ami a mienk. Akár a tulajdonunk, akár béreljük, akár csak használjuk egy rövid ideig.

Amit nem kell kitakarítani: azok a helyiségek, ahova 100%, hogy soha nem vittünk be ételt, s azok a helyiségek, amiket a Pészach idejére el fogunk adni és nem tesszük be a lábunkat. (Lásd lejjebb)

Nem teljes a lista, de nagyjából ezen helyiségeket kell kitakarítanunk:

Étkező
Nappali
Veranda
Könyvtárszoba
Konyha
Gyerekszobák
Hálószoba
Fürdőszoba
Vendégszoba
Pince
Padlás
Egyéb kapcsolódó szobák
Autó
Garázs
Előszoba
Erkély
Terasz
Lépcsők
Tárolók





A konyha

A konyha az a helyiség, ahol az év többi részén minden kovászosat előállítunk, ebből következik, hogy ezt a legnehezebb megfelelően kitakarítani Pészachra. S ez a legfontosabb helyiség is egyben, hisz minden Pészachi ételt itt fogunk elkészíteni. Hihetetlenül alaposan kell kitakarítanunk tehát a konyhát. Fiókról fiókra kell mindent kitisztítanunk. Tegyünk a fiókok, szekrények, a spejz polcai aljára egy kartont, alufóliát vagy papírt. A konyhapultot és asztalokat is takarjuk le. Kívánatos, hogy külön tányérjaink, poharaink, evőeszközeink stb. legyenek Pészachra, amiben soha nem járt kovászos étel. Sokaknak (főleg az Egyesült Államokban) van külön sütőjük, mikrosütőjük stb. is Pészachra. Aki ezt nem tudja megoldani, az konzultáljon a rabbijával, hogy miket és hogyan lehet Pészachra kóserolni a konyhában.

Itt egy kis áttekintést azért írnék a kóserolás procedúrájáról, de tényleg konzultáljunk egy rabbival.

Vannak olyan konyhai eszközök, amiket nem lehet egyáltalán kóserolni. Ilyen a porcelán, agyagedények vagy zománcozott edények. Olyan dolgok sem, amiket teljesen soha nem lehet kitisztítani, mint a sziták, szűrők, reszelők, kávéőrlők, húsdarálók, bicskák stb. Azokat a dolgokat sem lehet kóserolni, amik megsérülhetnek a hevítés következtében, mint mondjuk egy olyan kés, melynek nyele ragasztóval van rögzítve a pengéhez.

A Pészachi kóserolás azon az elven alapszik, hogy oly módon szabadul meg a kovászostól az adott konyhai eszköz, mint amilyen módon magába szívta, így tehát ettől függ a kóserolás módja is. Vegyünk példának egy fazekat, amiben kovászos szokott főni (leves, tészta stb). Ebben a fazékban forrni szokott általában a kovászos étel, így tehát kóserolni is úgy kell, hogy a fazekat forró vízbe merítjük. Ugyanígy az ezekhez használt evőeszközöket is. Ha viszont a víz közvetítése nélkül, közvetlen a tűzön készült el az étel, mint mondjuk egy serpenyő vagy a grill, akkor ezeket nyílt tűz felett lehet kikóserolni Pészachra. Addig kell hevíteni, amig szinte izzik a tűz fölött a konyhai eszköz.

Egy átlagos sütőt Pészachra úgy lehet kikóserolni, hogy először is nem használjuk 24 órán át. Ezt követően pedig alaposan ki kell pucolni, majd a legmagasabb hőfokon járatni pár órán át. Ez magában foglal minden tálcát, ami a sütőben szokott lenni. Ezeknek addig kell hevülniük, míg izzani nem kezdenek. Vannak, akik egy speciális fémbetétet is használnak, hogy biztosan kóser legyen Pészachra a sütő. Ez persze csak általános leírás, mivel minden sütő másmilyen, konzultáljunk a rabbinkkal, hogy a mienket hogyan kell kóserolni.

Forró vízzel a következőképpen lehet kóserolni:

Előszöris tisztítsuk meg az eszközöket és ne használjuk 24 órán át. Aztán forraljunk vizet egy lábosban. Ez lehet olyan lábos, ami még kovászos, de csak akkor, ha nem zománcozott vagy agyagedény. Az edénynek azonban teljesen tisztának kell lennie és nem érhetett hozzá kovászos a kóserolást megelőző 24 órában. Tehát vizet kell forralni a lábosban és egy forró követ vagy fémdarabot bele kell dobni, hogy a víz túlcsorduljon. Eztán ki kell önteni a vizet és hideg vízben átöblíteni. Ezt követően ismét vizet kell forralni a lábosban, s a forró vízben meg kell meríteni az evőeszközöket. Csak akkor szabad beletenni őket a vízbe, amikor már forr és speciális edényfogóval kell kivenni őket onnét. Ha abbahagyja a víz a forrást, várjuk meg, míg újraforr, mielőtt kivennénk az evőeszközöket. Elég nagy lábost használjunk ahhoz, hogy minden evőeszközt teljesen el tudjon lepni a víz, úgy, hogy közben egyetlen evőeszköz se érjen a lábos falához. Ha az evőeszközökben vagy edényekben lukak vannak, akkor először ki kell égetni a kovászosat belőle, s csak aztán lehet kóserolni. Miután kivettük a forró vízből az evőeszközöket, öblítsük el hideg vízben.

Amikor íly módon kóserolunk, ne tegyünk egyszerre túl sok evőeszközt a lábosba, hogy a forró víz kényelmesen el tudja lepni mindet.


 
 



A kovász eladása

Mondjuk van egy boltunk, ami alkoholt árul. Vagy nemrég vettünk 3 hónapra elegendő zabpelyhet kiárusításon. Vagy olyan szerencsések vagyunk, hogy egy 40 szobás kastélyban élünk, de nincs kedvünk az egészet kitakarítani. Ilyen esetekben is van módja annak, hogy ne a miénk legyen a kovászos Pészach alatt. Ekkor van lehetőség arra, hogy eladjuk egy nem zsidónak a kovászosat rendes adás-vételi szerződéssel, majd visszavásároljuk az ünnep után. Ekkor ki kell jelölni egy adott helyet, ahol a kovászosat tároljuk az ünnep végéig. Ez lehet egy fiók, egy szekrény, egy szoba vagy akár egy egész ház is, a lényeg az, hogy ezt a helyet tilos használni, míg tart az ünnep.

 
 



Homecolás
(Ha Shabbatra esik Pészach első estéje, akkor más szabályok mérvadók ettől a lépéstől kezdve)

Pészach első estéje előtti este gyertyafénnyel és tollal keresünk maradék, elfelejtett kovászt. Ehhez szükségünk van egy gyertyára, hogy minden egyes zugba megfelelően belássunk. (Igen, még a padló rései közé is) Kell egy toll, hogy legyen mivel lesöpörni a morzsákat. Kell egy fakanál, hogy erre söpörjük a morzsákat és megfelelő lángot adjon, amikor elégetjük ezeket a morzsákat. S kell egy papírzacskó is, amibe mindezeket tesszük. Ekkorra már a teljes lakásnak tisztának kell lennie, s remélhetőleg nincs egy elfelejtett morzsa sem. Ezért hagyomány gondosan becsomagolt, megkeményedett kenyérdarabkákat elrejteni a lakásban, hogy aki homecol, az találjon kenyeret. 10 darabot szokás. A gyerekek általában élvezik keresni a széthagyott kenyérdarabkákat. S csak így tudjuk teljesíteni azt a parancsolatot, miszerint elpusztítjuk a kovászt Pészach előtt.

Hívjuk össze a családot gyújtsuk meg a gyertyát és mondjuk el a következő áldást:




Áldott légy Örökkévaló Urunk, a világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad nekünk a kovász elégetését.


Az áldás befejeztétől kezdve az összegyűjtött homec elégetéséig tilos beszélni. Odafigyelve kutassuk át a házat minden egyes kis morzsára odafigyelve, s gyűjtsük össze a direkt széthagyott kenyérdarabkákat. Ha többen vagyunk, osszuk fel a lakást részekre és mindenki a maga területét kutassa. Mikor minden morzsát összegyűjtöttünk, tegyük bele a kovászt, a tollat, a fakanalat és a gyertya maradékát a papírzacskóba, kössük be a zacskó tetejét szorosan, s tároljuk egy biztonságos helyen, ahol nem lehet véletlen elszórni a morzsákat a már kitakarított lakásban, addig,  amíg a következő nap el nem égetjük.

Miután elraktuk a papírzacskót, akkor kell elmondani a véletlen elfelejtett kovász tulajdonjogát megszüntető “nyilatkozatot” is.




Minden kovász és kovászos, amit nem láttam és nem semmisítettem meg, s amiről nem tudok, hogy a tulajdonomban lenne, de mégis az enyém, ezennel semmisnek tekintendő, tulajdonosa ezentúl nincs, csakúgy, mint a föld porának.






Meddig lehet kovászosat enni?

Az első Széder estének a napján dél előtt két időszaki órával kell abbahagyni a kovászos ételek evését. Egy időszaki óra az egy tizenketted része a napkelte és napnyugta között eltelt időnek. A pontos időpontért kattintsunk ide. Ez után az időpont után egész az ünnep végéig tilos bármi kovászosat enni. Egy óra még rendelkezésünkre áll innen számítva, hogy a kovászosat nem-étkezési célokra felhasználjuk ill. eladjuk vagy megsemmisítsük.





A kovász elégetése

Gyújtsunk tüzet, s a papírzacskót s tartalmát, s minden más maradék kovászosat, amit nem adunk el, égessünk el benne. Amíg nézzük a felszálló füstöt, gondoljunk “lelki kovászunkra”, az önzésre, az egoizmusra, ami rossz hatással van Teremtőnkkel, szeretteinkkel, barátainkkal, embertársainkkal való kapcsolatunkra, s képzeljük, hogy ezek a tulajdonságok is elégnek a kovásszal együtt. A kovász elégetésének végső időpontja egy időszaki óra az első Széder estének napján dél előtt. A pontos időpontért kattintsunk ide. Ekkorra már minden kovászosnak el kell égnie, a legutolsó “érvénytelenítő nyilatkozatot” is el kell mondani, a még lakásunkban lévő kovászos termékeknek jól elzártan kell lenniük és semmi kovászos nem lehet tulajdonunkban.




A végső lemondó nyilatkozat

Mitután a kovász elégett, mondjuk el a következő “nyilatkozatot”, amiben lemondunk minden tulajdonunkban lévő kovászról:




Minden kovász és kovászos, amit nem láttam és nem semmisítettem meg, s amiről nem tudok, hogy a tulajdonomban lenne, de mégis az enyém, ezennel semmisnek tekintendő, tulajdonosa ezentúl nincs, csakúgy, mint a föld porának.


Amit előző nap este mondtunk, az ugyanis csak arra a kovászra vonatkozott, amit keresés során esetleg nem találtunk meg, ez a nyilatkozat azonban már tartalmazza azt a kovászt is, amit eladásra tettünk félre, vagy azért, hogy még a reggel megegyük. Ez a nyilatkozat minden morzsányi elfelejtett kovászra kiterjed, nem csak a keresés közben kimaradtakra.

S ennyi előkészület után most már kovásztalanok vagyunk, úgy fizikailag, mint lelkileg, s készek vagyunk a Pészach felszabadító érzésének befogadására.



A Dávid-csillag

Minden zsinagógán ott van, s ha azt mondja valaki, zsidóság, általában ez a hatágú csillag jut eszébe mindenkinek először. Mégis kevesen tudják, mi a jelentősége ennek a jelképnek.

A Zohár (III/73a) az mondja: “Van három pont, amik kapcsolódnak egymáshoz, ez a Teremtő, a Tóra és Izrael.” A zsidó lélek a Tóra tanulmányozása és betartása által kapcsolódik Teremtőjéhez. A háromszög ennek a három entitásnak az összetartozását jelképezi.

E három entitás két dimenzióból áll, egy belsőből (pnimiyut) és egy külsőből (chitzoniyut). A Tóra esetében ez úgy néz ki, hogy a külső az a betartandó törvények összessége (Talmud, Zsidó törvények stb.), a belső pedig a spirituális tanításokat tartalmazó Kabbala. Isten külső dimenziója az az energia, mellyel létrehozta a világot, de lényege teljesen rejtve marad. Hasonlóan a lélek (ami Isten megtestesítője az emberben) is megjelenik a test által.

A lélek Istenhez a tanítások által kapcsolódik. A Dávid-csillag (Mógen Dóvid) dupla háromszöge szimbolizálja a kapcsolatot Isten minkét dimenziója, a Tóra és Izrael között. A lélek belső dimenziója pedig Isten belső dimenziójához kapcsolódik a Kabbala tanításai által.

Barchesz

Most, hogy egy szusszanásnyi ideig nincs nagyobb ünnep, visszatérnék egy kicsit a Szombathoz. A Shabbat ugye péntek estével kezdődik, gyertyagyújtással és a borra és kézmosásra mondott áldás után a barchesz felszelése következik. A barchesz le van takarva, úgy kell felfedni. S ekkor jön a kérdés, miért is kell letakarni azt a barcheszt, s ráadásul miért kell kettő, miért nem elég egy.

A második kérdésre egyszerű a válasz. A sivatagi 40 éves vándorlás során, amikor az élelmet Isten manna formájában biztosította, pénteken két adag mannát küldött, hogy szombaton ne kelljen munkálkodni a manna összeszedésével.

Annak viszont, hogy miért is takarjuk le a barcheszt, több oka is van. A legáltalánosabb, amiről majdnem mindenki tud, az az, hogy a sivatagi 40 éves vándorlás során a szombati mannát harmat takarta be, hogy megőrizze frissességét fogyasztásig.

Másik oka, hogy a talmudi időkben, még a székek és asztalok bevezetése előtt, az étkezésen résztvevők háromlábú tálcákon ettek, amiket pincérek hordtak be nekik. Shabbatkor ezeket a tálcákat csak a kiddus után hozták be, hogy ezzel is demonstrálják, hogy ezt az ételt a Shabbat tiszteletére fogyasztják. Manapság már nincsenek háromlábú tálcák, mindenki asztalon eszik. A barchesz is a péntek esti teríték része, de letakarva marad addig, amíg a tálcák idejében behozatalra nem került volna. Ez azt az üzenetet hordozza, hogy a péntek esti vacsora csak a kiddus után kezdődhet a Shabbat tiszteletére.

Harmadik oka az, hogy a különböző ételtípusokra különböző áldást kell mondani, s van egyfajta hierarchiája annak, hogy milyen sorrendben kell mondani az áldásokat. Nagy általánosságban hétféle étel dicséri Izrael nevét: gabona, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya. Ezek az ételféleségek elsőbbséget élveznek, amikor áldásokra kerül a sor. Ha valaki a felsorolt hétből eszik kettőt vagy többet ugyanazon étkezés során, akkor abban a sorrendben kell megenni és megáldani őket, mint amilyen sorrendben a Tóra felsorolja őket. Mivel a gabonát előbb említi a Tóra, mint a szőlőt, ezért a barcheszt kellene előszőr megáldani és megenni, csak aztán a bort. Így hát letakarjuk a barcheszt (gabonát), hogy ne “szégyenítsük meg” azzal, hogy a bort (szőlőt) előbb fogyasztjuk el, mint őt.

Purim után de még Purimról

Avagy miért is Hámán-táska a Hámán-táska.

A válasz egyszerű: félrehallás miatt. Ezt a süteményt eredetileg Mohn-táskának hívták, ami egyszerűen mákos papucsot jelent. Manapság már leginkább lekvárral töltik, de amikor keletkezett a sütemény, akkor még a mák volt a legnépszerűbb töltelék. A Mohn-táskától eljutni a Hámán-táskáig pedig nem is volt olyan nehéz, hiszen hasonlóan hangzik a kettő, s a Hámán-táska honosodott meg, mert az emberek azt hitték, hogy Hámán és a sütemény között összefüggés van.

Persze az igazi oka annak, hogy Purimkor Hámán-táskát eszünk az az, hogy benne rejtve van a töltelék, mint ahogyan Isten beavatkozása is rejtve volt az emberek elől.

:)