Izrael népe rabszolgává válik

József és testvérei meghaltak, gyermekeik pedig sokasodtak és szaporodtak Egyiptom földjén. Fontos pozíciókat töltöttek be a politikai, kulturális és gazdasági életben. Nem meglepő hát, hogy a helyiek irigykedni kezdtek rájuk. Úgy érezték, hogy az idegenek elveszik a nekik járó pozíciókat.

A régi fáraó is meghalt és új került a trónra. Neki már nem volt kötődése Izrael gyermekeihez, és úgy döntött, hogy elfelejti Józsefet és azt, ami tett. Mivel túl befolyásosnak találta őket, elkezdett intézkedéseket honzni ellenük, és végül összehívott egy gyűlést a vezetőségével, akiknek tanácsára rabszolgaságba hajtotta Izrael gyermekeit. Korlátozta személyes szabadságukat, hatalmas adókat rótt ki rájuk és munkaszolgálatra kényszerítette őket, amit kegyetlen rabszolgahajcsárok felügyeltek. Ìgy tehát Izrael népének városokat kellett építeniük, emlékműveket emelniük, utakat létrehozniuk, követ fejteniük és téglát készíteniük. Ám minél jobban nehezítette fáraó az Izraeliták életét, annál jobban sokasodtak és szaporodtak. S amikor látta fáraó, hogy nehéz munkával sem tudja megállítani a zsidók szaporodását, akkor kihirdette, hogy minden zsidó fiú csecsemőt vízbe kell fojtani, csak a lányok maradhatnak életben.

Úgy gondolta, hogy ezzel az intézkedéssel 2 legyet üthet egy csapásra, mert megállíthatja a zsidók számának gyarapodását és megelőzheti a veszélyt, amit asztrológusai jeleztek neki, hogy meg fog születni Izrael gyermekeinek vezére, aki majd veszélyt jelent az életére.

A rabszolgasorba kerülést csak a leviták kerülték el. Lévi volt Jákob azon fia, aki legkésőbb hunyt el a 12 testvér közül. Hatása törzsére halála után is megmaradt. Ők vitték tovább a Jákob által létrehozott Tóra Akadémiát és igyekeztek tanítani a többi zsidót is Istenről és tanításairól. Ezért hát ők nem keveredtek az egyiptomiakkal, mert túlságosan lefoglalta őket saját spirituális életük. A többi törzs tagjai azonban majdnem minden téren asszimilálódtak. Feladták régi szokásaikat és életvitelüket, hogy beolvadhassanak az egyiptomi társadalomba. A nyelvükön, ruházatukon és nevükön kívül semmit nem tartottak meg régi életükből. Csak a zsidók ez utóbbi csoportja vonta magára az egyiptomiak haragját. Csak Lévi gyermekei kerülték el az Izrael többi részére kényszerített rabszolgaságot.

Jákob és családja Egyiptomba megy

A fáraót örömmel töltötte el, hogy József megtalálta testvéreit, és felajánlotta Egyiptom egyik legjobb területét, hogy oda költözzön József teljes családja. A testvérek tehát ezzel a hírrel és rengeteg ajándékkal megpakolva mentek vissza Kánaánba Jákobhoz, aki kis híján szívinfarktust kapott, amikor meghallotta a jó hírt, hogy József még él. Viselkedése teljesen megváltozott, és boldogan kezdett felkészülni egyiptomi útjukra. Mindenképpen látni akarta még Józsefet halála előtt.

Mielőtt 70-fős háznépével elindult volna Egyiptom felé, Jákob elment Beer-Shebába, ahol áldozatott mutatott be Istennek. Itt Isten megjelent neki, és elmondta, hogy nem kell félnie attól, hogy Egyiptomba menjen, mert Ő vele lesz, és szépen lassan a kis családját nagy nemzetté fogja tenni, majd pedig visszavezeti őket Kánaánba. Mindezek után a család elindult Egyiptom felé. Júdát előreküldték, hogy elő tudja készíteni a terepet a család érkezésére, s hogy létrehozzon egy iskolát a gyerekeknek.

Amikor József megtudta, hogy apja is jön, hatalmas ünnepséget szervezett. Egész Egyiptom Józseffel ünnepelte apjának érkezését. S mikor meglátta Jákobot, tüstént leugrott hintójáról, odarohant hozzá, hogy szorosan megölelje. Sírtak is egy kicsit, majd Jákob azt mondta Józsefnek, hogy most, hogy viszontlátta őt, már békességben halhat meg.

Nem sokkal azután, hogy József családja megérkezett Egyiptomba, József bemutatta őket a fáraónak, aki Goshen földjét adta nekik. Fáraót lenyűgözte Jákob bölcsessége és méltóságot sugárzó megjelenése, s meg is kérdezte tőle, hogy hány éves. Jákob azt felelte neki, hogy 130, aminek nagy része szomorúságban telt, de most már boldogan élheti le élete hátralévő részét. S eztán Jákob megáldotta a fáraót.

Jákob és családja berendezkedett hát Goshenben, és a fáraó biztosított számukra mindent, amire csak szükségük volt. Az éhínség végeztével Egyiptom lassan visszatért normális hétköznapjaihoz, de azt sosem felejtették el, hogy József nélkül a teljes népesség éhen halt volna.

József Dina lányát, Osnatot vette feleségül, aki Potifár házában nevelkedett. Két gyermekük született, Manasseh es Efrájim. Amikor Jákob berendezkedett Goshenben, József hozzá küldte fiait, hogy a lehető legkompetensebb embertől tanuljanak Istenről.

Jákob 17 évet élt Goshenben. Amikor érezte, hogy közeledik a halála, akkor elküldetett Józsefért és megeskette, hogy nem egyiptomi földbe fogja őt temetni, hanem Kánaánban, Machpelah barlangjába, ahova őseit is temették.

Amikor József hírét vette, hogy apja haldoklik, akkor két fiával együtt meglátogatta Jákobot a betegágyánál. Ez volt az első alkalom, hogy halál előtt valaki megbetegedett, mert ezelőtt az emberek derült égből villámcsapásként haltak meg idős korukban. Jákob azonban imádkozott Istenhez, hogy ne ilyen hirtelen kelljen meghalnia, hogy legyen ideje végiggondolnia az életét és elrendezni azt.

Jákob megáldotta Józsefet, két fiát pedig saját fiaival egy rangra emelte. Ezáltal pedig Efrájim és Menasseh a 12 törzs tagja lett átvéve Lévi és József helyét.

Eztán Jákob magához hivatta mind a 12 fiát és megáldotta őket. Arra is figyelmeztette őket, hogy maradjanak mindig összetartóak és kövessék az Isten által kijelölt utat. Még egyszer kérte őket, hogy a Machpelahi barlangban temessék el őt, és ezzel elhunyt. Jákob 147 éves volt, amikor az Örökkévaló magához vette a lelkét.

Egész Egyiptom Józseffel gyászolta Jákob halálát, aki Goshenben töltött évei alatt mindenki szívébe belopta magát. József és testvérei pedig ígéretükhöz híven elvitték Jákob koporsóját Kánaánba, aminek határán 31 király rótta le részvétét és Jákob bátyja, Ézsau is csatlakozott a temetési menethez.

Ézsau eleinte nem akart engedélyt adni arra, hogy Jákobot a barlangba temessék Izsák és Ábrahám mellé, ugyanis magának akarta fenntartani azt a helyet. Annak ellenére, hogy 27 évvel korábban, amikor Izsák hagyatékát elosztották, eladta a földet és a hozzá kapcsolódó összes jogot Jákobnak.

Emiatt aztán verekedés tört ki Jákob fiai és Ézsau emberei között. Jákob egyik unokája, Hushim, aki a koporsó mellett ült, nagyothalló volt. Csak későn észlelte, az eseményeket. Megkérdezett valakit, hogy mi történik, de a válaszból csak annyit értett, hogy Ézsau nem engedi eltemetni a nagyapját. Ezért aztán kardot rántott, odarohant Ézsauhoz, és levágta a fejét. Ézsau fejét a barlangba temették, testét pedig visszavitték hazájába, Seirbe.

Jákob halála után József testvérei elkezdtek félni attól, hogy József bosszút fog állni rajtuk azért, amit a múltban elkövettek ellene, s megüzenték Józsefnek, hogy Jákob azt akarta a halálos ágyán, hogy bocsásson meg nekik. József pedig megnyugtatta őket, hogy nincs mitől félniük, hiszen Isten azt akarta, hogy ő Egyiptomba kerüljön. S ezzel egyidejűleg megígérte, hogy mindig gondoskodni fog róluk.

Halálos ágyán József megígértette testvéreivel, hogy amikor eljön a kivonulás napja, akkor földi maradványait magukkal viszik majd Kánaánba. A testvérek pedig megesküdtek erre, s arra, hogy ezt az ígéretet generációról generációra továbbadják majd, amíg el nem jön az ígért kivonulás napja.

József 110 évesen halt meg. Az egyiptomiak bebalzsamozták és szarkofágba tették testét, amit a Nílusba temettek. Azt remélték, hogy ezzel megakadályozzák azt, hogy Izrael gyermekei teljesíteni tudják Józsefnek tett ígéretüket, hogy elviszik a testét Kánaánba, s így az izraelitáknak majd nem lesz más választásuk, mint Egyiptomban maradni.

Mózes azonban a szarkofág keresésére indult a kivonulást megelőzően. Egy prófétanő mutatta meg neki, hogy hol eresztették vízbe a szarkofágot. Mózes elkezdte szólongatni Józsefet, akinek koporsója kiemelkedett a vízből. A sivatagi vándorlás során végig magukkal vitték József maradványait, amíg el nem tudták őt temetni az ígéret földjén.

József felfedi kilétét testvérei előtt

József tovább akarta tesztelni, hogy testvérei mekkora áldozatot készek hozni egymásért. Ebéd után arra utasította az embereit, hogy töltsék meg testvérei zsákjait élelmiszerrel, de az ő “varázskupáját” tegyék Benjámin zsákjába. A parancsot teljesítették József emberei, és a testvérek másnap mit sem sejtve indultak útnak Kánaán felé. Örültek, hogy milyen jól ment minden.

Azonban alig hagyták el a várost, József egyik embere máris utánukvágtatott és megvádolta őket azzal, hogy ellopták az ura “varázskupáját”. S dorgálni kezdte őket, hogy ez igazán nagy hálátlanság azok után, hogy olyan jól bant velük József az előző nap. A testvérek hiába tiltakoztak, s mondták, hogy hiszen azt a pénzt is visszaadták, amit a zsákjaikban találtak legutóbb. Hiába kérdezték, hogy ezek után mégis miért lopnának el bármit is, ami József tulajdonát képezi. Beleegyeztek, hogy átkutassák zsákjaikat. S hozzátették, hogy ha egyikük valóban ellopta a kupát, akkor ő az életével fog fizetni, a többiek pedig József rabszolgái lesznek. De a főfelügyelő azt mondta, hogy csak a bűnösnek kell felelnie, a többiek szabadon hazamehetnek.

Mivel mindannyian meg voltak győződve arról, hogy nincs náluk a kupa, mindannyian kinyitották zsákjaikat. A zsákok átvizsgálása kezdetét vette, a legidősebb fivérét nézték át először és haladtak sorban a legfiatalabb felé. Amikor Benjámin zsákját kinyitották, sokkot kaptak a fivérek. Ott volt ugyanis a kupa, bizonyítéka egy olyan bűntettnek, melyről mindannyian biztosan tudták, hogy Benjámin nem követhetett el. Kétségbeesésükben megszaggatták ruháikat, és úgy döntöttek, hogy nem hagyják magára Benjámint, s összetartanak bármi áron. Mennyivel másabb volt ez a viselkedés, mint az, amikor József segélykiáltásai találtak süket fülekre!

Mind a 11-en visszatértek hát Egyiptomba, hogy megpróbálják megmenteni az ártatlan Benjámint.

Amikor visszaértek Egyiptomba, József színe elé, mindannyian térdre borultak előtte, s próbálták elmagyarázni, hogy nem értik, hogyan kerülhetett a kupa Benjámin zsákjába, de úgy gondolják, hogy a múltban elkövetett bűneik miatt kell most ezzel megfizetniük. Mondták, hogy készek vállalni a következményeket, és mindannyian József rabszolgái lesznek. József viszont csak annyit mondott, hogy csak annak kell maradnia a rabszolgájaként, akinél a kupát megtalálták. A többiek pedig hazamehetnek az apjukhoz Kánaánba.

Ekkor Júda lépett elő, hogy felszólaljon Benjámin érdekében. Azzal kezdte, hogy meggyanúsította Józsefet, hogy a kezdetektől fogva rabigába akarta hajtani őket. Aztán figyelmeztette őt Jákob fiainak különleges erejéről. József erre okosan azt felelte, hogy a kupa már megmondta neki, hogy ketten közülük már elpusztítottak egy teljes várost, de nem volt ettől lenyűgözve.

Ekkor Júda taktikát váltott és megpróbált József szívére hatni. Elmondta Józsefnek apjuk, Jákob történetét. Hogy legkedvesebb felesége, Ráhel, 2 fiút szült neki idős korában, akiket mindennél jobban imádott. Hogy mennyire fájt a szíve, amikor egyiknek közülük nyoma veszett, s hozzátette, hogy ha Benjámin nélkül térnének haza, azt biztosan nem élné túl Jákob. S a végén Júda felajánlotta, hogy ő marad rabszolgának Benjámin helyett, mert neki sokkal nagyobb hasznát tudják venni rabszolgaként.

Júda szívhez szóló beszéde, és az, hogy készen állt feláldozni saját magát azért, hogy megmentse Benjámint, igencsak megindította Józsefet. Ekkor már tudta, hogy bátyjai teljesen megváltoztak, és inkább életüket adnák Benjáminért, semhogy nélküle kelljen hazamenniük. Ekkor már meg tudta bocsájtani nekik mindazt, amit ellene tettek. Végülis jobb is, hogy így alakult az élete. Már nem tudta tovább játszani a kőszívű uralkodó szerepét. Érezte, ahogy könnyek szöknek a szemébe és hatalmas késztetést érzett arra, hogy megölelje a bátyjait. Kiküldte hát az összes emberét a teremből, majd felkiáltott héberül: “Én vagyok József. Él még az apám?”

A testvérek annyira megdöbbentek ezen, hogy nem tudtak válaszolni Józsefnek, aki megértette, hogy testvérei zavarban vannak és minden valószínűség szerint félnek tőle. Ezért hát tovább beszélt hozzájuk, olyan szeretettell, ahogy csak a legjobb testvérek beszélnek egymáshoz. Elmondta, hogy nem kell aggódniuk amiatt, hogy eladták őt rabszolgának, mert Isten mindenképpen Egyiptomba akarta őt küldeni, hogy megmentse őket az éhezéstől. Majd pedig megkérte bátyjait, hogy siessenek vissza Jákobhoz, s mondják el neki, hogy megtalálták rég-elveszett fiát, Józsefet. Kérte, hogy mondják el neki, hogy annak ellenére, hogy ilyen sokat volt távol otthonától egy bálványimádó közegben, ő megmaradt annak a Józsefnek, aki Jákob ismert és szeretett. S kérte, hogy Jákob és teljes háza népe jöjjön Egyiptomba, ahol ő gondoskodni tud majd róluk. Goshenben, Egyiptom egyik provinciájában, le tudnának telepedni, és békében és bőségben élhetnének. A hét szűk esztendő ugyanis nem ért még véget. Ő pedig gondoskodna róluk, amennyire csak tőle telik.

S ezzel József megölelte Benjámint, meg is csókolta, majd pedig megölelte sorra az összes többi testvérét is. Mindannyiuk szeméből patakokban folytak a könnyek, a boldogság könnyei. S hálásak voltak Istennek végtelen kegyelméért és jóságáért.

A testvérek visszatérnek Egyiptomba

Az Egyiptomból hozott élelmiszerkészletnek kezdtek a végére érni Jákob házában. Ìgy tehát ismét Egyiptomba kellett menni, de nem mehettek a testvérek a legifjabbik öccsük, Benjámin nélkül. Jákob ennek nagyon ellene volt, de amikor Júda megfogadta, hogy ha kell, a saját élete árán is megvédi Benjámint, akkor Jákob elengedte őt a többiekkel. S azt is mondta fiainak, hogy adják vissza a zsákjaikban talált pénzt, és vigyenek ajándékot is Egyiptom uralkodójának. Ezt követően pedig megáldotta őket, és a testvérek útnak indultak.

Egyiptomba érvén a testvérek József színe elé járultak, aki látván, hogy Benjámin is eljött, arra utasította az embereit, hogy vezessék a házba őket és készítsenek számukra ebédet. Ìgy is történt, de József testvérei nagyon gyanúsnak találták a hirtelen jött kedvességet. Elmondták hát József fő képviselőjének, hogy hazaérvén megtalálták zsákjaikban azt a pénzt, amivel legelső alkalommal fizettek az élelemért. Azonban a József képviseletében fellépő férfi megnyugtatta őket, hogy biztosan Isten tett csodát, mert az általuk fizetett pénzösszeg ott van a kincstárban. Ezt követően pedig Simeont is odavezette hozzájuk, aki elmondta nekik, milyen jól is tartották őt a börtönben, s mindnyájan leültek az asztalhoz.

Amikor József is megérkezett, testvérei átadták neki az apjuk által küldött ajándékokat. József szívélyesen üdvözölte őket, majd idősödő apjuk felől érdeklődött. Aztán Benjámint külön is üdvözölte, de ezt követően félre kellett vonulnia, mert könnyek szöktek a szemébe, és nem akrta, hogy ezt lássák testvérei.

Miután rendbe szedte magát, visszatért testvérei körébe és betöltötte házigazdai szerepét. A testvérek most először éreztek önfeledt boldogságot azóta, hogy eladták Józsefet. Mert bár tudtukon kívül, de mind a 12 testvér együtt volt. Csak József tudta ezt, s arra gondolt, milyen jó is a testvérekkel békében és harmóniában élni.

Az ebéd alatti beszélgetés során József többször is meglepte testvéreit azzal, hogy mennyire mélyen ismeri életüket. Pl. életkoruk szerint ültette egymás mellé őket, és mindenkit a saját nevén szólított meg. Úgy tett, mintha mindezt a tudást a kupájából olvasta volna ki, amit időnként a füléhez is tartott, hátha súg neki valamit.

Ebéd után pedig mindenkinek adott némi ajándékot, de Benjáminnak ötször annyit, mint a többieknek.

József testvérei Egyiptomba mennek

Nem csak Egyiptomot sújtotta éhség, hanem a környező országokat is. Többek között Kánaánt is. Nagyon sokan mentek Egyiptomba közelről és távolról, hogy élelmiszert vásároljanak, mert a térségben csak ők várták felkészülten az éhséget.

József természetesen számított arra, hogy testvérei bármikor megjelenhetnek, hogy élelmiszert vegyenek Jákob háztartásának. Hogy biztosan találkozzon velük, elrendelte, hogy minden vásárólnak regisztrálnia kell magát, amint Egyiptom földjére lép. Ennek köszönhetően József azonnal tudta, mikor érkeztek testvérei Egyiptomba. Tíz testvére jött csak, Benjámin, a legfiatalabb nem volt velük.

József magához rendelte őket, de testvérei természetesen nem ismerték fel őt. Nagyon fiatal volt még, amikor eladták őt rabszolgának, s el sem tudták képzelni, hogy ez az erőskezű egyiptomi az ő testvérük lehet. József visszagondolt az álmaira, és testvéreinek féltékeny hozzáállására. Próbára akarta hát tenni őket. Egy tolmács segítségével (hogy ne tudják kitalálni, ki is ő valójában), igencsak durva szavakat intézett hozzájuk. Megkérdezte honnan valók. Amikor azt válaszolták, hogy Kánaánból, akkor József hazugsággal vádolta őket, és közölte velük, hogy márpedig ő tudja, hogy igazából kémek. A testvérek azt válaszolták, a legnagyobb tisztelettel, hogy József téved. Ők csak 12 fivér, akiknek apja Kánaánban van, legkisebb testvérük otthon maradt vele, egy testvérüknek pedig sok évvel ezelőtt nyoma veszett.

József úgy tett, mint akit nem sikerült meggyőzni, és azt mondta, hogy nem engedi el őket, amíg legkisebb testvérüket magukkal nem hozza egyikük. Csak azért, hogy bizonyítsák, hogy tényleg igazat mondanak, és nem kémek. S ezzel börtönbe vetette őket.

Az elzárást követő harmadik napon József ismét beszélt testvéreivel. Azt mondta nekik, hogy nem tartja őket tovább börtönben, csak egyiküknek kell maradnia túszként, a többiek pedig mehetnek, hogy színe elé hozzák a legkisebb testvért. A vásárolt élelmet pedig magukkal vihetik.

József ezt követően hallotta, hogy miről beszélgetnek testvérei. Nem hallgatózott, de meghallotta. Testvérei úgy gondolták, hogy Isten büntetése ez, amiért szívtelen módon kútba dobták majd eladták Józsefet.

József a testvérei őszinte bűnbánatát látva elérzékenyült és megszánta őket. Félrevonult hát, kicsit pityergett, majd megkeményítette magát, megmosta a szemeit, és olyan kifejezéssel arcán tért vissza bátyjaihoz, amitől azok hátrahőköltek.

József utasította embereit, hogy kötözzék meg Simeont, aki Jákob másodszülöttje volt. Simeon azonban annyira megfélemlítette József embereit, hogy azok nem tudták kivitelezni a parancsot. Ekkor József idősebb fia, Menasseh kötözte meg Simeont. Ezen a testvérek nagyon megdöbbentek, mert egyiptominak ekkora testi ereje még sosem volt. Azt hitték, hogy ilyen erő csak Jákob leszármazottjainál lehetséges.

József eztán titokban utasította embereit, hogy a pénzt, amit testvérei fizettek, tegyék vissza a zsákjaikba. S miután a pénz visszakerült ezen zsákokba, József elbocsátotta bátyjait, hogy a legfiatalabb testvérük nélkül vissza ne merjenek jönni Egyiptomba.

A testvérek visszaindultak Kánaánba, szamaraik meg voltak pakolva kukoricával. Hazafeleúton megálltak egy fogadónál, ahol egyikük kinyitotta a zsákját, hogy megetesse a szamarát. Rémülten látta, hogy a pénz, amit fizetett, ott van a zsákban. Mindannyian meg voltak győződve arról, hogy ebből még nagyon nagy problémájuk lesz.

Amikor hazaértek, elmondták apjuknak, mi történt. Amikor mindannyian kiürítették zsákjaikat, akkor vették észre, hogy minden pénz, amit fizettek, ott lapul a zsákok mélyén. Nagyon megrémültek mindannyian. Amikor elmondták apjuknak, hogy magukkal kell vinniük Benjámint, hogy megmenthessék Simeont, Jákob nem egyezett bele. Mély szomorúsággal hangjában mondta, hogy József már nincs vele, Simeon fogságban van, nem akarja még több fiát elveszíteni.

Shavuot 2012.

Közeledik Shavuot, a Tóraadás ünnepe. Ebben az évben június 7-én kezdődik a fesztivál. Kivonultunk Egyiptomból, és az ezt követő ötvenedik napon Isten odaadta nekünk a Tórát Sínaj hegyénél. Bővebben az alábbi linkeken tájékozódhat az érdeklődő az ünnep mibenlétéről:

Shavuot ünnepéről tömören

Shavuot ünnepéről bővebben

Shavuoti történetek

AZ ŰNNEP ALATT NEM DOLGOZUNK, NEM VEZETÜNK, NEM ÍRUNK, NEM KAPCSOLJUK KI VAGY BE ELEKTROMOS BERENDEZÉSEINKET. VISZONT FŐZHETÜNK, A TŰZHELY LÁNGJÁT MEGGYÚJTHATJUK EGY MÉG AZ ÜNNEP ELŐTT MEGGYÚJTOTT LÁNGRÓL (VAGY EGY OLYAN LÁNGRÓL, AMIT ERRŐL GYÚJTOTTUNK), ÉS CIPELHETÜNK HÁZUNKON KÍVÜL IS.

És nézzük a 2012-es naptárat az ünnepre.

2012. Május 26-28 (5772 Sziván 5 - 7.)

2012. május 26. Szombat (5772. Sziván 5.)

A zsinagógákat és otthonokat virágokkal és faágakkal kell feldíszíteni. Mivel idén Shabbatra esik a Shavuot előtti nap, ezért ezt a dekorálást még pénteken kell megejteni. Naplementekor kezdődik az ünnep.

Az asszonyok és lányok gyertyát gyújtanak, hogy köszöntsék az ünnepet. (Ha sötétedés után gyújtunk gyertyát, akkor egy már előzőleg [pénteken] megyújtott lángról tegyük.)

Az esti imát egy ünnepi étkezés követi, amit kísér egy kiddus is.

Ezen az estén szokás ébren maradni és hajnalig Tórát tanulni.

2012. május 27. Vasárnap (5772. Sziván 6.)

Shavuot első napján mindenki, a legkisebbek ugyanúgy, mint a legidősebbek, a zsinagógába vonul, hogy meghallgassa a tíz parancsolatot.

A rabbi megáldja a gyülekezetet a Musaf ima alatt.

Kiddus hangzik el, amit ünnepi étkezés követ. Hagyomány ilyenkor tejes ételeket enni.

Naplemente után gyertyát kell gyújtani egy már égő lángról, majd az ünnepi vacsorát ünnepi kiddussal élvezi mindenki. Szokás minél több tejterméket fogyasztani.

2012. május 28. Hétfő (5772. Sziván 7.)

A Yizkor (mázkír) megemlékezésre ezen a napon kerül sor. Adományokat is gyűjtenek az elhunytak lelkéért.

A rabbi papi áldással megáldja a gyülekezetet a Musaf ima alatt.

Az Istentiszteletet kiddus majd ünnepi ebéd követi.

Sok közösségben szokás illyenkor Ruth könyvét felolvasni.

Ezen a napon, az alkonyattal ér véget Shavuot ünnepe.


A gyertyagyújtások időpontjait itt nézheti meg azt, akinek a városa nincs a kedvenceim között felsorolva jobb oldalt. (Angolul sajnos tudni kell hozzá)

A gyertyára az áldások pedig a következők (mind a két este):

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM ASHER KID-E-SHA-NU BE-MITZ-VO-TAV VETZI-VA-NU LE-HAD-LIK NER SHEL YOM TOV.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megszenteltél bennünket törvényeiddel és megparancsoltad a gyertyák meggyújtását Yom Tov-kor.

BA-RUCH A-TAH ADO-NAI E-LO-HE-NU ME-LECH HA-OLAM SHE-HECHE-YA-NU VE-KI-YE-MA-NU VE-HIGI-A-NU LIZ-MAN HA-ZEH.

azaz

Áldott légy Örökkévaló Urunk, a Világ Királya, ki megteremtettél bennünket, tápláltál minket és megengedted, hogy megérjük ezt a napot.

József, mint Egyiptom kormányzója

Két évvel azt követően, hogy József megfejtette a pohárnok és a pék álmának jelentését, a fáraó látott egy különös álmot. 7 gyönyörű, kövér tehén emelkedett ki a Nílusból, hogy aztán legeljenek a dús legelőn. Őket azonban hét ronda, sovány tehén követte, amik elnyelték a kövéreket. A fáraó felriadt, de hamar sikerült ismét álomba merülnie. Ekkor 7 szép szál kukoricát látott nőni egy száron, majd 7 elszáradt kukoricát látott kinőni a földből, amik elnyelték a szép kukoricákat.

Fáraó aggódni kezdett furcsa álmai miatt. Összehívta országának összes varázslóját, asztrológusát és bölcsét, hogy fejtsék meg álmát. De akárhogyan próbálták, nem sikerült nekik. Ha lehet, még aggódóbbá tették a fáraót egymásnak ellentmondó, túlfantáziált megfejtéseikkel.

Végül a főpohárnok visszaemlékezett arra, hogy József a börtönben már bizonyította, hogy helyesen tud álmokat fejteni. Elmondta hát a fáraónak, hogy egy héber rabszolga sikeresen fejtette meg az ő és a pék álmát a börtönben. A fáraó azonnal Józsefért küldetett.

Ekkor József 30 éves volt. A fáraó elmondta neki, hogy csupa jót hallott róla, hogy milyen tehetségesen tud álmokat fejteni. József szerényen csak annyit mondott, hogy ez nem az ő érdeme, Isten mondja meg neki, hogy mit is jelent egy-egy álom. Ekkor fáraó elmondta neki a saját álmait, és József azonnal tudta, hogy Isten ezeknek az álmoknak a jelentését is felfedte előtte.

Elmondta fáraónak, hogy mind a két álom ugyanazt jelenti, és hogy Isten el akarta mondani fáraónak, hogy mit akar cselekedni. Hét bő esztendőt hét szűk esztendő fog követni. Éhség fogja uralni a második 7 évet, ami elnyeli majd az első hetet. Olyan nagy lesz a szűkölködés, hogy mindenki el fogja felejteni az előző hét év bőségét. Az pedig, hogy kétszer is ugyanazt az álmot látta, azt jelenti, hogy Isten nagyon hamarosan megvalósítja majd ezt a tervét. S fáraóra hárul az a feladat, hogy kijelöljön egy bölcs és megbízható embert, aki a hét bő esztendő alatt ügyesen tudja vezetni a gazdaságot, és fel tud halmozni elegendő élelmiszertartalékot a hét szűk esztendőre.

Ez a magyarázat lenyűgözte a fáraót és tanácsadóit. Úgy döntött hát a fáraó, hogy Józsefnél jobb, bölcsebb embert nem is találhatna a pozícióra, és kinevezte őt kormányzóvá, azaz az ország második emberévé a fáraó után. Királyi ruhákba öltöztette őt és hivatalának jelképééül adott neki egy beiktatási gyűrűt és egy aranyláncot is. Kapott egy egyiptomi nevet is a pozíciójához, Tzophenath Paneach lett az új neve. A királyi szekéren körbevitték az országon, s az emberek sorra mutatták ki hódolatukat iránta. József nagyon hamar nagyon népszerűvé vált az egyiptomiak között.

Saját tanácsára hallgatva József szigorúan kontrollálta Egyiptom teljes élelmiszertermelését. A hét bő esztendő azonnal megkezdődött és József hatalmas raktárakat építtetett országszerte. A hatalmas élelmiszertöbbletet ezekben a raktárakban halmozta fel. Az emberek pedig követték a példáját és maguk is elkezdtek élelmiszert raktározni saját maguknak, mert hittek abban, hogy József igazat mondott, amikor megfejtette a fáraó álmát.

Sajnos azonban az emberek nem tettek meg minden szükséges óvintézkedést, és készleteik igencsak megcsappantak, mire beköszöntött a hét szűk esztendő. Az emberek csak azokra a készletekre számíthattak, amiket Józsefnek sikerült felhalmoznia bölcs kormányzása idején. Az ételért cserébe az emberek eladták jószágaikat és földjüket. Az éhínség végén a fáraó 100%-ban kontrollálta az országot, s minden ember tőle fügött legalapvetőbb szükségleteik kielégítésében is.