Purim, Purim, Purim :)





Egyike a kevés örömünnepnek, amikor minden, de tényleg minden arról szól, hogy vigadjunk, mert Isten hatalmas csodát tett, s megmentette a zsidóságot a kipuszulástól, már amennyiben ez a jó szó emberek esetében. S ilyenkor bibliai parancsolat annyit inni, hogy az ember összekeverje Hámánt Mordechájjal :) Idén március 9-re esik az ünnep és 3 napon át tart. S akkor lássuk Purim történetét.




Minden az ókori Perzsiában kezdődött négy századdal a polgári időszámítás kezdete előtt, a teremtést követő harmadik évezredben. A Szentélyt, ami Jeruzsálemben állt 50 évvel korábban lerombolták, s a zsidók kiszolgáltatottak lettek a Perzsa Birodalomnak, ami 127 tartomány fölött uralkodott.

Ahasvéros Perzsa uralkodó 3 évvel megkoronázása után már elég biztosnak érezte trónját, s egy 180 napon át tartó ünnepségsorozatot tartott alattvalóinak. Ezt követően tartott egy rövidebb, egyhetes mulatságot a fővárosban, Susánban. A palota női negyedeiben Ahasvéros felesége, Vasti királyné, saját ünnepséget rendezett a főváros hölgyeinek. Ennek az ünnepségnek a hetedik napján Ahasvéros, bortól elbódult állapotban arra utasította feleségét, hogy jelenjen meg az ünneplő férfiak előtt, hogy megmutathassa nekik páratlan szépségét. Vasti azonban nem volt hajlandó eleget tenni a kérésnek, s emiatt – Memucan tanácsadó tanácsát követve – Ahasvéros kivégeztette feleségét, hisz megtagadta a királyi parancsot.

Amikor Ahasvéros kijózanodott, rájött, hogy magányos feleség nélkül. Szolgái azt tanácsolták neki, hogy írjon ki egy szépségversenyt, amit meghirdetnek majd az összes tartományban, s a megjelent lányok közül majd Ahasvéros kiválaszthatja a neki kellő feleséget.





A zsidók vezetője ekkor Mordecháj volt. Unokatestvére, Eszter fiatalon elárvult, s Mordecháj úgy nevelte fel őt, mintha saját lánya lenne. Eszter nem igazán akart részt venni a szépségversenyen, de erőszakkal elvitték a király háremébe. Míg a többiek egyre csak szépítkeztek, addig Eszter nem csinált semmit. Istennek azonban megvoltak a maga tervei. Amikor Eszter megjelent a király előtt, Ahasvéros egyből megszerette, és Eszter lett az új királyné, Perzsia királynője. Mordecháj utasítására azonban nem mondta meg még a királynak sem, hogy ő zsidó.

Nem sokkal azt követően, hogy Eszter királynő lett, Mordecháj hallotta, ahogy a király két kamarása egy merényletet tervez Ahasvéros ellen. Mordecháj feladta őket, s ki is végezték mindkettejüket.

Ezalatt Hámán, Ahasvéros egyik minisztere, miniszterelnök lett. Megrögzött zsidó-gyűlölő volt Hámán, s még leszármazottja is volt a megrögzötten zsidógyűlölő Amalek nemzetségnek. Rögtön a kinevezése után Ahasvéros kiadott egy rendeletet, hogy mindenkinek le kell borulnia Hámán előtt, ha megjelenik. Hámán egy nyakában logo hatalmas bálvánnyal ment mindenhová. Amikor Mordecháj, egy büszke zsidó, nem volt hajlandó leborulni előtte, Hámán kifejezhetetlenül dühös lett. Megfogadta, hogy az egész zsidóságon áll bosszút sérelméért, és sorshúzást tartott, hogy mikor is végeztesse ki az összes zsidót. Ádár hónap 13-ik napját sorsolta ki. Hámán ezután a király elé járult és felajánlott neki 10,000 ezüst tálentomot cserébe, ha engedélyezi, hogy kivégeztesse a zsidókat. Ahasvéros, aki szintén nem kedvelte a zsidókat, azt felelte neki: “A pénzt megtarthatod, s azt tehetsz a zsidósággal, amit csak akarsz.”

Hámán azon nyomban kihirdette birodalomszerte, királyi pecséttel ellátott hivatalos kiáltmányban, hogy minden alattvaló ölje meg a zsidókat a következő Ádár hó 13-án.

Mordecháj gondolkodott, s arra jutott, hogy szól Eszternek. Zsákruhát öltött, s megkérte Esztert, könyörögjön Ahasvérosnak népe megszabadításáért. Eszter azt válaszolta, hogy a jelenlegi szabályozások szerint aki engedély nélkül járul a király színe elé, arra halál vár. Hacsak a király ki nem nyújtja felé arany jogarját. S érte a király már 30 napja nem küldetett. Mordecháj erre újabb üzenetet küldött Eszternek: “Nehogy azt hidd, elkerülheted a sorsodat csak azért, mert a király palotájában élsz. Ha most nem szólsz, akkor a megváltás máshonnét fog jönni a zsidók számára, s te és az apád háza mind odavesztek. S ki tudja, lehet hogy amiatt lettél épp te a királynő, hogy most megmenthed a néped.”





Eszter beleegyezett, hogy megkíséreljen beszélni a királlyal. Mordechájt viszont arra kérte, hogy hívja össze Susán összes zsidóját és böjtöljenek 3 nap, három éjjel. A böjt után pedig kockára teszi az életét, s megpróbál beszélni a királlyal.

Mordecháj teljesítette Eszter kérését és minden zsidó bűnbánatot tartott, böjtölt és imádkozott Sosánban.

A háromnapos böjtöt követően Eszter királyi ruhát öltött és a király színe elé járult, aki azonnal kinyújtotta felé jogarját, s megkérdezte, mit szeretne. Eszter ekkor meghívta Hámánt és Ahasvérost vendégségbe magához. A király és Ahasvéros el is mentek és együtt vigadtak pár pohát bor mellett. Ezalatt Ahasvéros ismét megkérdezte Esztertől, hogy van-e valami különleges kívánsága, amit esetleg teljesíthetne. Erre Eszter azt válaszolta, hogy igen, de másnap, egy ugyanilyen lakoma keretében szeretné elmondani.

Hámán boldog és büszke emberként hagyta el a termet. Örült, hogy ekkora megtiszteltetésben van része. Ám Hámán a kapuban összefutott Mordechájjal, aki még mindig nem volt hajlandó leborulni előtte. Ekkor éktelen haragra gerjedt. Hazaérkezvén a felesége és bölcs tanácsadói azt mondták, állíttassanak bitófát és akasszák fel másnap Mordechájt, ha a király is beleegyezik.

Az álom azon az éjjelen elkerülte a királyt, így megkérte szolgáit, hogy olvassanak neki a Királyi Krónikákból. Azt a történetet is felolvasták, amiben Mordecháj megmentette az életét. A király megkérdezte, hogy illő módon megjutalmazták-e, de nemleges választ kapott. Ekkor lépett be Hámán a király termébe, hogy engedélyét kérje Mordecháj felakasztásához. De mielőtt megszólalhatott volna, Ahasvéros megkérdezte tőle, miképp jutalmazhatna meg valakit. Hámán, azt hívén, hogy róla van szó, azt válaszolta, hogy fel kellene öltöztetni királyi ruhákba és királyi lovon körbevezetni a városon, hogy lám, így jutalmaz meg minden arra érdemes embert a király. Ahasvéros kiváló ötletnek találta ezt, s azon mód utasította is Hámánt, hogy készítsen mindent elő Mordecháj, a zsidó számára. A következő nap Hámán kénytelen-kelletlen végrehajtotta a parancsot, majd sietett, hogy csatlakozhasson a királyhoz és Eszterhez a második lakomán.

A lakomán Achasvéros megkérdezte Esztert, mit szeretne. Ekkor Eszter azt válaszolta: “Látom a szemedben, hogy kedvelsz engem. Azt kérem tőled, hogy engedd, hogy én és a népem élhessünk. Mert ki akarja irtani, meg akarja semmisíteni a népemet miniszterelnököd, Hámán” A király ekkor éktelen haragra gerjedt. S miután azt is megtudta, hogy Hámán bitófát ácsoltatott, hogy felakasztassa Mordechájt, azt a parancsot adta, hogy Hámánt magát akasszák föl ugyanazon a bitófán.

Azon a napon Hámán házát megkapta Eszter, s Mordechájt kinevezte Ahasvéros miniszterelnöknek. Ám Eszter egyáltalán nem volt elégedett. Hámán ugyan halott volt, de gonosz rendelete még mindig életben volt, s az akkori perzsa törvények szerint ha a király kiadott egy rendeletet, azt nem vonhatta vissza. Achasvéros ekkor engedélyt adott Eszternek és Mordechájnak, hogy kiadjon egy olyan rendeletet, amely teljesen megváltoztatja a Hámán által kiadottat. Ez a rendelet azt tartalmazta, hogy a zsidóknak jogukban áll megvédeni magukat ellenségeikkel szemben. S mivel a királyné és a miniszterelnök is zsidó volt, senki nem merte elvitatni a zsidók ezen jogát. S ekkor Sosán városában elkezdtek ünnepelni.





Ádár 13-án pedig birodalomszerte megölték a zsidók azokat, akik őket akarták megölni. Hámán mind a 10 fia a halottak között volt. Eszter kért még egy napot a királytól a Sosán-beli zsidók számára, hogy végezhessenek azokkal, akik őket akarták megölni. S míg az összes többi zsidó Ádár 14-én ünnepelt, addig a Sosániak Ádár 15-én.

Ezen csodálatos események emlékére tartunk Purimot, mely ünnep a legörömtelibb a zsidó ünnepek közül.



Bar & Bat Mitzvah

Avagy férfivá és nővé avatás. Nekem is volt Bat Mitzvah-m, de nagyon félénk voltam, szinte az orrom alá motyogtam a mondanivalókat. De büszke voltam magamra, amikor vége volt :)

A fiúk esetében a körülmetéléssel kezdődik minden. Ekkor kezd el beleszállni a zsidó lélek, s a Bar Mitzvah-ján fejeződik be a folyamat. Ez 13 éves korban van. Ekkor válik az ő saját felelősségévé a Tóra összes parancsolatának betartása, a hit tanulása. Lányoknál már a születéskor megkezdődik az a folyamat, ami fiúknál csak 8 napos korban a körülmetéléssel. Lányok esetében azonban ez a folyamat egy évvel korábban, 12 évesen fejeződik be, mert a lányok hamarabb érnek és korábban tudnak felelősek lenni saját képzésükért. Ekkorra érik el a lányok és a fiúk az érettségnek azt a fokát, amikor különbséget tudnak tenni jó és rossz között, s tudnak ennek megfelelően viselkedni.

A kifejezés “Bar Mitzvah” szó szerint azt jelenti “a parancsolatok fia”. Ez nagyon jól körülírja, hogy mi is a lényege ennek a szertartásnak, tudniillik, hogy mostantól ő felelős a parancsolatok betartásáért. A “Bat Mitzvah” kifejezés azt jelenti, hogy “a parancsolatok lánya”, tehát hogy innentől ő felelős a nők számára előírt parancsolatok betartásáért. Nők számára sokkal kevesebb az előírás, mint férfiak számára. Nagy általánosságban a nő a családja zsidó karakteréért felel, a férfi pedig eljár imádkozni és mindenben segíti és támogatja feleségét a családjának és otthonának zsidó karakterének megteremtésében. A nők számára előírt három legfontosabb parancsolat az a család tisztaságának megőrzése, a háztartás kóser vezetése és a szombati és ünnepi gyertyák meggyújtása. A nő vállán nyugszik a legnagyobb felelősség, ő felelős a gyerekek zsidó neveltetéséért.

Bar és Bat Mitzvahkor hatalmas ünnepséget szoktak rendezni, de a tizenkettedik ill. tizenharmadik születésnapon akkor is automatikusan felnőtté válik a gyermek, ha nincs ünnepség.

A fiúknak ekkortól kezdve kell tfilint viselnie minden nap a reggeli imádságokhoz. A Bar Mitzvah ünnepségek általában úgy zajlanak, hogy felhívják a fiút a Tórához és olvas belőle, s teszik mindezt a 13. születésnapját követő szombaton.

Én a Bat Mitzvahmon elmondtam a Shema Jiszroel kezdetű imádságot, majd egy koszorút helyeztem az egyik Tórára. Sokan beszédet is mondanak, de én ahhoz túl félénk voltam :)

Cicesz és Talesz

Ezek is fontos szerepet játszanak egy zsidó férfi mindennapi életében.

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



Írva vagyon, hogy ruhánkon rojtokat kell viselnünk, hogy emlékeztessen minket arra, hogy kik vagyunk és miér élünk. A régi időkben az emberek a felöltőjükön hordták ezeket a rojtokat, amik a mindennapi ruhatáruk részét képezte. Manapság a zsidó kisfiúk és férfiak kétféle módon tehetnek eleget ennek a micvának nap mint nap. Az egyik az, hogy a reggeli imádság alatt Talesz Gadolba burkolózik, ami tulajdonképpen egy nagyobb lepel. A másik pedig az, hogy visel egy kisebb poncsót, amit Talesz Katannak hívnak. (szó szerint kicsi leplet jelent) A legtöbb férfi az inge alatt hordja. Magukat a rojtokat hívják cicesznek. A fonalak, s a csomók rajtuk reprezentálják a 613 parancsolatot a Tórában, ami szerint egy zsidónak élnie kell az életét.

A héber abc minden egyes betűjének van számértéke. A cicesz héber szó betűinek számértéke összesen 600. Ha ehhez hozzáadjuk a 8 fonalat és 5 csomót, amik a rojtokat alkotják, akkor pont 613 jön ki végeredményül.

A cicesz viselése a zsidó büszkeség egyik jele. A zsidók a történelem folyamán általában eltérően öltözködtek a nagy többségtől, még akkor is, ha ez veszélybe sodorta őket. Szerencsére ma már a legtöbb országban nem kell félnie egy zsidónak, ha a vallását akarja gyakorolni, s ezt öltözködésével is kifejezi. A ciceszt, mint egyfajta “zsidó egyenruhát” manapság már nyugodtan lehet büszkeséggel viselni.

A ciceszt általában egész nap viselni szokták. Rojtjaira nézve a férfinek egész nap eszébe ötlik, hogy Istent szolgálja. Nem kötelezően betartandó előírás egész nap viselni, nem is kötelező, ha valaki nem hord felette olyan ruhadarabot, aminek van négy sarka, de a reggeli Shemánál és az Istentiszteletek alkalmával viselni kell. A zsidó kisfiúk formális zsidó képzése 3 éves korukban kezdődik, ekkor szokták megkapni az első ciceszüket is.

A cicesz és talesz négy sarkában négy gyapjúszalag lóg, amit egy lukon fűznek át. A luk mind a két oldalán lelógnak a szálak, íly módon nyolc szál lesz belőle. Ezeket aztán az előírásoknak megfelelően összecsomózzák, hogy aztán elnyerje végleges formáját. Ha később kioldódik egy csomó, vagy az egyik gyapjúszál foszladozni kezd, akkor amíg helyre nem hozzák, addig tilos az adott darabot viselni. Ugyan amíg még 7 épségben maradt rojtja van, addig az adott talesz vagy cicesz kóser, de nem csak ettől függ a kósersége, nagyon összetettek az ide vonatkozó törvények.

Ha taleszt vagy ciceszt vásárolunk, bizonyosodjunk meg afelől, hogy megbízható, Istenfélő kereskedőtől vesszük, mert nagyon összetettek az elkészítésére vonatkozó szabályok, s nem szeretnénk tréflit venni.

Ciceszt viselni napközben szokás, nem része a naplementét követő viseletnek. Ezt a Tóra következő mondatából lehet levezetni: “S majd látni fogod, s emlékezni fogsz Isten minden parancsolatára”. Mivel a látás természetesen a nappalhoz kötődik, ezért kell napvilágnál viselni. Ugyan nem tilos éjszaka is viselni, de áldást mondani rá csak nap közben lehet.

A talesz viselése általában a reggeli imádságokon szokás. A legtöbb askenázi közösségben a férfiak csak az esküvőjük után kezdenek taleszt viselni. A szefárdi zsidóknál viszont az a szokás, hogy a fiú akkor kezd taleszt viselni, amikor Bar Mitzvah lesz, vagy még korábban.

Mindig, mielőtt valaki felveszi a ciceszt vagy a taleszt, meg kell győződni arról, hogy a rojtok nem szakadtak, mivel akár egy szakadt szál is érvénytelenítheti az egész ruhadarabot.

A taleszt mindig a tfilin előtt kell felvenni a reggeli imádságokkor. S persze erre is megvan a megfelelő áldás.

Hogyan kell felvenni a taleszt?

Négy egyszerű lépésben tudja a zsidó férfi magára teríteni:

1. Az összehajtogatott taleszt a jobb vállra vetjük, s megvizsgáljuk a rojtokat

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



2. Széthajtjuk a taleszt, szétfeszítjük, megcsókoljuk a felső szélét s a hátunk mögé vetjük. Ekkor kell elmondani az áldást is rá.

Image Hosted by ImageShack.us


3. Fogjuk össze a két jobb sarkot, emeljük fel…

Free Image Hosting at www.ImageShack.us



4. …s vessük át a bal váll fölött. A bal sarkokat pedig a mellkas bal felére. Így a négy rojt mind baloldalt van, kettő elöl, kettő hátul.

Image Hosted by ImageShack.us


A reggeli Istentisztelet alatt két imádságnál össze kell fogni a rojtokat a taleszen, megcsókolni és elengedni.

Ezen darabok viselése

A ciceszt ugye azért kell viselni, hogy emlékeztessen a Tórára, Istenre, az Ő parancsaira. Úgy kell hordani, hogy a rojtok látszódjanak. A ciceszt a WC-n kívül mindenhova lehet és kell is viselni.

A kapedli

Vagy kipa, ha úgy jobban tetszik :) Minden vallásos zsidó férfi fején ott van egész nap, a zsinagógába még a kevésbé vallásosak se léphetnek be nélküle, s most veszem észre, hogy még nem is foglalkoztam vele.

A kipa szó szerint kupolát jelent. A kis kerek fejfedő héber neve. Jiddisül a yarmulke szót is használják rá, s ritkábban bár, de a koppel szót is alkalmazzák. A zsidó előírások szerint a férfiaknak be kell fedniük a fejüket Isten iránti tiszteletük és odaadásuk jelképeként. Viselniük kell amikor imádkoznak, amikor Istenről beszélnek, hordaniuk kell mikor áldást mondanak vagy tanulnak, s akkor is, amikor a zsinagógában vagy a Jesivában vannak. Ez a szokás azokra a bibliai időkre nyúlik vissza, amikor a Szentélyben a papoknak be kellett fedniük a fejüket.

A kisgyerekeknek is minél hamarabb meg kell tanítani ezt a szokást. Hagyományosan a zsidó férfiak és fiúk mindig hordják, hogy jelezzék, tudatában vannak annak, hogy létezik egy “felsőbb” entitás és alávetik magukat akaratának. Nincs leírva se a Bibliában, sem a talmudban, hogy ezt a gyakorlatot követni kell, ez utóbbi azonban tesz említést erről a szokásról. Az évek során mégis bevett szokássá és gyakorlatilag kötelezővé vált a zsidó férfiak számára. Még sétálni vagy üldögélni sem szabad fedetlen fővel, s a legkisebb fiúkat is meg kell tanítani erre.

Még azok is, akik általában nem viselnek kipát, felveszik, ha vallási eseményre mennek. Esküvőre, temetésre, esetleg süve-ülésre.

Sokan még akkor is viselnek kipát, amikor afelett kalap vagy sapka van. Ennek az a logikája, hogy ha udvariasságból vagy kényelmi szempontokból a kalapot/sapkát le kell venni, akkor sem marad fedetlen a fejük.

S bár a legtöbb haszid zsidó a hagyományos fekete kapedlit viseli, nagyon sokan különféle színű és díszítésű kipákat hordanak. A fő ünnepek (Rosh Hasana, Yom Kippur, Szukot és Szimhat Tóra) alatt a legtöbben fehér kipát viselnek.

Vannak olyan közösségek is, ahol a kapedlik mintázatát művészi szintre emelték és olyan neves grúziai és jemeni zsidó művészek tervezték, akik közül ma legtöbben Izraelben élnek.

kipát szokás hordani.

Nézzünk egy kis történelmet :)

Már ha a Biblia történéseit történelemnek minősítjük. A teremtés történetét és a kiűzetést a Paradicsomból mindenki ismeri. Én most Ádám és Éva gyerekeiről szeretnék írni egy kicsit.

Az első két ember, akik születtek, nem pedig a teremtés során jöttek létre, az Káin és Ábel. Ők ketten Ádám és Éva gyermekei voltak. Káin, az elsőszülött, földműves lett, Ábel pásztorkodott. Káin nagyon elfoglalt ember volt. Szántott-vetett, aratott, próbálta megművelni a földet és termést kicsikarni az elvetett magokból, hiszen szülei bűnbeesése óta nem nőttek maguktól a növények, mint a Paradicsomban. Ez alatt az idő alatt Ábel inkább a szülei vétkén gondolkodott, s mindig megpróbált valami módot kieszelni, amivel jóvátehetné azt. Bűnbánatként a legszebb bárányait mutatta be áldozatként. Káin látta ezt és ő is fel akart ajánlani valamit Istennek. A legszebb, legritkább gyümölcsöket válogatta össze minden évben az első termésből és azt mutatta be áldozatként. Isten azonban nem fogadta el az ő áldozatát, mert nem tiszta szívből adta, nem a saját akaratából, nem úgy, mint Ábel. Amikor Káin rájött, hogy az ő áldozata nem kell, nagyon mérges lett a testvérére és elhatározta, hogy megöli.

Isten, aki mindent lát és tud, megfeddte. Megkérdezte, miért mérges ennyire. Ha az áldozatát nem fogadja el, akkor nyilvánvalóan ő csinál valamit rosszul. Még az előtt kellene jobb útra térnie, mielőtt túl késő. Káin megvitatta Istennel folytatott beszélgetését Ábellel. S miközben arról beszélgettek, mi a jó és mi a rossz, Káin egyszercsak megölte Ábelt. S amikor Isten megkérdezte, hol van Ábel, csak annyit válaszolt: “Nem tudom. Nem vagyok az öcsém őre.” Isten azt mondta erre: “Mit tettél, Káin? Az öcséd vére kiált hozzám a földről. S te most átkozottabb vagy, mint a föld, mely elnyelte testvéred vérét, s lemosta azt kezeidről. Amikor szántasz, a föld nem lesz hozzád olyan kegyes, mint eddig volt, kitaszított vendor, száműzött leszel a földön.”

Káin megbánta gonosz tettét, s imádkozni kezdett Istenhez. Kérte, hogy enyhítse büntetését. “Nézz rám, a mai napon eltöröltél engem a föld színéről. Rejtőzködnöm kell előled, kiatszított, száműzött leszek, s bárki megtalál engem, meg fog ölni.” Káin imája meghallgatásra talált, Isten biztosította őt arról, hogy akárki megtalálja őt, nem fogja megölni, csak a hetedik leszármazott generáció után. S megjelent a homlokán egy jel, hogy figyelmeztetésként szolgáljon az embereknek, hogy ne öljék őt meg.

Káin sokáig vándorolt, mire letelepedett “Nod”-ban, “Álomországban”, Édentől keletre. Sok gyermeke született, s erős klánt alapított. Az egyik utolsó leszármazottja Yabal volt, az első ember, aki sátorban lakott és szarvasmarhát tenyésztett. Szintén leszármazottja volt neki Yubal, az első ember, aki lanton és fuvolán játszott. Tubal-Káin nevű utódja szerszámokat készített fémből. Az ő nővérét Naamah-nak hívták.

Tubal-Káin apja, Lemeh volt a Káintól számított hatodik generáció. Lemeh öregkorára megvakult. Egy napon legkisebb fia, Tubal-Káin elvitte őt magával a mezőre, amíg vadászott. Tubal-Káin látott a távolban valamit, amit nagyvadnak vélt, s azt mondta vak apjának, hogy feszítse meg íját és lőjön. Csak akkor látták meg, hogy nem vad volt, amit lőttek, hanem Káin maga, amikor közelebb mentek.

Ádámnak volt egy harmadik fia is, Seth. Ő vált az emberiség ősapjává. Ádám 930 évesen halt meg. Minden ember meggyászolta őt. Egy Hebronhoz közeli barlangban temették el őt is és Évát is.

Seth gyermekének, Enosh-nak az élete alatt az emberek elkezdtek képeket festeni és szobrokat alkotni, hogy ez emlékeztesse őket Istenre. Később azonban az emberek a saját maguk által készített bálványokat kezdték imádni. Elfordultak Istentől és feladták azokat az Isteni útmutatásokat, melyek szerint Ádám élt. Isten látta az emberek gonosz cselekedeteit, s időről időre büntetések formájában figyelmeztette őket, hogy rossz az, amit tesznek. Olyan árvizeket támasztott, amik elpusztították az emberiség egyharmadát, éhséget vagy járványokat okozott. De még ezek sem térítették észhez az embereket.

Csak Enoh idejében, aki az Ádámtól számított hetedik generáció volt, kezdtek az emberek jobb belátásra térni. Enoh egész életét Isten szolgálatának szentelte. Hosszú élete során sok évet töltött a többiektől elszigetelve, Istent szolgálva, és imádkozott, amikor csak tehette. Amikor visszatért az emberek közé, azok felismerték hatalmas bölcsességét és igazságosságát, s vezetőjüknek választották. Uralkodása alatt béke honolt az egész világon. Visszavezette az embereket Istenhez, s így senki nem lopott a szomszédjától vagy rabolt ki utazókat. Ez a rend egészen Ádám haláláig tartott. Ekkor Enoh ismét remeteként elvonult, s csak néha jelent meg ismét, hogy tanácsokat adjon s kérdésekre válaszoljon. Enoh halála nem olyan volt, mint akármely más emberé. Ő azon kevesek egyike volt, akiket Isten élve vett magához.

Enoh fia volt Matuzsálem. Ő 969 évet élt, s ezzel a legnagyobb életkort megélt emberként vonult be a történelembe. Az ő élete során az emberek elfordultak Istentől, korruptak lettek, anarhiát támasztottak. Ez pedig a világot is romlásnak indította. S ez vezetett Noé bárkájának történetéhez.

Tu B’Shevat

Azaz a fák újéve. Shevat hónap 15-e idén február 9-re esik. A Bibliai törvények szerint van egy 7 éves mezőgazdasági ciklus. Amíg még állt a Szentély Jeruzsálemben ennek a ciklusnak az első, második, negyedik és ötödik évében a farmereknek félre kellett tenniük termésük tizedét, s azt Jeruzsálemben elfogyasztaniuk. Ezt hívjuk Maaser Sheni-nek. Ez persze azon fölül értendő, amit a Koheneknek (2%) és Levitáknak (10%) kellett adni. A 7 éves periódus harmadik és hatodik évében ezt a tizedet nem Jeruzsálemben fogyasztották, hanem a szegényeknek adták, akik ott fogyaszthatták el, ahol csak akarták.

Az esőnek nagyjából 4 hónapra van szüksége ahhoz, hogy termékennyé tegye a földet s a fákat, hogy azok termést hozzanak. Emiatt fontos volt, hogy meghatározzák, mikor is kezdődik a termelés az évben. A rabbik a hosszú évek során arra a megállapításra jutottak, hogy azok a fák, amelyek még Shevat 15. előtt borultak virágba, azok az előző év termését hozzák, amik utána, azok az új év terméseit.

A mediterrán területeken az esős évszak Szukottal kezdődik. S kb. négy hónapig tart, azaz pont akkor kezdenek virágozni a fák, amikor Tu B’Shevat van.

Ennek az ünnepnek azért is van nagy jelentősége, mert a Biblia az embert egy fához hasonlítja, mert az embrió is kifejlődik, megszületik, s nevelni kell, hogy “gyümölcsöt” hozzon. S az embernek is erős gyökerekre van szüksége.

Ezen a napon szokásos egy olyan gyümölcsöt fogyasztani, ami a Szentföldet dicséri. Olajbogyó, datolya, szőlő, füge vagy gránátalma a megfelelő ilyenkor. S amikor először eszünk bele ezekbe, ne felejtsük el elmondani a Scehecheyanu áldást, amit minden örömünnep első aktusán elmondunk, hogy megköszönjük Istennek, hogy megérhettük ezt a napot. S persze mindenképpen fogyasztanunk kell egy olyan gyümölcsöt, amit még nem ettünk a szezonban.

Tevet 10

Jól elmaradtam az ünnepekkel, de Magyarországon még éppen Január 6-a lesz, amikor megjelenik a bejegyzés.

Tehát Tevet 10. Időszámításunk előtt 425-ben, a teremtést követő 3336-dik évben Nabuccodonozor babiloni uralkodó bekerítette Jeruzsálemet. Harminc hónappal később, Tammuz 9-én ledöntötték a várost védő falakat és ugyanebben az évben Av 9-én lerombolták a Szentélyt. 70 évre száműzöttek lettek a zsidók Babilóniából.

Tevet 10, ami idén Január 6-ra esik, böjttel, gyászolással és bűnbánattal telik. Napkeltétől napnyugtáig nem eszünk, nem iszunk, s az erre a napra vonatkozó speciális imákat is hozzáadjuk a szokásos imádságokhoz. Az elmúlt időszakban ezt a napot nyilvánították a “Kaddish (gyászima) Napjává”, hogy ekkor emlékezzünk a Holokauszt áldozataira is, mert sajnos a legtöbbek úgy vesztek oda, hogy nem maradt, aki Kaddish-t mondott volna értük.