Menny és pokol a zsidó vallásban

Létezik a zsidó vallás szerint is menny és pokol, ám egyáltalán nem olyan formában, mint ahogy azt a keresztény ábrázolásmód szerint láthatjuk. A mennyben nem repkednek glóriás angyalok hárfával, a pokolban pedig nincsenek kis vörös teremtmények vasvillával.

Halál után a lélek visszatér Teremtőjéhez, kiegészülve azzal az Isteniséggel, amit a földön magábaszívott a jó cselekedetek által. A lélek újraéli tapasztalatait, csak egy magasabb síkon. Ami jót cselekedett életében, az hihetetlen boldogságérzetet és élvezetet okoz, a negatív élmények pedig nagyon fájdalmasak.

Ez az öröm és fájdalom nem a hétköznapi értelemben vett jutalom és büntetés. Hétköznapi értelemben véve a büntetés pl. az, ha egy bűnözőt börtönbe küldünk, jutalmazás pedig az, amikor pl. egy szorgalmas beosztott munkáját fizetésemeléssel honoráljuk. A zsidó vallás szerint sokkal inkább arról van szó, hogy halálunk után olyannak éljük meg az életünket, amilyen valójában volt, csak a fizikai test által védve nem tudtuk ilyen mélységében megtapasztalni. Megtapasztaljuk cselekedeteink tényleges hatását. Amikor felhangosítjuk a tévében játszott szimfóniát, akkor az lehet nagyon élvezetes vagy nagyon fájdalmas – attól függően, hogyan játszottuk életünk zenéjét.

Amikor a lélek elhagyja a testet, akkor egy Mennyei Bíróság elé kerül, hogy számbavegyék és elbírálják földi életét. Ez a Mennyei Bíróság azonban csak számbaveszi az illető életét, az elbírálás részét csak maga a lélek tudja végrehajtani. Csak a lélek tudja elbírálni saját magát, hiszen csak ő tudja és ő érzi a valós értékét annak, amit elért vagy annak, amit elhanyagolt a fizikai lét során. Megszabadulva a fizikai korlátoktól most már látja az Isteniséget, s vissza tud nézni saját életére, s annak tudja megtapasztalni, amilyen valójában volt.

A mitzvák által közvetített Isteniségért cserébe a lélek megtapasztalhatja az Édenkert különleges élvezetét. A rombolásért pedig, amit botlásaival és az Isteni szabályok megszegésével okozott, a Gehenom (Purgatórium) szinte elviselhetetlen fájdalma jár. Az igazság fájdalmas. De ugyanakkor megtisztít és gyógyít is. A gehenom spirituális fájdalma meggyógyítja, megtisztítja a lelket mindattól a kosztól, amit a rossz cselekedetei ragasztottak rá. S megtisztulva már képes teljes egészében élvezni a végtelen jóságot, amit élete hozott létre, s gondtalanul tud fürdeni az Isteni ragyogásban, amit ő közvetített a világ felé. Ugyanis egy Isteni lélek sokkal több jót tesz életében, mint gonoszat. A lélek gyökere az igaz jóság, s a jó, amit elérünk az örökkévaló, a gonosz azonban sekélyes és sosem teljes. Bölcseink szerint még a leggonoszabb lélek is maximum 12 hónapot tölt a gehenomban, mielőtt örökre a mennybe kerülne. S a lélek gehenomban töltött idejét a gyermekei és más szerettei le tudják rövidíteni azáltal, hogy nevében itt a földön továbbra is jót cselekednek, vagy Kaddish-t mondanak érte. Ha egy adott lélek emlékére teszünk jót, az azt jelenti, hogy annak a léleknek földi élete után is pozitív hatása van a földi életre.

A lélek azután is kapcsolatban marad a hátramaradottak életével, miután eltávozott a fizikai életből. A szülő lelke továbbra is figyeli gyermekeit és unokáit, hogy cselekedeteikből büszkeséget vagy fájdalmat merítsen, s hogy érdekükben közben tudjon járni a Mennyei Trón előtt. S ugyanez történik azokkal is, akik az eltávozottal jó kapcsolatban voltak, barátok voltak vagy egy közösségbe jártak. S mivel a fizikai test már nem korlátozza a lelket, ezért sok téren sokkal mélyebb és komolyabb a kapcsolata velük, mint azelőtt bármikor.

S míg a lélek tisztában van mindennel, ami a maga mögött hagyottak életében történik, lelkének a fizikai világban maradt része csak arra korlátozódik, amit az öt érzék által el lehet érni. Hatással tudunk lenni a lélekre jó cselekedetekkel, de nem tudunk vele úgy kommunikálni, mintha még itt lenne. (Nem tudunk beszélni vele, nem tudjuk megérinteni stb.) Semmi olyan módon nem tudunk vele kommunikálni, mint ami természetes volt, míg élt. Sőt, a Tóra határozottan tiltja az okkultizmust, szellemidézést, s minden más bálványimádó gyakorlatot, amivel kapcsolatba kívánnak lépni egyesek a holtak világával. Mindezek ellenére azonban tragikus veszteség szerettünk halála.