Adakozás gazdasági válság idején

Szomorú tény, hogy amikor a gazdaság válságban van, akkor a jótékonysági szervezetek szenvednek leginkább, s azok a rászorulók, akik e támogatás nélkül nem tudnak megélni. S mindez akkor, amikor sajnos egyre több embert kell ellátniuk ezeknek a szervezeteknek.

Az Egyesült Államokban a megkérdezett nonprofit szervezetek 94 %-a válaszolta azt, hogy a jelen gazdasági helyzet rossz hatással van az adománygyűjtésre. Nagy-Britanniában minden harmadik szervezetnek létszámleépítéssel kell szembenéznie az elkövetkezendő hónapokban, s a vállalatok adományai 20%-kal estek.

Ez pedig felveti a kérdést, hogy amikor válság van, és minden kiadásunkat visszafogjuk, akkor tényleg elítélendőek vagyunk-e, ha kevesebbet adakozunk. A válasz erre a kérdésre attól függ, hogy miként tekintünk adományainkra.

A rebbe egyszer elmagyarázta, hogy rosszul fordították a héber tzedakah szót adakozásra, az eredeti szó inkább jótékonykodást jelent. Azaz tesszük azt, ami jó, ami helyes. Szemben az adakozással, ami magára a pénz átadására fókuszál, nem pedig a mögötte húzódó filozófiára. S így egy szabadon választható, ám kétségkívül dicséretes tetté degradálja.

Kinek a pénze?

A zsidó hagyományok szerint nettó bevételeink 10%-át kell félretennünk adakozás céljára. Hitünk szerint ugyanis Isten bankárai vagyunk. Ő ad nekünk pénzt, aminek egy részét saját felhasználásra kaptuk, a többit pedig szét kell osztanunk adományként.

Isten adakozókból és adományozottakból álló világot teremtett. S bár minden teremtményéről gondoskodik, ezt a gondoskodást úgy szervezte, hogy az adományozottakról az adományozók pénztárcáján keresztül visel gondot.

Az “adományozás” luxusnak számít gazdasági válság idején, és ez az első olyan kiadás, amiből visszaveszünk nehéz időkben. A tzedakah viszont (a szóban forgó 10%) soha nem is volt a miénk, s eljuttatni azokhoz, akinek szánták, igazán nem jelenthet luxust. Ez alól csak azok kivételek, akiknek épp anyi pénzük van, hogy legalapvetőbb szükségleteiket ki tudják belőle elégíteni, semmivel sem több.

Isten próbára tesz bennünket

Úgy kell tekintenünk válság idején az adakozásra, mintha isten próbára tenne bennünket. S ha kiálljuk ezt a próbát, akkor nemcsak ugyanolyan gazdagok leszünk, mint válság előtt, hanem sokkal gazdagabbak.

Mi pedig Istent tesszük próbára

Általában tilos Istent próbára tenni, azaz azt várva hajtani végre egy mitzvát, hogy cserébe kapjunk Istentől valamit. Ez alól csak a tzedakah kivétel. Malakiás próféta sorai az irányadók (3:10). Azt mondják tehát bölcseink, hogy ha valaki így szól: “Adakozom, de cserébe kérem, hogya fiam meggyógyuljon”, az tisztességes ember.

Valódi gazdagság

Van egy történet egy XVII. Századi rabbiról, Shimshon Wertheimerről. A német-római császár vagyonkimutatást kért tőle az összes tulajdonáról. Mikor benyújtotta a kimutatást, a császár hazugsággal és árulással vádolta meg, hisz ő maga ajándékozott neki egy kastélyt, ami önmagában többet ért, mint a végösszeg a kimutatáson.

A rabbi ekkor elmagyarázta, hogy a császár arról kért kimutatást, ami valójában az övé. A kastély ajándék volt, amit bármikor vissza lehet venni. Ami a kimutatáson szerepel, az a tzedakah, ami valójában az övé, amit senki nem vehet el, még a császár sem.