Ábrahám halála

Bár Ézsau és Jákob ikertestvérek voltak és együtt nőttek fel, természetük alapjaiban különbözött egymásétól. Jákob minden idejét otthon töltötte és tanult apjával és nagyapjával. Ézsau azonban inkább megannyi kifogást ötlött ki, hogy ne kelljen tanulnia, és minden idejét a vadászatnak szentelte. Sokszor napokig nem ment haza.

Ábrahám 175 éves korában halt meg, büszkén és boldogan. Fiai, Izsák és Ishmael Makpelá barlangjába temették őt.

Ábrahám halálának napján Ézsau ugyanúgy vadászott, mint máskor. Ám eltévedt. Amikor a hazautat kereste, véletlenül Nimród királyra és két szolgájára bukkant. Ézsau elbújt egy szikla mögé és amikor Nimród egyedül maradt, megölte őt, a segítségére siető szolgákat pedig alaposan helyben hagyta. Ézsau elmenekült a tett helyszínéről és vitte magával Nimród ruháit is.

Ezek a ruhák eredetileg Ádám ruhái voltak, amit később Noé örökölt. Noétól fia, Ham, aki Nimród nagyapja volt. Végül Nimród kapta a ruhákat. Ezek az Isteni ruhák Nimródot erős és gyakorlott vadásszá tették sőt, hatalmas uralkodóvá is. Megölésével Ézsauhoz került a legértékesebb, legnagyobb becsben tartott kincs, amire egy vadász vágyhat.

Ábrahám feleséget keres Izsáknak

Sára sátra 3 évig üresen állt. Ború és magány lengte be az egykor oly életvidám lakot.

Ábrahám pedig eltökélte, hogy olyan karakterű feleséget talál Izsáknak, mint amilyen Sára is volt. Apjához hasonlóan Izsák is belemerült Isten szolgálatába, írások tanulmányozásába, és Ábrahám számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem fog feleséget találni neki a kánaánita szomszédjaik között. Az ottaniak neveltetése gyökeresen más volt, mint Ábrahámé és Izsáké, egyikük sem léphetett Sára nyomdokaiba. Ezért aztán Ábrahám elhatározta, hogy öccse, Nákhor gyerekei között keres feleséget fiának. Szolgáját, Eliezert bízta meg a feladattal. Eliezer azóta igazgatta Ábrahám háztartását, mióta elhagyták Nimród udvarát.

10, kincsekkel megrakott tevével indult útnak Eliezer Nahorhoz Mezopotámiába, hogy feleséget találjon Izsáknak.

Meg is érkezett Mezopotámiába, s megállt a városhatárban lévő kútnál, ahonnét az ottani nők a vizet szokták meríteni. Miután elhelyezkedett, imádkozni kezdett:

„Uram! én uramnak Ábrahámnak Istene, hozd elém még ma, és légy kegyelmes az én uram Ábrahám iránt. Ímé én a víz forrása mellé állok és e város lakosainak leányai kijőnek vizet meríteni. Legyen azért, hogy a mely leánynak ezt mondom: Hajtsd meg a te vedredet, hogy igyam, és az azt mondándja: igyál, sőt a te tevéidet is megitatom: hogy azt rendelted légyen a te szolgádnak Izsáknak, és erről ismerjem meg, hogy irgalmasságot cselekedtél az én urammal.”

Épphogy befejezte imáját Eliézer, amikor meglátta Rebekát, Ábrahám unokaöccsének, Bethuélnek a lányát. Gyönyörű és kecses leány volt, s egy korsót cipelt a vállán. A kúthoz lépett és megtöltötte azt. Mikor elindult visszafelé, Eliézer odalépett hozzá, s megkérdezte, ihat-e egy kicsit a vízből. Rebeka adott inni neki, s addig merte a vizet, amíg a tevék is eleget nem ittak. Eliézer biztos volt benne, hogy ez a nő az, akit Isten Izsák feleségének szánt. S még mielőtt megkérdezte volna Rebekától, hogy ki ő, adott neki egy aranygyűrűt és két karperecet. Csak az ajándékok átadása után kérdezte meg a lánytól, hogy ki is ő. Rebeka pedig azt felelte, hogy ő Ábrahám testvérének, Nákhornak az unokája. Ezt hallván Eliézer megköszönte Istennek, hogy segített neki megtalálni azt, aki majd Izsák felesége lesz.

Rebeka hazasietett, hogy elmesélje családjának Eliézerrel történt találkozását. Bátyja, Lábán pedig Eliézer elé sietett és köszöntötte őt. Ezt követően Eliézer elmondta a ház urának, Bethuélnek, hogy mi járatban van. Hogy Ábrahám küldte őt azzal a megbízatással, hogy találjon arra érdemes feleséget fiának, Izsáknak, s hogy Isten segített neki megtalálni Rebekát. Lábán és Bethuél pedig azt felelték, hogy mivel Isten maga kívánta ezt a házasságot, ezért nem állnak a frigy útjába.

Másnap reggel Eliézer engedélyt kért, hogy visszaindulhasson Ábrahám házához Rebekával, de családja nem akarta ilyen hamar elengedni a lányt. Azt javasolták, hogy maradjanak még legalább egy évet, hogy illő módon elő tudjanak készülni az esküvőre. Végül azonban Rebekára bízták, hogy eldöntse, mikor akar indulni. Ő örömmel beleegyezett az azonnali indulásba. Sosem szerette igazán a környezetét, és boldog volt, hogy Ábrahám házának a tagjává válhat. Ábrahám messzeföldön híres volt ugyanis.

Egy este Izsák kiment a mezőbe imádkozni. Imája közben érkezett meg Eliézer karavánja. A hű szolga elmesélte Ábrahámnak és Izsáknak, hogy hogyan talált rá Rebekára, s ők mindketten hálásak voltak ezért Istennek. Azon nyomban meg is tartották az esküvőt és Rebeka elfoglalta a sátrat, melyben egykor Sára lakott. Általa visszatért a boldogság és öröm Ábrahám házába. Rebeka érdemes volt arra, hogy Sára nyomdokaiba lépjen.

20 évvel a ceremónia után a pár még mindig gyermektelen volt, de Izsák kitartóan imádkozott gyermekáldásért. Végül imái meghallgatásra találtak, és Rebeka ikreknek adott életet. Az elsőszülött fiút, akinek egész testét felnőttekéhez hasonló szőrzet borította születésekor, Ézsaunak nevezték el. (Ez a név a héber „osso” szóból ered, melynek jelentése „befejezni valamit”.) A második fiú bátyja sarkát fogva jött a világra. Őt Izsák Jákobnak nevezte el. (Nevének jelentése: sarkot fogó)

Izsák (majdnem) feláldozása és Sára halála

Amíg tart a lendületem, gyorsan befejezem Ábrahám életének bemutatását. Elég régen kezdtem el a történetét, itt olvashatjátok az első részt, itt a másodikat, harmadikat, negyediket, ötödiket, hatodikat és végül a hetediket. Innen folytatom ebben a bejegyzésben és még lesz kettő ezen kívül.

Ishmael és anyjának távozása után helyreállt a béke Ábrahám háztartásában. Ám ez nem tartott sokáig, mert Isten újabb próbára akarta tenni Ábrahám hitét. Azt parancsolta neki, hogy áldozza fel neki szeretett fiát, Izsákot égő áldozatként egy hegy tetején, Mória földjén.

Ábrahám nem kezdett vitatkozni. Nem könyörgött, hogy Isten hagyja meg fia életét. Nem tett fel olyan kérdéseket, hogy hogyan lesz majd fia egy nagy nép ősapja, mint ahogy az ígérve volt, ha egyszer fel kell őt áldoznia. Ábrahám egyszerűen csak engedelmeskedett az Isteni parancsnak.

Korán reggel kelt, felnyergelte a szamarát, előkészítette a fát a tűzhöz és elindult Izsákkal és két szolgájával Móriába. Izsák ekkor már 37 éves felnőtt férfi volt, hamar rájött, hogy miért kell neki Móriába mennie az apjával.

Mindkettejüknek erős volt a hite az Örökkévalóban, s végre akarták hajtani a parancsát. Sok akadály gördült az útjukba, de végül harmadik nap elérték Mória hegyét. Itt Isten megmutatta Ábrahámnak, hol építse meg az oltárt és hogyan kötözze rá Izsákot. S ezzel apa és fia felmentek a hegyre.

Miután elkészítette az oltárt és rákötözte Izsákot, Ábrahám felemelte kését, hogy lesújtson vele. Ekkor azonban megjelent egy angyal, és megállította Ábrahám kezét. Elmondta, hogy Isten csak próbára akarta tenni a hitét. Ábrahám ekkor megkönnyebbülten körbenézett, és látott egy kost, ami szarvánál fogva beleakadt egy bokorba. Ezt a kost áldozta fel Ábrahám Istennek Izsák helyett.

Ekkor Isten angyala így szólt Ábrahámhoz:

„És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”

Boldogsággal telve mentek le a hegyről, melynek aljában csatlakoztak szolgáikhoz. Amilyen gyorsan csak tudtak, siettek vissza Sárához. Ábrahám attól félt, hogy Sára valahogy megtudta, hogy mi célból ment el Izsákkal Móriához, és meg akarta nyugtatni őt, hogy Izsák életben maradt.

Izsák csodálatos megmenekülésének híre megelőzte hazatértét. Sára aggódó anyai szíve szinte sokkot kapott, annyira megörült a hírnek. És ez a szív sajnos nem tudta kezelni ezt a sokkot, Sára belehalt az örömébe és megkönnyebbülésébe. 127 éves volt ekkor.

Ábrahám mélyen meggyászolta felesége elvesztését, s egész népe vele gyászolt. Megvette Makpelá barlangját Hebron mellett, ami Ádám és Éva temetkezési helye is, s itt helyezte Sárát örök nyugalomra.

(a bibliai idézetek a biblia.hu weboldalról származnak)